top of page

Α΄ Μακκαβαίων - 01

καὶ ἐγένετο μετὰ τὸ πατάξαι Ἀλέξανδρον τὸν Φιλίππου Μακεδόνα ὃς ἐξῆλθεν ἐκ γῆς Χεττιιμ καὶ ἐπάταξεν τὸν Δαρεῖον βασιλέα Περσῶν καὶ Μήδων καὶ ἐβασίλευσεν ἀντ᾽ αὐτοῦ πρότερον ἐπὶ  τὴν Ἑλλάδα 2 καὶ συνεστήσατο πολέμους πολλοὺς καὶ ἐκράτησεν ὀχυρωμάτων καὶ ἔσφαξεν βασιλεῖς τῆς γῆςκαὶ διῆλθεν ἕως ἄκρων τῆς γῆς καὶ ἔλαβεν σκῦλα πλήθους ἐθνῶν καὶ ἡσύχασεν ἡ γῆ ἐνώπιον αὐτοῦ καὶ ὑψώθη καὶ ἐπήρθη ἡ καρδία αὐτοῦ 4 καὶ συνῆξεν δύναμιν ἰσχυρὰν σφόδρα καὶ ἦρξεν χωρῶν ἐθνῶν καὶ τυράννων καὶ ἐγένοντο αὐτῷ εἰς φόρονκαὶ μετὰ ταῦτα ἔπεσεν ἐπὶ τὴν κοίτην καὶ ἔγνω ὅτι ἀποθνῄσκεικαὶ ἐκάλεσεν τοὺς παῖδας αὐτοῦ τοὺς ἐνδόξους τοὺς συνεκτρόφους αὐτοῦ ἐκ νεότητος καὶ διεῖλεν αὐτοῖς τὴν βασιλείαν αὐτοῦ ἔτι αὐτοῦ ζῶντοςκαὶ ἐβασίλευσεν Ἀλέξανδρος ἔτη δώδεκα καὶ ἀπέθανενκαὶ ἐπεκράτησαν οἱ παῖδες αὐτοῦ ἕκαστος ἐν τῷ τόπῳ αὐτοῦ 9 καὶ ἐπέθεντο πάντες διαδήματα μετὰ τὸ ἀποθανεῖν αὐτὸν καὶ οἱ υἱοὶ αὐτῶν ὀπίσω αὐτῶν ἔτη πολλὰ καὶ ἐπλήθυναν κακὰ ἐν τῇ γῇ 10 καὶ ἐξῆλθεν ἐξ αὐτῶν ῥίζα ἁμαρτωλὸς Ἀντίοχος Ἐπιφανὴς υἱὸς Ἀντιόχου τοῦ βασιλέως ὃς ἦν ὅμηρα ἐν Ῥώμῃ καὶ ἐβασίλευσεν ἐν ἔτει ἑκατοστῷ καὶ τριακοστῷ καὶ ἑβδόμῳ βασιλείας Ἑλλήνων 11 ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις ἐξῆλθον ἐξ Ισραηλ υἱοὶ παράνομοι καὶ ἀνέπεισαν πολλοὺς λέγοντες πορευθῶμεν καὶ διαθώμεθα διαθήκην μετὰ τῶν ἐθνῶν τῶν κύκλῳ ἡμῶν ὅτι ἀφ᾽ ἧς ἐχωρίσθημεν ἀπ᾽ αὐτῶν εὗρεν ἡμᾶς κακὰ πολλά 12 καὶ ἠγαθύνθη ὁ λόγος ἐν ὀφθαλμοῖς αὐτῶν 13 καὶ προεθυμήθησάν τινες ἀπὸ τοῦ λαοῦ καὶ ἐπορεύθησαν πρὸς τὸν βασιλέα καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν ποιῆσαι τὰ δικαιώματα τῶν ἐθνῶν 14 καὶ ᾠκοδόμησαν γυμνάσιον ἐν Ιεροσολύμοις κατὰ τὰ νόμιμα τῶν ἐθνῶν 15 καὶ ἐποίησαν ἑαυτοῖς ἀκροβυστίας καὶ ἀπέστησαν ἀπὸ διαθήκης ἁγίας καὶ ἐζευγίσθησαν τοῖς ἔθνεσιν καὶ ἐπράθησαν τοῦ ποιῆσαι τὸ πονηρόν 16 καὶ ἡτοιμάσθηβασιλεία ἐνώπιον Ἀντιόχου καὶ ὑπέλαβεν βασιλεῦσαι γῆς Αἰγύπτου ὅπως βασιλεύσῃ ἐπὶ τὰς δύο βασιλείας 17 καὶ εἰσῆλθεν εἰς Αἴγυπτον ἐν ὄχλῳ βαρεῖ ἐν ἅρμασιν καὶ ἐλέφασιν καὶ ἐν ἱππεῦσιν καὶ ἐν στόλῳ μεγάλῳ 18 καὶ συνεστήσατο πόλεμον πρὸς Πτολεμαῖον βασιλέα Αἰγύπτου καὶ ἐνετράπη Πτολεμαῖος ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ καὶ ἔφυγεν καὶ ἔπεσον τραυματίαι πολλοί 19 καὶ κατελάβοντο τὰς πόλεις τὰς ὀχυρὰς ἐν γῇ Αἰγύπτῳ καὶ ἔλαβεν τὰ σκῦλα γῆς Αἰγύπτου 20 καὶ ἐπέστρεψεν Ἀντίοχος μετὰ τὸ πατάξαι Αἴγυπτον ἐν τῷ ἑκατοστῷ καὶ τεσσαρακοστῷ καὶ τρίτῳ ἔτει καὶ ἀνέβη ἐπὶ Ισραηλ καὶ ἀνέβη εἰς Ιεροσόλυμα ἐν ὄχλῳ βαρεῖ 21 καὶ εἰσῆλθεν εἰς τὸ ἁγίασμα ἐν ὑπερηφανίᾳ καὶ ἔλαβεν τὸ θυσιαστήριον τὸ χρυσοῦν καὶ τὴν λυχνίαν τοῦ φωτὸς καὶ πάντα τὰ σκεύη αὐτῆς 22 καὶ τὴν τράπεζαν τῆς προθέσεως καὶ τὰ σπονδεῖα καὶ τὰς φιάλας καὶ τὰς θυΐσκας τὰς χρυσᾶς καὶ τὸ καταπέτασμα καὶ τοὺς στεφάνους καὶ τὸν κόσμον τὸν χρυσοῦν τὸν κατὰ πρόσωπον τοῦ ναοῦ καὶ ἐλέπισεν πάντα 23 καὶ ἔλαβεν τὸ ἀργύριον καὶ τὸ χρυσίον καὶ τὰ σκεύη τὰ ἐπιθυμητὰ καὶ ἔλαβεν τοὺς θησαυροὺς τοὺς ἀποκρύφους οὓς εὗρεν 24 καὶ λαβὼν πάντα ἀπῆλθεν εἰς τὴν γῆν αὐτοῦ καὶ ἐποίησεν φονοκτονίαν καὶ ἐλάλησεν ὑπερηφανίαν μεγάλην 25 καὶ ἐγένετο πένθος μέγα ἐπὶ Ισραηλ ἐν παντὶ τόπῳ αὐτῶν 26 καὶ ἐστέναξαν ἄρχοντες καὶ πρεσβύτεροι παρθένοι καὶ νεανίσκοι ἠσθένησαν καὶ τὸ κάλλος τῶν γυναικῶν ἠλλοιώθη 27 πᾶς νυμφίος ἀνέλαβεν θρῆνον καὶ καθημένη ἐν παστῷ ἐπένθει 28 καὶ ἐσείσθη ἡ γῆ ἐπὶ τοὺς κατοικοῦντας αὐτήν καὶ πᾶςοἶκος  ᾿Ιακὼβ ἐνεδύσατο αἰσχύνην 29 μετὰ δύο ἔτη ἡμερῶν ἀπέστειλενβασιλεὺς ἄρχοντα φορολογίας εἰς τὰς πόλεις ᾿Ιούδα καὶ ἦλθεν εἰς ῾Ιερουσαλήμ ἐν ὄχλῳ βαρεῖ 30 καὶ ἐλάλησεν αὐτοῖς λόγους εἰρηνικοὺς ἐν δόλῳ καὶ ἐνεπίστευσαν αὐτῷ καὶ ἐπέπεσεν ἐπὶ τὴν πόλιν ἐξάπινα καὶ ἐπάταξεν αὐτὴν πληγὴν μεγάλην καὶ ἀπώλεσεν λαὸν πολὺν ἐξ Ισραηλ 31 καὶ ἔλαβεν τὰ σκῦλα τῆς πόλεως καὶ ἐνέπρησεν αὐτὴν πυρὶ καὶ καθεῖλεν τοὺς οἴκους αὐτῆς καὶ τὰ τείχη κύκλῳ 32 καὶ ᾐχμαλώτισαν τὰς γυναῖκας καὶ τὰ τέκνα καὶ τὰ κτήνη ἐκληρονόμησαν 33 καὶ ᾠκοδόμησαν τὴν πόλιν Δαυὶδ τείχει μεγάλῳ καὶ ὀχυρῷ πύργοις ὀχυροῖς καὶ ἐγένετο αὐτοῖς εἰς ἄκραν 34 καὶ ἔθηκαν ἐκεῖ ἔθνος ἁμαρτωλόν ἄνδρας παρανόμους καὶ ἐνίσχυσαν ἐν αὐτῇ 35 καὶ παρέθεντο ὅπλα καὶ τροφὴν καὶ συναγαγόντες τὰ σκῦλα ῾Ιερουσαλήμ ἀπέθεντο ἐκεῖ καὶ ἐγένοντο εἰς μεγάλην παγίδα 36 καὶ ἐγένετο εἰς ἔνεδρον τῷ ἁγιάσματι καὶ εἰς διάβολον πονηρὸν τῷ Ισραηλ διὰ παντός 37 καὶ ἐξέχεαν αἷμα ἀθῷον κύκλῳ τοῦ ἁγιάσματος καὶ ἐμόλυναν τὸ ἁγίασμα 38 καὶ ἔφυγον οἱ κάτοικοι ῾Ιερουσαλήμ δι᾽ αὐτούς καὶ ἐγένετο κατοικία ἀλλοτρίων καὶ ἐγένετο ἀλλοτρία τοῖς γενήμασιν αὐτῆς καὶ τὰ τέκνα αὐτῆς ἐγκατέλιπον αὐτήν 39 τὸ ἁγίασμα αὐτῆς ἠρημώθη ὡς ἔρημος αἱ ἑορταὶ αὐτῆς ἐστράφησαν εἰς πένθος τὰ σάββατα αὐτῆς εἰς ὀνειδισμόν ἡ τιμὴ αὐτῆς εἰς ἐξουδένωσιν 40 κατὰ τὴν δόξαν αὐτῆς ἐπληθύνθηἀτιμία αὐτῆς καὶ τὸ ὕψος αὐτῆς ἐστράφη εἰς πένθος 41 καὶ ἔγραψεν ὁ βασιλεὺς πάσῃ τῇ βασιλείᾳ αὐτοῦ εἶναι πάντας εἰς λαὸν ἕνα 42 καὶ ἐγκαταλιπεῖν ἕκαστον τὰ νόμιμα αὐτοῦ καὶ ἐπεδέξαντο πάντα τὰ ἔθνη κατὰ τὸν λόγον τοῦ βασιλέως 43 καὶ πολλοὶ ἀπὸ ᾿Ισραὴλ εὐδόκησαν τῇ λατρείᾳ αὐτοῦ καὶ ἔθυσαν τοῖς εἰδώλοις καὶ ἐβεβήλωσαν τὸ σάββατον 44 καὶ ἀπέστειλενβασιλεὺς βιβλία ἐν χειρὶ ἀγγέλων εἰς ῾Ιερουσαλήμ καὶ τὰς πόλεις ᾿Ιούδα πορευθῆναι ὀπίσω νομίμων ἀλλοτρίων τῆς γῆς 45 καὶ κωλῦσαι ὁλοκαυτώματα καὶ θυσίαν καὶ σπονδὴν ἐκ τοῦ ἁγιάσματος καὶ βεβηλῶσαι σάββατα καὶ ἑορτὰς 46 καὶ μιᾶναι ἁγίασμα καὶ ἁγίους 47 οἰκοδομῆσαι βωμοὺς καὶ τεμένη καὶ εἰδώλια καὶ θύειν ὕεια καὶ κτήνη κοινὰ 48 καὶ ἀφιέναι τοὺς υἱοὺς αὐτῶν ἀπεριτμήτους βδελύξαι τὰς ψυχὰς αὐτῶν ἐν παντὶ ἀκαθάρτῳ καὶ βεβηλώσει 49 ὥστε ἐπιλαθέσθαι τοῦ νόμου καὶ ἀλλάξαι πάντα τὰ δικαιώματα 50 καὶ ὃς ἂν μὴ ποιήσῃ κατὰ τὸν λόγον τοῦ βασιλέως ἀποθανεῖται 51 κατὰ πάντας τοὺς λόγους τούτους ἔγραψεν πάσῃ τῇ βασιλείᾳ αὐτοῦ καὶ ἐποίησεν ἐπισκόπους ἐπὶ πάντα τὸν λαὸν καὶ ἐνετείλατο ταῖς πόλεσιν ᾿Ιούδα θυσιάζειν κατὰ πόλιν καὶ πόλιν 52 καὶ συνηθροίσθησαν ἀπὸ τοῦ λαοῦ πολλοὶ πρὸς αὐτούς πᾶςἐγκαταλείπων τὸν νόμον καὶ ἐποίησαν κακὰ ἐν τῇ γῇ 53 καὶ ἔθεντο τὸν ᾿Ισραὴλ ἐν κρύφοις ἐν παντὶ φυγαδευτηρίῳ αὐτῶν 54 καὶ τῇ πεντεκαιδεκάτῃ ἡμέρᾳ Χασελευ τῷ πέμπτῳ καὶ τεσσαρακοστῷ καὶ ἑκατοστῷ ἔτει ᾠκοδόμησεν βδέλυγμα ἐρημώσεως ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον καὶ ἐν πόλεσιν ᾿Ιούδα κύκλῳ ᾠκοδόμησαν βωμούς 55 καὶ ἐπὶ τῶν θυρῶν τῶν οἰκιῶν καὶ ἐν ταῖς πλατείαις ἐθυμίων 56 καὶ τὰ βιβλία τοῦ νόμου ἃ εὗρον ἐνεπύρισαν ἐν πυρὶ κατασχίσαντες 57 καὶ ὅπου εὑρίσκετο παρά τινι βιβλίον διαθήκης καὶ εἴ τις συνευδόκει τῷ νόμῳ τὸ σύγκριμα τοῦ βασιλέως ἐθανάτου αὐτόν 58 ἐν ἰσχύι αὐτῶν ἐποίουν τῷ ᾿Ισραὴλ τοῖς εὑρισκομένοις ἐν παντὶ μηνὶ καὶ μηνὶ ἐν ταῖς πόλεσιν 59 καὶ τῇ πέμπτῃ καὶ εἰκάδι τοῦ μηνὸς θυσιάζοντες ἐπὶ τὸν βωμόν ὃς ἦν ἐπὶ τοῦ θυσιαστηρίου 60 καὶ τὰς γυναῖκας τὰς περιτετμηκυίας τὰ τέκνα αὐτῶν ἐθανάτωσαν κατὰ τὸ πρόσταγμα 61 καὶ ἐκρέμασαν τὰ βρέφη ἐκ τῶν τραχήλων αὐτῶν καὶ τοὺς οἴκους αὐτῶν καὶ τοὺς περιτετμηκότας αὐτούς 62 καὶ πολλοὶ ἐν ᾿Ισραὴλ ἐκραταιώθησαν καὶ ὠχυρώθησαν ἐν αὑτοῖς τοῦ μὴ φαγεῖν κοινὰ 63 καὶ ἐπεδέξαντο ἀποθανεῖν ἵνα μὴ μιανθῶσιν τοῖς βρώμασιν καὶ μὴ βεβηλώσωσιν διαθήκην ἁγίαν καὶ ἀπέθανον 64 καὶ ἐγένετο ὀργὴ μεγάλη ἐπὶ ᾿Ισραὴλ σφόδρα

 

1 E aconteceu que, depois que Alexandre, o de Filipe, o Macedônio, que saiu da terra dos kitim, e derrotou Dario, rei dos persas e dos medos, e reinou em seu lugar, tendo começado pela Grécia. 2 E travou muitas guerras, conquistou fortalezas e matou os reis da terra. 3 E avançou até os confins da terra, tomou os despojos de uma multidão de nações, e a terra emudeceu diante dele; e ele se exaltou e o seu coração se elevou. 4 E reuniu um exército extremamente poderoso e dominou regiões, nações e tiranos, que se tornaram seus tributários. 5 E depois destas coisas, ele caiu enfermo e percebeu que iria morrer. 6 E chamou os seus oficiais ilustres, que com ele haviam sido criados desde a juventude, e dividiu entre eles o seu reino, estando ele ainda vivo. 7 E Alexandre reinou doze anos e morreu. 8 E os seus oficiais assumiram o poder, cada um em seu lugar. 9 E todos colocaram diademas após a sua morte, e os seus filhos depois deles por muitos anos; e multiplicaram-se os males sobre a terra. 10 E saiu deles uma raiz pecaminosa, Antíoco Epifânio, filho do rei Antíoco, que havia sido refém em Roma; e ele começou a reinar no centésimo trigésimo sétimo ano do reino dos gregos. 11 Naqueles dias, saíram de Israel filhos transgressores da lei e persuadiram a muitos, dizendo: "Vamos e façamos um pacto com as nações que estão ao nosso redor, pois desde que nos separamos delas, muitos males nos sobrevieram." 12 E pareceu boa a palavra aos seus olhos. 13 E alguns do povo prontificaram-se e foram ao rei, e ele lhes deu autoridade para praticar os costumes das nações. 14 E construíram um ginásio em Jerusalém, segundo as leis das nações. 15 E se fizeram incircuncisos, afastaram-se do pacto santo, subjugaram-se às nações e venderam-se para fazer o mal. 16 E quando o reino foi consolidado diante de Antíoco, ele planejou reinar sobre a terra do Egito, para ser rei sobre os dois reinos. 17 E entrou no Egito com uma multidão pesada, com carros, elefantes, cavaleiros e uma grande frota. 18 E travou guerra contra Ptolomeu, rei do Egito; e Ptolomeu foi envergonhado diante dele e fugiu, e muitos caíram feridos. 19 E ocuparam as cidades fortificadas na terra do Egito, e ele tomou os despojos da terra do Egito. 20 E Antíoco voltou depois de derrotar o Egito, no centésimo quadragésimo terceiro ano, e subiu contra Israel e Jerusalém com uma grande multidão. 21 E entrou no santuário com arrogância e tomou o altar de ouro, o candelabro da luz com todos os seus utensílios, 22 a mesa da proposição, as taças, as tigelas, os incensários de ouro, o véu, as coroas e o ornamento de ouro da fachada do templo, e retirou tudo. 23 E tomou a prata, o ouro, os vasos preciosos e os tesouros escondidos que encontrou. 24 E tendo levado tudo, partiu para a sua terra; e cometeu assassinatos e falou com grande soberba. 25 E houve grande luto em Israel, em todos os seus lugares. 26 E gemeram os líderes e os anciãos; as virgens e os jovens desfaleceram, e a beleza das mulheres alterou-se. 27 Todo noivo entoou um lamento, e a que estava sentada no leito nupcial pôs-se a chorar. 28 E a terra estremeceu por causa dos seus habitantes, e toda a casa de Jacó vestiu-se de vergonha. 29 Depois de dois anos completos, o rei enviou um oficial de tributos às cidades de Judá, e ele veio a Jerusalém com uma grande multidão. 30 E falou-lhes palavras de paz com engano, e eles acreditaram nele; então ele caiu de repente sobre a cidade, feriu-a com uma grande ferida e destruiu muito povo de Israel. 31 E tomou os despojos da cidade, incendiou-a e derrubou as suas casas e as suas muralhas ao redor. 32 E levaram cativas as mulheres e as crianças, e apoderaram-se do gado. 33 E edificaram a Cidade de David com uma muralha grande e forte e com torres fortes, e ela se tornou para eles uma Cidadela. 34 E estabeleceram ali uma gente pecadora, homens transgressores da lei, e nela se fortaleceram. 35 E estocaram armas e mantimentos e, tendo recolhido os despojos de Jerusalém, ali os depositaram; e tornaram-se uma grande armadilha. 36 E se tornou uma emboscada para o santuário e um adversário maligno para Israel continuamente. 37 E derramaram sangue inocente ao redor do santuário e o contaminaram. 38 E os habitantes de Jerusalém fugiram por causa deles, e a cidade tornou-se morada de estrangeiros; tornou-se estranha à sua própria linhagem, e os seus filhos a abandonaram. 39 O seu santuário ficou desolado como um deserto; as suas festas transformaram-se em luto, os seus shabbatot em opróbrio, a sua honra em desprezo. 40 Conforme fora a sua glória, assim se multiplicou a sua desonra, e a sua exaltação transformou-se em luto. 41 E o rei escreveu a todo o seu reino para que todos fossem um só povo, 42 e que cada um abandonasse as suas próprias leis; e todas as nações aceitaram conforme a palavra do rei. 43 E muitos de Israel aceitaram o seu culto, sacrificaram aos ídolos e profanaram o shabbat. 44 E o rei enviou cartas, por meio de mensageiros, a Jerusalém e às cidades de Judá, para que seguissem leis estranhas da terra, 45 e para que proibissem os holocaustos, os sacrifícios e as libações do santuário, e profanassem os shabbatot  e as festas, 46 e contaminassem o santuário e as coisas santas, 47 e construíssem altares, templos e ídolos, e sacrificassem carne de porco e animais comuns, 48 e deixassem seus filhos incircuncisos, contaminando as suas almas com toda sorte de impurezas e profanações, 49 de modo que esquecessem a Lei e mudassem todos os mandamentos. 50 E quem quer que não agisse segundo a palavra do rei, morreria. 51 Segundo todas estas palavras, ele escreveu a todo o seu reino; e colocou inspetores sobre todo o povo e ordenou às cidades de Judá que sacrificassem, cidade por cidade. 52 E muitos do povo se juntaram a eles –  todos os que abandonavam a Lei –  e praticaram o mal na terra. 53 E obrigaram Israel a esconder-se, em todos os seus lugares de refúgio. 54 E no décimo quinto dia de Quisleu, no centésimo quadragésimo quinto ano, ele edificou a abominação da desolação sobre o altar; e nas cidades de Judá, ao redor, edificaram altares. 55 E às portas das casas e nas praças queimavam incenso. 56 E os livros da Lei que encontravam, rasgavam-nos e queimavam-nos no fogo. 57 E onde quer que se encontrasse com alguém o livro do pacto, e se alguém consentisse com a Lei, o decreto do rei o condenava à morte. 58 Com a sua força agiam contra Israel, contra os que eram encontrados mês a mês nas cidades. 59 E no vigésimo quinto dia do mês, sacrificavam sobre a plataforma que estava em cima do altar. 60 E as mulheres que haviam circuncidado seus filhos, eles as matavam segundo a ordem, 61 e penduravam os bebês em seus pescoços, e saqueavam suas casas e matavam os que os haviam circuncidado. 62 E muitos em Israel mantiveram-se firmes e resolveram em si mesmos não comer coisas comuns. 63 E aceitaram morrer para não se contaminarem com alimentos e para não profanarem o santo pacto; e morreram. 64 E houve uma ira muito grande sobre Israel.


REFERÊNCIAS CRUZADAS


1.1 Dn 8.5-8, 21; Dn 11.3. 1.3 Is 14.13-14; Dn 11.3. 1.6 Dn 8.8, 22; Dn 11.4. 1.10 Dn 8.9; Dn 11.21. 1.11 Dt 13.13; Is 28.15; 2Mc 4.7. 1.14 2Mc 4.9, 12. 1.15 1Co 7.18; Ef 2.12; 1Rs 21.20, 25. 1.16 Dn 11.25. 1.20 Dn 11.28; 2Mc 5.11-16. 1.21 Êx 25.23, 31; Êx 30.1; Dn 11.28. 1.25 Am 8.10. 1.30 2Mc 5.24-26. 1.33 Is 22.9; 2Cr 32.5. 1.37 Sl 79.1-3. 1.39 Tb 2.6; Am 8.10. 1.41 Dn 7.25; Dn 11.36. 1.47 Lv 11.7; Is 66.3, 17. 1.54 Dn 9.27; Dn 11.31; Dn 12.11; Mt 24.15. 1.56 Jr 36.23. 1.60 2Mc 6.10. 1.62 Lv 11.1-47; Dn 1.8; 2Mc 6.18; 2Mc 7.1.

Α΄ Μακκαβαίων - 02

ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις ἀνέστη Ματταθιας υἱὸς Ιωαννου τοῦ Συμεὼν ἱερεὺς τῶν υἱῶν Ιωαριβ ἀπὸ ῾Ιερουσαλήμ καὶ ἐκάθισεν ἐν Μωδεϊν 2 καὶ αὐτῷ υἱοὶ πέντε Ιωαννης ὁ ἐπικαλούμενος Γαδδι 3 Σιμων ὁ καλούμενος Θασσι 4 ᾿Ιούδας  ὁ καλούμενος Μακκαβαῖος 5 ᾿Ελεάζαρ ὁ καλούμενος Αυαραν Ιωναθης ὁ καλούμενος Απφους 6 καὶ εἶδεν τὰς βλασφημίας τὰς γινομένας ἐν ᾿Ιούδα καὶ ἐν ῾Ιερουσαλήμκαὶ εἶπεν οἴμμοι ἵνα τί τοῦτο ἐγεννήθην ἰδεῖν τὸ σύντριμμα τοῦ λαοῦ μου καὶ τὸ σύντριμμα τῆς ἁγίας πόλεως καὶ καθίσαι ἐκεῖ ἐν τῷ δοθῆναι αὐτὴν ἐν χειρὶ ἐχθρῶν τὸ ἁγίασμα ἐν χειρὶ ἀλλοτρίωνἐγένετοναὸς αὐτῆς ὡς ἀνὴρ ἄδοξος 9 τὰ σκεύη τῆς δόξης αὐτῆς αἰχμάλωτα ἀπήχθη ἀπεκτάνθη τὰ νήπια αὐτῆς ἐν ταῖς πλατείαις αὐτῆς οἱ νεανίσκοι αὐτῆς ἐν ῥομφαίᾳ ἐχθροῦ 10 ποῖον ἔθνος οὐκ ἐκληρονόμησεν βασίλεια καὶ οὐκ ἐκράτησεν τῶν σκύλων αὐτῆς 11 πᾶςκόσμος αὐτῆς ἀφῃρέθη ἀντὶ ἐλευθέρας ἐγένετο εἰς δούλην 12 καὶ ἰδοὺ τὰ ἅγια ἡμῶν καὶ ἡ καλλονὴ ἡμῶν καὶδόξα ἡμῶν ἠρημώθη καὶ ἐβεβήλωσαν αὐτὰ τὰ ἔθνη 13 ἵνα τί ἡμῖν ἔτι ζωή 14 καὶ διέρρηξεν Ματταθιας καὶ οἱ υἱοὶ αὐτοῦ τὰ ἱμάτια αὐτῶν καὶ περιεβάλοντο σάκκους καὶ ἐπένθησαν σφόδρα 15 καὶ ἦλθον οἱ παρὰ τοῦ βασιλέως οἱ καταναγκάζοντες τὴν ἀποστασίαν εἰς Μωδεϊν τὴν πόλιν ἵνα θυσιάσωσιν 16 καὶ πολλοὶ ἀπὸ ᾿Ισραὴλ πρὸς αὐτοὺς προσῆλθον καὶ Ματταθιας καὶ οἱ υἱοὶ αὐτοῦ συνήχθησαν 17 καὶ ἀπεκρίθησαν οἱ παρὰ τοῦ βασιλέως καὶ εἶπον τῷ Ματταθια λέγοντες ἄρχων καὶ ἔνδοξος καὶ μέγας εἶ ἐν τῇ πόλει ταύτῃ καὶ ἐστηρισμένος υἱοῖς καὶ ἀδελφοῖς 18 νῦν πρόσελθε πρῶτος καὶ ποίησον τὸ πρόσταγμα τοῦ βασιλέως ὡς ἐποίησαν πάντα τὰ ἔθνη καὶ οἱ ἄνδρες ᾿Ιούδα καὶ οἱ καταλειφθέντες ἐν ῾Ιερουσαλήμ καὶ ἔσῃ σὺ καὶ οἱ υἱοί σου τῶν φίλων τοῦ βασιλέως καὶ σὺ καὶ οἱ υἱοί σου δοξασθήσεσθε ἀργυρίῳ καὶ χρυσίῳ καὶ ἀποστολαῖς πολλαῖς 19 καὶ ἀπεκρίθη Ματταθιας καὶ εἶπεν φωνῇ μεγάλῃ εἰ πάντα τὰ ἔθνη τὰ ἐν οἴκῳ τῆς βασιλείας τοῦ βασιλέως ἀκούουσιν αὐτοῦ ἀποστῆναι ἕκαστος ἀπὸ λατρείας πατέρων αὐτοῦ καὶ ᾑρετίσαντο ἐν ταῖς ἐντολαῖς αὐτοῦ 20 κἀγὼ καὶ οἱ υἱοί μου καὶ οἱ ἀδελφοί μου πορευσόμεθα ἐν διαθήκῃ πατέρων ἡμῶν 21 ἵλεως ἡμῖν καταλιπεῖν νόμον καὶ δικαιώματα 22 τῶν λόγων τοῦ βασιλέως οὐκ ἀκουσόμεθα παρελθεῖν τὴν λατρείαν ἡμῶν δεξιὰνἀριστεράν 23 καὶ ὡς ἐπαύσατο λαλῶν τοὺς λόγους τούτους προσῆλθεν ἀνὴρ ᾿Ιουδαῖος ἐν ὀφθαλμοῖς πάντων θυσιάσαι ἐπὶ τοῦ βωμοῦ ἐν Μωδεϊν κατὰ τὸ πρόσταγμα τοῦ βασιλέως 24 καὶ εἶδεν Ματταθιας καὶ ἐζήλωσεν καὶ ἐτρόμησαν οἱ νεφροὶ αὐτοῦ καὶ ἀνήνεγκεν θυμὸν κατὰ τὸ κρίμα καὶ δραμὼν ἔσφαξεν αὐτὸν ἐπὶ τὸν βωμόν 25 καὶ τὸν ἄνδρα τοῦ βασιλέως τὸν ἀναγκάζοντα θύειν ἀπέκτεινεν ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ καὶ τὸν βωμὸν καθεῖλεν 26 καὶ ἐζήλωσεν τῷ νόμῳ καθὼς ἐποίησεν Φινεὲς τῷ Ζαμβρι υἱῷ Σαλωμ 27 καὶ ἀνέκραξεν Ματταθιας ἐν τῇ πόλει φωνῇ μεγάλῃ λέγων πᾶςζηλῶν τῷ νόμῳ καὶ ἱστῶν διαθήκην ἐξελθέτω ὀπίσω μου 28 καὶ ἔφυγεν αὐτὸς καὶ οἱ υἱοὶ αὐτοῦ εἰς τὰ ὄρη καὶ ἐγκατέλιπον ὅσα εἶχον ἐν τῇ πόλει 29 τότε κατέβησαν πολλοὶ ζητοῦντες δικαιοσύνην καὶ κρίμα εἰς τὴν ἔρημον καθίσαι ἐκεῖ 30 αὐτοὶ καὶ οἱ υἱοὶ αὐτῶν καὶ αἱ γυναῖκες αὐτῶν καὶ τὰ κτήνη αὐτῶν ὅτι ἐσκληρύνθη ἐπ᾽ αὐτοὺς τὰ κακά 31 καὶ ἀνηγγέλη τοῖς ἀνδράσιν τοῦ βασιλέως καὶ ταῖς δυνάμεσιν αἳ ἦσαν ἐν ῾Ιερουσαλήμ πόλει Δαυὶδ ὅτι κατέβησαν ἄνδρες οἵτινες διεσκέδασαν τὴν ἐντολὴν τοῦ βασιλέως εἰς τοὺς κρύφους ἐν τῇ ἐρήμῳ 32 καὶ ἔδραμον ὀπίσω αὐτῶν πολλοὶ καὶ κατελάβοντο αὐτοὺς καὶ παρενέβαλον ἐπ᾽ αὐτοὺς καὶ συνεστήσαντο πρὸς αὐτοὺς πόλεμον ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῶν σαββάτων 33 καὶ εἶπον πρὸς αὐτούς ἕως τοῦ νῦν ἐξελθόντες ποιήσατε κατὰ τὸν λόγον τοῦ βασιλέως καὶ ζήσεσθε 34 καὶ εἶπον οὐκ ἐξελευσόμεθα οὐδὲ ποιήσομεν τὸν λόγον τοῦ βασιλέως βεβηλῶσαι τὴν ἡμέραν τῶν σαββάτων 35 καὶ ἐτάχυναν ἐπ᾽ αὐτοὺς πόλεμον 36 καὶ οὐκ ἀπεκρίθησαν αὐτοῖς οὐδὲ λίθον ἐνετίναξαν αὐτοῖς οὐδὲ ἐνέφραξαν τοὺς κρύφους 37 λέγοντες ἀποθάνωμεν πάντες ἐν τῇ ἁπλότητι ἡμῶν μαρτυρεῖ ἐφ᾽ ἡμᾶς ὁ οὐρανὸς καὶγῆ ὅτι ἀκρίτως ἀπόλλυτε ἡμᾶς 38 καὶ ἀνέστησαν ἐπ᾽ αὐτοὺς ἐν πολέμῳ τοῖς σάββασιν καὶ ἀπέθανον αὐτοὶ καὶ αἱ γυναῖκες αὐτῶν καὶ τὰ τέκνα αὐτῶν καὶ τὰ κτήνη αὐτῶν ἕως χιλίων ψυχῶν ἀνθρώπων 39 καὶ ἔγνω Ματταθιας καὶ οἱ φίλοι αὐτοῦ καὶ ἐπένθησαν ἐπ᾽ αὐτοὺς σφόδρα 40 καὶ εἶπεν ἀνὴρ τῷ πλησίον αὐτοῦ ἐὰν πάντες ποιήσωμεν ὡς οἱ ἀδελφοὶ ἡμῶν ἐποίησαν καὶ μὴ πολεμήσωμεν πρὸς τὰ ἔθνη ὑπὲρ τῆς ψυχῆς ἡμῶν καὶ τῶν δικαιωμάτων ἡμῶν νῦν τάχιον ὀλεθρεύσουσιν ἡμᾶς ἀπὸ τῆς γῆς 41 καὶ ἐβουλεύσαντο τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ λέγοντες πᾶς ἄνθρωπος ὃς ἐὰν ἔλθῃ ἐφ᾽ ἡμᾶς εἰς πόλεμον τῇ ἡμέρᾳ τῶν σαββάτων πολεμήσωμεν κατέναντι αὐτοῦ καὶ οὐ μὴ ἀποθάνωμεν πάντες καθὼς ἀπέθανον οἱ ἀδελφοὶ ἡμῶν ἐν τοῖς κρύφοις 42 τότε συνήχθησαν πρὸς αὐτοὺς συναγωγὴ Ασιδαίων ἰσχυροὶ δυνάμει ἀπὸ ᾿Ισραὴλ πᾶς ὁ ἑκουσιαζόμενος τῷ νόμῳ 43 καὶ πάντες οἱ φυγαδεύοντες ἀπὸ τῶν κακῶν προσετέθησαν αὐτοῖς καὶ ἐγένοντο αὐτοῖς εἰς στήριγμα 44 καὶ συνεστήσαντο δύναμιν καὶ ἐπάταξαν ἁμαρτωλοὺς ἐν ὀργῇ αὐτῶν καὶ ἄνδρας ἀνόμους ἐν θυμῷ αὐτῶν καὶ οἱ λοιποὶ ἔφυγον εἰς τὰ ἔθνη σωθῆναι 45 καὶ ἐκύκλωσεν Ματταθιας καὶ οἱ φίλοι αὐτοῦ καὶ καθεῖλον τοὺς βωμοὺς 46 καὶ περιέτεμον τὰ παιδάρια τὰ ἀπερίτμητα ὅσα εὗρον ἐν ὁρίοις ᾿Ισραὴλ ἐν ἰσχύι 47 καὶ ἐδίωξαν τοὺς υἱοὺς τῆς ὑπερηφανίας καὶ κατευοδώθη τὸ ἔργον ἐν χειρὶ αὐτῶν 48 καὶ ἀντελάβοντο τοῦ νόμου ἐκ χειρὸς τῶν ἐθνῶν καὶ τῶν βασιλέων καὶ οὐκ ἔδωκαν κέρας τῷ ἁμαρτωλῷ 49 καὶ ἤγγισαν αἱ ἡμέραι Ματταθιου ἀποθανεῖν καὶ εἶπεν τοῖς υἱοῖς αὐτοῦ νῦν ἐστηρίσθη ὑπερηφανία καὶ ἐλεγμὸς καὶ καιρὸς καταστροφῆς καὶ ὀργὴ θυμοῦ 50 νῦν τέκνα ζηλώσατε τῷ νόμῳ καὶ δότε τὰς ψυχὰς ὑμῶν ὑπὲρ διαθήκης πατέρων ἡμῶν 51 καὶ μνήσθητε τὰ ἔργα τῶν πατέρωνἐποίησαν ἐν ταῖς γενεαῖς αὐτῶν καὶ δέξασθε δόξαν μεγάλην καὶ ὄνομα αἰώνιον 52 ῾Αβραάμ οὐχὶ ἐν πειρασμῷ εὑρέθη πιστός καὶ ἐλογίσθη αὐτῷ εἰς δικαιοσύνην 53 ᾿Ιωσήφ ἐν καιρῷ στενοχωρίας αὐτοῦ ἐφύλαξεν ἐντολὴν καὶ ἐγένετο κύριος Αἰγύπτου 54 Φινεὲςπατὴρ ἡμῶν ἐν τῷ ζηλῶσαι ζῆλον ἔλαβεν διαθήκην ἱερωσύνης αἰωνίας 55 Ἰησοῦς ἐν τῷ πληρῶσαι λόγον ἐγένετο κριτὴς ἐν ᾿Ισραὴλ 56 Χαλὲβ ἐν τῷ μαρτύρασθαι ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ ἔλαβεν γῆς κληρονομίαν 57 Δαυὶδ ἐν τῷ ἐλέει αὐτοῦ ἐκληρονόμησεν θρόνον βασιλείας εἰς αἰῶνας 58 Ηλιας ἐν τῷ ζηλῶσαι ζῆλον νόμου ἀνελήμφθη εἰς τὸν οὐρανόν 59 ᾿Ανανίας ᾿Αζαρίας Μισαήλ  πιστεύσαντες ἐσώθησαν ἐκ φλογός 60 Δανιὴλ ἐν τῇ ἁπλότητι αὐτοῦ ἐρρύσθη ἐκ στόματος λεόντων 61 καὶ οὕτως ἐννοήθητε κατὰ γενεὰν καὶ γενεάν ὅτι πάντες οἱ ἐλπίζοντες ἐπ᾽ αὐτὸν οὐκ ἀσθενήσουσιν 62 καὶ ἀπὸ λόγων ἀνδρὸς ἁμαρτωλοῦ μὴ φοβηθῆτε ὅτιδόξα αὐτοῦ εἰς κόπρια καὶ εἰς σκώληκας 63 σήμερον ἐπαρθήσεται καὶ αὔριον οὐ μὴ εὑρεθῇ ὅτι ἐπέστρεψεν εἰς τὸν χοῦν αὐτοῦ καὶ ὁ διαλογισμὸς αὐτοῦ ἀπολεῖται 64 τέκνα ἀνδρίζεσθε καὶ ἰσχύσατε ἐν τῷ νόμῳ ὅτι ἐν αὐτῷ δοξασθήσεσθε 65 καὶ ἰδοὺ Συμεὼνἀδελφὸς ὑμῶν οἶδα ὅτι ἀνὴρ βουλῆς ἐστιν αὐτοῦ ἀκούετε πάσας τὰς ἡμέρας αὐτὸς ἔσται ὑμῶν πατήρ 66 καὶ ᾿Ιούδας Μακκαβαῖος ἰσχυρὸς δυνάμει ἐκ νεότητος αὐτοῦ αὐτὸς ἔσται ὑμῖν ἄρχων στρατιᾶς καὶ πολεμήσει πόλεμον λαῶν 67 καὶ ὑμεῖς προσάξετε πρὸς ὑμᾶς πάντας τοὺς ποιητὰς τοῦ νόμου καὶ ἐκδικήσατε ἐκδίκησιν τοῦ λαοῦ ὑμῶν 68 ἀνταπόδοτε ἀνταπόδομα τοῖς ἔθνεσιν καὶ προσέχετε εἰς πρόσταγμα τοῦ νόμου 69 καὶ εὐλόγησεν αὐτούς καὶ προσετέθη πρὸς τοὺς πατέρας αὐτοῦ 70 καὶ ἀπέθανεν ἐν τῷ ἕκτῳ καὶ τεσσαρακοστῷ καὶ ἑκατοστῷ ἔτει καὶ ἐτάφη ἐν τάφοις πατέρων αὐτοῦ ἐν Μωδεϊν καὶ ἐκόψαντο αὐτὸν πᾶς ᾿Ισραὴλ κοπετὸν μέγαν

 

1 Naqueles dias, levantou-se Matatias, filho de João, filho de Simeão, um sacerdote dos filhos de Joaribe, vindo de Jerusalém; e estabeleceu-se em Modin. 2 E ele tinha cinco filhos: João, apelidado de Gadi; 3 Simão, chamado Tassi; 4 Judas, chamado Macabeu; 5 Eleazar, chamado Auaran; e Jônatas, chamado Apfus. 6 E, ao ver as blasfêmias que se cometiam em Judá e em Jerusalém, 7 ele disse: "Ai de mim! Para que nasci, para ver a ruína do meu povo e a destruição da cidade santa? E devo ficar aqui sentado enquanto ela é entregue nas mãos de inimigos e o santuário nas mãos de estrangeiros? 8 O seu Templo tornou-se como um homem sem honra; 9 os seus vasos de glória foram levados cativos; as suas crianças foram mortas nas praças, os seus jovens à espada do inimigo. 10 Qual nação não herdou o reino e não se apoderou dos seus despojos? 11 Todo o seu adorno foi retirado; de livre que era, tornou-se escrava. 12 E eis que o nosso santuário, nossa beleza e nossa glória foram assoladas e as nações as profanaram. 13 Para que nos serve ainda a vida?" 14 Então Matatias e os seus filhos rasgaram as suas vestes, e vestiram-se de saco e lamentaram profundamente.15 E os oficiais do rei, encarregados de impor a apostasia, chegaram à cidade de Modin para exigir sacrifícios. 16 E muitos de Israel foram até eles, mas Matatias e seus filhos mantiveram-se unidos. 17 E responderam os oficiais do rei, e falaram a Matatias, dizendo: "Tu és um líder, homem honrado e grande nesta cidade, apoiado por filhos e irmãos. 18 Agora aproxima-te primeiro e cumpre a ordem do rei, como fizeram todas as nações, os homens de Judá e os que ficaram em Jerusalém. Assim, tu e teus filhos sereis contados entre os amigos do rei e sereis honrados com prata, ouro e muitos presentes." 19 Matatias, porém, respondeu, e disse em alta voz: "Ainda que todas as nações sob o domínio do rei o obedeçam e abandonem cada um a adoração de seus pais, prefiram seus mandamentos; 20 e eu, meus filhos e meus irmãos caminharemos no pacto de nossos pais! 21 Longe de nós abandonarmos a Lei e os mandamentos. 22 Não obedeceremos às palavras do rei para nos desviarmos de nossa adoração, nem para a direita, nem para a esquerda." 23 Assim que terminou de falar tais palavras, um homem judeu aproximou-se, à vista de todos, para sacrificar sobre o altar em Modin conforme o decreto real. 24 Ao ver isso, Matatias ardeu de zelo; os seus rins tremeram e, movido por um justo furor, correu e o degolou sobre o altar. 25 E naquele momento matou também o homem do rei que obrigava ao sacrifício e destruiu o altar. 26 E agiu com zelo pela Lei, como fizera Fineias contra Zambri, filho de Salu. 27 Então Matatias gritou pela cidade em alta voz, dizendo: "Todo aquele que tem zelo pela Lei e mantém o pacto, siga após mim!" 28 E ele e seus filhos fugiram para os montes, e abandonaram tudo o que tinham na cidade. 29 Então muitos que buscavam a justiça e o direito desceram ao deserto para habitar lá, 30 ele e os seus filhos, suas esposas e gados, pois os males os oprimia. 31 Mas foi relatado aos homens do rei, e aos poderosos que estavam em Jerusalém, cidade de David, que os homens que haviam desobedecido à ordem real desceram aos esconderijos no deserto. 32 E muitos soldados os perseguiram e os alcançaram, cercaram-nos, e atacaram-nos nos dias de shabbatot. 33 E os soldados disseram a eles: "Basta! Saí, obedecei à ordem do rei e vivereis." 34 E eles disseram: "Não sairemos, nem cumpriremos a palavra do rei de profanar os dias de shabbatot." 35 E eles apressaram a guerra contra eles. 36 E não responderam a eles, nem lançaram uma pedra, nem fecharam as entradas dos esconderijos, 37 dizendo: "Morramos todos em nossa integridade; o céu e a terra são testemunhas de que nos matais injustamente." 38 E se levantaram contra eles em combate nos shabbatot, e os mataram, e às suas mulheres, suas crianças e seus rebanhos, cerca de mil pessoas. 39 E quando Matatias e seus amigos souberam disso, e os lamentaram muito. 40 E disse o homem ao seu companheiro: "Se todos fizermos como os nossos irmãos e não lutarmos contra as nações por nossas vidas e leis, logo nos apagarão da terra." 41 E naquele dia decidiram, dizendo: "Lutaremos contra todo homem que vier nos atacar em dias de shabbatot; não morreremos todos como os nossos irmãos nos esconderijos." 42 Então uniu-se a eles a assembleia dos Hassideus, homens valentes de Israel e todos os que se dedicavam voluntariamente à Lei. 43 E todos aqueles que fugiam dos males uniram-se a eles, tornando-se para eles um suporte. 44 E formaram um exército e derrotaram os pecadores em sua ira e os homens iníquos em seu furor; e os demais fugiram para as nações em busca de salvação. 45 E Matatias e os seus amigos percorreram o país, destruíram os altares 46 e circuncidaram à força os meninos incircuncisos que encontraram nos montes de Israel. 47 Eles perseguiram os filhos da soberba, e a obra prosperou em suas mãos. 48 E resgataram a Lei das mãos das nações e dos reis, e não permitiram o "chifre" ao pecador. 49 E ao aproximar-se o dia de sua morte, Matatias disse aos seus filhos: "Agora o orgulho e a reprovação estão estabelecidos, e chega o tempo da destruição e da fúria implacável. 50 Agora, filhos, sede zelosos pela Lei e dai as vossas vidas pelo pacto de vossos pais. 51 E lembrai-vos das obras que os patriarcas realizaram em suas gerações, e receberão grande glória e um nome eterno: 52 Abraão: antes de ser provado foi achado fiel, e foi considerado a ele por justiça. 53 José: guardou o mandamento no tempo da sua angústia e tornou-se senhor do Egito. 54 Fineias, nosso pai: por seu grande zelo, recebeu o pacto do sacerdócio eterno. 55 Yeshua: por cumprir a palavra, tornou-se juiz em Israel. 56 Calebe: por dar testemunho na assembleia, recebeu terra por herança. 57 David: por sua misericórdia, herdou o trono real para sempre. 58 Elias: por seu ardente zelo pela Lei, foi arrebatado ao céu. 59 Ananias, Azarias e Misael: por sua fé, foram salvos das chamas. 60 Daniel: por sua integridade, foi livre da boca dos leões. 61 Sabei que, de geração em geração, nenhum dos que esperam nele fraquejará. 62 E não temais as palavras de um homem pecador, pois sua glória se tornará esterco e vermes. 63 Hoje ele se exalta, mas amanhã não será encontrado, pois voltará ao pó, e sua ponderação se perdeu." 64 "Filhos, sede homens e fortalecei-vos na Lei, pois nela sereis glorificados. 65 E eis aqui Simão, vosso irmão; sei que é homem de conselho, ouvi-o sempre; ele será vosso pai. 66 E Judas Macabeu, valente do exército ddesde a juventude, será o vosso general e comandará a guerra contra os povos. 67 E reuni junto de vós todos os que cumprem a Lei e vingai a vingança do vosso povo. 68 Retribuí às nações o que elas merecem e atendei ao que o mandamento da Lei ordena." 69 Ele os abençoou e foi reunido aos seus pais. 70 E morreu no ano cento e quarenta e seis e foi sepultado nos túmulos de seus pais em Modin; e todo o Israel fez por ele um grande luto.

 

REFERÊNCIAS CRUZADAS
 

2.1 1Cr 24.7; 1Mc 1.1-10. 2.7 Sl 79.1-4; Sl 80.12-13; Lm 2.1-10. 2.8 Lm 2.15. 2.9 1Mc 1.32, 39. 2.11 Lm 5.1-5. 2.15 1Mc 1.41-50. 2.19 Dn 3.16-18. 2.21 Dt 12.32; Js 1.7. 2.24 Êx 32.25-28; Sl 119.139. 2.26 Nm 25.6-15. 2.27 Êx 32.26. 2.29 1Mc 1.62-63; Hb 11.38. 2.37 2Mc 6.28; 2Mc 7.2. 2.41 Mt 12.1-8. 2.42 1Mc 7.13; 2Mc 14.6. 2.48 Is 10.5; Dn 8.10-12. 2.52 Gn 15.6; Gn 22.1-18; Tg 2.21-23. 2.53 Gn 39.7-20; Gn 41.39-41. 2.54 Nm 25.13; Eclo 45.23-24. 2.55 Js 1.1-9. 2.56 Nm 14.24, 37-38; Js 14.13-14. 2.57 2Sm 7.16; Sl 89.3-4. 2.58 2Rs 2.11; Eclo 48.1-11. 2.59 Dn 3.19-28. 2.60 Dn 6.16-24. 2.62 Sl 146.3-4; Is 40.6; Is 51.8. 2.63 Jó 20.4-7; Sl 37.35-36.

Α΄ Μακκαβαίων - 03

καὶ ἀνέστη ᾿Ιούδας ὁ καλούμενος Μακκαβαῖος υἱὸς αὐτοῦ ἀντ᾽ αὐτοῦ 2 καὶ ἐβοήθουν αὐτῷ πάντες οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ καὶ πάντες ὅσοι ἐκολλήθησαν τῷ πατρὶ αὐτοῦ καὶ ἐπολέμουν τὸν πόλεμον ᾿Ισραὴλ μετ᾽ εὐφροσύνηςκαὶ ἐπλάτυνεν δόξαν τῷ λαῷ αὐτοῦ καὶ ἐνεδύσατο θώρακα ὡς γίγας καὶ συνεζώσατο τὰ σκεύη τὰ πολεμικὰ αὐτοῦ καὶ πολέμους συνεστήσατο σκεπάζων παρεμβολὴν ἐν ῥομφαίᾳκαὶ ὡμοιώθη λέοντι ἐν τοῖς ἔργοις αὐτοῦ καὶ ὡς σκύμνος ἐρευγόμενος εἰς θήρανκαὶ ἐδίωξεν ἀνόμους ἐξερευνῶν καὶ τοὺς ταράσσοντας τὸν λαὸν αὐτοῦ ἐφλόγισεν 6 καὶ συνεστάλησαν ἄνομοι ἀπὸ τοῦ φόβου αὐτοῦ καὶ πάντες οἱ ἐργάται τῆς ἀνομίας συνεταράχθησαν καὶ εὐοδώθη σωτηρία ἐν χειρὶ αὐτοῦ 7 καὶ ἐπίκρανεν βασιλεῖς πολλοὺς καὶ εὔφρανεν τὸν ᾿Ιακὼβ ἐν τοῖς ἔργοις αὐτοῦ καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ εἰς εὐλογίανκαὶ διῆλθεν ἐν πόλεσιν ᾿Ιούδα καὶ ἐξωλέθρευσεν ἀσεβεῖς ἐξ αὐτῆς καὶ ἀπέστρεψεν ὀργὴν ἀπὸ ᾿Ισραὴλκαὶ ὠνομάσθη ἕως ἐσχάτου γῆς καὶ συνήγαγεν ἀπολλυμένους 10 καὶ συνήγαγεν Ἀπολλώνιος ἔθνη καὶ ἀπὸ Σαμαρείας δύναμιν μεγάλην τοῦ πολεμῆσαι πρὸς τὸν ᾿Ισραὴλ 11 καὶ ἔγνω ᾿Ιούδας καὶ ἐξῆλθεν εἰς συνάντησιν αὐτῷ καὶ ἐπάταξεν αὐτὸν καὶ ἀπέκτεινεν καὶ ἔπεσον τραυματίαι πολλοί καὶ οἱ ἐπίλοιποι ἔφυγον 12 καὶ ἔλαβον τὰ σκῦλα αὐτῶν καὶ τὴν μάχαιραν Ἀπολλωνίου ἔλαβεν ᾿Ιούδας καὶ ἦν πολεμῶν ἐν αὐτῇ πάσας τὰς ἡμέρας 13 καὶ ἤκουσεν Σήρων ὁ ἄρχων τῆς δυνάμεως Συρίας ὅτι ἤθροισεν ᾿Ιούδας ἄθροισμα καὶ ἐκκλησίαν πιστῶν μετ᾽ αὐτοῦ καὶ ἐκπορευομένων εἰς πόλεμον 14 καὶ εἶπεν ποιήσω ἐμαυτῷ ὄνομα καὶ δοξασθήσομαι ἐν τῇ βασιλείᾳ καὶ πολεμήσω τὸν ᾿Ιούδαν καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ τοὺς ἐξουδενοῦντας τὸν λόγον τοῦ βασιλέως 15 καὶ προσέθετο καὶ ἀνέβη μετ᾽ αὐτοῦ παρεμβολὴ ἀσεβῶν ἰσχυρὰ βοηθῆσαι αὐτῷ ποιῆσαι τὴν ἐκδίκησιν ἐν υἱοῖς ᾿Ισραὴλ 16 καὶ ἤγγισεν ἕως ἀναβάσεως Βαιθωρων καὶ ἐξῆλθεν ᾿Ιούδας εἰς συνάντησιν αὐτῷ ὀλιγοστός 17 ὡς δὲ εἶδον τὴν παρεμβολὴν ἐρχομένην εἰς συνάντησιν αὐτῶν εἶπον τῷ ᾿Ιούδα τί δυνησόμεθα ὀλιγοστοὶ ὄντες πολεμῆσαι πρὸς πλῆθος τοσοῦτο ἰσχυρόν καὶ ἡμεῖς ἐκλελύμεθα ἀσιτοῦντες σήμερον 18 καὶ εἶπεν ᾿Ιούδας εὔκοπόν ἐστιν συγκλεισθῆναι πολλοὺς ἐν χερσὶν ὀλίγων καὶ οὐκ ἔστιν διαφορὰ ἐναντίον τοῦ οὐρανοῦ σῴζειν ἐν πολλοῖςἐν ὀλίγοις 19 ὅτι οὐκ ἐν πλήθει δυνάμεως νίκη πολέμου ἐστίν ἀλλ᾽ ἐκ τοῦ οὐρανοῦἰσχύς 20 αὐτοὶ ἔρχονται ἐφ᾽ ἡμᾶς ἐν πλήθει ὕβρεως καὶ ἀνομίας τοῦ ἐξᾶραι ἡμᾶς καὶ τὰς γυναῖκας ἡμῶν καὶ τὰ τέκνα ἡμῶν τοῦ σκυλεῦσαι ἡμᾶς 21 ἡμεῖς δὲ πολεμοῦμεν περὶ τῶν ψυχῶν ἡμῶν καὶ τῶν νομίμων ἡμῶν 22 καὶ αὐτὸς συντρίψει αὐτοὺς πρὸ προσώπου ἡμῶν ὑμεῖς δὲ μὴ φοβεῖσθε ἀπ᾽ αὐτῶν 23 ὡς δὲ ἐπαύσατο λαλῶν ἐνήλατο εἰς αὐτοὺς ἄφνω καὶ συνετρίβη Σήρων καὶπαρεμβολὴ αὐτοῦ ἐνώπιον αὐτοῦ 24 καὶ ἐδίωκον αὐτὸν ἐν τῇ καταβάσει Βαιθωρων ἕως τοῦ πεδίου καὶ ἔπεσον ἀπ᾽ αὐτῶν εἰς ἄνδρας ὀκτακοσίους οἱ δὲ λοιποὶ ἔφυγον εἰς γῆν Φυλιστιιμ 25 καὶ ἤρξατοφόβος Ιουδου καὶ τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ καὶ ἡ πτόη ἐπέπιπτεν ἐπὶ τὰ ἔθνη τὰ κύκλῳ αὐτῶν 26 καὶ ἤγγισεν ἕως τοῦ βασιλέως τὸ ὄνομα αὐτοῦ καὶ ὑπὲρ τῶν παρατάξεων Ιουδου ἐξηγεῖτο τὰ ἔθνη 27 ὡς δὲ ἤκουσενβασιλεὺς Ἀντίοχος τοὺς λόγους τούτους ὠργίσθη θυμῷ καὶ ἀπέστειλεν καὶ συνήγαγεν τὰς δυνάμεις πάσας τῆς βασιλείας αὐτοῦ παρεμβολὴν ἰσχυρὰν σφόδρα 28 καὶ ἤνοιξεν τὸ γαζοφυλάκιον αὐτοῦ καὶ ἔδωκεν ὀψώνια ταῖς δυνάμεσιν εἰς ἐνιαυτὸν καὶ ἐνετείλατο αὐτοῖς εἶναι ἑτοίμους εἰς πᾶσαν χρείαν 29 καὶ εἶδεν ὅτι ἐξέλιπεν τὸ ἀργύριον ἐκ τῶν θησαυρῶν καὶ οἱ φόροι τῆς χώρας ὀλίγοι χάριν τῆς διχοστασίας καὶ πληγῆς ἧς κατεσκεύασεν ἐν τῇ γῇ τοῦ ἆραι τὰ νόμιμα ἃ ἦσαν ἀφ᾽ ἡμερῶν τῶν πρώτων 30 καὶ εὐλαβήθη μὴ οὐκ ἔχῃ ὡς ἅπαξ καὶ δίς εἰς τὰς δαπάνας καὶ τὰ δόματα ἃ ἐδίδου ἔμπροσθεν δαψιλῇ χειρὶ καὶ ἐπερίσσευσεν ὑπὲρ τοὺς βασιλεῖς τοὺς ἔμπροσθεν 31 καὶ ἠπορεῖτο τῇ ψυχῇ αὐτοῦ σφόδρα καὶ ἐβουλεύσατο τοῦ πορευθῆναι εἰς τὴν Περσίδα καὶ λαβεῖν τοὺς φόρους τῶν χωρῶν καὶ συναγαγεῖν ἀργύριον πολύ 32 καὶ κατέλιπεν Λυσίαν ἄνθρωπον ἔνδοξον καὶ ἀπὸ γένους τῆς βασιλείας ἐπὶ τῶν πραγμάτων τοῦ βασιλέως ἀπὸ τοῦ ποταμοῦ Εὐφράτου καὶ ἕως ὁρίων Αἰγύπτου 33 καὶ τρέφειν Ἀντίοχον τὸν υἱὸν αὐτοῦ ἕως τοῦ ἐπιστρέψαι αὐτόν 34 καὶ παρέδωκεν αὐτῷ τὰς ἡμίσεις τῶν δυνάμεων καὶ τοὺς ἐλέφαντας καὶ ἐνετείλατο αὐτῷ περὶ πάντων ὧν ἠβούλετο καὶ περὶ τῶν κατοικούντων τὴν ᾿Ιουδαίαν καὶ ῾Ιερουσαλήμ 35 ἀποστεῖλαι ἐπ᾽ αὐτοὺς δύναμιν τοῦ ἐκτρῖψαι καὶ ἐξᾶραι τὴν ἰσχὺν ᾿Ισραὴλ καὶ τὸ κατάλειμμα ῾Ιερουσαλήμ καὶ ἆραι τὸ μνημόσυνον αὐτῶν ἀπὸ τοῦ τόπου 36 καὶ κατοικίσαι υἱοὺς ἀλλογενεῖς ἐν πᾶσιν τοῖς ὁρίοις αὐτῶν καὶ κατακληροδοτῆσαι τὴν γῆν αὐτῶν 37 καὶβασιλεὺς παρέλαβεν τὰς ἡμίσεις τῶν δυνάμεων τὰς καταλειφθείσας καὶ ἀπῆρεν ἀπὸ Ἀντιοχείας ἀπὸ πόλεως βασιλείας αὐτοῦ ἔτους ἑβδόμου καὶ τεσσαρακοστοῦ καὶ ἑκατοστοῦ καὶ διεπέρασεν τὸν Εὐφράτην ποταμὸν καὶ διεπορεύετο τὰς ἐπάνω χώρας 38 καὶ ἐπέλεξεν Λυσίας Πτολεμαῖον τὸν Δορυμένους καὶ Νικάνορα καὶ Γοργίαν ἄνδρας δυνατοὺς τῶν φίλων τοῦ βασιλέως 39 καὶ ἀπέστειλεν μετ᾽ αὐτῶν τεσσαράκοντα χιλιάδας ἀνδρῶν καὶ ἑπτακισχιλίαν ἵππον τοῦ ἐλθεῖν εἰς γῆν ᾿Ιούδα καὶ καταφθεῖραι αὐτὴν κατὰ τὸν λόγον τοῦ βασιλέως 40 καὶ ἀπῆρεν σὺν πάσῃ τῇ δυνάμει αὐτῶν καὶ ἦλθον καὶ παρενέβαλον πλησίον Αμμαους ἐν τῇ γῇ τῇ πεδινῇ 41 καὶ ἤκουσαν οἱ ἔμποροι τῆς χώρας τὸ ὄνομα αὐτῶν καὶ ἔλαβον ἀργύριον καὶ χρυσίον πολὺ σφόδρα καὶ πέδας καὶ ἦλθον εἰς τὴν παρεμβολὴν τοῦ λαβεῖν τοὺς υἱοὺς ᾿Ισραὴλ εἰς παῖδας καὶ προσετέθησαν πρὸς αὐτοὺς δύναμις Συρίας καὶ γῆς ἀλλοφύλων 42 καὶ εἶδεν ᾿Ιούδας καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ ὅτι ἐπληθύνθη τὰ κακὰ καὶ αἱ δυνάμεις παρεμβάλλουσιν ἐν τοῖς ὁρίοις αὐτῶν καὶ ἐπέγνωσαν τοὺς λόγους τοῦ βασιλέως οὓς ἐνετείλατο ποιῆσαι τῷ λαῷ εἰς ἀπώλειαν καὶ συντέλειαν 43 καὶ εἶπαν ἕκαστος πρὸς τὸν πλησίον αὐτοῦ ἀναστήσωμεν τὴν καθαίρεσιν τοῦ λαοῦ ἡμῶν καὶ πολεμήσωμεν περὶ τοῦ λαοῦ ἡμῶν καὶ τῶν ἁγίων 44 καὶ ἠθροίσθη ἡ συναγωγὴ τοῦ εἶναι ἑτοίμους εἰς πόλεμον καὶ τοῦ προσεύξασθαι καὶ αἰτῆσαι ἔλεος καὶ οἰκτιρμούς 45 καὶ ῾Ιερουσαλήμ ἦν ἀοίκητος ὡς ἔρημος οὐκ ἦν ὁ εἰσπορευόμενος καὶ ἐκπορευόμενος ἐκ τῶν γενημάτων αὐτῆς καὶ τὸ ἁγίασμα καταπατούμενον καὶ υἱοὶ ἀλλογενῶν ἐν τῇ ἄκρᾳ κατάλυμα τοῖς ἔθνεσιν καὶ ἐξήρθη τέρψις ἐξ ᾿Ιακὼβ καὶ ἐξέλιπεν αὐλὸς καὶ κινύρα 46 καὶ συνήχθησαν καὶ ἤλθοσαν εἰς Μασσηφα κατέναντι ῾Ιερουσαλήμ ὅτι τόπος προσευχῆς ἦν ἐν Μασσηφα τὸ πρότερον τῷ ᾿Ισραὴλ 47 καὶ ἐνήστευσαν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ καὶ περιεβάλοντο σάκκους καὶ σποδὸν ἐπὶ τὴν κεφαλὴν αὐτῶν καὶ διέρρηξαν τὰ ἱμάτια αὐτῶν 48 καὶ ἐξεπέτασαν τὸ βιβλίον τοῦ νόμου περὶ ὧν ἐξηρεύνων τὰ ἔθνη τὰ ὁμοιώματα τῶν εἰδώλων αὐτῶν 49 καὶ ἤνεγκαν τὰ ἱμάτια τῆς ἱερωσύνης καὶ τὰ πρωτογενήματα καὶ τὰς δεκάτας καὶ ἤγειραν τοὺς ναζιραίους οἳ ἐπλήρωσαν τὰς ἡμέρας 50 καὶ ἐβόησαν φωνῇ εἰς τὸν οὐρανὸν λέγοντες τί ποιήσωμεν τούτοις καὶ ποῦ αὐτοὺς ἀπαγάγωμεν 51 καὶ τὰ ἅγιά σου καταπεπάτηνται καὶ βεβήλωνται καὶ οἱ ἱερεῖς σου ἐν πένθει καὶ ταπεινώσει 52 καὶ ἰδοὺ τὰ ἔθνη συνῆκται ἐφ᾽ ἡμᾶς τοῦ ἐξᾶραι ἡμᾶς σὺ οἶδας ἃ λογίζονται ἐφ᾽ ἡμᾶς 53 πῶς δυνησόμεθα ὑποστῆναι κατὰ πρόσωπον αὐτῶν ἐὰν μὴ σὺ βοηθήσῃς ἡμῖν 54 καὶ ἐσάλπισαν ταῖς σάλπιγξιν καὶ ἐβόησαν φωνῇ μεγάλῃ 55 καὶ μετὰ τοῦτο κατέστησεν ᾿Ιούδας ἡγουμένους τοῦ λαοῦ χιλιάρχους καὶ ἑκατοντάρχους καὶ πεντηκοντάρχους καὶ δεκαδάρχους 56 καὶ εἶπεν τοῖς οἰκοδομοῦσιν οἰκίας καὶ μνηστευομένοις γυναῖκας καὶ φυτεύουσιν ἀμπελῶνας καὶ δειλοῖς ἀποστρέφειν ἕκαστον εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ κατὰ τὸν νόμον 57 καὶ ἀπῆρεν ἡ παρεμβολή καὶ παρενέβαλον κατὰ νότον Αμμαους 58 καὶ εἶπεν ᾿Ιούδας περιζώσασθε καὶ γίνεσθε εἰς υἱοὺς δυνατοὺς καὶ γίνεσθε ἕτοιμοι εἰς πρωὶ τοῦ πολεμῆσαι ἐν τοῖς ἔθνεσιν τούτοις τοῖς ἐπισυνηγμένοις ἐφ᾽ ἡμᾶς ἐξᾶραι ἡμᾶς καὶ τὰ ἅγια ἡμῶν 59 ὅτι κρεῖσσον ἡμᾶς ἀποθανεῖν ἐν τῷ πολέμῳ ἢ ἐπιδεῖν ἐπὶ τὰ κακὰ τοῦ ἔθνους ἡμῶν καὶ τῶν ἁγίων 60 ὡς δ᾽ ἂν ᾖ θέλημα ἐν οὐρανῷ οὕτως ποιήσει

 

1 E Judas, chamado Macabeu, levantou-se em lugar de seu pai. 2 E todos os seus irmãos e todos os que se haviam unido a seu pai o ajudaram, e travaram a guerra de Israel com alegria. 3 Ele ampliou a glória do seu povo; vestiu a couraça como um gigante e cingiu as suas armas de guerra. Travou batalhas, protegendo o acampamento com a espada. 4 E em suas obras, assemelhou-se a um leão; era como um leãozinho que ruge na caça. 5 Perseguiu os iníquos, procurando-os, e entregou às chamas aqueles que perturbavam o seu povo. 6 Os iníquos se encolheram de medo diante dele, e todos os que praticavam a injustiça ficaram aterrorizados; a salvação prosperou em suas mãos. 7 Ele amargurou muitos reis, mas alegrou a Jacó com suas obras; a sua memória será bendita para sempre. 8 Passou pelas cidades de Judá, eliminou delas os ímpios e afastou a ira de Israel. 9 E o seu nome foi celebrado até os confins da terra, e ele reuniu os que estavam prestes a perecer. 10 E Apolônio reuniu os gentios e um grande exército de Samaria para guerrear contra Israel. 11 E Judas soube e saiu ao seu encontro; derrotou-o e o matou. E muitos caíram feridos, e os restantes fugiram. 12 Tomaram os seus despojos, e Judas tomou para si a espada de Apolônio, passando a lutar com ela todos os dias.13 E Seron, comandante do exército da Síria, soube que Judas reunira uma tropa e ajuntamento de fiéis com ele, prontos para o combate. 14 E ele disse: "Farei nome para mim e serei glorificado no reino; combaterei Judas e seus homens, que desprezam a ordem do rei". 15 E um poderoso exército de ímpios se uniu a ele e subiu para ajudá-lo a se vingar dos filhos de Israel. 16 Quando chegaram à subida de Bait-Horon, Judas saiu ao seu encontro com poucos homens. 17 Ao verem o exército que vinha contra eles, disseram a Judas: "Como poderemos nós, sendo tão poucos, lutar contra tamanha multidão? Além disso, estamos exaustos, pois nada comemos hoje". 18 E Judas respondeu: "É fácil muitos caírem nas mãos de poucos. Para o Céu, não faz diferença salvar por meio de muitos ou de poucos. 19 Pois a vitória na guerra não depende do tamanho do exército, mas da força que vem do Céu. 20 Eles vêm contra nós cheios de arrogância e impiedade para nos destruir, junto com nossas mulheres e filhos, e para nos saquear. 21 Nós, porém, lutamos por nossas vidas e por nossas leis. 22 E o próprio Deus os esmagará diante de nós; não os temais!" 23 Assim que acabou de falar, atacou-os de surpresa. Seron e seu exército foram derrotados diante dele. 24 E eles os perseguiram na descida de Bait-Horon até a planície; caíram cerca de oitocentos homens deles, e o restante fugiu para a terra dos filisteus. 25 Então o medo e o terror de Judas e de seus irmãos começou a cair sobre as nações ao redor. 26 E a sua fama chegou até o rei, e os povos falavam das batalhas de Judas. 27 Mas quando o rei Antíoco ouviu essas notícias, ficou furioso. E mandou reunir todos os exércitos do seu reino, um exército poderosíssimo. 28 Abriu o seu tesouro e deu o soldo às tropas para um ano, ordenando que estivessem prontos para qualquer necessidade. 29 Viu, porém, que o dinheiro escasseava nos tesouros e que os tributos da região eram poucos, devido à dissensão e à praga que ele mesmo causara na terra ao abolir as leis que eram desde o princípio. 30 E temeu não ter o suficiente para as despesas e presentes que costumava dar com mão generosa (pois nisso superava os reis anteriores). 31 E muito angustiada sua alma, e decidiu ir à Pérsia para cobrar os tributos daquelas províncias e reunir muita prata. 32 E deixou Lísias, homem nobre de linhagem real, à frente dos negócios do rei, desde o rio Eufrates até as fronteiras do Egito, 33 e encarregou-o de criar seu filho Antíoco até sua volta. 34 E entregou-lhe a metade do exército e os elefantes, dando-lhe ordens sobre tudo o que desejava, especialmente sobre os habitantes da Judeia e de Jerusalém: 35 que enviasse contra eles um exército para esmagar e extirpar o poder de Israel e o que restava de Jerusalém, apagando a memória deles daquele lugar; 36 que estabelecesse estrangeiros em todos os seus territórios e distribuísse a terra deles por sorteio. 37 E o rei partiu de Antioquia, sua cidade real, com a outra metade do exército no ano cento e quarenta e sete; atravessou o rio Eufrates e percorreu as províncias do planalto. 38 E Lísias escolheu Ptolomeu, filho de Dorímenes, Nicanor e Górgias, homens poderosos entre os "Amigos do Rei". 39 E enviou com eles quarenta mil homens e sete mil cavaleiros para ir à terra de Judá e destruí-la, conforme a ordem do rei. 40 E partiu com todo o seu exército, eles foram e acamparam perto de Emaús, na planície. 41 E os mercadores da região, ao saberem da fama deles, pegaram muita prata e ouro, além de correntes, e foram ao acampamento para comprar os filhos de Israel como escravos. Tropas da Síria e da terra dos filisteus também se uniram a eles. 42 E Judas e seus irmãos viram que os males se multiplicavam e que o exército acampava em seus territórios. E souberam das ordens do rei para destruir e exterminar o povo. 43 E disseram uns aos outros: "Levantemos o nosso povo da sua ruína; lutemos pelo nosso povo e pelo Santuário!" 44 E a assembleia se reuniu para se preparar para a guerra, para orar e pedir misericórdia e compaixão. 45 E Jerusalém estava desabitada como um deserto; ninguém entrava nem saía. O Santuário era pisoteado, e estrangeiros ocupavam a Cidadela; era morada de gentios. A alegria fugira de Jacó; cessaram a flauta e a harpa. 46 Reuniram-se e foram a Masfa, diante de Jerusalém, pois Masfa fora outrora um lugar de oração para Israel. 47 Naquele dia, jejuaram, vestiram-se de saco, puseram cinza sobre a cabeça e rasgaram suas vestes. 48 E abriram o Livro da Lei no qual os gentios tinham tentado pintar as imagens de seus ídolos. 49 E trouxeram as vestes sacerdotais, as primícias e os dízimos, e convocaram os nazireus que haviam completado os seus dias. 50 E clamaram em voz alta ao Céu, dizendo: "Que faremos com estes? Para onde os levaremos? 51 E Teu Santuário foi pisoteado e profanado; Teus sacerdotes estão em luto e humilhação. 52 e as nações se reuniram contra nós para nos destruir; Tu sabes o que planejam contra nós. 53 Como poderemos resistir diante deles, se Tu não nos ajudares?" 54 Então tocaram as trombetas e deram um grande grito. 55 E depois disso, Judas nomeou chefes para o povo: chefes de mil, de cem, de cinquenta e de dez. 56 E aos que estavam construindo casas, aos que se casaram com esposas, aos que plantavam vinhas e aos que eram medrosos, ordenou que voltassem cada um para sua casa, conforme a Lei. 57 E o acampamento partiu e se estabeleceu ao sul de Emaús. 58 E Judas disse: "Cingi-vos e sede homens guerreiros! Estejam prontos amanhã cedo para lutar contra estas nações que se reuniram contra nós para nos destruir e ao nosso Santuário. 59 Pois é melhor morrermos na guerra do que contemplarmos os males de nossa nação e do Santuário. 60 Mas, seja qual for a vontade no Céu, assim Ele fará".


REFERÊNCIAS CRUZADAS
 

3.1 1Mc 2.66. 3.3 1Sm 17.5; Is 59.17. 3.4 Gn 49.9; Os 13.7; Ap 5.5. 3.10 1Mc 1.29. 3.12 1Sm 17.51. 3.18 1Sm 14.6; 2Cr 14.11. 3.19 Sl 33.16-17; Sl 44.3-7; Sl 147.10. 3.21 1Mc 2.40; 2Mc 8.16. 3.24 Js 10.10-11. 3.30 1Mc 1.1-10; 1Mc 6.1. 3.45 Sl 74.7; Sl 79.1; Lm 5.14-15. 3.46 1Sm 7.5; 1Sm 10.17. 3.48 Ez 8.10; 1Mc 1.41-50. 3.49 Nm 6.1-5; Nm 18.8-19. 3.56 Dt 20.5-8. 3.59 2Sm 10.12. 3.60 Mt 6.10; Lc 22.42.

Α΄ Μακκαβαίων - 04

καὶ παρέλαβεν Γοργίας πεντακισχιλίους ἄνδρας καὶ χιλίαν ἵππον ἐκλεκτήν καὶ ἀπῆρεν ἡ παρεμβολὴ νυκτὸςὥστε ἐπιβαλεῖν ἐπὶ τὴν παρεμβολὴν τῶν ᾿Ιουδαίων καὶ πατάξαι αὐτοὺς ἄφνω καὶ υἱοὶ τῆς ἄκρας ἦσαν αὐτῷ ὁδηγοί 3 καὶ ἤκουσεν ᾿Ιούδας καὶ ἀπῆρεν αὐτὸς καὶ οἱ δυνατοὶ πατάξαι τὴν δύναμιν τοῦ βασιλέως τὴν ἐν Αμμαους 4 ἕως ἔτι ἐσκορπισμέναι ἦσαν αἱ δυνάμεις ἀπὸ τῆς παρεμβολῆςκαὶ ἦλθεν Γοργίας εἰς τὴν παρεμβολὴν Ιουδου νυκτὸς καὶ οὐδένα εὗρεν καὶ ἐζήτει αὐτοὺς ἐν τοῖς ὄρεσιν ὅτι εἶπεν φεύγουσιν οὗτοι ἀφ᾽ ἡμῶν 6 καὶ ἅμα ἡμέρᾳ ὤφθη ᾿Ιούδας ἐν τῷ πεδίῳ ἐν τρισχιλίοις ἀνδράσιν πλὴν καλύμματα καὶ μαχαίρας οὐκ εἶχον ὡς ἠβούλοντοκαὶ εἶδον παρεμβολὴν ἐθνῶν ἰσχυρὰν καὶ τεθωρακισμένην καὶ ἵππον κυκλοῦσαν αὐτήν καὶ οὗτοι διδακτοὶ πολέμουκαὶ εἶπεν ᾿Ιούδας τοῖς ἀνδράσιν τοῖς μετ᾽ αὐτοῦ μὴ φοβεῖσθε τὸ πλῆθος αὐτῶν καὶ τὸ ὅρμημα αὐτῶν μὴ δειλωθῆτε  9 μνήσθητε ὡς ἐσώθησαν οἱ πατέρες ἡμῶν ἐν θαλάσσῃ ἐρυθρᾷ ὅτε ἐδίωκεν αὐτοὺς Φαραὼ ἐν δυνάμει 10 καὶ νῦν βοήσωμεν εἰς οὐρανόν εἰ θελήσει ἡμᾶς καὶ μνησθήσεται διαθήκης πατέρων καὶ συντρίψει τὴν παρεμβολὴν ταύτην κατὰ πρόσωπον ἡμῶν σήμερον 11 καὶ γνώσονται πάντα τὰ ἔθνη ὅτι ἔστιν ὁ λυτρούμενος καὶ σῴζων τὸν ᾿Ισραὴλ 12 καὶ ἦραν οἱ ἀλλόφυλοι τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν καὶ εἶδον αὐτοὺς ἐρχομένους ἐξ ἐναντίας 13 καὶ ἐξῆλθον ἐκ τῆς παρεμβολῆς εἰς πόλεμον καὶ ἐσάλπισαν οἱ παρὰ Ιουδου 14 καὶ συνῆψαν καὶ συνετρίβησαν τὰ ἔθνη καὶ ἔφυγον εἰς τὸ πεδίον 15 οἱ δὲ ἔσχατοι πάντες ἔπεσον ἐν ῥομφαίᾳ καὶ ἐδίωξαν αὐτοὺς ἕως Γαζηρων καὶ ἕως τῶν πεδίων τῆς Ιδουμαίας καὶ Ἀζώτου καὶ Ιαμνείας καὶ ἔπεσαν ἐξ αὐτῶν εἰς ἄνδρας τρισχιλίους 16 καὶ ἀπέστρεψεν ᾿Ιούδας καὶδύναμις ἀπὸ τοῦ διώκειν ὄπισθεν αὐτῶν 17 καὶ εἶπεν πρὸς τὸν λαόν μὴ ἐπιθυμήσητε τῶν σκύλων ὅτι πόλεμος ἐξ ἐναντίας ἡμῶν 18 καὶ Γοργίας καὶδύναμις ἐν τῷ ὄρει ἐγγὺς ἡμῶν ἀλλὰ στῆτε νῦν ἐναντίον τῶν ἐχθρῶν ἡμῶν καὶ πολεμήσατε αὐτούς καὶ μετὰ ταῦτα λάβετε τὰ σκῦλα μετὰ παρρησίας 19 ἔτι πληροῦντος Ιουδου ταῦτα μέρος τι ὤφθη ἐκκύπτον ἐκ τοῦ ὄρους 20 καὶ εἶδεν ὅτι τετρόπωνται καὶ ἐμπυρίζουσιν τὴν παρεμβολήνγὰρ καπνὸς ὁ θεωρούμενος ἐνεφάνιζεν τὸ γεγονός 21 οἱ δὲ ταῦτα συνιδόντες ἐδειλώθησαν σφόδρα συνιδόντες δὲ καὶ τὴν Ιουδου παρεμβολὴν ἐν τῷ πεδίῳ ἑτοίμην εἰς παράταξιν 22 ἔφυγον πάντες εἰς γῆν ἀλλοφύλων 23 καὶ ᾿Ιούδας ἀνέστρεψεν ἐπὶ τὴν σκυλείαν τῆς παρεμβολῆς καὶ ἔλαβον χρυσίον πολὺ καὶ ἀργύριον καὶ ὑάκινθον καὶ πορφύραν θαλασσίαν καὶ πλοῦτον μέγαν 24 καὶ ἐπιστραφέντες ὕμνουν καὶ εὐλόγουν εἰς οὐρανὸν ὅτι καλόν ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτ 25 καὶ ἐγενήθη σωτηρία μεγάλη τῷ ᾿Ισραὴλ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ 26 ὅσοι δὲ τῶν ἀλλοφύλων διεσώθησαν παραγενηθέντες ἀπήγγειλαν τῷ Λυσίᾳ πάντα τὰ συμβεβηκότα 27 ὁ δὲ ἀκούσας συνεχύθη καὶ ἠθύμει ὅτι οὐχ οἷα ἤθελεν τοιαῦτα ἐγεγόνει τῷ ᾿Ισραὴλ καὶ οὐχ οἷα αὐτῷ ἐνετείλατοβασιλεύς ἐξέβη 28 καὶ ἐν τῷ ἐρχομένῳ ἐνιαυτῷ συνελόχησεν ἀνδρῶν ἐπιλέκτων ἑξήκοντα χιλιάδας καὶ πεντακισχιλίαν ἵππον ὥστε ἐκπολεμῆσαι αὐτούς 29 καὶ ἦλθον εἰς τὴν Ιδουμαίαν καὶ παρενέβαλον ἐν Βαιθσουροις καὶ συνήντησεν αὐτοῖς ᾿Ιούδας ἐν δέκα χιλιάσιν ἀνδρῶν 30 καὶ εἶδεν τὴν παρεμβολὴν ἰσχυρὰν καὶ προσηύξατο καὶ εἶπεν εὐλογητὸς εἶ ὁ σωτὴρ ᾿Ισραὴλσυντρίψας τὸ ὅρμημα τοῦ δυνατοῦ ἐν χειρὶ τοῦ δούλου σου Δαυὶδ καὶ παρέδωκας τὴν παρεμβολὴν τῶν ἀλλοφύλων εἰς χεῖρας Ιωναθου υἱοῦ Σαοὺλ καὶ τοῦ αἴροντος τὰ σκεύη αὐτοῦ 31 οὕτως σύγκλεισον τὴν παρεμβολὴν ταύτην ἐν χειρὶ λαοῦ σου ᾿Ισραὴλ καὶ αἰσχυνθήτωσαν ἐπὶ τῇ δυνάμει καὶ τῇ ἵππῳ αὐτῶν 32 δὸς αὐτοῖς δειλίαν καὶ τῆξον θράσος ἰσχύος αὐτῶν καὶ σαλευθήτωσαν τῇ συντριβῇ αὐτῶν 33 κατάβαλε αὐτοὺς ῥομφαίᾳ ἀγαπώντων σε καὶ αἰνεσάτωσάν σε πάντες οἱ εἰδότες τὸ ὄνομά σου ἐν ὕμνοις 34 καὶ συνέβαλλον ἀλλήλοις καὶ ἔπεσον ἐκ τῆς παρεμβολῆς Λυσίου εἰς πεντακισχιλίους ἄνδρας καὶ ἔπεσον ἐξ ἐναντίας αὐτῶν 35 ἰδὼν δὲ Λυσίας τὴν γενομένην τροπὴν τῆς αὑτοῦ συντάξεως τῆς δὲ Ιουδου τὸ γεγενημένον θάρσος καὶ ὡς ἕτοιμοί εἰσιν ἢ ζῆντεθνηκέναι γενναίως ἀπῆρεν εἰς Ἀντιόχειαν καὶ ἐξενολόγει πλεοναστὸν πάλιν παραγίνεσθαι εἰς τὴν ᾿Ιουδαίαν 36 εἶπεν δὲ ᾿Ιούδας καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ ἰδοὺ συνετρίβησαν οἱ ἐχθροὶ ἡμῶν ἀναβῶμεν καθαρίσαι τὰ ἅγια καὶ ἐγκαινίσαι 37 καὶ συνήχθηπαρεμβολὴ πᾶσα καὶ ἀνέβησαν εἰς ὄρος Σιών 38 καὶ εἶδον τὸ ἁγίασμα ἠρημωμένον καὶ τὸ θυσιαστήριον βεβηλωμένον καὶ τὰς θύρας κατακεκαυμένας καὶ ἐν ταῖς αὐλαῖς φυτὰ πεφυκότα ὡς ἐν δρυμῷὡς ἐν ἑνὶ τῶν ὀρέων καὶ τὰ παστοφόρια καθῃρημένα 39 καὶ διέρρηξαν τὰ ἱμάτια αὐτῶν καὶ ἐκόψαντο κοπετὸν μέγαν καὶ ἐπέθεντο σποδὸν 40 καὶ ἔπεσαν ἐπὶ πρόσωπον ἐπὶ τὴν γῆν καὶ ἐσάλπισαν ταῖς σάλπιγξιν τῶν σημασιῶν καὶ ἐβόησαν εἰς οὐρανόν 41 τότε ἐπέταξεν ᾿Ιούδας ἀνδράσιν πολεμεῖν τοὺς ἐν τῇ ἄκρᾳ ἕως καθαρίσῃ τὰ ἅγια 42 καὶ ἐπελέξατο ἱερεῖς ἀμώμους θελητὰς νόμου 43 καὶ ἐκαθάρισαν τὰ ἅγια καὶ ἦραν τοὺς λίθους τοῦ μιασμοῦ εἰς τόπον ἀκάθαρτον 44 καὶ ἐβουλεύσαντο περὶ τοῦ θυσιαστηρίου τῆς ὁλοκαυτώσεως τοῦ βεβηλωμένου τί αὐτῷ ποιήσωσιν 45 καὶ ἔπεσεν αὐτοῖς βουλὴ ἀγαθὴ καθελεῖν αὐτό μήποτε γένηται αὐτοῖς εἰς ὄνειδος ὅτι ἐμίαναν τὰ ἔθνη αὐτό καὶ καθεῖλον τὸ θυσιαστήριον 46 καὶ ἀπέθεντο τοὺς λίθους ἐν τῷ ὄρει τοῦ οἴκου ἐν τόπῳ ἐπιτηδείῳ μέχρι τοῦ παραγενηθῆναι προφήτην τοῦ ἀποκριθῆναι περὶ αὐτῶν 47 καὶ ἔλαβον λίθους ὁλοκλήρους κατὰ τὸν νόμον καὶ ᾠκοδόμησαν θυσιαστήριον καινὸν κατὰ τὸ πρότερον 48 καὶ ᾠκοδόμησαν τὰ ἅγια καὶ τὰ ἐντὸς τοῦ οἴκου καὶ τὰς αὐλὰς ἡγίασαν 49 καὶ ἐποίησαν σκεύη ἅγια καινὰ καὶ εἰσήνεγκαν τὴν λυχνίαν καὶ τὸ θυσιαστήριον τῶν θυμιαμάτων καὶ τὴν τράπεζαν εἰς τὸν ναόν 50 καὶ ἐθυμίασαν ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον καὶ ἐξῆψαν τοὺς λύχνους τοὺς ἐπὶ τῆς λυχνίας καὶ ἔφαινον ἐν τῷ ναῷ 51 καὶ ἐπέθηκαν ἐπὶ τὴν τράπεζαν ἄρτους καὶ ἐξεπέτασαν τὰ καταπετάσματα καὶ ἐτέλεσαν πάντα τὰ ἔργαἐποίησαν 52 καὶ ὤρθρισαν τὸ πρωὶ τῇ πέμπτῃ καὶ εἰκάδι τοῦ μηνὸς τοῦ ἐνάτου οὗτος ὁ μὴν Χασελευ τοῦ ὀγδόου καὶ τεσσαρακοστοῦ καὶ ἑκατοστοῦ ἔτους 53 καὶ ἀνήνεγκαν θυσίαν κατὰ τὸν νόμον ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον τῶν ὁλοκαυτωμάτων τὸ καινόνἐποίησαν 54 κατὰ τὸν καιρὸν καὶ κατὰ τὴν ἡμέραν ἐν ᾗ ἐβεβήλωσαν αὐτὸ τὰ ἔθνη ἐν ἐκείνῃ ἐνεκαινίσθη ἐν ᾠδαῖς καὶ κιθάραις καὶ κινύραις καὶ κυμβάλοις 55 καὶ ἔπεσεν πᾶςλαὸς ἐπὶ πρόσωπον καὶ προσεκύνησαν καὶ εὐλόγησαν εἰς οὐρανὸν τὸν εὐοδώσαντα αὐτοῖς 56 καὶ ἐποίησαν τὸν ἐγκαινισμὸν τοῦ θυσιαστηρίου ἡμέρας ὀκτὼ καὶ προσήνεγκαν ὁλοκαυτώματα μετ᾽ εὐφροσύνης καὶ ἔθυσαν θυσίαν σωτηρίου καὶ αἰνέσεως 57 καὶ κατεκόσμησαν τὸ κατὰ πρόσωπον τοῦ ναοῦ στεφάνοις χρυσοῖς καὶ ἀσπιδίσκαις καὶ ἐνεκαίνισαν τὰς πύλας καὶ τὰ παστοφόρια καὶ ἐθύρωσαν αὐτά 58 καὶ ἐγενήθη εὐφροσύνη μεγάλη ἐν τῷ λαῷ σφόδρα καὶ ἀπεστράφη ὀνειδισμὸς ἐθνῶν 59 καὶ ἔστησεν ᾿Ιούδας καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ καὶ πᾶσαἐκκλησία ᾿Ισραὴλ ἵνα ἄγωνται αἱ ἡμέραι τοῦ ἐγκαινισμοῦ τοῦ θυσιαστηρίου ἐν τοῖς καιροῖς αὐτῶν ἐνιαυτὸν κατ᾽ ἐνιαυτὸν ἡμέρας ὀκτὼ ἀπὸ τῆς πέμπτης καὶ εἰκάδος τοῦ μηνὸς Χασελευ μετ᾽ εὐφροσύνης καὶ χαρᾶς 60 καὶ ᾠκοδόμησαν ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ τὸ ὄρος Σιών κυκλόθεν τείχη ὑψηλὰ καὶ πύργους ὀχυρούς μήποτε παραγενηθέντα τὰ ἔθνη καταπατήσωσιν αὐτά ὡς ἐποίησαν τὸ πρότερον 61 καὶ ἀπέταξεν ἐκεῖ δύναμιν τηρεῖν αὐτὸ καὶ ὠχύρωσεν αὐτὸ τηρεῖν τὴν Βαιθσουραν τοῦ ἔχειν τὸν λαὸν ὀχύρωμα  κατὰ πρόσωπον τῆς Ιδουμαίας

 

1 E Górgias tomou cinco mil homens e mil cavaleiros escolhidos e partiu o acampamento de noite, 2 para cair sobre o acampamento dos judeus e atacá-los de surpresa; os homens da Cidadela serviam-lhe de guia. 3 E Judas soube disso e partiu, ele e os guerreiros, para atacar o exército do rei em Emaús, 4 enquanto as forças inimigas ainda estavam dispersas fora do acampamento. 5 E Górgias chegou de noite ao acampamento de Judas e não encontrou ninguém; procurou-os nas montanhas, dizendo: "Eles estão fugindo de nós!" 6 E ao amanhecer, Judas apareceu na planície com três mil homens; no entanto, não tinham as armaduras e espadas que desejavam. 7 E viram o acampamento dos gentios, forte e protegido por couraças, cercado pela cavalaria e por homens treinados para a guerra. 8 E Judas disse aos homens com ele: "Não temais a multidão deles, e o seu ataque não receeis. 9 Lembrai-vos de como nossos pais foram salvos no Mar Vermelho, quando o Faraó os perseguia com seu exército. 10 E agora, clamemos ao Céu! Que Ele tenha piedade de nós, lembre-se do pacto dos patriarcas e esmague este exército diante de nós hoje. 11 E todas as nações saberão que existe o que liberta e salva Israel!" 12 Os estrangeiros ergueram os olhos e os viram vindo contra eles. 13 E saíram do acampamento para a batalha. E os homens de Judas tocaram as trombetas 14 e travaram o combate. E os gentios foram derrotados e fugiram para a planície. 15 Mas todos os que ficaram para trás caíram pela espada. E os perseguiram até Gazara e pelas planícies da Idumeia, de Azoto e de Jâmnia; caíram cerca de três mil homens. 16 E ao retornar Judas e seu exército da perseguição a eles, 17 disse ao povo: "Não cobiceis os despojos, pois ainda há guerra diante de nós. 18 E Górgias e o seu exército estão no monte, perto de nós. Permanecei agora firmes contra nossos inimigos e lutai contra eles; depois, podereis tomar os despojos com segurança." 19 Enquanto Judas falava, uma parte do exército inimigo apareceu espreitando do monte. 20 E viu que haviam fugido e que o acampamento estava em chamas (pois a fumaça revelava o ocorrido). 21 Mas diante disso, ficaram muito apavorados; e, vendo também o exército de Judas na planície pronto para a batalha, 22 fugiram todos para a terra dos estrangeiros. 23 Judas voltou para saquear o acampamento; levaram muito ouro, prata, e cor jacinto e púrpura marinha, e grandes riquezas. 24 No retorno, cantavam hinos e bendiziam ao Céu: "Porque Ele é bom, porque a Sua misericórdia dura para sempre". 25 Foi uma grande libertação para Israel naquele dia. 26 Os estrangeiros que escaparam relataram a Lísias tudo o que acontecera. 27 Mas ao ouvir, ele ficou consternado e desanimado, pois as coisas em Israel não saíram como ele queria nem como o rei ordenara. 28 E no ano seguinte, Lísias reuniu sessenta mil homens escolhidos e cinco mil cavaleiros para derrota-los. 29 E chegaram à Idumeia e acamparam em Bait-Zur. E Judas foi ao encontro deles com dez mil homens. 30 Vendo aquele exército poderoso, orou e disse: "Bendito és Tu, Salvador de Israel, que quebraste o ataque do valente pela mão de Teu servo David, e entregaste o acampamento dos filisteus nas mãos de Jônatas, filho de Saul, e seu escudeiro. 31 Entrega este exército nas mãos do Teu povo Israel; que eles se envergonhem de sua força e de sua cavalaria. 32 Infunde neles o medo, derrete a audácia de sua força e que eles vacilem em sua derrota. 33 Derruba-os pela espada daqueles que Te amam, para que todos os que conhecem o Teu nome Te louvem com hinos!" 34 E se enfrentaram um ao outro, e caíram cerca de cinco mil homens do exército de Lísias, e caíram diante deles. 35 Vendo a derrota de suas tropas e a coragem dos homens de Judas – prontos para viver ou morrer heroicamente – Lísias retirou-se para Antioquia, pretendendo recrutar mais mercenários para voltar à Judeia. 36 Mas Judas e seus irmãos disseram: "Eis que nossos inimigos foram esmagados; subamos para purificar o Santuário e rededicá-lo". 37 E todo o exército se reuniu e subiram ao Monte Sião. 38 E viram o Santuário desolado, o altar profanado, as portas queimadas, arbustos crescendo nos pátios como em uma floresta ou um dos montes, e as salas dos sacerdotes em ruínas. 39 E rasgaram suas vestes, lamentaram profundamente e se puseram cinzas. 40 Prostraram-se com o rosto em terra, tocaram as trombetas dos sinais e clamaram ao Céu. 41 Então Judas ordenou que alguns soldados combatessem os que estavam na Cidadela até que ele purificasse o Santuário. 42 Escolheu sacerdotes irrepreensíveis e zelosos da Lei, 43 que purificaram o Santuário e levaram as pedras da contaminação para um lugar impuro. 44 E deliberaram sobre o que fazer com o altar dos holocaustos, que fora profanado. 45 E tiveram a boa ideia de demoli-lo, para que não servisse de vergonha para eles, já que os gentios o haviam manchado. 46 E depuseram as pedras no monte do Templo, em lugar conveniente, até que viesse um profeta que desse uma resposta sobre o que fazer com elas. 47 E tomaram pedras brutas, conforme a Lei, e construíram um novo altar, igual ao anterior. 48 E restauraram o Santuário, o interior do Templo e consagraram os pátios. 49 E fizeram novos vasos sagrados e levaram para o Templo o candelabro, o altar do incenso e a mesa. 50 Queimaram incenso no altar, acenderam as lâmpadas do candelabro para que iluminassem o Templo, 51 colocaram os pães sobre a mesa e estenderam as cortinas. Assim concluíram todos os trabalhos que fizeram. 52 E no dia vinte e cinco do nono mês (este é o mês de Quisleu), no ano cento e quarenta e oito, levantaram-se bem cedo 53 e ofereceram um sacrifício, conforme a Lei, sobre o novo altar de holocaustos que haviam feito. 54 No mesmo dia e na mesma data em que os gentios o haviam profanado, foi rededicado com cantos, harpas, liras e címbalos. 55 E todo o povo se prostrou e bendisse ao Céu, que lhes dera vitória. 56 Celebraram a dedicação do altar por oito dias; ofereceram holocaustos com alegria e sacrifícios de comunhão e de louvor. 57 E adornaram a fachada do Templo com coroas de ouro e pequenos escudos, restauraram as entradas e as salas e colocaram portas nelas. 58 E houve grandíssima alegria entre o povo, e a vergonha infligida pelos gentios foi apagada. 59 E Judas, seus irmãos e toda a assembleia de Israel estabeleceram que os dias da dedicação do altar seriam celebrados anualmente em sua época, por oito dias, a partir do dia vinte e cinco do mês de Quisleu, com alegria e regozijo. 60 E naquele tempo, construíram em volta do Monte Sião muralhas altas e torres fortes, para que os gentios não voltassem a pisoteá-las, como fizeram antes. 61 E colocou ali uma guarnição para protegê-lo e fortificou Bait -Zur, para que o povo tivesse uma fortaleza contra a Idumeia.


REFERÊNCIAS CRUZADAS


4.7 1Sm 17.5; Is 59.17. 4.8 Dt 20.3-4; Jz 7.2-3. 4.9 Ex 14.21-31. 4.22 1Sm 17.1-58. 4.24 Sl 118.1-4; Sl 118.29; Sl 136.1. 4.26 2Mc 11.1-15. 4.30 1Sm 17.41-54; 1Sm 14.1-23. 4.35 1Mc 6.28-31; 2Mc 11.13-15. 4.36 2Mc 10.1-8. 4.38 Sl 74.2-7. 4.44 1Rs 8.64. 4.46 1Mc 14.41; Dt 18.15. 4.47 Ex 20.25; Dt 27.5-6. 4.49 Ex 25.23-39; Ex 30.1-6. 4.52 1Mc 1.54. 4.53 Ex 30.10; Ez 43.18-27. 4.59 Jo 10.22.

Α΄ Μακκαβαίων - 05

καὶ ἐγένετο ὅτε ἤκουσαν τὰ ἔθνη κυκλόθεν ὅτι ᾠκοδομήθη τὸ θυσιαστήριον καὶ ἐνεκαινίσθη τὸ ἁγίασμα ὡς τὸ πρότερον καὶ ὠργίσθησαν σφόδρακαὶ ἐβουλεύσαντο τοῦ ἆραι τὸ γένος ᾿Ιακὼβ τοὺς ὄντας ἐν μέσῳ αὐτῶν καὶ ἤρξαντο τοῦ θανατοῦν ἐν τῷ λαῷ καὶ ἐξαίρειν 3 καὶ ἐπολέμει ᾿Ιούδας πρὸς τοὺς υἱοὺς ῾Ησαῦ ἐν τῇ ᾿Ιδουμαίᾳ τὴν Ακραβαττήνην ὅτι περιεκάθηντο τὸν ᾿Ισραὴλ καὶ ἐπάταξεν αὐτοὺς πληγὴν μεγάλην καὶ συνέστειλεν αὐτοὺς καὶ ἔλαβεν τὰ σκῦλα αὐτῶν 4 καὶ ἐμνήσθη τῆς κακίας υἱῶν Βαιαν οἳ ἦσαν τῷ λαῷ εἰς παγίδα καὶ σκάνδαλον ἐν τῷ ἐνεδρεύειν αὐτοὺς ἐν ταῖς ὁδοῖςκαὶ συνεκλείσθησαν ὑπ᾽ αὐτοῦ εἰς τοὺς πύργους καὶ παρενέβαλεν ἐπ᾽ αὐτοὺς καὶ ἀνεθεμάτισεν αὐτοὺς καὶ ἐνεπύρισε τοὺς πύργους αὐτῆς ἐν πυρὶ σὺν πᾶσιν τοῖς ἐνοῦσιν 6 καὶ διεπέρασεν ἐπὶ τοὺς υἱοὺς ᾿Αμμὼν καὶ εὗρεν χεῖρα κραταιὰν καὶ λαὸν πολὺν καὶ Τιμόθεον ἡγούμενον αὐτῶν 7 καὶ συνῆψεν πρὸς αὐτοὺς πολέμους πολλούς καὶ συνετρίβησαν πρὸ προσώπου αὐτοῦ καὶ ἐπάταξεν αὐτούς 8 καὶ προκατελάβετο τὴν Ιαζηρ καὶ τὰς θυγατέρας αὐτῆς καὶ ἀνέστρεψεν εἰς τὴν ᾿Ιουδαίανκαὶ ἐπισυνήχθησαν τὰ ἔθνη τὰ ἐν τῇ Γαλαάδ ἐπὶ τὸν ᾿Ισραὴλ τοὺς ὄντας ἐπὶ τοῖς ὁρίοις αὐτῶν τοῦ ἐξᾶραι αὐτούς καὶ ἔφυγον εἰς Δαθεμα τὸ ὀχύρωμα 10 καὶ ἀπέστειλαν γράμματα πρὸς ᾿Ιούδαν καὶ τοὺς ἀδελφοὺς αὐτοῦ λέγοντες ἐπισυνηγμένα ἐστὶν ἐφ᾽ ἡμᾶς τὰ ἔθνη κύκλῳ ἡμῶν τοῦ ἐξᾶραι ἡμᾶς 11 καὶ ἑτοιμάζονται ἐλθεῖν καὶ προκαταλαβέσθαι τὸ ὀχύρωμα εἰς ὃ κατεφύγομεν καὶ Τιμόθεος ἡγεῖται τῆς δυνάμεως αὐτῶν 12 νῦν οὖν ἐλθὼν ἐξελοῦ ἡμᾶς ἐκ χειρὸς αὐτῶν ὅτι πέπτωκεν ἐξ ἡμῶν πλῆθος 13 καὶ πάντες οἱ ἀδελφοὶ ἡμῶν οἱ ὄντες ἐν τοῖς Τουβίου τεθανάτωνται καὶ ᾐχμαλωτίκασιν τὰς γυναῖκας αὐτῶν καὶ τὰ τέκνα καὶ τὴν ἀποσκευὴν καὶ ἀπώλεσαν ἐκεῖ ὡσεὶ μίαν χιλιαρχίαν ἀνδρῶν 14 ἔτι αἱ ἐπιστολαὶ ἀνεγιγνώσκοντο καὶ ἰδοὺ ἄγγελοι ἕτεροι παρεγένοντο ἐκ τῆς Γαλιλαίας διερρηχότες τὰ ἱμάτια ἀπαγγέλλοντες κατὰ τὰ ῥήματα ταῦτα 15 λέγοντες ἐπισυνῆχθαι ἐπ᾽ αὐτοὺς ἐκ Πτολεμαίδος καὶ Τύρου καὶ Σιδῶνος καὶ πᾶσαν Γαλιλαίαν ἀλλοφύλων τοῦ ἐξαναλῶσαι ἡμᾶς 16 ὡς δὲ ἤκουσεν ᾿Ιούδας καὶλαὸς τοὺς λόγους τούτους ἐπισυνήχθη ἐκκλησία μεγάλη βουλεύσασθαι τί ποιήσωσιν τοῖς ἀδελφοῖς αὐτῶν τοῖς οὖσιν ἐν θλίψει καὶ πολεμουμένοις ὑπ᾽ αὐτῶν 17 καὶ εἶπεν ᾿Ιούδας Σιμωνι τῷ ἀδελφῷ αὐτοῦ ἐπίλεξον σεαυτῷ ἄνδρας καὶ πορεύου καὶ ῥῦσαι τοὺς ἀδελφούς σου τοὺς ἐν τῇ Γαλιλαίᾳ ἐγὼ δὲ καὶ ᾿Ιωνάθανἀδελφὸς μου πορευσόμεθα εἰς τὴν Γαλααδῖτιν 18 καὶ κατέλιπεν Ιωσηπον τὸν τοῦ Ζαχαρίου καὶ Αζαριαν ἡγούμενον τοῦ λαοῦ μετὰ τῶν ἐπιλοίπων τῆς δυνάμεως ἐν τῇ ᾿Ιουδαίᾳ εἰς τήρησιν 19 καὶ ἐνετείλατο αὐτοῖς λέγων πρόστητε τοῦ λαοῦ τούτου καὶ μὴ συνάψητε πόλεμον πρὸς τὰ ἔθνη ἕως τοῦ ἐπιστρέψαι ἡμᾶς 20 καὶ ἐμερίσθησαν Σιμωνι ἄνδρες τρισχίλιοι τοῦ πορευθῆναι εἰς τὴν Γαλιλαίαν ᾿Ιούδα δὲ ἄνδρες ὀκτακισχίλιοι εἰς τὴν Γαλααδῖτιν 21 καὶ ἐπορεύθη Σιμων εἰς τὴν Γαλιλαίαν καὶ συνῆψεν πολέμους πολλοὺς πρὸς τὰ ἔθνη καὶ συνετρίβη τὰ ἔθνη ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ 22 καὶ ἐδίωξεν αὐτοὺς ἕως τῆς πύλης Πτολεμαίδος καὶ ἔπεσον ἐκ τῶν ἐθνῶν εἰς τρισχιλίους ἄνδρας καὶ ἔλαβεν τὰ σκῦλα αὐτῶν 23 καὶ παρέλαβεν τοὺς ἐκ τῆς Γαλιλαίας καὶ ἐν Αρβαττοις σὺν ταῖς γυναιξὶν καὶ τοῖς τέκνοις καὶ πάντα ὅσα ἦν αὐτοῖς καὶ ἤγαγεν εἰς τὴν ᾿Ιουδαίαν μετ᾽ εὐφροσύνης μεγάλης 24 καὶ ᾿Ιούδας ὁ Μακκαβαῖος καὶ ᾿Ιωνάθανἀδελφὸς αὐτοῦ διέβησαν τὸν ᾿Ιορδάνην καὶ ἐπορεύθησαν ὁδὸν τριῶν ἡμερῶν ἐν τῇ ἐρήμῳ 25 καὶ συνήντησαν τοῖς Ναβαταίοις καὶ ἀπήντησαν αὐτοῖς εἰρηνικῶς καὶ διηγήσαντο αὐτοῖς πάντα τὰ συμβάντα τοῖς ἀδελφοῖς αὐτῶν ἐν τῇ Γαλααδίτιδι 26 καὶ ὅτι πολλοὶ ἐξ αὐτῶν συνειλημμένοι εἰσὶν εἰς Βοσορρα καὶ Βοσορ ἐν Αλεμοις Χασφω Μακεδ καὶ Καρναιν πᾶσαι αἱ πόλεις αὗται ὀχυραὶ καὶ μεγάλαι 27 καὶ ἐν ταῖς λοιπαῖς πόλεσιν τῆς Γαλααδίτιδός εἰσιν συνειλημμένοι εἰς αὔριον τάσσονται παρεμβαλεῖν ἐπὶ τὰ ὀχυρώματα καὶ καταλαβέσθαι καὶ ἐξᾶραι πάντας τούτους ἐν ἡμέρᾳ μιᾷ 28 καὶ ἀπέστρεψεν ᾿Ιούδας καὶπαρεμβολὴ αὐτοῦ ὁδὸν εἰς τὴν ἔρημον Βοσορρα ἄφνω καὶ κατελάβετο τὴν πόλιν καὶ ἀπέκτεινε πᾶν ἀρσενικὸν ἐν στόματι ῥομφαίας καὶ ἔλαβεν πάντα τὰ σκῦλα αὐτῶν καὶ ἐνέπρησεν αὐτὴν πυρί 29 καὶ ἀπῆρεν ἐκεῖθεν νυκτός καὶ ἐπορεύοντο ἕως ἐπὶ τὸ ὀχύρωμα 30 καὶ ἐγένετο ἑωθινῇ ἦραν τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν καὶ ἰδοὺ λαὸς πολύς οὗ οὐκ ἦν ἀριθμός αἴροντες κλίμακας καὶ μηχανὰς καταλαβέσθαι τὸ ὀχύρωμα καὶ ἐπολέμουν αὐτούς

31 καὶ εἶδεν ᾿Ιούδας ὅτι ἦρκταιπόλεμος καὶκραυγὴ τῆς πόλεως ἀνέβη ἕως οὐρανοῦ σάλπιγξιν καὶ κραυγῇ μεγάλῃ 32 καὶ εἶπεν τοῖς ἀνδράσιν τῆς δυνάμεως πολεμήσατε σήμερον ὑπὲρ τῶν ἀδελφῶν ἡμῶν 33 καὶ ἐξῆλθεν ἐν τρισὶν ἀρχαῖς ἐξόπισθεν αὐτῶν καὶ ἐσάλπισαν ταῖς σάλπιγξιν καὶ ἐβόησαν ἐν προσευχῇ 34 καὶ ἐπέγνωπαρεμβολὴ Τιμοθέου ὅτι Μακκαβαῖός ἐστιν καὶ ἔφυγον ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ καὶ ἐπάταξεν αὐτοὺς πληγὴν μεγάλην καὶ ἔπεσον ἐξ αὐτῶν ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ εἰς ὀκτακισχιλίους ἄνδρας 35 καὶ ἀπέκλινεν εἰς Αλεμα καὶ ἐπολέμησεν αὐτὴν καὶ κατελάβετο αὐτὴν καὶ ἀπέκτεινεν πᾶν ἀρσενικὸν αὐτῆς καὶ ἔλαβεν τὰ σκῦλα αὐτῆς καὶ ἐνέπρησεν αὐτὴν ἐν πυρί 36 ἐκεῖθεν ἀπῆρεν καὶ προκατελάβετο τὴν Χασφω Μακεδ καὶ Βοσορ καὶ τὰς λοιπὰς πόλεις τῆς Γαλααδίτιδος 37 μετὰ δὲ τὰ ῥήματα ταῦτα συνήγαγεν Τιμόθεος παρεμβολὴν ἄλλην καὶ παρενέβαλεν κατὰ πρόσωπον Ραφων ἐκ πέραν τοῦ χειμάρρου 38 καὶ ἀπέστειλεν ᾿Ιούδας κατασκοπεῦσαι τὴν παρεμβολήν καὶ ἀπήγγειλαν αὐτῷ λέγοντες ἐπισυνηγμένα εἰσὶν πρὸς αὐτὸν πάντα τὰ ἔθνη τὰ κύκλῳ ἡμῶν δύναμις πολλὴ σφόδρα 39 καὶ Ἄραβας μεμίσθωνται εἰς βοήθειαν αὐτοῖς καὶ παρεμβάλλουσιν πέραν τοῦ χειμάρρου ἕτοιμοι τοῦ ἐλθεῖν ἐπὶ σὲ εἰς πόλεμον καὶ ἐπορεύθη ᾿Ιούδας εἰς συνάντησιν αὐτῶν 40 καὶ εἶπεν Τιμόθεος τοῖς ἄρχουσιν τῆς δυνάμεως αὐτοῦ ἐν τῷ ἐγγίζειν ᾿Ιούδαν καὶ τὴν παρεμβολὴν αὐτοῦ ἐπὶ τὸν χειμάρρουν τοῦ ὕδατος ἐὰν διαβῇ πρὸς ἡμᾶς πρότερος οὐ δυνησόμεθα ὑποστῆναι αὐτόν ὅτι δυνάμενος δυνήσεται πρὸς ἡμᾶς 41 ἐὰν δὲ δειλανθῇ καὶ παρεμβάλῃ πέραν τοῦ ποταμοῦ διαπεράσομεν πρὸς αὐτὸν καὶ δυνησόμεθα πρὸς αὐτόν 42 ὡς δὲ ἤγγισεν ᾿Ιούδας ἐπὶ τὸν χειμάρρουν τοῦ ὕδατος ἔστησεν τοὺς γραμματεῖς τοῦ λαοῦ ἐπὶ τοῦ χειμάρρου καὶ ἐνετείλατο αὐτοῖς λέγων μὴ ἀφῆτε πάντα ἄνθρωπον παρεμβαλεῖν ἀλλὰ ἐρχέσθωσαν πάντες εἰς τὸν πόλεμον 43 καὶ διεπέρασεν ἐπ᾽ αὐτοὺς πρότερος καὶ πᾶςλαὸς ὄπισθεν αὐτοῦ καὶ συνετρίβησαν πρὸ προσώπου αὐτῶν πάντα τὰ ἔθνη καὶ ἔρριψαν τὰ ὅπλα αὐτῶν καὶ ἔφυγον εἰς τὸ τέμενος Καρναιν 44 καὶ προκατελάβοντο τὴν πόλιν καὶ τὸ τέμενος ἐνεπύρισαν ἐν πυρὶ σὺν πᾶσιν τοῖς ἐν αὐτῷ καὶ ἐτροπώθη Καρναιν καὶ οὐκ ἠδύναντο ἔτι ὑποστῆναι κατὰ πρόσωπον Ιουδου 45 καὶ συνήγαγεν ᾿Ιούδας πάντα ᾿Ισραὴλ τοὺς ἐν τῇ Γαλααδίτιδι ἀπὸ μικροῦ ἕως μεγάλου καὶ τὰς γυναῖκας αὐτῶν καὶ τὰ τέκνα αὐτῶν καὶ τὴν ἀποσκευήν παρεμβολὴν μεγάλην σφόδρα ἐλθεῖν εἰς γῆν ᾿Ιούδα 46 καὶ ἦλθον ἕως Εφρων καὶ αὕτη πόλις μεγάλη ἐπὶ τῆς ὁδοῦ ὀχυρὰ σφόδρα οὐκ ἦν ἐκκλῖναι ἀπ᾽ αὐτῆς δεξιὰνἀριστεράν ἀλλ᾽διὰ μέσου αὐτῆς πορεύεσθαι 47 καὶ ἀπέκλεισαν αὐτοὺς οἱ ἐκ τῆς πόλεως καὶ ἐνέφραξαν τὰς πύλας λίθοις 48 καὶ ἀπέστειλεν πρὸς αὐτοὺς ᾿Ιούδας λόγοις εἰρηνικοῖς λέγων διελευσόμεθα διὰ τῆς γῆς σου τοῦ ἀπελθεῖν εἰς τὴν γῆν ἡμῶν καὶ οὐδεὶς κακοποιήσει ὑμᾶς πλὴν τοῖς ποσὶν παρελευσόμεθα καὶ οὐκ ἠβούλοντο ἀνοῖξαι αὐτῷ 49 καὶ ἐπέταξεν ᾿Ιούδας κηρύξαι ἐν τῇ παρεμβολῇ τοῦ παρεμβαλεῖν ἕκαστον ἐν ᾧ ἐστιν τόπῳ 50 καὶ παρενέβαλον οἱ ἄνδρες τῆς δυνάμεως καὶ ἐπολέμησεν τὴν πόλιν ὅλην τὴν ἡμέραν ἐκείνην καὶ ὅλην τὴν νύκτα καὶ παρεδόθηπόλις ἐν χειρὶ αὐτοῦ 51 καὶ ἀπώλεσεν πᾶν ἀρσενικὸν ἐν στόματι ῥομφαίας καὶ ἐξερρίζωσεν αὐτὴν καὶ ἔλαβεν τὰ σκῦλα αὐτῆς καὶ διῆλθεν διὰ τῆς πόλεως ἐπάνω τῶν ἀπεκταμμένων 52 καὶ διέβησαν τὸν ᾿Ιορδάνην εἰς τὸ πεδίον τὸ μέγα κατὰ πρόσωπον Βαιθσαν 53 καὶ ἦν ᾿Ιούδας ἐπισυνάγων τοὺς ἐσχατίζοντας καὶ παρακαλῶν τὸν λαὸν κατὰ πᾶσαν τὴν ὁδόν ἕως ἦλθεν εἰς γῆν ᾿Ιούδα 54 καὶ ἀνέβησαν εἰς ὄρος Σιών ἐν εὐφροσύνῃ καὶ χαρᾷ καὶ προσήγαγον ὁλοκαυτώματα ὅτι οὐκ ἔπεσεν ἐξ αὐτῶν οὐθεὶς ἕως τοῦ ἐπιστρέψαι ἐν εἰρήνῃ 55 καὶ ἐν ταῖς ἡμέραις ἐν αἷς ἦν ᾿Ιούδας καὶ ᾿Ιωνάθαν ἐν γῇ Γαλαάδ καὶ Σιμων ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ ἐν τῇ Γαλιλαίᾳ κατὰ πρόσωπον Πτολεμαίδος 56 ἤκουσεν Ιωσηφ ὁ τοῦ Ζαχαρίου καὶ ᾿Αζαρίας ἄρχοντες τῆς δυνάμεως τῶν ἀνδραγαθιῶν καὶ τοῦ πολέμου οἷα ἐποίησαν 57 καὶ εἶπον ποιήσωμεν καὶ αὐτοὶ ἑαυτοῖς ὄνομα καὶ πορευθῶμεν πολεμῆσαι πρὸς τὰ ἔθνη τὰ κύκλῳ ἡμῶν 58 καὶ παρήγγειλεν τοῖς ἀπὸ τῆς δυνάμεως τῆς μετ᾽ αὐτῶν καὶ ἐπορεύθησαν ἐπὶ Ιάμνειαν 59 καὶ ἐξῆλθεν Γοργίας ἐκ τῆς πόλεως καὶ οἱ ἄνδρες αὐτοῦ εἰς συνάντησιν αὐτοῖς εἰς πόλεμον 60 καὶ ἐτροπώθη Ιωσηπος καὶ ᾿Αζαρίας καὶ ἐδιώχθησαν ἕως τῶν ὁρίων τῆς Ιουδαίας καὶ ἔπεσον ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἐκ τοῦ λαοῦ ᾿Ισραὴλ εἰς δισχιλίους ἄνδρας 61 καὶ ἐγενήθη τροπὴ μεγάλη ἐν τῷ λαῷ ὅτι οὐκ ἤκουσαν Ιουδου καὶ τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ οἰόμενοι ἀνδραγαθῆσαι 62 αὐτοὶ δὲ οὐκ ἦσαν ἐκ τοῦ σπέρματος τῶν ἀνδρῶν ἐκείνων οἷς ἐδόθη σωτηρία ᾿Ισραὴλ διὰ χειρὸς αὐτῶν 63 καὶἀνὴρ ᾿Ιούδας καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ ἐδοξάσθησαν σφόδρα ἔναντι παντὸς ᾿Ισραὴλ καὶ τῶν ἐθνῶν πάντων οὗ ἠκούετο τὸ ὄνομα αὐτῶν 64 καὶ ἐπισυνήγοντο πρὸς αὐτοὺς εὐφημοῦντες 65 καὶ ἐξῆλθεν ᾿Ιούδας καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ καὶ ἐπολέμουν τοὺς υἱοὺς ῾Ησαῦ ἐν τῇ γῇ τῇ πρὸς νότον καὶ ἐπάταξεν τὴν Χεβρών καὶ τὰς θυγατέρας αὐτῆς καὶ καθεῖλεν τὰ ὀχυρώματα αὐτῆς καὶ τοὺς πύργους αὐτῆς ἐνεπύρισεν κυκλόθεν 66 καὶ ἀπῆρεν τοῦ πορευθῆναι εἰς γῆν ἀλλοφύλων καὶ διεπορεύετο τὴν Μαρισαν 67 ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἔπεσον ἱερεῖς ἐν πολέμῳ βουλόμενοι ἀνδραγαθῆσαι ἐν τῷ αὐτοὺς ἐξελθεῖν εἰς πόλεμον ἀβουλεύτως 68 καὶ ἐξέκλινεν ᾿Ιούδας εἰς Ἄζωτον γῆν ἀλλοφύλων καὶ καθεῖλεν τοὺς βωμοὺς αὐτῶν καὶ τὰ γλυπτὰ τῶν θεῶν αὐτῶν κατέκαυσεν πυρὶ καὶ ἐσκύλευσεν τὰ σκῦλα τῶν πόλεων καὶ ἐπέστρεψεν εἰς γῆν ᾿Ιούδα

1 E sucedeu que, quando as nações vizinhas souberam que o altar fora reconstruído e o Santuário dedicado como antes, ficaram muito furiosas. 2 E decidiram eliminar a linhagem de Jacó que vivia entre elas e começaram a matar e perseguir o povo. 3 E Judas combateu os filhos de Esaú na Idumeia, em Acrabatene, porque eles cercavam Israel; ele lhes impôs uma grande derrota, humilhou-os e tomou seus despojos. 4 E se lembrou da maldade dos filhos de Baian, que eram uma armadilha e um obstáculo para o povo, armando emboscadas pelo caminho. 5 E ele os cercou em suas torres, sitiou-os e os exterminou, queimando as suas torres com todos os que nelas estavam. 6 Depois, atravessou para os filhos de Amon e encontrou uma força poderosa e numerosa sob o comando de Timóteo. 7 E travou muitas batalhas contra eles, foram feridos diante deles e os esmagou. 8 E conquistou Jazer e suas aldeias e retornou para a Judeia. 9 E as nações de Guileade reuniram-se contra Israel, que que viviam em seu território, para eliminá-los; estes fugiram para a fortaleza de Dathema. 10 E enviaram cartas a Judas e seus irmãos dizendo: "As nações ao redor se uniram para nos destruir 11 e preparam-se para atacar a fortaleza onde nos refugiamos; Timóteo lidera o exército deles. 12 Agora, pois, vem depressa livrar-nos de suas mãos, pois muitos de nós já caíram." 13 E todos os nossos irmãos que estavam na terra de Tobias foram mortos; e levaram cativas as suas mulheres, os seus filhos e os seus bens, e destruíram ali cerca de mil homens. 14 Enquanto liam as cartas, eis que chegaram outros mensageiros da Galileia, com as vestes rasgadas, relatando conforme essas palavras, dizendo: 15 "Gente de Ptolemaida, Tiro e Sidom, e toda a Galileia dos estrangeiros, reuniram-se para nos aniquilar!"16 Ao ouvir Judas e o povo essas palavras, convocou uma grande assembleia para decidir como ajudar os seus irmãos em aflição, que sofriam a peleja. 17 Judas disse a seu irmão Simão: "Escolhe homens e vai libertar teus irmãos na Galileia; eu e meu irmão Jônatas iremos para a terra de Guileade." 18 E deixou Josefo, o de Zacarias, e Azarias, como líder do povo na Judeia, com os restantes do exército, para proteção. 19 E ordenou-lhes, dizendo: "Cuidai deste povo, mas não traveis batalha contra os povos até que voltemos." 20 E três mil homens foram com Simão para a Galileia, e oito mil com Judas para Guileade. 21 E Simão foi para a Galileia travar muitas batalhas e derrotou os gentios diante de si, 22 perseguindo-os até o portão de Ptolemaida; e caíram cerca de três mil homens dos gentios, e tomou seus despojos. 23 Ele resgatou os da Galileia e de Arbatta, com as mulheres, filhos e todos os seus bens, e os trouxe para a Judeia com grande alegria. 24 E Judas Macabeu e seu irmão Jônatas atravessaram o Jordão e caminharam três dias pelo deserto. 25 E encontraram os nabateus, que os receberam pacificamente e lhes contaram tudo o que ocorria com os seus irmãos em Guileade: 26 e muitos estavam presos em Bosora, Bosor, Alema, Casfo, Makede e Carnaim – todas cidades grandes e fortificadas. 27 E nas demais cidades de Guileade, eles estão cercados; amanhã planejam atacar as fortalezas, tomá-las e exterminar a todos eles em um único dia. 28 E Judas mudou subitamente o caminho rumo ao deserto de Bosora, e seu exército; e tomou a cidade, matou todos os homens a fio de espada, tomou todos os seus despojos e a incendiou. 29 E partiu dali de noite e marcharam até a fortaleza. 30 E ao amanhecer, ergueram os seus olhos e eis uma multidão inumerável erguendo escadas e máquinas para tomar a fortaleza e os atacando. 31 Vendo Judas que a batalha começara e que o clamor da cidade subia ao céu com o toque de trombetas e grande clamor. 32 E disse aos seus soldados: "Lutai hoje pelos nossos irmãos!" 33 E atacou por trás deles em três colunas, tocando trombetas e orando em voz alta. 34 O exército de Timóteo, ao reconhecer que era o Macabeu, fugiu de sua presença; e lhes impôs uma grande derrota, e caíram deles oito mil homens naquele dia. 35 Depois, cercou Alema combateu e capturou-a, matou todo homem dela, tomou seus despojos e queimou a cidade. 36 De lá, conquistou Casfo, Makede, Bosor e as outras cidades de Guileade. 37 Após esses eventos, Timóteo reuniu outro exército e acampou diante de Rafon, do outro lado do riacho. 38 E Judas enviou espiões para observar o acampamento, e eles lhe relataram, dizendo: “Todas as nações ao nosso redor se reuniram com ele, um exército muitíssimo numeroso”. 39 Contrataram também mercenários árabes para ajudá-los, e estão acampados além do riacho, prontos para vir contra ti para a batalha. E Judas marchou ao encontro deles. 40 E Timóteo disse aos seus oficiais: "Se Judas atravessar o riacho primeiro até nós, e seu exército, não poderemos resistir a ele, pois ele é muito mais forte que nós. 41 Mas, se ele hesitar e acampar do outro lado do riacho, atravessaremos nós e o venceremos." 42 Mas quando Judas chegou ao riacho, posicionou os oficiais de escrita do povo junto à água e ordenou a eles, dizendo: "Não permitais que ninguém acampe; mas todos devem ir para o combate!" 43 E atravessou contra eles primeiro, seguido por todo o povo. E todos os gentios foram esmagados diante deles, jogaram suas armas e fugiram para o templo de Carnaim. 44 E tomou a cidade e queimou o templo com todos os que nele estavam. Assim, Carnaim foi submetida, e não puderam mais resistir diante de Judas. 45 E Judas reuniu todo o Israel, os de Guileade, do menor ao maior, com suas mulheres e filhos e bens – uma multidão imensa – para levá-los à terra de Judá. 46 E chegaram a Efrom, uma cidade grande e muito fortificada que ficava no caminho; não era possível contorná-la nem pela direita nem pela esquerda, mas era preciso atravessá-la. 47 Mas os habitantes fecharam as portas e as bloquearam com pedras. 48 E Judas lhes enviou mensagens pacíficas, dizendo: "Deixai-nos atravessar tua terra para ir à nossa; ninguém vos fará mal, exceto por aqueles por quem passamos." Mas eles não quiseram abrir para ele. 49 E Judas ordenou a proclamar no acampamento que cada soldado atacasse de onde estava. 50 E os homens do exército sitiaram e combateram a cidade o dia todo e a noite toda, até que ela foi entregue em suas mãos. 51 Ele exterminou todos os homens a fio de espada, arrasou a cidade, e tomou os despojos dela e passou por cima dos corpos dos mortos da cidade. 52 E cruzaram o Jordão para a grande planície diante de Bait-Seã. 53 Judas ia na retaguarda, reunindo os retardatários e encorajando o povo por todo o caminho até a terra de Judá. 54 E subiram ao monte Sião com alegria e regozijo, oferecendo holocaustos porque nenhum deles havia morrido, voltando em paz. 55 E nos dias que Judas e Jônatas estavam na terra de Guileade, e Simão, seu irmão, na Galileia diante de Ptolemaida, 56 Josefo, o de Zacarias, e Azarias, que comandavam as tropas, ouviram falar das proezas e batalhas que eles realizaram. 57 E disseram: "Façamos também nome para nós; vamos combater as nações ao nosso redor." 58 E deu ordens às tropas após eles, e marcharam contra Jâmnia. 59 Górgias saiu da cidade com seus homens para enfrentá-los. 60 E Josefo e Azarias foram derrotados e perseguidos até as fronteiras da Judeia; caíram cerca de dois mil homens do povo de Israel naquele dia. 61 Foi uma grande derrota para o povo, porque não ouviram Judas e seus irmãos, pensando que poderiam realizar atos heroicos. 62 Mas eles não eram da linhagem daqueles homens a quem fora confiada a salvação de Israel por meio deles. 63 E o homem Judas e seus irmãos tornaram-se famosíssimos em todo o Israel e entre todas as nações onde seu nome era ouvido. 64 E se reuniam ao redor deles para aclamá-los. 65 E Judas partiu com seus irmãos para lutar contra os filhos de Esaú na terra do sul; atacou Hebrom e suas aldeias, destruiu suas fortificações e queimou suas torres ao redor. 66 Depois, marchou para a terra dos filisteus e passou por Maressa. 67 Naquele dia, alguns sacerdotes caíram em batalha querendo mostrar bravura, saíram ao combate sem prudência. 68 E Judas desviou-se para Azoto, terra dos filisteus; destruiu seus altares, queimou as imagens esculpidas de seus deuses, saqueou as cidades e retornou para a terra de Judá.


REFERÊNCIAS CRUZADAS


5.1 Sl 2.1-2; Sl 83.2-8. 5.3 Gn 25.30; Gn 36.1; Ob 1.10; 1Mc 4.29. 5.4 Nm 33.31-32. 5.6 2Mc 8.30; 2Mc 10.24. 5.8 Nm 21.32; Is 16.8-9. 5.15 Jl 3.4; Mt 4.15. 5.23 Ne 11.1-2. 5.24 1Mc 9.35. 5.33 Jz 7.16-22; 1Mc 4.13. 5.42 Dt 20.5-9. 5.43 2Mc 12.21-26. 5.48 Nm 20.17-21; Nm 21.21-25. 5.54 Sl 126.1-6. 5.62 1Mc 2.1-5; 1Mc 2.49-50. 5.67 1Sm 13.9-14. 5.68 Ex 34.13; Dt 7.5; Dt 12.3.

Α΄ Μακκαβαίων - 06

καὶβασιλεὺς Ἀντίοχος διεπορεύετο τὰς ἐπάνω χώρας καὶ ἤκουσεν ὅτι ἐστὶν Ἐλυμαῒς ἐν τῇ Περσίδι πόλις ἔνδοξος πλούτῳ ἀργυρίῳ καὶ χρυσίῳκαὶ τὸ ἱερὸν τὸ ἐν αὐτῇ πλούσιον σφόδρα καὶ ἐκεῖ καλύμματα χρυσᾶ καὶ θώρακες καὶ ὅπλακατέλιπεν ἐκεῖ Ἀλέξανδρος ὁ τοῦ Φιλίππουβασιλεὺς ὁ Μακεδών ὃς ἐβασίλευσεν πρῶτος ἐν τοῖς Ἕλλησι 3 καὶ ἦλθεν καὶ ἐζήτει καταλαβέσθαι τὴν πόλιν καὶ προνομεῦσαι αὐτήν καὶ οὐκ ἠδυνάσθη ὅτι ἐγνώσθηλόγος τοῖς ἐκ τῆς πόλεωςκαὶ ἀντέστησαν αὐτῷ εἰς πόλεμον καὶ ἔφυγεν καὶ ἀπῆρεν ἐκεῖθεν μετὰ λύπης μεγάλης ἀποστρέψαι εἰς Βαβυλῶνακαὶ ἦλθέν τις ἀπαγγέλλων αὐτῷ εἰς τὴν Περσίδα ὅτι τετρόπωνται αἱ παρεμβολαὶ αἱ πορευθεῖσαι εἰς γῆν ᾿Ιούδακαὶ ἐπορεύθη Λυσίας δυνάμει ἰσχυρᾷ ἐν πρώτοις καὶ ἐνετράπη ἀπὸ προσώπου αὐτῶν καὶ ἐπίσχυσαν ὅπλοις καὶ δυνάμει καὶ σκύλοις πολλοῖς οἷς ἔλαβον ἀπὸ τῶν παρεμβολῶν ὧν ἐξέκοψανκαὶ καθεῖλον τὸ βδέλυγμαᾠκοδόμησεν ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον τὸ ἐν ῾Ιερουσαλήμ καὶ τὸ ἁγίασμα καθὼς τὸ πρότερον ἐκύκλωσαν τείχεσιν ὑψηλοῖς καὶ τὴν Βαιθσουραν πόλιν αὐτοῦ 8 καὶ ἐγένετο ὡς ἤκουσενβασιλεὺς τοὺς λόγους τούτους ἐθαμβήθη καὶ ἐσαλεύθη σφόδρα καὶ ἔπεσεν ἐπὶ τὴν κοίτην καὶ ἐνέπεσεν εἰς ἀρρωστίαν ἀπὸ τῆς λύπης ὅτι οὐκ ἐγένετο αὐτῷ καθὼς ἐνεθυμεῖτο 9 καὶ ἦν ἐκεῖ ἡμέρας πλείους ὅτι ἀνεκαινίσθη ἐπ᾽ αὐτὸν λύπη μεγάλη καὶ ἐλογίσατο ὅτι ἀποθνῄσκει 10 καὶ ἐκάλεσεν πάντας τοὺς φίλους αὐτοῦ καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς ἀφίσταται ὁ ὕπνος ἀπὸ τῶν ὀφθαλμῶν μου καὶ συμπέπτωκα τῇ καρδίᾳ ἀπὸ τῆς μερίμνης 11 καὶ εἶπα τῇ καρδίᾳ ἕως τίνος θλίψεως ἦλθα καὶ κλύδωνος μεγάλου ἐννῦν εἰμι ὅτι χρηστὸς καὶ ἀγαπώμενος ἤμην ἐν τῇ ἐξουσίᾳ μου 12 νῦν δὲ μιμνῄσκομαι τῶν κακῶν ὧν ἐποίησα ἐν ῾Ιερουσαλήμ καὶ ἔλαβον πάντα τὰ σκεύη τὰ ἀργυρᾶ καὶ τὰ χρυσᾶ τὰ ἐν αὐτῇ καὶ ἐξαπέστειλα ἐξᾶραι τοὺς κατοικοῦντας ᾿Ιούδα διὰ κενῆς 13 ἔγνων ὅτι χάριν τούτων εὗρέν με τὰ κακὰ ταῦτα καὶ ἰδοὺ ἀπόλλυμαι λύπῃ μεγάλῃ ἐν γῇ ἀλλοτρίᾳ 14 καὶ ἐκάλεσεν Φίλιππον ἕνα τῶν φίλων αὐτοῦ καὶ κατέστησεν αὐτὸν ἐπὶ πάσης τῆς βασιλείας αὐτοῦ 15 καὶ ἔδωκεν αὐτῷ τὸ διάδημα καὶ τὴν στολὴν αὐτοῦ καὶ τὸν δακτύλιον τοῦ ἀγαγεῖν Ἀντίοχον τὸν υἱὸν αὐτοῦ καὶ ἐκθρέψαι αὐτὸν τοῦ βασιλεύειν 16 καὶ ἀπέθανεν ἐκεῖ Ἀντίοχος ὁ βασιλεὺς ἔτους ἐνάτου καὶ τεσσαρακοστοῦ καὶ ἑκατοστοῦ 17 καὶ ἐπέγνω Λυσίας ὅτι τέθνηκενβασιλεύς καὶ κατέστησεν βασιλεύειν Ἀντίοχον τὸν υἱὸν αὐτοῦ ὃν ἐξέθρεψεν νεώτερον καὶ ἐκάλεσεν τὸ ὄνομα αὐτοῦ Εὐπάτωρ 18 καὶ οἱ ἐκ τῆς ἄκρας ἦσαν συγκλείοντες τὸν ᾿Ισραὴλ κύκλῳ τῶν ἁγίων καὶ ζητοῦντες κακὰ δι᾽ ὅλου καὶ στήριγμα τοῖς ἔθνεσιν 19 καὶ ἐλογίσατο ᾿Ιούδας ἐξᾶραι αὐτοὺς καὶ ἐξεκκλησίασε πάντα τὸν λαὸν τοῦ περικαθίσαι ἐπ᾽ αὐτούς 20 καὶ συνήχθησαν ἅμα καὶ περιεκάθισαν ἐπ᾽ αὐτὴν ἔτους πεντηκοστοῦ καὶ ἑκατοστοῦ καὶ ἐποίησεν βελοστάσεις καὶ μηχανάς 21 καὶ ἐξῆλθον ἐξ αὐτῶν ἐκ τοῦ συγκλεισμοῦ καὶ ἐκολλήθησαν αὐτοῖς τινες τῶν ἀσεβῶν ἐξ ᾿Ισραὴλ 22 καὶ ἐπορεύθησαν πρὸς τὸν βασιλέα καὶ εἶπον ἕως πότε οὐ ποιήσῃ κρίσιν καὶ ἐκδικήσεις τοὺς ἀδελφοὺς ἡμῶν 23 ἡμεῖς εὐδοκοῦμεν δουλεύειν τῷ πατρί σου καὶ πορεύεσθαι τοῖς ὑπ᾽ αὐτοῦ λεγομένοις καὶ κατακολουθεῖν τοῖς προστάγμασιν αὐτοῦ 24 καὶ περιεκάθηντο ἐπ᾽ αὐτὴν οἱ υἱοὶ τοῦ λαοῦ ἡμῶν χάριν τούτου καὶ ἠλλοτριοῦντο ἀφ᾽ ἡμῶν πλὴν ὅσοι εὑρίσκοντο ἐξ ἡμῶν ἐθανατοῦντο καὶ αἱ κληρονομίαι ἡμῶν διηρπάζοντο 25 καὶ οὐκ ἐφ᾽ ἡμᾶς μόνον ἐξέτειναν χεῖρα ἀλλὰ καὶ ἐπὶ πάντα τὰ ὅρια αὐτῶν 26 καὶ ἰδοὺ παρεμβεβλήκασι σήμερον ἐπὶ τὴν ἄκραν ἐν ῾Ιερουσαλήμ τοῦ καταλαβέσθαι αὐτήν καὶ τὸ ἁγίασμα καὶ τὴν Βαιθσουραν ὠχύρωσαν 27 καὶ ἐὰν μὴ προκαταλάβῃ αὐτοὺς διὰ τάχους μείζονα τούτων ποιήσουσιν καὶ οὐ δυνήσῃ τοῦ κατασχεῖν αὐτῶν 28 καὶ ὠργίσθηβασιλεύς ὅτε ἤκουσεν καὶ συνήγαγεν πάντας τοὺς φίλους αὐτοῦ ἄρχοντας δυνάμεως αὐτοῦ καὶ τοὺς ἐπὶ τῶν ἡνιῶν 29 καὶ ἀπὸ βασιλειῶν ἑτέρων καὶ ἀπὸ νήσων θαλασσῶν ἦλθον πρὸς αὐτὸν δυνάμεις μισθωταί 30 καὶ ἦν ὁ ἀριθμὸς τῶν δυνάμεων αὐτοῦ ἑκατὸν χιλιάδες πεζῶν καὶ εἴκοσι χιλιάδες ἱππέων καὶ ἐλέφαντες δύο καὶ τριάκοντα εἰδότες πόλεμον 31 καὶ ἦλθον διὰ τῆς Ιδουμαίας καὶ παρενέβαλον ἐπὶ Βαιθσουραν καὶ ἐπολέμησαν ἡμέρας πολλὰς καὶ ἐποίησαν μηχανάς καὶ ἐξῆλθον καὶ ἐνεπύρισαν αὐτὰς πυρὶ καὶ ἐπολέμησαν ἀνδρωδῶς 32 καὶ ἀπῆρεν ᾿Ιούδας ἀπὸ τῆς ἄκρας καὶ παρενέβαλεν εἰς Βαιθζαχαρια ἀπέναντι τῆς παρεμβολῆς τοῦ βασιλέως 33 καὶ ὤρθρισενβασιλεὺς τὸ πρωὶ καὶ ἀπῆρεν τὴν παρεμβολὴν ἐν ὁρμήματι αὐτῆς κατὰ τὴν ὁδὸν Βαιθζαχαρια καὶ διεσκευάσθησαν αἱ δυνάμεις εἰς τὸν πόλεμον καὶ ἐσάλπισαν ταῖς σάλπιγξιν 34 καὶ τοῖς ἐλέφασιν ἔδειξαν αἷμα σταφυλῆς καὶ μόρων τοῦ παραστῆσαι αὐτοὺς εἰς τὸν πόλεμον 35 καὶ διεῖλον τὰ θηρία εἰς τὰς φάλαγγας καὶ παρέστησαν ἑκάστῳ ἐλέφαντι χιλίους ἄνδρας τεθωρακισμένους ἐν ἁλυσιδωτοῖς καὶ περικεφαλαῖαι χαλκαῖ ἐπὶ τῶν κεφαλῶν αὐτῶν καὶ πεντακοσία ἵππος διατεταγμένη ἑκάστῳ θηρίῳ ἐκλελεγμένη 36 οὗτοι πρὸ καιροῦ οὗ ἂν ᾖ τὸ θηρίον ἦσαν καὶ οὗ ἐὰν ἐπορεύετο ἐπορεύοντο ἅμα οὐκ ἀφίσταντο ἀπ᾽ αὐτοῦ 37 καὶ πύργοι ξύλινοι ἐπ᾽ αὐτοὺς ὀχυροὶ σκεπαζόμενοι ἐφ᾽ ἑκάστου θηρίου ἐζωσμένοι ἐπ᾽ αὐτοῦ μηχαναῖς καὶ ἐφ᾽ ἑκάστου ἄνδρες δυνάμεως τέσσαρες οἱ πολεμοῦντες ἐπ᾽ αὐτοῖς καὶ ὁ Ἰνδὸς αὐτοῦ 38 καὶ τὴν ἐπίλοιπον ἵππον ἔνθεν καὶ ἔνθεν ἔστησεν ἐπὶ τὰ δύο μέρη τῆς παρεμβολῆς κατασείοντες καὶ καταφρασσόμενοι ἐν ταῖς φάλαγξιν 39 ὡς δὲ ἔστιλβεν ὁ ἥλιος ἐπὶ τὰς χρυσᾶς καὶ χαλκᾶς ἀσπίδας ἔστιλβεν τὰ ὄρη ἀπ᾽ αὐτῶν καὶ κατηύγαζεν ὡς λαμπάδες πυρός 40 καὶ ἐξετάθη μέρος τι τῆς παρεμβολῆς τοῦ βασιλέως ἐπὶ τὰ ὑψηλὰ ὄρη καὶ τινες ἐπὶ τὰ ταπεινά καὶ ἤρχοντο ἀσφαλῶς καὶ τεταγμένως 41 καὶ ἐσαλεύοντο πάντες οἱ ἀκούοντες φωνῆς πλήθους αὐτῶν καὶ ὁδοιπορίας τοῦ πλήθους καὶ συγκρουσμοῦ τῶν ὅπλων ἦν γὰρπαρεμβολὴ μεγάλη σφόδρα καὶ ἰσχυρά 42 καὶ ἤγγισεν ᾿Ιούδας καὶπαρεμβολὴ αὐτοῦ εἰς παράταξιν καὶ ἔπεσον ἀπὸ τῆς παρεμβολῆς τοῦ βασιλέως ἑξακόσιοι ἄνδρες 43 καὶ εἶδεν Ελεαζαρος ὁ Αυαραν ἓν τῶν θηρίων τεθωρακισμένον θώραξιν βασιλικοῖς καὶ ἦν ὑπεράγον πάντα τὰ θηρία καὶ ᾠήθη ὅτι ἐν αὐτῷ ἐστιν ὁ βασιλεύς 44 καὶ ἔδωκεν ἑαυτὸν τοῦ σῶσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ καὶ περιποιῆσαι ἑαυτῷ ὄνομα αἰώνιον 45 καὶ ἐπέδραμεν αὐτῷ θράσει εἰς μέσον τῆς φάλαγγος καὶ ἐθανάτου δεξιὰ καὶ εὐώνυμα καὶ ἐσχίζοντο ἀπ᾽ αὐτοῦ ἔνθα καὶ ἔνθα 46 καὶ εἰσέδυ ὑπὸ τὸν ἐλέφαντα καὶ ὑπέθηκεν αὐτῷ καὶ ἀνεῖλεν αὐτόν καὶ ἔπεσεν ἐπὶ τὴν γῆν ἐπάνω αὐτοῦ καὶ ἀπέθανεν ἐκεῖ 47 καὶ εἶδον τὴν ἰσχὺν τῆς βασιλείας καὶ τὸ ὅρμημα τῶν δυνάμεων καὶ ἐξέκλιναν ἀπ᾽ αὐτῶν 48 οἱ δὲ ἐκ τῆς παρεμβολῆς τοῦ βασιλέως ἀνέβαινον εἰς συνάντησιν αὐτῶν εἰς ῾Ιερουσαλήμ καὶ παρενέβαλενβασιλεὺς εἰς τὴν ᾿Ιουδαίαν καὶ εἰς τὸ ὄρος Σιών 49 καὶ ἐποίησεν εἰρήνην μετὰ τῶν ἐκ Βαιθσουρων καὶ ἐξῆλθον ἐκ τῆς πόλεως ὅτι οὐκ ἦν αὐτοῖς ἐκεῖ διατροφὴ τοῦ συγκεκλεῖσθαι ἐν αὐτῇ ὅτι σάββατον ἦν τῇ γῇ 50 καὶ κατελάβετοβασιλεὺς τὴν Βαιθσουραν καὶ ἀπέταξεν ἐκεῖ φρουρὰν τηρεῖν αὐτήν 51 καὶ παρενέβαλεν ἐπὶ τὸ ἁγίασμα ἡμέρας πολλὰς καὶ ἔστησεν ἐκεῖ βελοστάσεις καὶ μηχανὰς καὶ πυροβόλα καὶ λιθοβόλα καὶ σκορπίδια εἰς τὸ βάλλεσθαι βέλη καὶ σφενδόνας 52 καὶ ἐποίησαν καὶ αὐτοὶ μηχανὰς πρὸς τὰς μηχανὰς αὐτῶν καὶ ἐπολέμησαν ἡμέρας πολλάς 53 βρώματα δὲ οὐκ ἦν ἐν τοῖς ἀγγείοις διὰ τὸ ἕβδομον ἔτος εἶναι καὶ οἱ ἀνασῳζόμενοι εἰς τὴν ᾿Ιουδαίαν ἀπὸ τῶν ἐθνῶν κατέφαγον τὸ ὑπόλειμμα τῆς παραθέσεως 54 καὶ ὑπελείφθησαν ἐν τοῖς ἁγίοις ἄνδρες ὀλίγοι ὅτι κατεκράτησεν αὐτῶν ὁ λιμός καὶ ἐσκορπίσθησαν ἕκαστος εἰς τὸν τόπον αὐτοῦ 55 καὶ ἤκουσεν Λυσίας ὅτι Φίλιππος ὃν κατέστησενβασιλεὺς Ἀντίοχος ἔτι ζῶντος αὐτοῦ ἐκθρέψαι Ἀντίοχον τὸν υἱὸν αὐτοῦ εἰς τὸ βασιλεῦσαι αὐτόν 56 ἀπέστρεψεν ἀπὸ τῆς Περσίδος καὶ Μηδίας καὶ αἱ δυνάμεις αἱ πορευθεῖσαι μετὰ τοῦ βασιλέως μετ᾽ αὐτοῦ καὶ ὅτι ζητεῖ παραλαβεῖν τὰ τῶν πραγμάτων 57 καὶ κατέσπευδεν καὶ ἐπένευσεν τοῦ ἀπελθεῖν καὶ εἶπεν πρὸς τὸν βασιλέα καὶ τοὺς ἡγεμόνας τῆς δυνάμεως καὶ τοὺς ἄνδρας ἐκλείπομεν καθ᾽ ἡμέραν καὶτροφὴ ἡμῖν ὀλίγη καὶτόπος οὗ παρεμβάλλομέν ἐστιν ὀχυρός καὶ ἐπίκειται ἡμῖν τὰ τῆς βασιλείας 58 νῦν οὖν δῶμεν δεξιὰς τοῖς ἀνθρώποις τούτοις καὶ ποιήσωμεν μετ᾽ αὐτῶν εἰρήνην καὶ μετὰ παντὸς ἔθνους αὐτῶν 59 καὶ στήσωμεν αὐτοῖς τοῦ πορεύεσθαι τοῖς νομίμοις αὐτῶν ὡς τὸ πρότερον χάριν γὰρ τῶν νομίμων αὐτῶν ὧν διεσκεδάσαμεν ὠργίσθησαν καὶ ἐποίησαν ταῦτα πάντα 60 καὶ ἤρεσενλόγος ἐναντίον τοῦ βασιλέως καὶ τῶν ἀρχόντων καὶ ἀπέστειλεν πρὸς αὐτοὺς εἰρηνεῦσαι καὶ ἐπεδέξαντο 61 καὶ ὤμοσεν αὐτοῖς ὁ βασιλεὺς καὶ οἱ ἄρχοντες ἐπὶ τούτοις ἐξῆλθον ἐκ τοῦ ὀχυρώματος 62 καὶ εἰσῆλθενβασιλεὺς εἰς ὄρος Σιών καὶ εἶδεν τὸ ὀχύρωμα τοῦ τόπου καὶ ἠθέτησεν τὸν ὁρκισμόν ὃν ὤμοσεν καὶ ἐνετείλατο καθελεῖν τὸ τεῖχος κυκλόθεν 63 καὶ ἀπῆρεν κατὰ σπουδὴν καὶ ἀπέστρεψεν εἰς Ἀντιόχειαν καὶ εὗρεν Φίλιππον κυριεύοντα τῆς πόλεως καὶ ἐπολέμησεν πρὸς αὐτὸν καὶ κατελάβετο τὴν πόλιν βίᾳ

1 E o rei Antíoco percorria as províncias altas e ouviu dizer que Elimaida, na Pérsia, era uma cidade famosa por sua riqueza, prata e ouro. 2 E o seu templo era riquíssimo, contendo coberturas de ouro, couraças e armas deixadas ali por Alexandre, o de Filipe, o rei macedônio que primeiro reinou sobre os gregos. 3 E tentou tomar a cidade e saqueá-la, mas não conseguiu, pois o plano foi descoberto pelos habitantes. 4 E resistiram-no em batalha; e fugiu e partiu dali com grande tristeza para voltar a Babilônia. 5 Enquanto ainda estava na Pérsia, chegou um mensageiro informando que os exércitos enviados à terra de Judá tinham sido derrotados. 6 E Lísias tinha ido primeiro com uma força poderosa, mas fora repelido diante deles; e se fortaleceram com armas, exército e muitos despojos tomados dos acampamentos que destruíram; 7 e derrubaram a "Abominação" que ele construíra sobre o altar em Jerusalém e que cercaram o Santuário com muralhas altas, como antes, além de fortificarem Bait-Zur, sua cidade. 8 E ao ouvir essas palavras, o rei ficou estarrecido e profundamente abalado. E caiu na cama e adoeceu de tristeza, porque as coisas não correram como ele planejara. 9 E ficou ali por muitos dias, pois uma depressão profunda se renovava sobre ele, e percebeu que ia morrer. 10 E chamou todos os seus amigos e disse-lhes: "O sono fugiu dos meus olhos e o coração desfalece de angústia. 11 E disse a mim mesmo: 'Em que aflição caí e em que grande turbulência estou agora, eu que era tão bom e amado no meu poder?' 12 Mas agora me lembro desses males que fiz em Jerusalém: levei todos os objetos de prata e ouro que nela havia e ordenei exterminar os habitantes de Judá sem motivo. 13 Reconheço que por causa disso estes males me encontraram; e eis que morro de profunda tristeza em terra estrangeira." 14 E chamou Filipe, um de seus amigos, e o nomeou sobre todo o seu reino. 15 E entregou-lhe o diadema, o manto e o anel, para que educasse seu filho Antíoco e o preparasse para reinar. 16 E o rei Antíoco morreu ali no ano cento e quarenta e nove. 17 E Lísias soube que o rei morrera e estabeleceu como rei o filho deste, Antíoco, o qual ele criara desde jovem, e chamou o seu nome de Eupátor. 18 E os da Cidadela sitiavam Israel ao redor do Santuário, buscando causar dano e dar apoio aos gentios. 19 E Judas decidiu eliminá-los e convocou todo o povo para cercá-los. 20 Reuniram-se e a cercaram no ano cento e cinquenta, construindo torres de tiro e máquinas de guerra. 21 Mas alguns dos cercados escaparam e, unindo-se a alguns dos ímpios de Israel, 22 foram ao rei e disseram: "Até quando deixarás de fazer justiça e vingar nossos irmãos? 23 Nós servimos de boa vontade ao teu pai e seguimos suas ordens. 24 E por causa disso, nossos próprios compatriotas a cercam e nos tratam como inimigos sem motivo; os nossos que são encontrados são mortos e nossas propriedades saqueadas. 25 E eles não estendem a mão apenas a nós, mas também a todas as suas fronteiras. 26 Eis que hoje cercaram a Cidadela em Jerusalém para tomá-la, e fortificaram o Santuário e Bait-Zur. 27 E se não os detiveres depressa, farão coisas maiores e não poderás contê-los." 28 E o rei ficou furioso ao ouvir, e reuniu todos os seus amigos, os comandantes do seu exército e da cavalaria. 29 E vieram a ele também forças mercenárias de outros reinos e das ilhas do mar. 30 E o número de suas tropas era de cem mil homens de infantaria, vinte mil cavaleiros e trinta e dois elefantes treinados para a guerra. 31 Passaram pela Idumeia e acamparam contra Bait-Zur, atacando por muitos dias, e fizeram máquinas de guerra; mas eles saíram e as queimaram, lutando com bravura. 32 E Judas retirou-se da Cidadela e acampou em Bait -Zacarias, diante do acampamento do rei. 33 E o rei levantou-se ao amanhecer e o exército marchou impetuosamente rumo a Bait Zacarias; as tropas se prepararam para a guerra e tocaram as trombetas. 34 E aos elefantes, mostraram suco de uva e de amoras para incitá-los à batalha. 35 E distribuíram os animais entre as falanges: e entregaram para cada elefante, mil homens com couraças de malha e capacetes de bronze em suas cabeças, além de quinhentos cavalos, cada um escolhido de acordo com sua espécie. 36 Estes acompanhavam o animal por onde quer que ele fosse, sem nunca se afastar dele. 37 Sobre cada animal havia torres de madeira forte e protegida, presas por dispositivos, e em cada uma havia quatro guerreiros e o seu condutor indiano. 38 E a cavalaria restante foi colocada nos dois flancos do exército, equipados e armados nas falanges. 39 Quando o sol brilhou sobre os escudos de ouro e bronze, os montes resplandeceram como tochas de fogo. 40 E uma parte do exército do rei estendeu-se pelos montes altos e outra pelas planícies; marchavam com segurança e ordem. 41 E tremiam todos os que ouviam o estrondo daquela multidão, o marchar da multidão e o tilintar das armas, pois o exército era imenso e poderoso. 42 E Judas e seu exército avançaram para o combate, e caíram seiscentos homens do exército do rei. 43 E Eleazar, chamado Avaran, viu um dos animais protegido com armadura real, mais alto que todos os outros; pensou que o rei estivesse sobre ele. 44 Ele entregou sua vida para salvar seu povo e conquistar um nome eterno. 45 E correu audazmente por entre a falange, matando à direita e à esquerda, enquanto os inimigos se abriam diante dele. 46 Ele deslizou para debaixo do elefante, golpeou-o por baixo e o matou; e caiu por terra por cima dele e ele morreu ali mesmo. 47 E viram a força do reino e o ímpeto das tropas, retiraram-se deles. 48 O exército do rei subiu a Jerusalém para enfrentá-los e o rei acampou contra a Judeia e o monte Sião. 49 E fez paz com os habitantes de Bait-Zur, que saíram da cidade porque não tinham ali mantimentos para suportar o cerco, pois era o ano sabático da terra. 50 E o rei tomou Bait-Zur e colocou ali uma guarnição para guardá-la. 51 E cercou o Santuário por muitos dias, montando ali torres de tiro, máquinas, lançadores de fogo e de pedras, e escorpiões para atirar com flechas e fundas. 52 E eles também fizeram máquinas para contra-atacar e lutaram por muitos dias. 53 Mas não havia comida nos depósitos por ser o sétimo ano, e os que tinham buscado refúgio na Judeia fugindo dos gentios haviam consumido o restante das provisões. 54 E restaram poucos homens no Santuário, pois a fome os venceu, e eles se dispersaram cada um para sua casa. 55 E Lísias ouviu dizer que Filipe (a quem o rei Antíoco nomeara antes de morrer para educar seu filho para reinar em seu lugar) 56 tinha voltado da Pérsia e da Média com as forças que foram com o rei e buscava assumir o governo. 57 E apressou-se e disse ao rei, aos comandantes e aos homens: "Estamos ficando sem forças, temos pouca comida e o lugar que cercamos é forte; além disso, os assuntos do reino nos pressionam. 58 Agora, estendamos a mão direita a estes homens e façamos paz com eles e com toda a sua nação. 59 E permitamos que vivam segundo as suas leis, como antes, pois foi por causa de suas leis, que nós tentamos abolir, que eles se iraram e fizeram todas estas coisas." 60 A proposta agradou ao rei e aos chefes. Ele enviou a eles mensageiros para propor a paz, e aceitaram. 61 E o rei e os seus chefes juraram a eles, eles saíram da fortaleza. 62 Mas, quando o rei entrou no monte Sião e viu as fortificações do lugar, e quebrou o juramento que fizera e ordenou que destruíssem a muralha ao redor. 63 Depois, partiu às pressas e voltou para Antioquia; encontrou Filipe dominando a cidade, combateu contra ele e tomou a cidade à força.


REFERÊNCIAS CRUZADAS


6.1 2Mc 1.12; 2Mc 9.1-3. 6.2 1Mc 1.1-10. 6.7 1Mc 1.54; 1Mc 4.60. 6.8 2Mc 9.11. 6.12 1Mc 1.20-24; 2Mc 9.12-17. 6.15 2Mc 9.25. 6.16 1Mc 1.10. 6.17 2Mc 10.10-13. 6.18 1Mc 1.33-35. 6.20 1Mc 1.10. 6.30 2Mc 13.2. 6.34 1Mc 1.17. 6.44 1Mc 2.5; 1Mc 2.50. 6.49 Lv 25.2-7; Ex 23.10-11. 6.59 1Mc 1.41-50; 2Mc 13.23. 6.62 1Mc 4.60.

Α΄ Μακκαβαίων - 07

ἔτους ἑνὸς καὶ πεντηκοστοῦ καὶ ἑκατοστοῦ ἐξῆλθεν Δημήτριος ὁ τοῦ Σελεύκου ἐκ Ῥώμης καὶ ἀνέβη σὺν ἀνδράσιν ὀλίγοις εἰς πόλιν παραθαλασσίαν καὶ ἐβασίλευσεν ἐκεῖκαὶ ἐγένετο ὡς εἰσεπορεύετο εἰς οἶκον βασιλείας πατέρων αὐτοῦ καὶ συνέλαβον αἱ δυνάμεις τὸν Ἀντίοχον καὶ τὸν Λυσίαν ἀγαγεῖν αὐτοὺς αὐτῷ 3 καὶ ἐγνώσθη αὐτῷ τὸ πρᾶγμα καὶ εἶπεν μή μοι δείξητε τὰ πρόσωπα αὐτῶν 4 καὶ ἀπέκτειναν αὐτοὺς αἱ δυνάμεις καὶ ἐκάθισεν Δημήτριος ἐπὶ θρόνου βασιλείας αὐτοῦ 5 καὶ ἦλθον πρὸς αὐτὸν πάντες ἄνδρες ἄνομοι καὶ ἀσεβεῖς ἐξ ᾿Ισραὴλ καὶ Ἄλκιμος ἡγεῖτο αὐτῶν βουλόμενος ἱερατεύειν 6 καὶ κατηγόρησαν τοῦ λαοῦ πρὸς τὸν βασιλέα λέγοντες ἀπώλεσεν ᾿Ιούδας καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ πάντας τοὺς φίλους σου καὶ ἡμᾶς ἐσκόρπισεν ἀπὸ τῆς γῆς ἡμῶν 7 νῦν οὖν ἀπόστειλον ἄνδρα ᾧ πιστεύεις καὶ πορευθεὶς ἰδέτω τὴν ἐξολέθρευσιν πᾶσαν ἣν ἐποίησεν ἡμῖν καὶ τῇ χώρᾳ τοῦ βασιλέως καὶ κολασάτω αὐτοὺς καὶ πάντας τοὺς ἐπιβοηθοῦντας αὐτοῖς 8 καὶ ἐπέλεξεν ὁ βασιλεὺς τὸν Βακχίδην τῶν φίλων τοῦ βασιλέως κυριεύοντα ἐν τῷ πέραν τοῦ ποταμοῦ καὶ μέγαν ἐν τῇ βασιλείᾳ καὶ πιστὸν τῷ βασιλεῖκαὶ ἀπέστειλεν αὐτὸν καὶ Ἄλκιμον τὸν ἀσεβῆ καὶ ἔστησεν αὐτῷ τὴν ἱερωσύνην καὶ ἐνετείλατο αὐτῷ ποιῆσαι τὴν ἐκδίκησιν ἐν τοῖς υἱοῖς ᾿Ισραὴλ 10 καὶ ἀπῇρον καὶ ἦλθον μετὰ δυνάμεως πολλῆς εἰς γῆν ᾿Ιούδα καὶ ἀπέστειλεν ἀγγέλους πρὸς ᾿Ιούδαν καὶ τοὺς ἀδελφοὺς αὐτοῦ λόγοις εἰρηνικοῖς μετὰ δόλου 11 καὶ οὐ προσέσχον τοῖς λόγοις αὐτῶν εἶδον γὰρ ὅτι ἦλθαν μετὰ δυνάμεως πολλῆς 12 καὶ ἐπισυνήχθησαν πρὸς Ἄλκιμον καὶ Βακχίδην συναγωγὴ γραμματέων ἐκζητῆσαι δίκαια 13 καὶ πρῶτοι οἱ Ασιδαῖοι ἦσαν ἐν υἱοῖς ᾿Ισραὴλ καὶ ἐπεζήτουν παρ᾽ αὐτῶν εἰρήνην 14 εἶπον γάρ ἄνθρωπος ἱερεὺς ἐκ σπέρματος ᾿Ααρών ἦλθεν ἐν ταῖς δυνάμεσιν καὶ οὐκ ἀδικήσει ἡμᾶς 15 καὶ ἐλάλησεν μετ᾽ αὐτῶν λόγους εἰρηνικοὺς καὶ ὤμοσεν αὐτοῖς λέγων οὐκ ἐκζητήσομεν ὑμῖν κακὸν καὶ τοῖς φίλοις ὑμῶν 16 καὶ ἐνεπίστευσαν αὐτῷ καὶ συνέλαβεν ἐξ αὐτῶν ἑξήκοντα ἄνδρας καὶ ἀπέκτεινεν αὐτοὺς ἐν ἡμέρᾳ μιᾷ κατὰ τὸν λόγον ὃν ἔγραψεν αὐτόν 17 σάρκας ὁσίων σου καὶ αἷμα αὐτῶν ἐξέχεαν κύκλῳ ῾Ιερουσαλήμ καὶ οὐκ ἦν αὐτοῖς ὁ θάπτων 18 καὶ ἐπέπεσεν αὐτῶν ὁ φόβος καὶτρόμος εἰς πάντα τὸν λαόν ὅτι εἶπον οὐκ ἔστιν ἐν αὐτοῖς ἀλήθεια καὶ κρίσις παρέβησαν γὰρ τὴν στάσιν καὶ τὸν ὅρκον ὃν ὤμοσαν 19 καὶ ἀπῆρεν Βακχίδης ἀπὸ ῾Ιερουσαλήμ καὶ παρενέβαλεν ἐν Βηθζαιθ καὶ ἀπέστειλεν καὶ συνέλαβεν πολλοὺς ἀπὸ τῶν μετ᾽ αὐτοῦ αὐτομολησάντων ἀνδρῶν καὶ τινας τοῦ λαοῦ καὶ ἔθυσεν αὐτοὺς εἰς τὸ φρέαρ τὸ μέγα 20 καὶ κατέστησεν τὴν χώραν τῷ Ἀλκίμῳ καὶ ἀφῆκεν μετ᾽ αὐτοῦ δύναμιν τοῦ βοηθεῖν αὐτῷ καὶ ἀπῆλθεν Βακχίδης πρὸς τὸν βασιλέα 21 καὶ ἠγωνίσατο Ἄλκιμος περὶ τῆς ἀρχιερωσύνης 22 καὶ συνήχθησαν πρὸς αὐτὸν πάντες οἱ ταράσσοντες τὸν λαὸν αὐτῶν καὶ κατεκράτησαν  γῆν ᾿Ιούδα καὶ ἐποίησαν πληγὴν μεγάλην ἐν ᾿Ισραὴλ 23 καὶ εἶδεν ᾿Ιούδας πᾶσαν τὴν κακίαν ἣν ἐποίησεν Ἄλκιμος καὶ οἱ μετ᾽ αὐτοῦ ἐν υἱοῖς ᾿Ισραὴλ ὑπὲρ τὰ ἔθνη 24 καὶ ἐξῆλθεν εἰς πάντα τὰ ὅρια τῆς Ιουδαίας κυκλόθεν καὶ ἐποίησεν ἐκδίκησιν ἐν τοῖς ἀνδράσιν τοῖς αὐτομολήσασιν καὶ ἀνεστάλησαν τοῦ ἐκπορεύεσθαι εἰς τὴν χώραν 25 ὡς δὲ εἶδεν Ἄλκιμος ὅτι ἐνίσχυσεν ᾿Ιούδας καὶ οἱ μετ᾽ αὐτοῦ καὶ ἔγνω ὅτι οὐ δύναται ὑποστῆναι αὐτούς καὶ ἐπέστρεψεν πρὸς τὸν βασιλέα καὶ κατηγόρησεν αὐτῶν πονηρά 26 καὶ ἀπέστειλενβασιλεὺς Νικάνορα ἕνα τῶν ἀρχόντων αὐτοῦ τῶν ἐνδόξων καὶ μισοῦντα καὶ ἐχθραίνοντα τῷ ᾿Ισραὴλ καὶ ἐνετείλατο αὐτῷ ἐξᾶραι τὸν λαόν 27 καὶ ἦλθεν Νικάνωρ εἰς ῾Ιερουσαλήμ δυνάμει πολλῇ καὶ ἀπέστειλεν πρὸς ᾿Ιούδαν καὶ τοὺς ἀδελφοὺς αὐτοῦ μετὰ δόλου λόγοις εἰρηνικοῖς λέγων 28 μὴ ἔστω μάχη ἀνὰ μέσον ἐμοῦ καὶ ὑμῶν ἥξω ἐν ἀνδράσιν ὀλίγοις ἵνα ἴδω ὑμῶν τὰ πρόσωπα μετ᾽ εἰρήνης 29 καὶ ἦλθεν πρὸς ᾿Ιούδαν καὶ ἠσπάσαντο ἀλλήλους εἰρηνικῶς καὶ οἱ πολέμιοι ἕτοιμοι ἦσαν ἐξαρπάσαι τὸν ᾿Ιούδαν 30 καὶ ἐγνώσθηλόγος τῷ ᾿Ιούδα ὅτι μετὰ δόλου ἦλθεν ἐπ᾽ αὐτόν καὶ ἐπτοήθη ἀπ᾽ αὐτοῦ καὶ οὐκ ἐβουλήθη ἔτι ἰδεῖν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ 31 καὶ ἔγνω Νικάνωρ ὅτι ἀπεκαλύφθηβουλὴ αὐτοῦ καὶ ἐξῆλθεν εἰς συνάντησιν τῷ ᾿Ιούδα ἐν πολέμῳ κατὰ Χαφαρσαλαμα 32 καὶ ἔπεσον τῶν παρὰ Νικάνορος ὡσεὶ πεντακόσιοι ἄνδρες καὶ ἔφυγον εἰς τὴν πόλιν Δαυὶδ 33 καὶ μετὰ τοὺς λόγους τούτους ἀνέβη Νικάνωρ εἰς ὄρος Σιών καὶ ἐξῆλθον ἀπὸ τῶν ἱερέων ἐκ τῶν ἁγίων καὶ ἀπὸ τῶν πρεσβυτέρων τοῦ λαοῦ ἀσπάσασθαι αὐτὸν εἰρηνικῶς καὶ δεῖξαι αὐτῷ τὴν ὁλοκαύτωσιν τὴν προσφερομένην ὑπὲρ τοῦ βασιλέως 34 καὶ ἐμυκτήρισεν αὐτοὺς καὶ κατεγέλασεν αὐτῶν καὶ ἐμίανεν αὐτοὺς καὶ ἐλάλησεν ὑπερηφάνως 35 καὶ ὤμοσεν μετὰ θυμοῦ λέγων ἐὰν μὴ παραδοθῇ ᾿Ιούδας καὶπαρεμβολὴ αὐτοῦ εἰς χεῖράς μου τὸ νῦν καὶ ἔσται ἐὰν ἐπιστρέψω ἐν εἰρήνῃ ἐμπυριῶ τὸν οἶκον τοῦτον καὶ ἐξῆλθεν μετὰ θυμοῦ μεγάλου 36 καὶ εἰσῆλθον οἱ ἱερεῖς καὶ ἔστησαν κατὰ πρόσωπον τοῦ θυσιαστηρίου καὶ τοῦ ναοῦ καὶ ἔκλαυσαν καὶ εἶπον 37 σὺ ἐξελέξω τὸν οἶκον τοῦτον ἐπικληθῆναι τὸ ὄνομά σου ἐπ᾽ αὐτοῦ εἶναι οἶκον προσευχῆς καὶ δεήσεως τῷ λαῷ σου 38 ποίησον ἐκδίκησιν ἐν τῷ ἀνθρώπῳ τούτῳ καὶ ἐν τῇ παρεμβολῇ αὐτοῦ καὶ πεσέτωσαν ἐν ῥομφαίᾳ μνήσθητι τῶν δυσφημιῶν αὐτῶν καὶ μὴ δῷς αὐτοῖς μονήν 39 καὶ ἐξῆλθεν Νικάνωρ ἐξ ῾Ιερουσαλήμ καὶ παρενέβαλεν ἐν Βαιθωρων καὶ συνήντησεν αὐτῷ δύναμις Συρίας 40 καὶ ᾿Ιούδας παρενέβαλεν ἐν Αδασα ἐν τρισχιλίοις ἀνδράσιν καὶ προσηύξατο ᾿Ιούδας καὶ εἶπεν 41 οἱ παρὰ τοῦ βασιλέως ὅτε ἐδυσφήμησαν ἐξῆλθενἄγγελός σου καὶ ἐπάταξεν ἐν αὐτοῖς ἑκατὸν ὀγδοήκοντα πέντε χιλιάδας 42 οὕτως σύντριψον τὴν παρεμβολὴν ταύτην ἐνώπιον ἡμῶν σήμερον καὶ γνώτωσαν οἱ ἐπίλοιποι ὅτι κακῶς ἐλάλησεν ἐπὶ τὰ ἅγιά σου καὶ κρῖνον αὐτὸν κατὰ τὴν κακίαν αὐτοῦ 43 καὶ συνῆψαν αἱ παρεμβολαὶ εἰς πόλεμον τῇ τρισκαιδεκάτῃ τοῦ μηνὸς Αδαρ καὶ συνετρίβηπαρεμβολὴ Νικάνορος καὶ ἔπεσεν αὐτὸς πρῶτος ἐν τῷ πολέμῳ 44 ὡς δὲ εἶδενπαρεμβολὴ αὐτοῦ ὅτι ἔπεσεν Νικάνωρ ῥίψαντες τὰ ὅπλα ἔφυγον 45 καὶ κατεδίωκον αὐτοὺς ὁδὸν ἡμέρας μιᾶς ἀπὸ Αδασα ἕως τοῦ ἐλθεῖν εἰς Γαζηρα καὶ ἐσάλπιζον ὀπίσω αὐτῶν ταῖς σάλπιγξιν τῶν σημασιῶν 46 καὶ ἐξῆλθον ἐκ πασῶν τῶν κωμῶν τῆς Ιουδαίας κυκλόθεν καὶ ὑπερεκέρων αὐτούς καὶ ἀπέστρεφον οὗτοι πρὸς τούτους καὶ ἔπεσον πάντες ῥομφαίᾳ καὶ οὐ κατελείφθη ἐξ αὐτῶν οὐδὲ εἷς 47 καὶ ἔλαβον τὰ σκῦλα καὶ τὴν προνομήν καὶ τὴν κεφαλὴν Νικάνορος ἀφεῖλον καὶ τὴν δεξιὰν αὐτοῦ ἣν ἐξέτεινεν ὑπερηφάνως καὶ ἤνεγκαν καὶ ἐξέτειναν παρὰ τῇ ῾Ιερουσαλήμ 48 καὶ ηὐφράνθη ὁ λαὸς σφόδρα καὶ ἤγαγον τὴν ἡμέραν ἐκείνην ἡμέραν εὐφροσύνης μεγάλην 49 καὶ ἔστησαν τοῦ ἄγειν κατ᾽ ἐνιαυτὸν τὴν ἡμέραν ταύτην τῇ τρισκαιδεκάτῃ τοῦ Αδαρ 50 καὶ ἡσύχασενγῆ ᾿Ιούδα ἡμέρας ὀλίγας

1 No ano cento e cinquenta e um, Demétrio, o de Seleuco, saiu de Roma e desembarcou com poucos homens numa cidade do litoral, onde começou a reinar. 2 E quando ele entrava no palácio real de seus antepassados, os exércitos prenderam Antíoco e Lísias para levá-los à sua presença. 3 E ao saber disso, disse: "Não me mostreis os seus rostos". 4 E os mataram, e Demétrio sentou-se no trono do seu reino. 5 Então, todos os homens iníquos e ímpios de Israel foram até ele, liderados por Alkimos, que ambicionava o sacerdócio. 6 E acusaram o povo diante do rei, dizendo: "Judas e seus irmãos mataram todos os teus amigos e nos dispersaram desde a nossa terra. 7 Envia agora um homem de tua confiança para que veja toda a ruína que ele causou a nós e às terras do rei, e que castigue a eles e a todos os que os ajudam." 8 O rei escolheu Baquides, um dos "amigos do rei", governador da região além do rio, homem influente no reino e fiel ao rei. 9 E enviou-o junto com o ímpio Alkimos, a quem confirmou o sumo sacerdócio, ordenando-lhe que executasse a vingança contra os filhos de Israel. 10 E partiram com um grande exército e chegaram à terra de Judá. E enviou mensageiros a Judas e seus irmãos com palavras de paz, mas cheias de falsidade. 11 E não deram crédito às suas palavras, pois viram que eles tinham vindo com uma grande força militar. 12 Contudo, um grupo de escribas reuniu-se com Alkimos e Baquides para pedir uma solução justa. 13 E os Assideus foram os primeiros entre os filhos de Israel a pedir a paz, 14 pois diziam: "Um sacerdote da linhagem de Arão veio com o exército; ele não nos fará mal". 15 E falou-lhes com palavras pacíficas e lhes jurou, dizendo: "Não buscaremos o mal contra vós, nem contra vossos amigos". 16 E acreditaram nele; mas mandou prender sessenta homens deles e os matou num só dia, como a palavra que está escrita: 17 "A carne dos teus santos e o seu sangue derramaram ao redor de Jerusalém, e não havia quem os enterrasse." 18 O medo e o terror caíram sobre todo o povo, que dizia: "Não há neles verdade nem justiça, pois violaram o pacto e o juramento que fizeram". 19 E Baquides partiu de Jerusalém, acampou em Bait-Zait e mandou prender muitos dos que o haviam abandonado e alguns do povo, matando-os e lançando-os num grande poço. 20 E entregou a província a Alkimos, deixando-lhe tropas para o ajudar, e Baquides voltou para junto do rei. 21 E Alkimos se esforçou para manter o sumo sacerdócio. 22 E uniram-se a ele todos os que perturbavam o povo deles; e dominaram a terra de Judá e causaram grande dano a Israel. 23 Vendo Judas todo o mal que Alkimos e os seus faziam entre os filhos de Israel – pior do que o dos próprios gentios – 24 percorreu todas as fronteiras da Judeia e vingou-se dos que tinham desertado, impedindo-os de ir afora pelo país. 25 Quando Alkimos viu que Judas e seus seguidores se fortaleciam e percebendo que não poderia resistir-lhes, voltou ao rei e fez contra eles graves acusações. 26 E o rei enviou Nicanor, um de seus líderes mais ilustres, que odiava e era inimigo de Israel, com ordens de exterminar o povo. 27 E Nicanor chegou a Jerusalém com um grande exército e enviou a Judas e seus irmãos uma mensagem enganosa e pacífica, dizendo: 28 "Não haja luta entre mim e vós; irei com poucos homens para vos ver pessoalmente em paz". 29 E foi ao encontro de Judas e saudaram-se pacificamente, mas os inimigos estavam preparados para sequestrar Judas. 30 Quando Judas soube que viera até ele com engano, ficou com medo dele e não quis mais ver sua face. 31 E Nicanor, percebendo que seu plano fora descoberto, saiu para combater Judas em campo aberto, perto de Kafar Salama. 32 Cerca de quinhentos homens de Nicanor caíram, e fugiram para a Cidade de David. 33 E depois dessas coisas, Nicanor subiu ao monte Sião. E alguns sacerdotes e anciãos do povo saíram do Santuário para saudá-lo pacificamente e mostrar-lhe o holocausto que era oferecido pelo rei. 34 Mas ele os ridicularizou, escarneceu deles, profanou-os e falou com soberba. 35 E jurou com raiva, dizendo: "Se Judas e seu exército não forem entregues nas minhas mãos agora, quando eu voltar em paz, queimarei este Templo!" E partiu com grande fúria. 36 E os sacerdotes entraram e, estando diante do altar e do Templo, choraram e disseram: 37 "Tu escolheste esta casa para que nela fosse invocado o Teu nome e para que fosse casa de oração e súplica para o Teu povo. 38 Vinga-te deste homem e de seu exército; que caiam à espada! Lembra-Te de suas blasfêmias e não lhes dês descanso". 39 Nicanor saiu de Jerusalém e acampou em Bait -Horon, onde se uniu a um exército vindo da Síria. 40 Judas acampou em Adassa com três mil homens e Judas orou, e disse: 41 "Quando os enviados do rei blasfemaram, o Teu anjo saiu e feriu cento e oitenta e cinco mil deles. 42 Assim esmaga hoje este exército diante de nós, para que os outros saibam que ele falou mal contra o Teu Santuário; julga-o conforme a sua maldade". 43 E os exércitos travaram batalha no dia treze do mês de Adar. O exército de Nicanor foi derrotado, e ele foi o primeiro a cair na batalha. 44 Quando os seus soldados viram que Nicanor tinha caído, jogando as armas, fugiram. 45 E os perseguiram por um dia inteiro, desde Adassa até entrar em Gazera, tocando as trombetas de sinalização atrás deles. 46 E saíram de todas as aldeias vizinhas da Judeia e os cercaram, empurrando uns contra os outros; todos caíram à espada, e não escapou nem um sequer. 47 E tomaram os despojos e o saque; cortaram a cabeça de Nicanor e sua mão direita, que ele estendera com soberba, e as levaram para serem expostas diante de Jerusalém. 48 E o povo alegrou-se muito e celebrou aquele dia com grande festa. 49 E estabeleceram que esse dia fosse comemorado todos os anos no treze de Adar. 50 E a terra de Judá teve descanso por algum tempo.
 

REFERÊNCIAS CRUZADAS


7.1 2Mc 14.1-2. 7.5 2Mc 14.3. 7.9 1Mc 3.32. 7.13 1Mc 2.42. 7.17 Sl 79.2-3. 7.18 Jr 41.1-7. 7.26 2Mc 8.9; 2Mc 14.12. 7.27 2Mc 14.22-25. 7.33 Ed 6.10; Jr 29.7; Bar 1.11. 7.37 1Rs 8.29; 1Rs 8.43; 2Cr 6.33. 7.41 2Rs 19.35; Is 37.36; Sir 48.21; 2Mc 8.19; 2Mc 15.22. 7.43 2Mc 15.28. 7.47 2Mc 15.30-35; 1Sm 17.51-54. 7.49 2Mc 15.36; Est 9.21. 7.50 1Mc 9.57; 1Mc 14.4.

Α΄ Μακκαβαίων - 08

καὶ ἤκουσεν ᾿Ιούδας τὸ ὄνομα τῶν Ῥωμαίων ὅτι εἰσὶν δυνατοὶ ἰσχύι καὶ αὐτοὶ εὐδοκοῦσιν ἐν πᾶσιν τοῖς προστιθεμένοις αὐτοῖς καὶ ὅσοι ἂν προσέλθωσιν αὐτοῖς ἱστῶσιν αὐτοῖς φιλίαν καὶ ὅτι εἰσὶ δυνατοὶ ἰσχύικαὶ διηγήσαντο αὐτῷ τοὺς πολέμους αὐτῶν καὶ τὰς ἀνδραγαθίας ἃς ποιοῦσιν ἐν τοῖς Γαλάταις καὶ ὅτι κατεκράτησαν αὐτῶν καὶ ἤγαγον αὐτοὺς ὑπὸ φόρονκαὶ ὅσα ἐποίησαν ἐν χώρᾳ Σπανίας τοῦ κατακρατῆσαι τῶν μετάλλων τοῦ ἀργυρίου καὶ τοῦ χρυσίου τοῦ ἐκεῖκαὶ κατεκράτησαν τοῦ τόπου παντὸς τῇ βουλῇ αὐτῶν καὶ τῇ μακροθυμίᾳ καὶτόπος ἦν ἀπέχων μακρὰν ἀπ᾽ αὐτῶν σφόδρα καὶ τῶν βασιλέων τῶν ἐπελθόντων ἐπ᾽ αὐτοὺς ἀπ᾽ ἄκρου τῆς γῆς ἕως συνέτριψαν αὐτοὺς καὶ ἐπάταξαν ἐν αὐτοῖς πληγὴν μεγάλην καὶ οἱ ἐπίλοιποι διδόασιν αὐτοῖς φόρον κατ᾽ ἐνιαυτόνκαὶ τὸν Φίλιππον καὶ τὸν Περσέα Κιτιέων βασιλέα καὶ τοὺς ἐπηρμένους ἐπ᾽ αὐτοὺς συνέτριψαν αὐτοὺς ἐν πολέμῳ καὶ κατεκράτησαν αὐτῶν 6 καὶ Ἀντίοχον τὸν μέγαν βασιλέα τῆς Ἀσίας τὸν πορευθέντα ἐπ᾽ αὐτοὺς εἰς πόλεμον ἔχοντα ἑκατὸν εἴκοσι ἐλέφαντας καὶ ἵππον καὶ ἅρματα καὶ δύναμιν πολλὴν σφόδρα καὶ συνετρίβη ὑπ᾽ αὐτῶν 7 καὶ ἔλαβον αὐτὸν ζῶντα καὶ ἔστησαν αὐτοῖς διδόναι αὐτόν τε καὶ τοὺς βασιλεύοντας μετ᾽ αὐτὸν φόρον μέγαν καὶ διδόναι ὅμηρα καὶ διαστολὴν 8 καὶ χώραν τὴν Ἰνδικὴν καὶ Μηδίαν καὶ Λυδίαν ἀπὸ τῶν καλλίστων χωρῶν αὐτῶν καὶ λαβόντες αὐτὰς παρ᾽ αὐτοῦ ἔδωκαν αὐτὰς Εὐμένει τῷ βασιλεῖκαὶ ὅτι οἱ ἐκ τῆς Ἑλλάδος ἐβουλεύσαντο ἐλθεῖν καὶ ἐξᾶραι αὐτούς 10 καὶ ἐγνώσθηλόγος αὐτοῖς καὶ ἀπέστειλαν ἐπ᾽ αὐτοὺς στρατηγὸν ἕνα καὶ ἐπολέμησαν πρὸς αὐτούς καὶ ἔπεσον ἐξ αὐτῶν τραυματίαι πολλοί καὶ ᾐχμαλώτισαν τὰς γυναῖκας αὐτῶν καὶ τὰ τέκνα αὐτῶν καὶ ἐπρονόμευσαν αὐτοὺς καὶ κατεκράτησαν τῆς γῆς καὶ καθεῖλον τὰ ὀχυρώματα αὐτῶν καὶ κατεδουλώσαντο αὐτοὺς ἕως τῆς ἡμέρας ταύτης 11 καὶ τὰς ἐπιλοίπους βασιλείας καὶ τὰς νήσους ὅσοι ποτὲ ἀντέστησαν αὐτοῖς κατέφθειραν καὶ ἐδούλωσαν αὐτούς μετὰ δὲ τῶν φίλων αὐτῶν καὶ τῶν ἐπαναπαυομένων αὐτοῖς συνετήρησαν φιλίαν 12 καὶ κατεκράτησαν τῶν βασιλέων τῶν ἐγγὺς καὶ τῶν μακράν καὶ ὅσοι ἤκουον τὸ ὄνομα αὐτῶν ἐφοβοῦντο ἀπ᾽ αὐτῶν 13 οἷς δ᾽ ἂν βούλωνται βοηθεῖν καὶ βασιλεύειν βασιλεύουσιν οὓς δ᾽ ἂν βούλωνται μεθιστῶσιν καὶ ὑψώθησαν σφόδρα 14 καὶ ἐν πᾶσιν τούτοις οὐκ ἐπέθεντο αὐτῶν οὐδὲ εἷς διάδημα οὐδὲ περιεβάλοντο πορφύραν ὥστε ἁδρυνθῆναι ἐν αὐτῇ 15 καὶ βουλευτήριον ἐποίησαν ἑαυτοῖς καὶ καθ᾽ ἡμέραν ἐβουλεύοντο τριακόσιοι καὶ εἴκοσι βουλευόμενοι διὰ παντὸς περὶ τοῦ πλήθους τοῦ εὐκοσμεῖν αὐτούς 16 καὶ πιστεύουσιν ἑνὶ ἀνθρώπῳ ἄρχειν αὐτῶν κατ᾽ ἐνιαυτὸν καὶ κυριεύειν πάσης τῆς γῆς αὐτῶν καὶ πάντες ἀκούουσιν τοῦ ἑνός καὶ οὐκ ἔστιν φθόνος οὐδὲ ζῆλος ἐν αὐτοῖς 17 καὶ ἐπελέξατο ᾿Ιούδας τὸν Εὐπόλεμον υἱὸν Ιωαννου τοῦ Ακκως καὶ Ἰάσονα υἱὸν Ελεαζαρου καὶ ἀπέστειλεν αὐτοὺς εἰς Ῥώμην στῆσαι φιλίαν καὶ συμμαχίαν 18 καὶ τοῦ ἆραι τὸν ζυγὸν ἀπ᾽ αὐτῶν ὅτι εἶδον τὴν βασιλείαν τῶν Ἑλλήνων καταδουλουμένους τὸν ᾿Ισραὴλ δουλείᾳ 19 καὶ ἐπορεύθησαν εἰς Ῥώμην καὶὁδὸς πολλὴ σφόδρα καὶ εἰσήλθοσαν εἰς τὸ βουλευτήριον καὶ ἀπεκρίθησαν καὶ εἶπον 20 ᾿Ιούδαςκαὶ Μακκαβαῖος καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ καὶ τὸ πλῆθος τῶν ᾿Ιουδαίων ἀπέστειλαν ἡμᾶς πρὸς ὑμᾶς στῆσαι μεθ᾽ ὑμῶν συμμαχίαν καὶ εἰρήνην καὶ γραφῆναι ἡμᾶς συμμάχους καὶ φίλους ὑμῶν 21 καὶ ἤρεσενλόγος ἐνώπιον αὐτῶν 22 καὶ τοῦτο τὸ ἀντίγραφον τῆς ἐπιστολῆς ἧς ἀντέγραψαν ἐπὶ δέλτοις χαλκαῖς καὶ ἀπέστειλαν εἰς ῾Ιερουσαλήμ εἶναι παρ᾽ αὐτοῖς ἐκεῖ μνημόσυνον εἰρήνης καὶ συμμαχίας 23 καλῶς γένοιτο Ῥωμαίοις καὶ τῷ ἔθνει ᾿Ιουδαίων ἐν τῇ θαλάσσῃ καὶ ἐπὶ τῆς ξηρᾶς εἰς τὸν αἰῶνα καὶ ῥομφαία καὶ ἐχθρὸς μακρυνθείη ἀπ᾽ αὐτῶν 24 ἐὰν δὲ ἐνστῇ πόλεμος Ῥώμῃ προτέρᾳπᾶσιν τοῖς συμμάχοις αὐτῶν ἐν πάσῃ τῇ κυριείᾳ αὐτῶν 25 συμμαχήσει τὸ ἔθνος τῶν ᾿Ιουδαίων ὡς ἂν ὁ καιρὸς ὑπογράφῃ αὐτοῖς καρδίᾳ πλήρει 26 καὶ τοῖς πολεμοῦσιν οὐ δώσουσιν οὐδὲ ἐπαρκέσουσιν σῖτον ὅπλα ἀργύριον πλοῖα ὡς ἔδοξεν Ῥώμῃ καὶ φυλάξονται τὰ φυλάγματα αὐτῶν οὐθὲν λαβόντες 27 κατὰ τὰ αὐτὰ δὲ ἐὰν ἔθνει ᾿Ιουδαίων συμβῇ προτέροις πόλεμος συμμαχήσουσιν οἱ Ῥωμαῖοι ἐκ ψυχῆς ὡς ἂν αὐτοῖς ὁ καιρὸς ὑπογράφῃ 28 καὶ τοῖς συμμαχοῦσιν οὐ δοθήσεται σῖτος ὅπλα ἀργύριον πλοῖα ὡς ἔδοξεν Ῥώμῃ καὶ φυλάξονται τὰ φυλάγματα ταῦτα καὶ οὐ μετὰ δόλου 29 κατὰ τοὺς λόγους τούτους οὕτως ἔστησαν Ῥωμαῖοι τῷ δήμῳ τῶν ᾿Ιουδαίων 30 ἐὰν δὲ μετὰ τοὺς λόγους τούτους βουλεύσωνται οὗτοι καὶ οὗτοι προσθεῖναιἀφελεῖν ποιήσονται ἐξ αἱρέσεως αὐτῶν καὶ ὃ ἂν προσθῶσιν ἢ ἀφέλωσιν ἔσται κύρια 31 καὶ περὶ τῶν κακῶν ὧν ὁ βασιλεὺς Δημήτριος συντελεῖται εἰς αὐτούς ἐγράψαμεν αὐτῷ λέγοντες διὰ τί ἐβάρυνας τὸν ζυγόν σου ἐπὶ τοὺς φίλους ἡμῶν τοὺς συμμάχους ᾿Ιουδαίους 32 ἐὰν οὖν ἔτι ἐντύχωσιν κατὰ σοῦ ποιήσομεν αὐτοῖς τὴν κρίσιν καὶ πολεμήσομέν σε διὰ τῆς θαλάσσης καὶ διὰ τῆς ξηρᾶς

1 E Judas ouviu falar da fama dos romanos: que eram poderosos em força e que favoreciam todos os que se aliavam a eles; que estabeleciam amizade com todos os que deles se aproximavam e que eram muito poderosos. 2 E contaram-lhe sobre as suas guerras e as proezas que realizaram entre os gauleses, e que os tinham conquistado e submetido a tributo; 3 e o que fizeram na terra da Espanha, para se apossarem das minas de prata e ouro que lá existem. 4 E pela sua estratégia e paciência, conquistaram toda aquela região, embora o lugar estivesse muito distante deles. E esmagaram os reis que vieram das extremidades da terra para atacá-los, infligindo-lhes uma grande derrota, enquanto os demais lhes pagam tributo todos os anos. 5 Também os derrotaram em guerra e conquistaram a Filipe e a Perseu, rei dos kitim, e a outros que se levantaram contra eles. 6 Esmagaram também Antíoco, o Grande, rei da Ásia, que marchou contra eles com cento e vinte elefantes, cavalaria, carros e um exército imenso; 7 tomaram-no vivo e estabeleceram que ele e os seus corregentes pagariam um grande tributo, entregariam reféns e cederiam territórios. 8 E tiraram-lhe as regiões da Índia, da Média e da Lídia – das suas melhores províncias – e, tomando-as dele, as entregaram ao rei Eumenes. 9 E foi informado também que, quando os gregos planejaram vir para exterminá-los, 10 eles souberam disso e enviaram contra eles um único general; lutaram, e muitos dos gregos caíram feridos; e levaram cativos suas mulheres e filhos, saquearam-nos, conquistaram a terra, derrubaram suas fortalezas e os escravizaram até este dia. 11 E destruíram e escravizaram todos os outros reinos e ilhas que algum dia lhes resistiram. 12 Mas com os seus amigos e com aqueles que neles confiam, mantêm a amizade. E dominaram reis próximos e distantes, e todos os que ouviam o seu nome os temiam. 13 Aqueles a quem querem ajudar a reinar, reinam; e aqueles a quem querem depor, eles depõem; e assim foram grandemente exaltados. 14 Com tudo isso, nenhum deles colocava um diadema ou vestia púrpura para se engrandecer. 15 E fizeram para si um conselho e, todos os dias, trezentos e vinte conselheiros deliberam continuamente sobre a multidão, para que este se mantenha em ordem. 16 E confiam a um só homem o governo a cada ano e o domínio sobre toda a sua terra; todos obedecem a esse homem, e não há entre eles inveja nem ciúme. 17 Então Judas escolheu Eupólemo, filho de João, filho de Acos, e Jasão, filho de Eleazar, e enviou-os a Roma para estabelecerem com eles amizade e aliança, 18 a fim de que eles retirassem o jugo que lhes pesava, pois viam que o reino dos gregos estava escravizando Israel. 19 E foram até Roma – sendo o caminho muito longo – e entraram no conselho e disseram: 20 "Judas Macabeu, seus irmãos e a multidão dos judeus enviaram-nos a vós para estabelecer convosco um pacto e paz, e para que nos inscrevais como vossos aliados e amigos". 21 E a palavra foi agradável diante deles. 22 E esta é a cópia da carta que escreveram em tábuas de bronze e enviaram a Jerusalém, para que ficasse lá como memorial de paz e pacto: 23 "Que a prosperidade acompanhe os romanos e a nação dos judeus no mar e na terra para sempre! Que a espada e o inimigo estejam longe deles! 24 Mas se uma guerra surgir primeiro contra Roma ou contra qualquer um de seus aliados, em todo o seu domínio, 25 a nação dos judeus lutará ao seu lado de todo o coração, conforme as circunstâncias permitirem. 26 E aos inimigos, eles não fornecerão nem suprirão trigo, armas, dinheiro ou navios, conforme o critério de Roma; observarão seus compromissos sem nada receber. 27 Da mesma forma, se uma guerra atingir primeiro a nação dos judeus, os romanos lutarão ao lado deles com toda a alma, conforme o tempo exigir. 28 E aos agressores, não se dará trigo, armas, dinheiro ou navios, conforme o critério de Roma; e observarão estes compromissos sem fraude. 29 Segundo estas palavras, os romanos estabeleceram um pacto com o povo dos judeus. 30 Se, depois dessas coisas, ambas as partes decidirem acrescentar ou retirar algo, o farão de comum acordo, e o que for acrescentado ou retirado terá autoridade. 31 E quanto aos males que o rei Demétrio está praticando contra eles, já lhe escrevemos o seguinte: 'Por que agravaste o teu jugo sobre os judeus, nossos amigos aliados? 32 Pois se eles voltarem a reclamar contra ti, faremos justiça a eles e te combateremos por mar e por terra'."


REFERÊNCIAS CRUZADAS


8.2 Dn 7.7. 8.5 1Mc 1.1. 8.6 Dn 11.18. 8.8 1Mc 1.10. 8.12 Dn 2.40. 8.13 Dn 4.17. 8.15 1Mc 14.22-24. 8.17 2Mc 4.11. 8.22 1Mc 14.18; 1Mc 14.27; 1Mc 15.18. 8.31 1Mc 7.1.

Α΄ Μακκαβαίων - 09

καὶ ἤκουσεν Δημήτριος ὅτι ἔπεσεν Νικάνωρ καὶδύναμις αὐτοῦ ἐν πολέμῳ καὶ προσέθετο τὸν Βακχίδην καὶ τὸν Ἄλκιμον ἐκ δευτέρου ἀποστεῖλαι εἰς γῆν ᾿Ιούδα καὶ τὸ δεξιὸν κέρας μετ᾽ αὐτῶν 2 καὶ ἐπορεύθησαν ὁδὸν τὴν εἰς Γαλγαλα καὶ παρενέβαλον ἐπὶ Μαισαλωθ τὴν ἐν Αρβηλοις καὶ προκατελάβοντο αὐτὴν καὶ ἀπώλεσαν ψυχὰς ἀνθρώπων πολλάςκαὶ τοῦ μηνὸς τοῦ πρώτου ἔτους τοῦ δευτέρου καὶ πεντηκοστοῦ καὶ ἑκατοστοῦ παρενέβαλον ἐπὶ ῾Ιερουσαλήμκαὶ ἀπῆραν καὶ ἐπορεύθησαν εἰς Βερεαν ἐν εἴκοσι χιλιάσιν ἀνδρῶν καὶ δισχιλίᾳ ἵππῳκαὶ ᾿Ιούδας ἦν παρεμβεβληκὼς ἐν Ελασα καὶ τρισχίλιοι ἄνδρες μετ᾽ αὐτοῦ ἐκλεκτοίκαὶ εἶδον τὸ πλῆθος τῶν δυνάμεων ὅτι πολλοί εἰσιν καὶ ἐφοβήθησαν σφόδρα καὶ ἐξερρύησαν πολλοὶ ἀπὸ τῆς παρεμβολῆς οὐ κατελείφθησαν ἐξ αὐτῶν ἀλλ᾽ ἢ ὀκτακόσιοι ἄνδρεςκαὶ εἶδεν ᾿Ιούδας ὅτι ἀπερρύη ἡ παρεμβολὴ αὐτοῦ καὶπόλεμος ἔθλιβεν αὐτόν καὶ συνετρίβη τῇ καρδίᾳ ὅτι οὐκ εἶχεν καιρὸν συναγαγεῖν αὐτούς 8 καὶ ἐξελύθη καὶ εἶπεν τοῖς καταλειφθεῖσιν ἀναστῶμεν καὶ ἀναβῶμεν ἐπὶ τοὺς ὑπεναντίους ἡμῶν ἐὰν ἄρα δυνώμεθα πολεμῆσαι πρὸς αὐτούς 9 καὶ ἀπέστρεφον αὐτὸν λέγοντες οὐ μὴ δυνώμεθα ἀλλ᾽ ἢ σῴζωμεν τὰς ἑαυτῶν ψυχὰς τὸ νῦν ἐπιστρέψωμεν καὶ οἱ ἀδελφοὶ ἡμῶν καὶ πολεμήσωμεν πρὸς αὐτούς ἡμεῖς δὲ ὀλίγοι 10 καὶ εἶπεν ᾿Ιούδας μὴ γένοιτο ποιῆσαι τὸ πρᾶγμα τοῦτο φυγεῖν ἀπ᾽ αὐτῶν καὶ εἰ ἤγγικενκαιρὸς ἡμῶν καὶ ἀποθάνωμεν ἐν ἀνδρείᾳ χάριν τῶν ἀδελφῶν ἡμῶν καὶ μὴ καταλίπωμεν αἰτίαν τῇ δόξῃ ἡμῶν 11 καὶ ἀπῆρενδύναμις ἀπὸ τῆς παρεμβολῆς καὶ ἔστησαν εἰς συνάντησιν αὐτοῖς καὶ ἐμερίσθη ἡ ἵππος εἰς δύο μέρη καὶ οἱ σφενδονῆται καὶ οἱ τοξόται προεπορεύοντο τῆς δυνάμεως καὶ οἱ πρωταγωνισταὶ πάντες οἱ δυνατοί Βακχίδης δὲ ἦν ἐν τῷ δεξιῷ κέρατι 12 καὶ ἤγγισεν ἡ φάλαγξ ἐκ τῶν δύο μερῶν καὶ ἐφώνουν ταῖς σάλπιγξιν καὶ ἐσάλπισαν οἱ παρὰ Ιουδου καὶ αὐτοὶ ταῖς σάλπιγξιν 13 καὶ ἐσαλεύθη ἡ γῆ ἀπὸ τῆς φωνῆς τῶν παρεμβολῶν καὶ ἐγένετοπόλεμος συνημμένος ἀπὸ πρωίθεν ἕως ἑσπέρας 14 καὶ εἶδεν ᾿Ιούδας ὅτι Βακχίδης καὶ τὸ στερέωμα τῆς παρεμβολῆς ἐν τοῖς δεξιοῖς καὶ συνῆλθον αὐτῷ πάντες οἱ εὔψυχοι τῇ καρδίᾳ 15 καὶ συνετρίβη τὸ δεξιὸν μέρος ἀπ᾽ αὐτῶν καὶ ἐδίωκεν ὀπίσω αὐτῶν ἕως Αζωτου ὄρους 16 καὶ οἱ εἰς τὸ ἀριστερὸν κέρας εἶδον ὅτι συνετρίβη τὸ δεξιὸν κέρας καὶ ἐπέστρεψαν κατὰ πόδας Ιουδου καὶ τῶν μετ᾽ αὐτοῦ ἐκ τῶν ὄπισθεν 17 καὶ ἐβαρύνθη ὁ πόλεμος καὶ ἔπεσον τραυματίαι πολλοὶ ἐκ τούτων καὶ ἐκ τούτων 18 καὶ ᾿Ιούδας ἔπεσεν καὶ οἱ λοιποὶ ἔφυγον 19 καὶ ἦρεν ᾿Ιωνάθαν καὶ Σιμων ᾿Ιούδαν τὸν ἀδελφὸν αὐτῶν καὶ ἔθαψαν αὐτὸν ἐν τῷ τάφῳ τῶν πατέρων αὐτοῦ ἐν Μωδεϊν 20 καὶ ἔκλαυσαν αὐτὸν καὶ ἐκόψαντο αὐτὸν πᾶς ᾿Ισραὴλ κοπετὸν μέγαν καὶ ἐπένθουν ἡμέρας πολλὰς καὶ εἶπον 21 πῶς ἔπεσεν δυνατὸς σῴζων τὸν ᾿Ισραὴλ 22 καὶ τὰ περισσὰ τῶν λόγων Ιουδου καὶ τῶν πολέμων καὶ τῶν ἀνδραγαθιῶν ὧν ἐποίησεν καὶ τῆς μεγαλωσύνης αὐτοῦ οὐ κατεγράφη πολλὰ γὰρ ἦν σφόδρα 23 καὶ ἐγένετο μετὰ τὴν τελευτὴν Ιουδου ἐξέκυψαν οἱ ἄνομοι ἐν πᾶσιν τοῖς ὁρίοις ᾿Ισραὴλ καὶ ἀνέτειλαν πάντες οἱ ἐργαζόμενοι τὴν ἀδικίαν 24 ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις ἐγενήθη λιμὸς μέγας σφόδρα καὶ αὐτομόλησεν ἡ χώρα μετ᾽ αὐτῶν 25 καὶ ἐξέλεξεν Βακχίδης τοὺς ἀσεβεῖς ἄνδρας καὶ κατέστησεν αὐτοὺς κυρίους τῆς χώρας 26 καὶ ἐξεζήτουν καὶ ἠρεύνων τοὺς φίλους Ιουδου καὶ ἦγον αὐτοὺς πρὸς Βακχίδην καὶ ἐξεδίκα αὐτοὺς καὶ ἐνέπαιζεν αὐτοῖς 27 καὶ ἐγένετο θλῖψις μεγάλη ἐν τῷ ᾿Ισραὴλ ἥτις οὐκ ἐγένετο ἀφ᾽ ἧς ἡμέρας οὐκ ὤφθη προφήτης αὐτοῖς 28 καὶ ἠθροίσθησαν πάντες οἱ φίλοι Ιουδου καὶ εἶπον τῷ ᾿Ιωνάθαν 29 ἀφ᾽ οὗ ὁ ἀδελφός σου ᾿Ιούδας τετελεύτηκεν καὶ ἀνὴρ ὅμοιος αὐτῷ οὐκ ἔστιν ἐξελθεῖν καὶ εἰσελθεῖν πρὸς τοὺς ἐχθροὺς καὶ Βακχίδην καὶ ἐν τοῖς ἐχθραίνουσιν τοῦ ἔθνους ἡμῶν 30 νῦν οὖν σὲ ᾑρετισάμεθα σήμερον τοῦ εἶναι ἀντ᾽ αὐτοῦ ἡμῖν εἰς ἄρχοντα καὶ ἡγούμενον τοῦ πολεμῆσαι τὸν πόλεμον ἡμῶν 31 καὶ ἐπεδέξατο ᾿Ιωνάθαν ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ τὴν ἥγησιν καὶ ἀνέστη ἀντὶ Ιουδου τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ 32 καὶ ἔγνω Βακχίδης καὶ ἐζήτει αὐτὸν ἀποκτεῖναι 33 καὶ ἔγνω ᾿Ιωνάθαν καὶ Σιμων ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ καὶ πάντες οἱ μετ᾽ αὐτοῦ καὶ ἔφυγον εἰς τὴν ἔρημον Θεκωε καὶ παρενέβαλον ἐπὶ τὸ ὕδωρ λάκκου Ασφαρ 34 καὶ ἔγνω Βακχίδης τῇ ἡμέρᾳ τῶν σαββάτων καὶ ἦλθεν αὐτὸς καὶ πᾶν τὸ στράτευμα αὐτοῦ πέραν τοῦ ᾿Ιορδάνου 35 καὶ ἀπέστειλεν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ ἡγούμενον τοῦ ὄχλου καὶ παρεκάλεσεν τοὺς Ναβαταίους φίλους αὐτοῦ τοῦ παραθέσθαι αὐτοῖς τὴν ἀποσκευὴν αὐτῶν τὴν πολλήν 36 καὶ ἐξῆλθον οἱ υἱοὶ Ιαμβρι οἱ ἐκ Μηδαβα καὶ συνέλαβον Ιωαννην καὶ πάντα ὅσα εἶχεν καὶ ἀπῆλθον ἔχοντες 37 μετὰ τοὺς λόγους τούτους ἀπήγγειλαν ᾿Ιωνάθαν καὶ Σιμωνι τῷ ἀδελφῷ αὐτοῦ ὅτι υἱοὶ Ιαμβρι ποιοῦσιν γάμον μέγαν καὶ ἄγουσιν τὴν νύμφην ἀπὸ Ναδαβαθ θυγατέρα ἑνὸς τῶν μεγάλων μεγιστάνων Χαναὰν μετὰ παραπομπῆς μεγάλης 38 καὶ ἐμνήσθησαν τοῦ αἵματος Ιωαννου τοῦ ἀδελφοῦ αὐτῶν καὶ ἀνέβησαν καὶ ἐκρύβησαν ὑπὸ τὴν σκέπην τοῦ ὄρους 39 καὶ ἦραν τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν καὶ εἶδον καὶ ἰδοὺ θροῦς καὶ ἀποσκευὴ πολλή καὶνυμφίος ἐξῆλθεν καὶ οἱ φίλοι αὐτοῦ καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ εἰς συνάντησιν αὐτῶν μετὰ τυμπάνων καὶ μουσικῶν καὶ ὅπλων πολλῶν 40 καὶ ἐξανέστησαν ἐπ᾽ αὐτοὺς ἀπὸ τοῦ ἐνέδρου καὶ ἀπέκτειναν αὐτούς καὶ ἔπεσον τραυματίαι πολλοί καὶ οἱ ἐπίλοιποι ἔφυγον εἰς τὸ ὄρος καὶ ἔλαβον πάντα τὰ σκῦλα αὐτῶν 41 καὶ μετεστράφη ὁ γάμος εἰς πένθος καὶ φωνὴ μουσικῶν αὐτῶν εἰς θρῆνον 42 καὶ ἐξεδίκησαν τὴν ἐκδίκησιν αἵματος ἀδελφοῦ αὐτῶν καὶ ἀπέστρεψαν εἰς τὸ ἕλος τοῦ ᾿Ιορδάνου 43 καὶ ἤκουσεν Βακχίδης καὶ ἦλθεν τῇ ἡμέρᾳ τῶν σαββάτων ἕως τῶν κρηπίδων τοῦ ᾿Ιορδάνου ἐν δυνάμει πολλῇ 44 καὶ εἶπεν ᾿Ιωνάθαν τοῖς παρ᾽ αὐτοῦ ἀναστῶμεν δὴ καὶ πολεμήσωμεν περὶ τῶν ψυχῶν ἡμῶν οὐ γάρ ἐστιν σήμερον ὡς ἐχθὲς καὶ τρίτην ἡμέραν 45 ἰδοὺ γὰρπόλεμος ἐξ ἐναντίας καὶ ἐξόπισθεν ἡμῶν τὸ δὲ ὕδωρ τοῦ ᾿Ιορδάνου ἔνθεν καὶ ἔνθεν καὶ ἕλος καὶ δρυμός οὐκ ἔστιν τόπος τοῦ ἐκκλῖναι 46 νῦν οὖν κεκράξατε εἰς τὸν οὐρανόν ὅπως διασωθῆτε ἐκ χειρὸς τῶν ἐχθρῶν ἡμῶν 47 καὶ συνῆψεν ὁ πόλεμος καὶ ἐξέτεινεν ᾿Ιωνάθαν τὴν χεῖρα αὐτοῦ πατάξαι τὸν Βακχίδην καὶ ἐξέκλινεν ἀπ᾽ αὐτοῦ εἰς τὰ ὀπίσω 48 καὶ ἐνεπήδησεν ᾿Ιωνάθαν καὶ οἱ μετ᾽ αὐτοῦ εἰς τὸν ᾿Ιορδάνην καὶ διεκολύμβησαν εἰς τὸ πέραν καὶ οὐ διέβησαν ἐπ᾽ αὐτοὺς τὸν ᾿Ιορδάνην 49 ἔπεσον δὲ παρὰ Βακχίδου τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ εἰς χιλίους ἄνδρας 50 καὶ ἐπέστρεψεν εἰς ῾Ιερουσαλήμ καὶ ᾠκοδόμησαν πόλεις ὀχυρὰς ἐν τῇ ᾿Ιουδαίᾳ τὸ ὀχύρωμα τὸ ἐν ᾿Ιεριχὼ καὶ τὴν Αμμαους καὶ τὴν Βαιθωρων καὶ τὴν Βαιθὴλ καὶ τὴν Θαμναθα Φαραθων καὶ τὴν Τεφων ἐν τείχεσιν ὑψηλοῖς καὶ πύλαις καὶ μοχλοῖς 51 καὶ ἔθετο φρουρὰν ἐν αὐτοῖς τοῦ ἐχθραίνειν τῷ ᾿Ισραὴλ 52 καὶ ὠχύρωσεν τὴν πόλιν τὴν Βαιθσουραν καὶ Γαζαρα καὶ τὴν ἄκραν καὶ ἔθετο ἐν αὐταῖς δυνάμεις καὶ παραθέσεις βρωμάτων 53 καὶ ἔλαβεν τοὺς υἱοὺς τῶν ἡγουμένων τῆς χώρας ὅμηρα καὶ ἔθετο αὐτοὺς ἐν τῇ ἄκρᾳ ἐν ῾Ιερουσαλήμ ἐν φυλακῇ 54 καὶ ἐν ἔτει τρίτῳ καὶ πεντηκοστῷ καὶ ἑκατοστῷ τῷ μηνὶ τῷ δευτέρῳ ἐπέταξεν Ἄλκιμος καθαιρεῖν τὸ τεῖχος τῆς αὐλῆς τῶν ἁγίων τῆς ἐσωτέρας καὶ καθεῖλεν τὰ ἔργα τῶν προφητῶν καὶ ἐνήρξατο τοῦ καθαιρεῖν 55 ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ ἐπλήγη Ἄλκιμος καὶ ἐνεποδίσθη τὰ ἔργα αὐτοῦ καὶ ἀπεφράγη τὸ στόμα αὐτοῦ καὶ παρελύθη καὶ οὐκ ἠδύνατο ἔτι λαλῆσαι λόγον καὶ ἐντείλασθαι περὶ τοῦ οἴκου αὐτοῦ 56 καὶ ἀπέθανεν Ἄλκιμος ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ μετὰ βασάνου μεγάλης 57 καὶ εἶδεν Βακχίδης ὅτι ἀπέθανεν Ἄλκιμος καὶ ἐπέστρεψεν πρὸς τὸν βασιλέα καὶ ἡσύχασεν ἡ γῆ ᾿Ιούδα ἔτη δύο 58 καὶ ἐβουλεύσαντο πάντες οἱ ἄνομοι λέγοντες ἰδοὺ ᾿Ιωνάθαν καὶ οἱ παρ᾽ αὐτοῦ ἐν ἡσυχίᾳ κατοικοῦσιν πεποιθότες νῦν οὖν ἀνάξομεν τὸν Βακχίδην καὶ συλλήμψεται αὐτοὺς πάντας ἐν νυκτὶ μιᾷ 59 καὶ πορευθέντες συνεβουλεύσαντο αὐτῷ 60 καὶ ἀπῆρεν τοῦ ἐλθεῖν μετὰ δυνάμεως πολλῆς καὶ ἀπέστειλεν λάθρᾳ ἐπιστολὰς πᾶσιν τοῖς συμμάχοις αὐτοῦ τοῖς ἐν τῇ ᾿Ιουδαίᾳ ὅπως συλλάβωσιν τὸν ᾿Ιωνάθαν καὶ τοὺς μετ᾽ αὐτοῦ καὶ οὐκ ἠδύναντο ὅτι ἐγνώσθηβουλὴ αὐτῶν 61 καὶ συνέλαβον ἀπὸ τῶν ἀνδρῶν τῆς χώρας τῶν ἀρχηγῶν τῆς κακίας εἰς πεντήκοντα ἄνδρας καὶ ἀπέκτειναν αὐτούς 62 καὶ ἐξεχώρησεν ᾿Ιωνάθαν καὶ Σιμων καὶ οἱ μετ᾽ αὐτοῦ εἰς Βαιθβασι τὴν ἐν τῇ ἐρήμῳ καὶ ᾠκοδόμησεν τὰ καθῃρημένα αὐτῆς καὶ ἐστερέωσαν αὐτήν 63 καὶ ἔγνω Βακχίδης καὶ συνήγαγεν πᾶν τὸ πλῆθος αὐτοῦ καὶ τοῖς ἐκ τῆς Ιουδαίας παρήγγειλεν 64 καὶ ἐλθὼν παρενέβαλεν ἐπὶ Βαιθβασι καὶ ἐπολέμησεν αὐτὴν ἡμέρας πολλὰς καὶ ἐποίησεν μηχανάς 65 καὶ ἀπέλιπεν ᾿Ιωνάθαν Σιμωνα τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ ἐν τῇ πόλει καὶ ἐξῆλθεν εἰς τὴν χώραν καὶ ἦλθεν ἐν ἀριθμῷ 66 καὶ ἐπάταξεν Οδομηρα καὶ τοὺς ἀδελφοὺς αὐτοῦ καὶ τοὺς υἱοὺς Φασιρων ἐν τῷ σκηνώματι αὐτῶν καὶ ἤρξαντο τύπτειν καὶ ἀνέβαινον ἐν ταῖς δυνάμεσιν 67 καὶ Σιμων καὶ οἱ μετ᾽ αὐτοῦ ἐξῆλθον ἐκ τῆς πόλεως καὶ ἐνεπύρισαν τὰς μηχανάς 68 καὶ ἐπολέμησαν πρὸς τὸν Βακχίδην καὶ συνετρίβη ὑπ᾽ αὐτῶν καὶ ἔθλιβον αὐτὸν σφόδρα ὅτι ἦν ἡ βουλὴ αὐτοῦ καὶ ἡ ἔφοδος αὐτοῦ κενή 69 καὶ ὠργίσθη ἐν θυμῷ τοῖς ἀνδράσιν τοῖς ἀνόμοις τοῖς συμβουλεύσασιν αὐτῷ ἐλθεῖν εἰς τὴν χώραν καὶ ἀπέκτεινεν ἐξ αὐτῶν πολλοὺς καὶ ἐβουλεύσατο τοῦ ἀπελθεῖν εἰς τὴν γῆν αὐτοῦ 70 καὶ ἐπέγνω ᾿Ιωνάθαν καὶ ἀπέστειλεν πρὸς αὐτὸν πρέσβεις τοῦ συνθέσθαι πρὸς αὐτὸν εἰρήνην καὶ ἀποδοῦναι αὐτοῖς τὴν αἰχμαλωσίαν 71 καὶ ἐπεδέξατο καὶ ἐποίησεν κατὰ τοὺς λόγους αὐτοῦ καὶ ὤμοσεν αὐτῷ μὴ ἐκζητῆσαι αὐτῷ κακὸν πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς αὐτοῦ 72 καὶ ἀπέδωκεν αὐτῷ τὴν αἰχμαλωσίαν ἣν ᾐχμαλώτευσεν τὸ πρότερον ἐκ γῆς ᾿Ιούδα καὶ ἀποστρέψας ἀπῆλθεν εἰς τὴν γῆν αὐτοῦ καὶ οὐ προσέθετο ἔτι ἐλθεῖν εἰς τὰ ὅρια αὐτῶν 73 καὶ κατέπαυσεν ῥομφαία ἐξ ᾿Ισραὴλ καὶ ᾤκησεν ᾿Ιωνάθαν ἐν Μαχμας καὶ ἤρξατο ᾿Ιωνάθαν κρίνειν τὸν λαὸν καὶ ἠφάνισεν τοὺς ἀσεβεῖς ἐξ ᾿Ισραὴλ

1 E Demétrio ouviu que caiu Nicanor, e seu exército, em batalha, enviou novamente à terra de Judá Baquides e Alkimos, levando consigo o flanco direito. 2 E marcharam pelo caminho de Galgala e acamparam diante de Mesalote, em Arbela; tomaram-na e mataram muita gente. 3 E no primeiro mês do ano cento e cinquenta e dois, acamparam diante de Jerusalém. 4 E partiram e foram para Bereia, com vinte mil homens e dois mil cavaleiros. 5 E Judas estava acampado em Elasa com três mil homens escolhidos com ele. 6 E viram a multidão dos exércitos – pois eram muitos – e ficaram apavorados; muitos desertaram do acampamento, restando apenas oitocentos homens. 7 E Judas viu que seu exército se dispersava e que a batalha o afligia, então ficou com o coração angustiado, pois não havia tempo para reagrupar seus homens. 8 E mesmo desanimado, disse aos que restaram: "Levantemo-nos e ataquemos nossos adversários; talvez ainda possamos combatê-los". 9 Mas eles tentavam dissuadi-lo, dizendo: "Não poderemos! Salvemos agora nossas vidas. Voltaremos depois com nossos irmãos e lutaremos contra eles; mas nós somos poucos!" 10 E disse Judas: "Longe de mim fazer tal coisa e fugir deles! Se o nosso tempo chegou, morramos corajosamente pelos nossos irmãos e não deixemos uma mancha em nossa glória." 11 E o exército partiu do acampamento e posicionou-se para encontrá-los. E a cavalaria foi dividida em duas partes; e os que atacam com funda e os arqueiros iam à frente do exército, junto com todos os que iam à frente. Mas Baquides estava no flanco direito. 12 E a falange avançou pelos dois lados ao som das trombetas. E os homens de Judas também tocaram suas trombetas. 13 E a terra estremeceu com o estrondo dos exércitos. E a batalha travou-se desde o amanhecer até o entardecer. 14 E viu Judas que Baquides e o grosso do exército estavam nos flancos direitos. E todos os mais corajosos juntaram-se a ele. 15 E esmagou o flanco direito deles e perseguiu atrás deles até o monte Azoto. 16 Mas os soldados do flanco esquerdo, vendo que o direita fora derrotado, deram meia-volta e atacaram Judas e seus homens por trás. 17 E a luta tornou-se terrível; muitos caíram feridos de ambos os lados. 18 E Judas caiu, e os restantes fugiram. 19 E Jônatas e Simão levaram Judas, seu irmão, e o sepultaram no túmulo de seus pais, em Modin. 20 E todo o Israel chorou por ele com grande lamentação; guardaram luto por muitos dias, e disseram: 21 "Como caiu o valente que salvava Israel!" 22 E o restante dos feitos de Judas, suas guerras, suas proezas que fizera e sua grandeza não foram escritos, pois eram numerosos demais. 23 E sucedeu após a morte de Judas, os iníquos reapareceram em todas as fronteiras de Israel e todos os que praticavam a injustiça prosperaram. 24 Naqueles dias, houve uma fome terrível, e a própria terra passou para o lado deles. 25 E Baquides escolheu homens ímpios e os nomeou senhores da terra. 26 E caçavam e interrogavam os amigos de Judas, levando-os a Baquides, que se vingava deles e os ridicularizava. 27 E houve uma tribulação tão grande em Israel como não se via desde o dia em que os profetas deixaram de aparecer. 28 Então, todos os amigos de Judas reuniram-se e disseram a Jônatas: 29 "Desde que teu irmão Judas morreu, e não há ninguém como ele para sair e entrar contra os inimigos, Baquides e os que odeiam nossa nação. 30 Por isso, hoje te escolhemos para ser nosso chefe e líder em seu lugar, para conduzir nossa guerra". 31 E naquele momento, Jônatas assumiu o comando e tomou o lugar de seu irmão Judas. 32 Sabendo disso, Baquides tentava matá-lo. 33 E Jônatas, seu irmão Simão e todos os seus seguidores fugiram para o deserto de Técoa e acamparam junto às águas da cisterna de Asfar. 34 E Baquides soube disso nos dias dos shabbatot e atravessou o Jordão com todo o seu exército. 35 E enviara seu irmão como guia da multidão para pedir aos seus amigos nabateus que guardassem sua bagagem, que era muita. 36 Mas os filhos de Jambri, de Medeba, saíram, capturaram João e tudo o que ele tinha, e partiram. 37 Depois dessas coisas, Jônatas e Simão, o seu irmão, souberam que os filhos de Jambri celebravam um grande casamento e traziam a noiva de Nadabate, filha de um dos grandes nobres de Canaã, com grande cortejo. 38 E lembrando-se do sangue de seu irmão João, subiram e esconderam-se nas fendas do monte. 39 E, erguendo os seus olhos, viram passar o cortejo barulhento, com o noivo, seus amigos e seus irmãos saindo ao encontro deles com tambores, músicos e muitas armas. 40 E saíram da emboscada e os mataram; muitos caíram mortos e os restantes fugiram para o monte. E tomaram todos os seus despojos. 41 Assim, o casamento transformou-se em luto e a música em pranto. 42 Vingado o sangue do irmão deles, voltaram para as margens do Jordão. 43 Baquides soube e chegou às margens do Jordão em dias de shabbatot, com grande força. 44 E Jônatas disse aos seus homens: "Levantemo-nos e lutemos por nossas vidas, pois hoje a situação é diferente de ontem. 45 Pois eis que a guerra está adiante e atrás de nós; de um lado e do outro está o Jordão, o pântano e a mata; não há lugar para onde escapar. 46 Clamai agora ao Céu para que sejais salvos das mãos de nossos inimigos!" 47 E a batalha começou. Jônatas estendeu a sua mão para ferir Baquides, mas este desviou-se para trás dele. 48 Então Jônatas e seus homens mergulharam no Jordão e atravessaram-no; e não os perseguiram através do Jordão. 49 Mas naquele dia, caíram cerca de mil homens do lado de Baquides. 50 E voltou a Jerusalém e construíram várias cidades fortificadas na Judeia com muros altos, portas e ferrolhos (Jericó, Emaús, Bait-Horon, Bait-El, Tamnata Piraton e Tefon). 51 E colocou nelas guarnições para hostilizar Israel. 52 E fortificou a cidade de Bait-Zur, Gazara e a Cidadela, e colocar nelas exércitos e provisões de mantimentos. 53 E tomou os filhos dos líderes do país como reféns e os prendeu na Cidadela em Jerusalém. 54 E no ano cento e cinquenta e três, no segundo mês, Alkimos ordenou que se destruísse o muro do átrio interno do Santuário, destruindo assim as obras dos profetas e começou a derrubar. 55 No momento em que começou a destruição, Alkimos sofreu um ataque; sua boca travou e ele não conseguia mais falar nem dar ordens sobre sua casa. 56 E Alkimos morreu naquela época em terrível agonia. 57 Vendo que Alkimos morrera, Baquides voltou para o rei, e a terra de Judá ficou em paz por dois anos. 58 Mas todos os iníquos tramaram, dizendo: "Eis que Jônatas e os seus vivem em paz e segurança; agora vamos trazer Baquides, e ele os prenderá a todos em uma só noite". 59 E foram e convenceram Baquides. 60 Ele marchou com um grande exército e enviou secretamente cartas a todos os seus aliados na Judeia para prenderem Jônatas e seus aliados. Mas o plano falhou porque foi descoberto. 61 E os homens da região prenderam cinquenta dos líderes daquela maldade e os mataram. 62 E Jônatas, Simão e seus seguidores retiraram-se para Bait-Basi, no deserto; reconstruíram suas ruínas e a fortificaram. 63 E Baquides soube, reuniu toda a sua multidão e convocou os aliados da Judeia. 64 E, entrando, cercou Bait-Basi e a atacou por muitos dias, e fabricou máquinas de guerra. 65 Jônatas deixou seu irmão Simão na cidade e saiu para o campo com um pequeno grupo. 66 E derrotou Odomera e seus irmãos bem como os filhos de Fasiron em seu acampamento; então, começaram a atacar e a avançar com as tropas. 67 Enquanto isso, Simão e os seus saíram da cidade e queimaram as máquinas de guerra. 68 E lutaram contra Baquides, e os derrotou; eles ficaram profundamente frustrados porque seu plano e seu ataque foram inúteis. 69 E Baquides, furioso com os iníquos que o aconselharam a vir à região, matou muitos deles e decidiu voltar para sua terra. 70 E, sabendo disso, Jônatas enviou mensageiros a ele para propor a paz e a devolução dos prisioneiros. 71 E aceitou e cumpriu suas palavras, e lhe jurou nunca mais buscar o mal todos os dias de sua vida. 72 E lhe vendeu os cativos que tomara antes da terra de Judá; e, voltando, partiu para sua terra, e não mais retornou à terra deles.73 E a espada descansou em Israel. Jônatas estabeleceu-se em Micmás e começou a julgar o povo, eliminando os ímpios de Israel.
 

REFERÊNCIAS CRUZADAS
 

9.1 1Mc 7.8; 1Mc 7.26. 9.10 1Mc 2.50. 9.19 1Mc 2.70; 1Mc 13.25-30. 9.21 2Sm 1.19; 2Sm 1.25; 2Sm 1.27. 9.23 Sl 73.3-12; Jr 12.1. 9.27 Sl 74.9; 1Mc 4.46; 1Mc 14.41. 9.33 2Cr 20.20; Am 1.1. 9.34 1Mc 2.32-41. 9.46 1Mc 3.50; 1Mc 4.10. 9.54 Ez 44.7-9. 9.73 Jz 4.5; 1Sm 14.5.

Α΄ Μακκαβαίων - 10

καὶ ἐν ἔτει ἑξηκοστῷ καὶ ἑκατοστῷ ἀνέβη Ἀλέξανδρος ὁ τοῦ Ἀντιόχου ὁ Ἐπιφανὴς καὶ κατελάβετο Πτολεμαίδα καὶ ἐπεδέξαντο αὐτόν καὶ ἐβασίλευσεν ἐκεῖκαὶ ἤκουσεν Δημήτριος ὁ βασιλεὺς καὶ συνήγαγεν δυνάμεις πολλὰς σφόδρα καὶ ἐξῆλθεν εἰς συνάντησιν αὐτῷ εἰς πόλεμονκαὶ ἀπέστειλεν Δημήτριος πρὸς ᾿Ιωνάθαν ἐπιστολὰς λόγοις εἰρηνικοῖς ὥστε μεγαλῦναι αὐτόν 4 εἶπεν γάρ προφθάσωμεν τοῦ εἰρήνην θεῖναι μετ᾽ αὐτῶν πρὶνθεῖναι αὐτὸν μετὰ Ἀλεξάνδρου καθ᾽ ἡμῶν 5 μνησθήσεται γὰρ πάντων τῶν κακῶν ὧν συνετελέσαμεν πρὸς αὐτὸν καὶ εἰς τοὺς ἀδελφοὺς αὐτοῦ καὶ εἰς τὸ ἔθνοςκαὶ ἔδωκεν αὐτῷ ἐξουσίαν συναγαγεῖν δυνάμεις καὶ κατασκευάζειν ὅπλα καὶ εἶναι αὐτὸν σύμμαχον αὐτοῦ καὶ τὰ ὅμηρα τὰ ἐν τῇ ἄκρᾳ εἶπεν παραδοῦναι αὐτῷ 7 καὶ ἦλθεν ᾿Ιωνάθαν εἰς ῾Ιερουσαλήμ καὶ ἀνέγνω τὰς ἐπιστολὰς εἰς τὰ ὦτα παντὸς τοῦ λαοῦ καὶ τῶν ἐκ τῆς ἄκρας 8 καὶ ἐφοβήθησαν φόβον μέγαν ὅτε ἤκουσαν ὅτι ἔδωκεν αὐτῷ ὁ βασιλεὺς ἐξουσίαν συναγαγεῖν δύναμινκαὶ παρέδωκαν οἱ ἐκ τῆς ἄκρας ᾿Ιωνάθαν τὰ ὅμηρα καὶ ἀπέδωκεν αὐτοὺς τοῖς γονεῦσιν αὐτῶν 10 καὶ ᾤκησεν ᾿Ιωνάθαν ἐν ῾Ιερουσαλήμ καὶ ἤρξατο οἰκοδομεῖν καὶ καινίζειν τὴν πόλιν 11 καὶ εἶπεν πρὸς τοὺς ποιοῦντας τὰ ἔργα οἰκοδομεῖν τὰ τείχη καὶ τὸ ὄρος Σιών κυκλόθεν ἐκ λίθων τετραπόδων εἰς ὀχύρωσιν καὶ ἐποίησαν οὕτως 12 καὶ ἔφυγον οἱ ἀλλογενεῖς οἱ ὄντες ἐν τοῖς ὀχυρώμασιν οἷς ᾠκοδόμησεν Βακχίδης 13 καὶ κατέλιπεν ἕκαστος τὸν τόπον αὐτοῦ καὶ ἀπῆλθεν εἰς τὴν γῆν αὐτοῦ 14 πλὴν ἐν Βαιθσουροις ὑπελείφθησάν τινες τῶν καταλιπόντων τὸν νόμον καὶ τὰ προστάγματα ἦν γὰρ εἰς φυγαδευτήριον 15 καὶ ἤκουσεν Ἀλέξανδροςβασιλεὺς τὰς ἐπαγγελίας ὅσας ἀπέστειλεν Δημήτριος τῷ ᾿Ιωνάθαν καὶ διηγήσαντο αὐτῷ τοὺς πολέμους καὶ τὰς ἀνδραγαθίας ἃς ἐποίησεν αὐτὸς καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ καὶ τοὺς κόπους οὓς ἔσχον 16 καὶ εἶπεν μὴ εὑρήσομεν ἄνδρα τοιοῦτον ἕνα καὶ νῦν ποιήσομεν αὐτὸν φίλον καὶ σύμμαχον ἡμῶν 17 καὶ ἔγραψεν ἐπιστολὰς καὶ ἀπέστειλεν αὐτῷ κατὰ τοὺς λόγους τούτους λέγων 18 βασιλεὺς Ἀλέξανδρος τῷ ἀδελφῷ ᾿Ιωνάθαν χαίρειν 19 ἀκηκόαμεν περὶ σοῦ ὅτι ἀνὴρ δυνατὸς ἰσχύι καὶ ἐπιτήδειος εἶ τοῦ εἶναι ἡμῶν φίλος 20 καὶ νῦν καθεστάκαμέν σε σήμερον ἀρχιερέα τοῦ ἔθνους σου καὶ φίλον βασιλέως καλεῖσθαί σε καὶ ἀπέστειλεν αὐτῷ πορφύραν καὶ στέφανον χρυσοῦν καὶ φρονεῖν τὰ ἡμῶν καὶ συντηρεῖν φιλίας πρὸς ἡμᾶς 21 καὶ ἐνεδύσατο ᾿Ιωνάθαν τὴν ἁγίαν στολὴν τῷ ἑβδόμῳ μηνὶ ἔτους ἑξηκοστοῦ καὶ ἑκατοστοῦ ἐν ἑορτῇ σκηνοπηγίας καὶ συνήγαγεν δυνάμεις καὶ κατεσκεύασεν ὅπλα πολλά 22 καὶ ἤκουσεν Δημήτριος τοὺς λόγους τούτους καὶ ἐλυπήθη καὶ εἶπεν 23 τί τοῦτο ἐποιήσαμεν ὅτι προέφθακεν ἡμᾶς Ἀλέξανδρος τοῦ φιλίαν καταλαβέσθαι τοῖς ᾿Ιουδαίοις εἰς στήριγμα 24 γράψω αὐτοῖς κἀγὼ λόγους παρακλήσεως καὶ ὕψους καὶ δομάτων ὅπως ὦσιν σὺν ἐμοὶ εἰς βοήθειαν 25 καὶ ἀπέστειλεν αὐτοῖς κατὰ τοὺς λόγους τούτους 26 βασιλεὺς Δημήτριος τῷ ἔθνει τῶν ᾿Ιουδαίων χαίρειν ἐπεὶ συνετηρήσατε τὰς πρὸς ἡμᾶς συνθήκας καὶ ἐνεμείνατε τῇ φιλίᾳ ἡμῶν καὶ οὐ προσεχωρήσατε τοῖς ἐχθροῖς ἡμῶν ἠκούσαμεν καὶ ἐχάρημεν 27 καὶ νῦν ἐμμείνατε ἔτι τοῦ συντηρῆσαι πρὸς ἡμᾶς πίστιν καὶ ἀνταποδώσομεν ὑμῖν ἀγαθὰ ἀνθ᾽ ὧν ποιεῖτε μεθ᾽ ἡμῶν 28 καὶ ἀφήσομεν ὑμῖν ἀφέματα πολλὰ καὶ δώσομεν ὑμῖν δόματα 29 καὶ νῦν ἀπολύω ὑμᾶς καὶ ἀφίημι πάντας τοὺς ᾿Ιουδαίους ἀπὸ τῶν φόρων καὶ τῆς τιμῆς τοῦ ἁλὸς καὶ ἀπὸ τῶν στεφάνων 30 καὶ ἀντὶ τοῦ τρίτου τῆς σπορᾶς καὶ ἀντὶ τοῦ ἡμίσους τοῦ καρποῦ τοῦ ξυλίνου τοῦ ἐπιβάλλοντός μοι λαβεῖν ἀφίημι ἀπὸ τῆς σήμερον καὶ ἐπέκεινα τοῦ λαβεῖν ἀπὸ γῆς ᾿Ιούδα καὶ ἀπὸ τῶν τριῶν νομῶν τῶν προστιθεμένων αὐτῇ ἀπὸ τῆς Σαμαρίτιδος καὶ Γαλιλαίας ἀπὸ τῆς σήμερον ἡμέρας καὶ εἰς τὸν ἅπαντα χρόνον 31 καὶ ῾Ιερουσαλήμ ἔστω ἁγία καὶ ἀφειμένη καὶ τὰ ὅρια αὐτῆς αἱ δεκάται καὶ τὰ τέλη 32 ἀφίημι καὶ τὴν ἐξουσίαν τῆς ἄκρας τῆς ἐν ῾Ιερουσαλήμ καὶ δίδωμι τῷ ἀρχιερεῖ ὅπως ἂν καταστήσῃ ἐν αὐτῇ ἄνδρας οὓς ἂν αὐτὸς ἐκλέξηται τοῦ φυλάσσειν αὐτήν 33 καὶ πᾶσαν ψυχὴν ᾿Ιουδαίων τὴν αἰχμαλωτισθεῖσαν ἀπὸ γῆς ᾿Ιούδα εἰς πᾶσαν βασιλείαν μου ἀφίημι ἐλευθέραν δωρεάν καὶ πάντες ἀφιέτωσαν τοὺς φόρους καὶ τῶν κτηνῶν αὐτῶν 34 καὶ πᾶσαι αἱ ἑορταὶ καὶ τὰ σάββατα καὶ νουμηνίαι καὶ ἡμέραι ἀποδεδειγμέναι καὶ τρεῖς ἡμέραι πρὸ ἑορτῆς καὶ τρεῖς μετὰ ἑορτὴν ἔστωσαν πᾶσαι ἡμέραι ἀτελείας καὶ ἀφέσεως πᾶσιν τοῖς ᾿Ιουδαίοις τοῖς οὖσιν ἐν τῇ βασιλείᾳ μου 35 καὶ οὐχ ἕξει ἐξουσίαν οὐδεὶς πράσσειν καὶ παρενοχλεῖν τινα αὐτῶν περὶ παντὸς πράγματος 36 καὶ προγραφήτωσαν τῶν ᾿Ιουδαίων εἰς τὰς δυνάμεις τοῦ βασιλέως εἰς τριάκοντα χιλιάδας ἀνδρῶν καὶ δοθήσεται αὐτοῖς ξένια ὡς καθήκει πάσαις ταῖς δυνάμεσιν τοῦ βασιλέως 37 καὶ κατασταθήσεται ἐξ αὐτῶν ἐν τοῖς ὀχυρώμασιν τοῦ βασιλέως τοῖς μεγάλοις καὶ ἐκ τούτων κατασταθήσονται ἐπὶ χρειῶν τῆς βασιλείας τῶν οὐσῶν εἰς πίστιν καὶ οἱ ἐπ᾽ αὐτῶν καὶ οἱ ἄρχοντες ἔστωσαν ἐξ αὐτῶν καὶ πορευέσθωσαν τοῖς νόμοις αὐτῶν καθὰ καὶ προσέταξενβασιλεὺς ἐν γῇ ᾿Ιούδα 38 καὶ τοὺς τρεῖς νομοὺς τοὺς προστεθέντας τῇ ᾿Ιουδαίᾳ ἀπὸ τῆς χώρας Σαμαρείας προστεθήτω τῇ ᾿Ιουδαίᾳ πρὸς τὸ λογισθῆναι τοῦ γενέσθαι ὑφ᾿ ἕνα τοῦ μὴ ὑπακοῦσαι ἄλλης ἐξουσίας ἀλλ᾽ ἢ τοῦ ἀρχιερέως 39 Πτολεμαίδα καὶ τὴν προσκυροῦσαν αὐτῇ δέδωκα δόμα τοῖς ἁγίοις τοῖς ἐν ῾Ιερουσαλήμ εἰς τὴν καθήκουσαν δαπάνην τοῖς ἁγίοις 40 κἀγὼ δίδωμι κατ᾽ ἐνιαυτὸν δέκα πέντε χιλιάδας σίκλων ἀργυρίου ἀπὸ τῶν λόγων τοῦ βασιλέως ἀπὸ τῶν τόπων τῶν ἀνηκόντων

41 καὶ πᾶν τὸ πλεονάζον ὃ οὐκ ἀπεδίδοσαν ἀπὸ τῶν χρειῶν ὡς ἐν τοῖς πρώτοις ἔτεσιν ἀπὸ τοῦ νῦν δώσουσιν εἰς τὰ ἔργα τοῦ οἴκου 42 καὶ ἐπὶ τούτοις πεντακισχιλίους σίκλους ἀργυρίου οὓς ἐλάμβανον ἀπὸ τῶν χρειῶν τοῦ ἁγίου ἀπὸ τοῦ λόγου κατ᾽ ἐνιαυτόν καὶ ταῦτα ἀφίεται διὰ τὸ ἀνήκειν αὐτὰ τοῖς ἱερεῦσιν τοῖς λειτουργοῦσιν 43 καὶ ὅσοι ἐὰν φύγωσιν εἰς τὸ ἱερὸν τὸ ἐν Ιεροσολύμοις καὶ ἐν πᾶσιν τοῖς ὁρίοις αὐτοῦ ὀφείλων βασιλικὰ καὶ πᾶν πρᾶγμα ἀπολελύσθωσαν καὶ πάντα ὅσα ἐστὶν αὐτοῖς ἐν τῇ βασιλείᾳ μου 44 καὶ τοῦ οἰκοδομηθῆναι καὶ ἐπικαινισθῆναι τὰ ἔργα τῶν ἁγίων καὶ ἡ δαπάνη δοθήσεται ἐκ τοῦ λόγου τοῦ βασιλέως 45 καὶ τοῦ οἰκοδομηθῆναι τὰ τείχη ῾Ιερουσαλήμ καὶ ὀχυρῶσαι κυκλόθεν καὶ ἡ δαπάνη δοθήσεται ἐκ τοῦ λόγου τοῦ βασιλέως καὶ τοῦ οἰκοδομηθῆναι τὰ τείχη ἐν τῇ ᾿Ιουδαίᾳ 46 ὡς δὲ ἤκουσεν ᾿Ιωνάθαν καὶλαὸς τοὺς λόγους τούτους οὐκ ἐπίστευσαν αὐτοῖς οὐδὲ ἐπεδέξαντο ὅτι ἐπεμνήσθησαν τῆς κακίας τῆς μεγάλης ἧς ἐποίησεν ἐν ᾿Ισραὴλ καὶ ἔθλιψεν αὐτοὺς σφόδρα 47 καὶ εὐδόκησαν ἐν Ἀλεξάνδρῳ ὅτι αὐτὸς ἐγένετο αὐτοῖς ἀρχηγὸς λόγων εἰρηνικῶν καὶ συνεμάχουν αὐτῷ πάσας τὰς ἡμέρας 48 καὶ συνήγαγεν Ἀλέξανδροςβασιλεὺς δυνάμεις μεγάλας καὶ παρενέβαλεν ἐξ ἐναντίας Δημητρίου 49 καὶ συνῆψαν πόλεμον οἱ δύο βασιλεῖς καὶ ἔφυγενπαρεμβολὴ Δημητρίου καὶ ἐδίωξεν αὐτὸν ὁ Ἀλέξανδρος καὶ ἴσχυσεν ἐπ᾽ αὐτούς 50 καὶ ἐστερέωσεν τὸν πόλεμον σφόδρα ἕως ἔδυ ὁ ἥλιος καὶ ἔπεσεν ὁ Δημήτριος ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ 51 καὶ ἀπέστειλεν Ἀλέξανδρος πρὸς Πτολεμαῖον βασιλέα Αἰγύπτου πρέσβεις κατὰ τοὺς λόγους τούτους λέγων 52 ἐπεὶ ἀνέστρεψα εἰς τὴν βασιλείαν μου καὶ ἐνεκάθισα ἐπὶ θρόνου πατέρων μου καὶ ἐκράτησα τῆς ἀρχῆς καὶ συνέτριψα τὸν Δημήτριον καὶ ἐπεκράτησα τῆς χώρας ἡμῶν 53 καὶ συνῆψα πρὸς αὐτὸν μάχην καὶ συνετρίβη αὐτὸς καὶπαρεμβολὴ αὐτοῦ ὑφ᾿ ἡμῶν καὶ ἐκαθίσαμεν ἐπὶ θρόνου βασιλείας αὐτοῦ 54 καὶ νῦν στήσωμεν πρὸς αὑτοὺς φιλίαν καὶ νῦν δός μοι τὴν θυγατέρα σου εἰς γυναῖκα καὶ ἐπιγαμβρεύσω σοι καὶ δώσω σοι δόματα καὶ αὐτῇ ἄξιά σου 55 καὶ ἀπεκρίθη Πτολεμαῖος ὁ βασιλεὺς λέγων ἀγαθὴ ἡμέρα ἐνἐπέστρεψας εἰς γῆν πατέρων σου καὶ ἐκάθισας ἐπὶ θρόνου βασιλείας αὐτῶν 56 καὶ νῦν ποιήσω σοι ἃ ἔγραψας ἀλλὰ ἀπάντησον εἰς Πτολεμαίδα ὅπως ἴδωμεν ἀλλήλους καὶ ἐπιγαμβρεύσω σοι καθὼς εἴρηκας 57 καὶ ἐξῆλθεν Πτολεμαῖος ἐξ Αἰγύπτου αὐτὸς καὶ Κλεοπάτρα ἡ θυγάτηρ αὐτοῦ καὶ ἦλθεν εἰς Πτολεμαίδα ἔτους δευτέρου καὶ ἑξηκοστοῦ καὶ ἑκατοστοῦ 58 καὶ ἀπήντησεν αὐτῷ Ἀλέξανδροςβασιλεύς καὶ ἐξέδετο αὐτῷ Κλεοπάτραν τὴν θυγατέρα αὐτοῦ καὶ ἐποίησεν τὸν γάμον αὐτῆς ἐν Πτολεμαίδι καθὼς οἱ βασιλεῖς ἐν δόξῃ μεγάλῃ 59 καὶ ἔγραψεν Ἀλέξανδροςβασιλεὺς Ιωναθη ἐλθεῖν εἰς συνάντησιν αὐτῷ 60 καὶ ἐπορεύθη μετὰ δόξης εἰς Πτολεμαίδα καὶ ἀπήντησεν τοῖς δυσὶν βασιλεῦσι καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς ἀργύριον καὶ χρυσίον καὶ τοῖς φίλοις αὐτῶν καὶ δόματα πολλὰ καὶ εὗρεν χάριν ἐνώπιον αὐτῶν 61 καὶ ἐπισυνήχθησαν ἐπ᾽ αὐτὸν ἄνδρες λοιμοὶ ἐξ ᾿Ισραὴλ ἄνδρες παράνομοι ἐντυχεῖν κατ᾽ αὐτοῦ καὶ οὐ προσέσχεν αὐτοῖς ὁ βασιλεύς 62 καὶ προσέταξενβασιλεὺς καὶ ἐξέδυσαν ᾿Ιωνάθαν τὰ ἱμάτια αὐτοῦ καὶ ἐνέδυσαν αὐτὸν πορφύραν καὶ ἐποίησαν οὕτως 63 καὶ ἐκάθισεν αὐτὸν ὁ βασιλεὺς μετ᾽ αὐτοῦ καὶ εἶπεν τοῖς ἄρχουσιν αὐτοῦ ἐξέλθατε μετ᾽ αὐτοῦ εἰς μέσον τῆς πόλεως καὶ κηρύξατε τοῦ μηδένα ἐντυγχάνειν κατ᾽ αὐτοῦ περὶ μηδενὸς πράγματος καὶ μηδεὶς αὐτῷ παρενοχλείτω περὶ παντὸς λόγου 64 καὶ ἐγένετο ὡς εἶδον οἱ ἐντυγχάνοντες τὴν δόξαν αὐτοῦ καθὼς ἐκήρυξεν καὶ περιβεβλημένον αὐτὸν πορφύραν καὶ ἔφυγον πάντες 65 καὶ ἐδόξασεν αὐτὸν ὁ βασιλεὺς καὶ ἔγραψεν αὐτὸν τῶν πρώτων φίλων καὶ ἔθετο αὐτὸν στρατηγὸν καὶ μεριδάρχην 66 καὶ ἐπέστρεψεν ᾿Ιωνάθαν εἰς ῾Ιερουσαλήμ μετ᾽ εἰρήνης καὶ εὐφροσύνης 67 καὶ ἐν ἔτει πέμπτῳ καὶ ἑξηκοστῷ καὶ ἑκατοστῷ ἦλθεν Δημήτριος υἱὸς Δημητρίου ἐκ Κρήτης εἰς τὴν γῆν τῶν πατέρων αὐτοῦ 68 καὶ ἤκουσεν Ἀλέξανδροςβασιλεὺς καὶ ἐλυπήθη σφόδρα καὶ ὑπέστρεψεν εἰς Ἀντιόχειαν 69 καὶ κατέστησεν Δημήτριος Ἀπολλώνιον τὸν ὄντα ἐπὶ Κοίλης Συρίας καὶ συνήγαγεν δύναμιν μεγάλην καὶ παρενέβαλεν ἐπὶ Ιάμνειαν καὶ ἀπέστειλεν πρὸς ᾿Ιωνάθαν τὸν ἀρχιερέα λέγων 70 σὺ μονώτατος ἐπαίρῃ ἐφ᾽ ἡμᾶς ἐγὼ δὲ ἐγενήθην εἰς καταγέλωτα καὶ εἰς ὀνειδισμὸν διὰ σέ καὶ διὰ τί σὺ ἐξουσιάζῃ ἐφ᾽ ἡμᾶς ἐν τοῖς ὄρεσι 71 νῦν οὖν εἰ πέποιθας ἐπὶ ταῖς δυνάμεσίν σου κατάβηθι πρὸς ἡμᾶς εἰς τὸ πεδίον καὶ συγκριθῶμεν ἑαυτοῖς ἐκεῖ ὅτι μετ᾽ ἐμοῦ ἐστιν δύναμις τῶν πόλεων 72 ἐρώτησον καὶ μάθε τίς εἰμι καὶ οἱ λοιποὶ οἱ βοηθοῦντες ἡμῖν καὶ λέγουσιν οὐκ ἔστιν ὑμῖν στάσις ποδὸς κατὰ πρόσωπον ἡμῶν ὅτι δὶς ἐτροπώθησαν οἱ πατέρες σου ἐν τῇ γῇ αὐτῶν 73 καὶ νῦν οὐ δυνήσῃ ὑποστῆναι τὴν ἵππον καὶ δύναμιν τοιαύτην ἐν τῷ πεδίῳ ὅπου οὐκ ἔστιν λίθος οὐδὲ κόχλαξ οὐδὲ τόπος τοῦ φυγεῖν 74 ὡς δὲ ἤκουσεν ᾿Ιωνάθαν τῶν λόγων Ἀπολλωνίου ἐκινήθη τῇ διανοίᾳ καὶ ἐπέλεξεν δέκα χιλιάδας ἀνδρῶν καὶ ἐξῆλθεν ἐξ ῾Ιερουσαλήμ καὶ συνήντησεν αὐτῷ Σιμων ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ ἐπὶ βοήθειαν αὐτῷ 75 καὶ παρενέβαλεν ἐπὶ Ιοππην καὶ ἀπέκλεισαν αὐτὴν οἱ ἐκ τῆς πόλεως ὅτι φρουρὰ Ἀπολλωνίου ἐν Ιοππη καὶ ἐπολέμησαν αὐτήν 76 καὶ φοβηθέντες ἤνοιξαν οἱ ἐκ τῆς πόλεως καὶ ἐκυρίευσεν ᾿Ιωνάθαν Ιοππης 77 καὶ ἤκουσεν Ἀπολλώνιος καὶ παρενέβαλεν τρισχιλίαν ἵππον καὶ δύναμιν πολλὴν καὶ ἐπορεύθη εἰς Ἄζωτον ὡς διοδεύων καὶ ἅμα προῆγεν εἰς τὸ πεδίον διὰ τὸ ἔχειν αὐτὸν πλῆθος ἵππου καὶ πεποιθέναι ἐπ᾽ αὐτῇ 78 καὶ κατεδίωξεν ὀπίσω αὐτοῦ εἰς Ἄζωτον καὶ συνῆψαν αἱ παρεμβολαὶ εἰς πόλεμον 79 καὶ ἀπέλιπεν Απολλώνιος χιλίαν ἵππον κρυπτῶς κατόπισθεν αὐτῶν 80 καὶ ἔγνω ᾿Ιωνάθαν ὅτι ἔστιν ἔνεδρον κατόπισθεν αὐτοῦ καὶ ἐκύκλωσαν αὐτοῦ τὴν παρεμβολὴν καὶ ἐξετίναξαν τὰς σχίζας εἰς τὸν λαὸν ἐκ πρωίθεν ἕως δείλης 81 ὁ δὲ λαὸς εἱστήκει καθὼς ἐπέταξεν ᾿Ιωνάθαν καὶ ἐκοπίασαν οἱ ἵπποι αὐτῶν 82 καὶ εἵλκυσεν Σιμων τὴν δύναμιν αὐτοῦ καὶ συνῆψεν πρὸς τὴν φάλαγγα ἡ γὰρ ἵππος ἐξελύθη καὶ συνετρίβησαν ὑπ᾽ αὐτοῦ καὶ ἔφυγον 83 καὶἵππος ἐσκορπίσθη ἐν τῷ πεδίῳ καὶ ἔφυγον εἰς Ἄζωτον καὶ εἰσῆλθον εἰς Βηθδαγων τὸ εἰδώλιον αὐτῶν τοῦ σωθῆναι 84 καὶ ἐνεπύρισεν ᾿Ιωνάθαν τὴν Ἄζωτον καὶ τὰς πόλεις τὰς κύκλῳ αὐτῆς καὶ ἔλαβεν τὰ σκῦλα αὐτῶν καὶ τὸ ἱερὸν Δαγων καὶ τοὺς συμφυγόντας εἰς αὐτὸ ἐνεπύρισεν πυρί 85 καὶ ἐγένοντο οἱ πεπτωκότες μαχαίρᾳ σὺν τοῖς ἐμπυρισθεῖσιν εἰς ἄνδρας ὀκτακισχιλίους 86 καὶ ἀπῆρεν ἐκεῖθεν ᾿Ιωνάθαν καὶ παρενέβαλεν ἐπὶ Ἀσκαλῶνα καὶ ἐξῆλθον οἱ ἐκ τῆς πόλεως εἰς συνάντησιν αὐτῷ ἐν δόξῃ μεγάλῃ 87 καὶ ἐπέστρεψεν ᾿Ιωνάθαν εἰς ῾Ιερουσαλήμ σὺν τοῖς παρ᾽ αὐτοῦ ἔχοντες σκῦλα πολλά 88 καὶ ἐγένετο ὡς ἤκουσεν Ἀλέξανδροςβασιλεὺς τοὺς λόγους τούτους καὶ προσέθετο ἔτι δοξάσαι τὸν ᾿Ιωνάθαν 89 καὶ ἀπέστειλεν αὐτῷ πόρπην χρυσῆν ὡς ἔθος ἐστὶν δίδοσθαι τοῖς συγγενέσιν τῶν βασιλέων καὶ ἔδωκεν αὐτῷ τὴν Ακκαρων καὶ πάντα τὰ ὅρια αὐτῆς εἰς κληροδοσίαν

1 E no ano cento e sessenta, Alexandre, o de Antíoco Epifânio, subiu e capturou Ptolemaida; e eles o receberam, e ali reinou. 2 E ouviu o rei Demétrio, e reuniu um exército poderosíssimo e saiu ao seu encontro para a batalha. 3 Demétrio enviou uma carta a Jônatas com termos de paz para bajulá-lo. 4 Disse, pois: "Vamos nos antecipar e fazer as pazes com eles antes que ele se alie a Alexandre contra nós, 5 pois ele se lembrará de todos os males que fizemos a ele, a seus irmãos e ao povo". 6 E deu-lhe autoridade para recrutar tropas, fabricar armas e ser seu aliado; disse também que os reféns que estavam na Cidadela fossem entregues a ele. 7 E Jônatas foi a Jerusalém e leu as cartas aos ouvidos de todo o povo e dos que estavam na Cidadela. 8 E ficaram apavorados ao ouvir que o rei lhe dera autoridade para formar um exército. 9 E os ocupantes da Cidadela entregaram os reféns a Jônatas, que os devolveu aos seus pais. 10 E habitou Jônatas em Jerusalém e começou a reconstruir e renovar a cidade. 11 E disse aos operários que reconstruíssem os muros e cercassem o monte Sião com pedras lavradas para fortificação; e assim fizeram. 12 E os estrangeiros que estavam nas fortalezas construídas por Baquides fugiram; 13 cada um abandonou seu posto e voltou para sua terra. 14 Apenas em Bait-Zur ficaram alguns dos que haviam abandonado a lei, pois servia de cidade de refúgio. 15 E ouviu o rei Alexandre as promessas que Demétrio enviou a Jônatas. Contaram-lhe também as batalhas e proezas que fizera, de seus irmãos e os trabalhos que eles suportaram. 16 E disse: "Jamais encontraremos outro homem como este! E agora vamos torná-lo nosso amigo e aliado". 17 Então, escreveu uma carta e enviou a ele nestes termos, dizendo: 18 "O rei Alexandre ao seu irmão Jônatas, saudações. 19 Ouvimos a teu respeito que és homem de grande valor e digno de ser nosso amigo. 20 Por isso, hoje te nomeamos sumo sacerdote da tua nação e te damos o título de 'Amigo do Rei' – enviou-lhe também púrpura e uma coroa de ouro – e toma o nosso partido e mantém amizade conosco". 21 Jônatas vestiu o manto sagrado no sétimo mês do ano cento e sessenta, durante a festa dos Tabernáculos; recrutou tropas e fabricou armas em abundância. 22 E Demétrio ouviu essas coisas e ficou triste. Disse: 23 "O que fizemos? Pois Alexandre se antecipou a nós e ganhou a amizade dos judeus! 24 Também eu escreverei a eles palavras de lisonja e oferecerei presentes para que me ajudem". 25 Enviou-lhes conforme essas palavras: 26 "O rei Demétrio à nação dos judeus, saudações. Ficamos felizes em saber que guardastes vossos pactos conosco, mantivestes nossa amizade e não passastes para o lado dos nossos inimigos. Soubemos e recompensaremos. 27 E agora, continuai ainda a manter a fidelidade para conosco, e nós vos retribuiremos com benefícios em troca do que fazeis por nós. 28 E vos concederemos muitas isenções e vos daremos presentes. 29 E agora, eu vos liberto e isento todos os judeus dos impostos, do imposto do sal e das coroas de ouro. 30 E, ao direito de receber o terço da semeadura e a metade do fruto das árvores que me pertencia, renuncio, a partir de hoje e daí adiante; renuncio a isso tanto na terra de Judá quanto nos três distritos que lhe foram anexados, vindos da Samaria e da Galileia, desde o dia de hoje e para todo o sempre. 31 E Jerusalém seja santa e isenta, com os seus territórios, de dízimos e impostos. 32 Renuncio também à autoridade sobre a Cidadela de Jerusalém e a entrego ao sumo sacerdote, para que ele nela coloque os homens que ele mesmo escolher para guardá-la. 33 E toda alma judia que foi levada cativa da terra de Judá para qualquer parte do meu reino, eu a liberto gratuitamente; e que todos perdoem os impostos, inclusive os do seu gado. 34 Que todas as festas, shabbatot, luas novas, dias solenes – bem como os três dias que antecedem e os três que sucedem uma festa – sejam todos dias de imunidade e isenção para todos os judeus que vivem no meu reino. 35 E ninguém terá autoridade para perseguir ou perturbar qualquer um deles por qualquer motivo. 36 Que sejam recrutados entre os judeus cerca de trinta mil homens para as tropas do rei; e será dado a eles o soldo que é devido a todas as forças do rei. 37 E alguns deles serão destacados para as grandes fortalezas do rei, e destes eles serão nomeados para cargos de confiança no reino. Que os seus chefes e governantes saiam do meio deles e vivam segundo as suas próprias leis, conforme o rei ordenou para a terra de Judá. 38 E os três distritos anexados à Judeia, vindos da região da Samaria, fiquem unidos à Judeia, de modo que sejam considerados sob um único governante e não obedeçam a outra autoridade que não seja a do sumo sacerdote. 39 Dou a cidade de Ptolemaida e o território que lhe pertence como presente para o Santuário de Jerusalém, para cobrir as despesas necessárias do Templo. 40 E eu, pessoalmente, darei cada ano quinze mil siclos de prata, tirados das rendas do rei, nos lugares que me pertencem. 41 E todo o excedente de dinheiro que os funcionários não pagaram, como faziam nos anos anteriores, será entregue de agora em diante para as obras do Templo. 42 Além disso, os cinco mil siclos de prata que eram cobrados anualmente das rendas do Santuário ficam perdoados, pois pertencem aos sacerdotes que realizam o culto. 43 E todo aquele que, por dívidas para com o rei ou por qualquer outro motivo, se refugiar no Templo de Jerusalém ou em qualquer um dos seus recintos, seja declarado livre, com todos os bens que possuir no meu reino. 44 Para a reconstrução e renovação das obras do Santuário, as despesas serão pagas pela conta do rei. 45 Também para a reconstrução dos muros de Jerusalém e suas fortificações ao redor, bem como para a construção de muros na Judeia, as despesas sairão do tesouro real." 46 Quando Jônatas e o povo ouviram essas propostas, não acreditaram nem as aceitaram, pois lembravam-se da grande maldade que fizera em Israel e como os afligira. 47 E decidiram apoiar Alexandre, que fora o primeiro a lhes falar de paz, e foram seus aliados para sempre. 48 E o rei Alexandre reuniu grandes forças e marchou contra Demétrio. 49 Os dois reis travaram batalha; o exército de Demétrio fugiu, e Alexandre o perseguiu, e se fortaleceu contra eles. 50 E a luta foi muito intensa até o pôr do sol, e Demétrio morreu naquele dia. 51 E enviou Alexandre embaixadores a Ptolomeu, rei do Egito, conforme essas palavras, dizendo: 52 "Voltei ao meu reino e sentei-me no trono dos meus pais. E capturei o líder e esmaguei Demétrio e recuperei nossa terra. 53 E travei batalha contra ele, e tanto ele quanto o seu exército foram esmagados por nós; e sentamo-nos no trono do seu reino. 54 Agora, estabeleçamos amizade: dá-me tua filha por esposa para que eu seja teu genro, e te darei presentes e a ela tua honra". 55 Ptolomeu respondeu, dizendo: "Feliz o dia em que voltaste para a terra de teus pais e te sentaste no trono do reino deles. 56 E agora, farei por ti o que escreveste; mas vem ao meu encontro em Ptolemaida para que nos vejamos, e eu me tornarei teu sogro, como disseste." 57 Ptolomeu saiu do Egito com sua filha Cleópatra e chegou a Ptolemaida no ano cento e sessenta e dois. 58 E o rei Alexandre foi ao seu encontro, e vendeu-lhe Cleópatra sua filha em casamento e realizou seu casamento em Ptolemaida, celebrando as bodas com grande magnificência, como fazem os reis. 59 E o rei Alexandre escreveu para Jônatas para encontrá-lo. 60 E Jônatas foi a Ptolemaida com grande pompa, e encontrou-se com os dois reis e deu a eles e a seus amigos prata, ouro e muitos presentes, ganhando o favor deles. 61 E homens perversos de Israel, homens iníquos, reuniram-se para acusá-lo, mas o rei não lhes deu ouvidos. 62 Pelo contrário, mandou tirar as vestes de Jônatas e vesti-lo de púrpura, e assim fizeram. 63 E o rei o fez sentar-se ao seu lado e disse aos seus oficiais: "Ide com ele ao centro da cidade e proclamai que ninguém o acuse por motivo algum ou perturbe acerca de qualquer palavra". 64 E sucedeu quando os acusadores viram a proclamação e como o adornaram com púrpura, fugiram todos. 65 E o rei honrou-o, inscreveu-o entre os seus "Primeiros Amigos" e nomeou-o general e governador. 66 Jônatas voltou para Jerusalém em paz e alegria. 67 E no ano cento e sessenta e cinco, Demétrio filho de Demétrio veio de Creta para a terra de seus pais. 68 E o rei Alexandre ficou muito preocupado e voltou para Antioquia. 69 E Demétrio nomeou Apolônio, governador da Coele-Síria, que reuniu um grande exército e acampou contra Jâmnia e enviou um desafio a Jônatas, o sumo sacerdote, dizendo: 70 "Só tu te levantas contra nós? Eu me tornei objeto de riso e opróbrio por tua causa. E por que tu exerces autoridade contra nós nas montanhas? 71 Agora, pois, se confias nas tuas tropas, desce à planície e enfrentemo-nos lá, pois comigo está a força das cidades. 72 Pergunta e informa-te sobre quem sou eu e quem são os outros que nos ajudam; e dizem: 'Não podereis manter o pé diante de nós, pois por duas vezes os vossos pais foram postos em fuga na sua própria terra. 73 E agora não podes resistir à cavalaria e a esse exército na planície; aqui não terás pedras nem seixos, nem lugar para fugir!" 74 Ao ouvir as palavras de Apolônio, Jônatas ficou indignado. E selecionou dez mil homens e saiu de Jerusalém; e veio a seu encontro o seu irmão Simão para ajudá-lo. 75 E acampou diante de Jope, mas os habitantes fecharam as portas porque havia uma guarnição de Apolônio lá. Eles atacaram a cidade, 76 e os habitantes, com medo, abriram as portas. Assim Jônatas tomou Jope. 77 E ouviu Apolônio, e mobilizou três mil cavaleiros e muitos soldados e fingiu marchar para Azoto, mas avançou para a planície, confiando na sua numerosa cavalaria. 78 E o perseguiu até Azoto; e os dois exércitos travaram batalha. 79 E Apolônio havia deixado mil cavaleiros escondidos atrás deles em uma emboscada. 80 Jônatas percebeu a cilada; e cercaram seu exército e lançaram flechas sobre o povo desde a manhã até a tarde. 81 Mas o povo resistiu firmes, conforme Jônatas ordenou, enquanto os cavalos dele se cansavam. 82 Então Simão atacou com suas tropas a falange inimiga (já que a cavalaria deles estava exausta), e foram derrotados por ele e eles fugiram. 83 E os cavaleiros dispersaram-se pela planície e fugiram para Azoto, entrando no templo de Dagon, seu ídolo, para se salvarem. 84 E Jônatas incendiou Azoto e as cidades ao redor dela, tomou seus despojos e queimou o templo de Dagon com os que lá se haviam refugiado. 85 E o número dos que morreram pela espada ou pelo fogo foi de cerca de oito mil homens. 86 Jônatas partiu dali e acampou diante de Ascalon, cujos habitantes saíram ao seu encontro com grandes honras. 87 Depois, Jônatas e os seus voltaram para Jerusalém com muitos despojos. 88 O rei Alexandre, ao saber desses feitos, honrou Jônatas ainda mais: 89 enviou-lhe uma fivela de ouro (concedida apenas aos parentes dos reis) e deu-lhe a cidade de Ecron com todo o seu território como propriedade.


REFERÊNCIAS CRUZADAS


10.1 1Mc 1.10. 10.11 1Mc 4.60; 1Mc 6.62. 10.20 Ex 28.1-4; 1Mc 2.1; Sir 45.6-20. 10.21 Lv 23.34; Ne 8.13-18. 10.29 1Mc 11.34; 1Mc 13.37. 10.31 Is 52.1; Jl 3.17; Mt 4.5. 10.37 1Mc 11.60. 10.46 1Mc 7.1; 1Mc 9.1-3. 10.51 1Mc 1.18. 10.57 1Mc 11.12. 10.62 Gn 41.42; Est 8.15. 10.65 1Mc 11.27; 1Mc 14.2. 10.72 1Sm 4.1; 1Sm 7.12. 10.83 1Sm 5.1-5; Jz 16.23. 10.84 1Mc 11.4. 10.89 1Mc 11.58; 1Mc 14.44.

Α΄ Μακκαβαίων - 11

καὶ βασιλεὺς Αἰγύπτου ἤθροισεν δυνάμεις πολλὰς ὡςἄμμοςπαρὰ τὸ χεῖλος τῆς θαλάσσης καὶ πλοῖα πολλὰ καὶ ἐζήτησε κατακρατῆσαι τῆς βασιλείας Ἀλεξάνδρου δόλῳ καὶ προσθεῖναι αὐτὴν τῇ βασιλείᾳ αὐτοῦ 2 καὶ ἐξῆλθεν εἰς Συρίαν λόγοις εἰρηνικοῖς καὶ ἤνοιγον αὐτῷ οἱ ἀπὸ τῶν πόλεων καὶ συνήντων αὐτῷ ὅτι ἐντολὴ ἦν Ἀλεξάνδρου τοῦ βασιλέως συναντᾶν αὐτῷ διὰ τὸ πενθερὸν αὐτοῦ εἶναι 3 ὡς δὲ εἰσεπορεύετο εἰς τὰς πόλεις Πτολεμαῖος ἀπέτασσε τὰς δυνάμεις φρουρὰν ἐν ἑκάστῃ πόλειὡς δὲ ἤγγισαν Αζώτου ἔδειξαν αὐτῷ τὸ ἱερὸν Δαγων ἐμπεπυρισμένον καὶ Ἄζωτον καὶ τὰ περιπόλια αὐτῆς καθῃρημένα καὶ τὰ σώματα ἐρριμμένα καὶ τοὺς ἐμπεπυρισμένους οὓς ἐνεπύρισεν ἐν τῷ πολέμῳ ἐποίησαν γὰρ θιμωνιὰς αὐτῶν ἐν τῇ ὁδῷ αὐτοῦ 5 καὶ διηγήσαντο τῷ βασιλεῖἐποίησεν ᾿Ιωνάθαν εἰς τὸ ψογίσαι αὐτόν καὶ ἐσίγησεν ὁ βασιλεύςκαὶ συνήντησεν ᾿Ιωνάθαν τῷ βασιλεῖ εἰς ᾿Ιόππην μετὰ δόξης καὶ ἠσπάσαντο ἀλλήλους καὶ ἐκοιμήθησαν ἐκεῖκαὶ ἐπορεύθη ᾿Ιωνάθαν μετὰ τοῦ βασιλέως ἕως τοῦ ποταμοῦ τοῦ καλουμένου Ἐλευθέρου καὶ ἐπέστρεψεν εἰς ῾Ιερουσαλήμ 8 ὁ δὲ βασιλεὺς Πτολεμαῖος ἐκυρίευσεν τῶν πόλεων τῆς παραλίας ἕως Σελευκείας τῆς παραθαλασσίας καὶ διελογίζετο περὶ Ἀλεξάνδρου λογισμοὺς πονηρούςκαὶ ἀπέστειλεν πρέσβεις πρὸς Δημήτριον τὸν βασιλέα λέγων δεῦρο συνθώμεθα πρὸς ἑαυτοὺς διαθήκην καὶ δώσω σοι τὴν θυγατέρα μου ἣν εἶχεν Ἀλέξανδρος καὶ βασιλεύσεις τῆς βασιλείας τοῦ πατρός σου 10 μεταμεμέλημαι γὰρ δοὺς αὐτῷ τὴν θυγατέρα μου ἐζήτησεν γὰρ ἀποκτεῖναί με 11 καὶ ἐψόγισεν αὐτὸν χάριν τοῦ ἐπιθυμῆσαι αὐτὸν τῆς βασιλείας αὐτοῦ 12 καὶ ἀφελόμενος αὐτοῦ τὴν θυγατέρα ἔδωκεν αὐτὴν τῷ Δημητρίῳ καὶ ἠλλοιώθη τῷ Ἀλεξάνδρῳ καὶ ἐφάνη ἡ ἔχθρα αὐτῶν 13 καὶ εἰσῆλθεν Πτολεμαῖος εἰς Ἀντιόχειαν καὶ περιέθετο τὸ διάδημα τῆς Ἀσίας καὶ περιέθετο δύο διαδήματα περὶ τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ τὸ τῆς Αἰγύπτου καὶ Ἀσίας 14 Ἀλέξανδρος δὲβασιλεὺς ἦν ἐν Κιλικίᾳ κατὰ τοὺς καιροὺς ἐκείνους ὅτι ἀπεστάτουν οἱ ἀπὸ τῶν τόπων ἐκείνων 15 καὶ ἤκουσεν Ἀλέξανδρος καὶ ἦλθεν ἐπ᾽ αὐτὸν ἐν πολέμῳ καὶ ἐξήγαγεν Πτολεμαῖος καὶ ἀπήντησεν αὐτῷ ἐν χειρὶ ἰσχυρᾷ καὶ ἐτροπώσατο αὐτόν 16 καὶ ἔφυγεν Ἀλέξανδρος εἰς τὴν Ἀραβίαν τοῦ σκεπασθῆναι αὐτὸν ἐκεῖδὲ βασιλεὺς Πτολεμαῖος ὑψώθη 17 καὶ ἀφεῖλεν Ζαβδιηλ ὁ Ἄραψ τὴν κεφαλὴν Ἀλεξάνδρου καὶ ἀπέστειλεν τῷ Πτολεμαίῳ 18 καὶβασιλεὺς Πτολεμαῖος ἀπέθανεν ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ καὶ οἱ ὄντες ἐν τοῖς ὀχυρώμασιν αὐτοῦ ἀπώλοντο ὑπὸ τῶν ἐν τοῖς ὀχυρώμασιν 19 καὶ ἐβασίλευσεν Δημήτριος ἔτους ἑβδόμου καὶ ἑξηκοστοῦ καὶ ἑκατοστοῦ 20 ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις συνήγαγεν ᾿Ιωνάθαν τοὺς ἐκ τῆς Ιουδαίας τοῦ ἐκπολεμῆσαι τὴν ἄκραν τὴν ἐν ῾Ιερουσαλήμ καὶ ἐποίησεν ἐπ᾽ αὐτὴν μηχανὰς πολλάς 21 καὶ ἐπορεύθησάν τινες μισοῦντες τὸ ἔθνος αὐτῶν ἄνδρες παράνομοι πρὸς τὸν βασιλέα καὶ ἀπήγγειλαν αὐτῷ ὅτι ᾿Ιωνάθαν περικάθηται τὴν ἄκραν 22 καὶ ἀκούσας ὠργίσθη ὡς δὲ ἤκουσεν εὐθέως ἀναζεύξας ἦλθεν εἰς Πτολεμαίδα καὶ ἔγραψεν ᾿Ιωνάθαν τοῦ μὴ περικαθῆσθαι καὶ τοῦ ἀπαντῆσαι αὐτὸν αὐτῷ συμμίσγειν εἰς Πτολεμαίδα τὴν ταχίστην 23 ὡς δὲ ἤκουσεν ᾿Ιωνάθαν ἐκέλευσεν περικαθῆσθαι καὶ ἐπέλεξεν τῶν πρεσβυτέρων ᾿Ισραὴλ καὶ τῶν ἱερέων καὶ ἔδωκεν ἑαυτὸν τῷ κινδύνῳ 24 καὶ λαβὼν ἀργύριον καὶ χρυσίον καὶ ἱματισμὸν καὶ ἕτερα ξένια πλείονα καὶ ἐπορεύθη πρὸς τὸν βασιλέα εἰς Πτολεμαίδα καὶ εὗρεν χάριν ἐναντίον αὐτοῦ 25 καὶ ἐνετύγχανον κατ᾽ αὐτοῦ τινες ἄνομοι τῶν ἐκ τοῦ ἔθνους 26 καὶ ἐποίησεν αὐτῷ ὁ βασιλεὺς καθὼς ἐποίησαν αὐτῷ οἱ πρὸ αὐτοῦ καὶ ὕψωσεν αὐτὸν ἐναντίον τῶν φίλων αὐτοῦ πάντων 27 καὶ ἔστησεν αὐτῷ τὴν ἀρχιερωσύνην καὶ ὅσα ἄλλα εἶχεν τίμια τὸ πρότερον καὶ ἐποίησεν αὐτὸν τῶν πρώτων φίλων ἡγεῖσθαι 28 καὶ ἠξίωσεν ᾿Ιωνάθαν τὸν βασιλέα ποιῆσαι τὴν ᾿Ιουδαίαν ἀφορολόγητον καὶ τὰς τρεῖς τοπαρχίας καὶ τὴν Σαμαρῖτιν καὶ ἐπηγγείλατο αὐτῷ τάλαντα τριακόσια 29 καὶ εὐδόκησενβασιλεὺς καὶ ἔγραψεν τῷ ᾿Ιωνάθαν ἐπιστολὰς περὶ πάντων τούτων ἐχούσας τὸν τρόπον τοῦτον 30 βασιλεὺς Δημήτριος ᾿Ιωνάθαν τῷ ἀδελφῷ χαίρειν καὶ ἔθνει ᾿Ιουδαίων 31 τὸ ἀντίγραφον τῆς ἐπιστολῆς ἧς ἐγράψαμεν Λασθένει τῷ συγγενεῖ ἡμῶν περὶ ὑμῶν γεγράφαμεν καὶ πρὸς ὑμᾶς ὅπως εἰδῆτε 32 βασιλεὺς Δημήτριος Λασθένει τῷ πατρὶ χαίρειν 33 τῷ ἔθνει τῶν ᾿Ιουδαίων φίλοις ἡμῶν καὶ συντηροῦσιν τὰ πρὸς ἡμᾶς δίκαια ἐκρίναμεν ἀγαθὸν ποιῆσαι χάριν τῆς ἐξ αὐτῶν εὐνοίας πρὸς ἡμᾶς 34 ἑστάκαμεν αὐτοῖς τά τε ὅρια τῆς Ιουδαίας καὶ τοὺς τρεῖς νομοὺς Αφαιρεμα καὶ Λυδδα καὶ Ραθαμιν προσετέθησαν τῇ ᾿Ιουδαίᾳ ἀπὸ τῆς Σαμαρίτιδος καὶ πάντα τὰ συγκυροῦντα αὐτοῖς πᾶσιν τοῖς θυσιάζουσιν εἰς Ιεροσόλυμα ἀντὶ τῶν βασιλικῶν ὧν ἐλάμβανενβασιλεὺς παρ᾽ αὐτῶν τὸ πρότερον κατ᾽ ἐνιαυτὸν ἀπὸ τῶν γενημάτων τῆς γῆς καὶ τῶν ἀκροδρύων 35 καὶ τὰ ἄλλα τὰ ἀνήκοντα ἡμῖν ἀπὸ τοῦ νῦν τῶν δεκατῶν καὶ τῶν τελῶν τῶν ἀνηκόντων ἡμῖν καὶ τὰς τοῦ ἁλὸς λίμνας καὶ τοὺς ἀνήκοντας ἡμῖν στεφάνους πάντα ἐπαρκέσομεν αὐτοῖς

36 καὶ οὐκ ἀθετηθήσεται οὐδὲ ἓν τούτων ἀπὸ τοῦ νῦν εἰς τὸν ἅπαντα χρόνον 37 νῦν οὖν ἐπιμέλεσθε τοῦ ποιῆσαι τούτων ἀντίγραφον καὶ δοθήτω ᾿Ιωνάθαν καὶ τεθήτω ἐν τῷ ὄρει τῷ ἁγίῳ ἐν τόπῳ ἐπισήμῳ 38 καὶ εἶδεν Δημήτριος ὁ βασιλεὺς ὅτι ἡσύχασεν ἡ γῆ ἐνώπιον αὐτοῦ καὶ οὐδὲν αὐτῷ ἀνθειστήκει καὶ ἀπέλυσεν πάσας τὰς δυνάμεις αὐτοῦ ἕκαστον εἰς τὸν ἴδιον τόπον πλὴν τῶν ξένων δυνάμεων ὧν ἐξενολόγησεν ἀπὸ τῶν νήσων τῶν ἐθνῶν καὶ ἤχθραναν αὐτῷ πᾶσαι αἱ δυνάμεις αἱ ἀπὸ τῶν πατέρων 39 Τρύφων δὲ ἦν τῶν παρὰ Ἀλεξάνδρου τὸ πρότερον καὶ εἶδεν ὅτι πᾶσαι αἱ δυνάμεις καταγογγύζουσιν κατὰ τοῦ Δημητρίου καὶ ἐπορεύθη πρὸς Ιμαλκουε τὸν Ἄραβα ὃς ἔτρεφεν Ἀντίοχον τὸ παιδάριον τὸν τοῦ Ἀλεξάνδρου 40 καὶ προσήδρευεν αὐτῷ ὅπως παραδοῖ αὐτὸν αὐτῷ ὅπως βασιλεύσῃ ἀντὶ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ καὶ ἀπήγγειλεν αὐτῷ ὅσα συνετέλεσεν ὁ Δημήτριος καὶ τὴν ἔχθραν ἣν ἐχθραίνουσιν αὐτῷ αἱ δυνάμεις αὐτοῦ καὶ ἔμεινεν ἐκεῖ ἡμέρας πολλάς 41 καὶ ἀπέστειλεν ᾿Ιωνάθαν πρὸς Δημήτριον τὸν βασιλέα ἵνα ἐκβάλῃ τοὺς ἐκ τῆς ἄκρας ἐξ ῾Ιερουσαλήμ καὶ τοὺς ἐν τοῖς ὀχυρώμασιν ἦσαν γὰρ πολεμοῦντες τὸν ᾿Ισραὴλ 42 καὶ ἀπέστειλεν Δημήτριος πρὸς ᾿Ιωνάθαν λέγων οὐ ταῦτα μόνον ποιήσω σοι καὶ τῷ ἔθνει σου ἀλλὰ δόξῃ δοξάσω σε καὶ τὸ ἔθνος σου ἐὰν εὐκαιρίας τύχω 43 νῦν οὖν ὀρθῶς ποιήσεις ἀποστείλας μοι ἄνδρας οἳ συμμαχήσουσίν μοι ὅτι ἀπέστησαν πᾶσαι αἱ δυνάμεις μου 44 καὶ ἀπέστειλεν ᾿Ιωνάθαν ἄνδρας τρισχιλίους δυνατοὺς ἰσχύι αὐτῷ εἰς Ἀντιόχειαν καὶ ἦλθον πρὸς τὸν βασιλέα καὶ ηὐφράνθη ὁ βασιλεὺς ἐπὶ τῇ ἐφόδῳ αὐτῶν 45 καὶ ἐπισυνήχθησαν οἱ ἀπὸ τῆς πόλεως εἰς μέσον τῆς πόλεως εἰς ἀνδρῶν δώδεκα μυριάδας καὶ ἠβούλοντο ἀνελεῖν τὸν βασιλέα 46 καὶ ἔφυγενβασιλεὺς εἰς τὴν αὐλήν καὶ κατελάβοντο οἱ ἐκ τῆς πόλεως τὰς διόδους τῆς πόλεως καὶ ἤρξαντο πολεμεῖν 47 καὶ ἐκάλεσενβασιλεὺς τοὺς ᾿Ιουδαίους ἐπὶ βοήθειαν καὶ ἐπισυνήχθησαν πρὸς αὐτὸν πάντες ἅμα καὶ διεσπάρησαν ἐν τῇ πόλει καὶ ἀπέκτειναν ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ εἰς μυριάδας δέκα 48 καὶ ἐνεπύρισαν τὴν πόλιν καὶ ἔλαβον σκῦλα πολλὰ ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ καὶ ἔσωσαν τὸν βασιλέα 49 καὶ εἶδον οἱ ἀπὸ τῆς πόλεως ὅτι κατεκράτησαν οἱ ᾿Ιουδαῖοι τῆς πόλεως ὡς ἠβούλοντο καὶ ἠσθένησαν ταῖς διανοίαις αὐτῶν καὶ ἐκέκραξαν πρὸς τὸν βασιλέα μετὰ δεήσεως λέγοντες 50 δὸς ἡμῖν δεξιὰς καὶ παυσάσθωσαν οἱ ᾿Ιουδαῖοι πολεμοῦντες ἡμᾶς καὶ τὴν πόλιν 51 καὶ ἔρριψαν τὰ ὅπλα καὶ ἐποίησαν εἰρήνην καὶ ἐδοξάσθησαν οἱ ᾿Ιουδαῖοι ἐναντίον τοῦ βασιλέως καὶ ἐνώπιον πάντων τῶν ἐν τῇ βασιλείᾳ αὐτοῦ καὶ ἐπέστρεψαν εἰς ῾Ιερουσαλήμ ἔχοντες σκῦλα πολλά 52 καὶ ἐκάθισεν Δημήτριος ὁ βασιλεὺς ἐπὶ θρόνου τῆς βασιλείας αὐτοῦ καὶ ἡσύχασεν ἡ γῆ ἐνώπιον αὐτοῦ 53 καὶ ἐψεύσατο πάντα ὅσα εἶπεν καὶ ἠλλοτριώθη τῷ ᾿Ιωνάθαν καὶ οὐκ ἀνταπέδωκεν τὰς εὐνοίας ἃς ἀνταπέδωκεν αὐτῷ καὶ ἔθλιβεν αὐτὸν σφόδρα 54 μετὰ δὲ ταῦτα ἀπέστρεψεν Τρύφων καὶ Ἀντίοχος μετ᾽ αὐτοῦ παιδάριον νεώτερον καὶ ἐβασίλευσεν καὶ ἐπέθετο διάδημα 55 καὶ ἐπισυνήχθησαν πρὸς αὐτὸν πᾶσαι αἱ δυνάμεις ἃς ἀπεσκοράκισεν Δημήτριος καὶ ἐπολέμησαν πρὸς αὐτόν καὶ ἔφυγεν καὶ ἐτροπώθη 56 καὶ ἔλαβεν Τρύφων τὰ θηρία καὶ κατεκράτησεν τῆς Ἀντιοχείας 57 καὶ ἔγραψεν Ἀντίοχος ὁ νεώτερος Ιωναθη λέγων ἵστημί σοι τὴν ἀρχιερωσύνην καὶ καθίστημί σε ἐπὶ τῶν τεσσάρων νομῶν καὶ εἶναί σε τῶν φίλων τοῦ βασιλέως 58 καὶ ἀπέστειλεν αὐτῷ χρυσώματα καὶ διακονίαν καὶ ἔδωκεν αὐτῷ ἐξουσίαν πίνειν ἐν χρυσώμασιν καὶ εἶναι ἐν πορφύρᾳ καὶ ἔχειν πόρπην χρυσῆν 59 καὶ Σιμωνα τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ κατέστησεν στρατηγὸν ἀπὸ τῆς κλίμακος Τύρου ἕως τῶν ὁρίων Αἰγύπτου 60 καὶ ἐξῆλθεν ᾿Ιωνάθαν καὶ διεπορεύετο πέραν τοῦ ποταμοῦ καὶ ἐν ταῖς πόλεσιν καὶ ἠθροίσθησαν πρὸς αὐτὸν πᾶσα δύναμις Συρίας εἰς συμμαχίαν καὶ ἦλθεν εἰς Ἀσκαλῶνα καὶ ἀπήντησαν αὐτῷ οἱ ἐκ τῆς πόλεως ἐνδόξως 61 καὶ ἀπῆλθεν ἐκεῖθεν εἰς Γάζαν καὶ ἀπέκλεισαν οἱ ἀπὸ Γάζης καὶ περιεκάθισεν περὶ αὐτὴν καὶ ἐνεπύρισεν τὰ περιπόλια αὐτῆς ἐν πυρὶ καὶ ἐσκύλευσεν αὐτά 62 καὶ ἠξίωσαν οἱ ἀπὸ Γάζης ᾿Ιωνάθαν καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς δεξιὰς καὶ ἔλαβεν τοὺς υἱοὺς τῶν ἀρχόντων αὐτῶν εἰς ὅμηρα καὶ ἐξαπέστειλεν αὐτοὺς εἰς ῾Ιερουσαλήμ καὶ διῆλθεν τὴν χώραν ἕως Δαμασκοῦ 63 καὶ ἤκουσεν ᾿Ιωνάθαν ὅτι παρῆσαν οἱ ἄρχοντες Δημητρίου εἰς Κηδες τὴν ἐν τῇ Γαλιλαίᾳ μετὰ δυνάμεως πολλῆς βουλόμενοι μεταστῆσαι αὐτὸν τῆς χρείας 64 καὶ συνήντησεν αὐτοῖς τὸν δὲ ἀδελφὸν αὐτοῦ Σιμωνα κατέλιπεν ἐν τῇ χώρᾳ 65 καὶ παρενέβαλεν Σιμων ἐπὶ Βαιθσουρα καὶ ἐπολέμει αὐτὴν ἡμέρας πολλὰς καὶ συνέκλεισεν αὐτήν 66 καὶ ἠξίωσαν αὐτὸν τοῦ δεξιὰς λαβεῖν καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς καὶ ἐξέβαλεν αὐτοὺς ἐκεῖθεν καὶ κατελάβετο τὴν πόλιν καὶ ἔθετο ἐπ᾽ αὐτὴν φρουράν 67 καὶ ᾿Ιωνάθαν καὶπαρεμβολὴ αὐτοῦ παρενέβαλον ἐπὶ τὸ ὕδωρ τοῦ Γεννησαρ καὶ ὤρθρισαν τὸ πρωὶ εἰς τὸ πεδίον Ασωρ 68 καὶ ἰδοὺπαρεμβολὴ ἀλλοφύλων ἀπήντα αὐτῷ ἐν τῷ πεδίῳ καὶ ἐξέβαλον ἔνεδρον ἐπ᾽ αὐτὸν ἐν τοῖς ὄρεσιν αὐτοὶ δὲ ἀπήντησαν ἐξ ἐναντίας 69 τὰ δὲ ἔνεδρα ἐξανέστησαν ἐκ τῶν τόπων αὐτῶν καὶ συνῆψαν πόλεμον 70 καὶ ἔφυγον οἱ παρὰ Ιωναθου πάντες οὐδὲ εἷς κατελείφθη ἀπ᾽ αὐτῶν πλὴν Ματταθιας ὁ τοῦ Αψαλωμου καὶ ᾿Ιούδας ὁ τοῦ Χαλφι ἄρχοντες τῆς στρατιᾶς τῶν δυνάμεων 71 καὶ διέρρηξεν ᾿Ιωνάθαν τὰ ἱμάτια αὐτοῦ καὶ ἐπέθετο γῆν ἐπὶ τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ καὶ προσηύξατο 72 καὶ ὑπέστρεψεν πρὸς αὐτοὺς πολέμῳ καὶ ἐτροπώσατο αὐτούς καὶ ἔφυγον 73 καὶ εἶδον οἱ φεύγοντες παρ᾽ αὐτοῦ καὶ ἐπέστρεψαν ἐπ᾽ αὐτὸν καὶ ἐδίωκον μετ᾽ αὐτοῦ ἕως Κεδες ἕως τῆς παρεμβολῆς αὐτῶν καὶ παρενέβαλον ἐκεῖ 74 καὶ ἔπεσον ἐκ τῶν ἀλλοφύλων ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ εἰς ἄνδρας τρισχιλίους καὶ ἐπέστρεψεν ᾿Ιωνάθαν εἰς ῾Ιερουσαλήμ

1 E o rei do Egito reuniu forças numerosas como a areia da praia e muitos navios, pois planejava apoderar-se do reino de Alexandre por meio de astúcia e anexá-lo ao seu próprio reino. 2 E partiu para a Síria com palavras de paz; as cidades abriam-lhe as portas e saíam ao seu encontro, pois havia uma ordem do rei Alexandre para recebê-lo, visto ser ele seu sogro. 3 Mas, ao entrar nas cidades, Ptolomeu deixava em cada uma delas um destacamento de suas tropas como guarnição. 4 Quando chegaram perto de Azoto, mostraram-lhe o templo de Dagon queimado, e Azoto e seus arredores em ruínas, os cadáveres espalhados e os restos dos que haviam sido queimados na guerra, pois tinham feito deles montes de corpos pelo caminho. 5 E contaram ao rei o que Jônatas fizera, com o intuito de culpá-lo, mas o rei guardou silêncio. 6 E Jônatas foi ao encontro do rei em Jope com pompa; saudaram-se mutuamente e pernoitaram ali. 7 Depois, Jônatas acompanhou o rei até o rio chamado Eleutero e, em seguida, voltou para Jerusalém. 8 O rei Ptolomeu, porém, tomou o controle das cidades do litoral até Selêucia Marítima e planejava planos malignos contra Alexandre. 9 E enviou embaixadores ao rei Demétrio, dizendo: "Vem, façamos um pacto entre nós; e eu te darei minha filha, que pertencia a Alexandre, e reinarás no reino de teu pai. 10 Pois me arrependo de ter dado a ele minha filha, visto que ele tentou me matar". 11 E o caluniou sem motivo, porque cobiçava o seu reino. 12 Assim, tirou-lhe a filha e deu-a a Demétrio; rompeu com Alexandre e a inimizade entre eles tornou-se pública. 13 E Ptolomeu entrou em Antioquia e cingiu a coroa da Ásia; colocou duas coroas sobre sua cabeça: a do Egito e a da Ásia. 14 Mas o rei Alexandre estava na Cilícia naquele momento, porque os habitantes daqueles lugares se haviam revoltado. 15 E ao saber disso, Alexandre marchou contra ele para combatê-lo; e Ptolomeu saiu, encontrou-o com mão forte e o derrotou. 16 E Alexandre fugiu para a Arábia em busca de refúgio ali, e o rei Ptolomeu saiu vitorioso. 17 E o árabe Zabdiel cortou a cabeça de Alexandre e enviou a Ptolomeu. 18 Mas, três dias depois, o rei Ptolomeu morreu, e as guarnições nas suas fortalezas foram exterminadas pelos habitantes delas. 19 Assim, Demétrio tornou-se rei no ano cento e sessenta e sete. 20 Naqueles dias, Jônatas reuniu os homens da Judeia para atacar a Cidadela de Jerusalém e construiu muitas máquinas de guerra contra ela. 21 Mas alguns homens que odiavam sua própria nação, transgressores da Lei, foram ao rei e informaram que Jônatas estava sitiando a Cidadela. 22 E, ao ouvir isso, irou-se; imediatamente partiu para Ptolemaida e escreveu a Jônatas, ordenando que suspendesse o cerco e fosse encontrá-lo em Ptolemaida o mais rápido possível para uma conferência. 23 Quando Jônatas soube disso, ordenou que o cerco continuasse. Escolheu alguns anciãos de Israel e sacerdotes e decidiu arriscar-se. 24 Levando prata, ouro, vestes e muitos outros presentes, foi ao encontro do rei em Ptolemaida e encontrou graça diante dele. 25 Embora alguns ímpios da nação o acusassem, 26 o rei tratou-o como seus antecessores o haviam tratado e o honrou diante de todos os seus amigos. 27 E confirmou-o no sumo sacerdócio e em todas as honrarias que possuía antes, e colocou-o entre os seus "Primeiros Amigos". 28 Jônatas pediu ao rei que isentasse de impostos a Judeia, os três distritos e a Samaria, prometendo-lhe em troca trezentos talentos. 29 E o rei concordou e escreveu a Jônatas uma carta sobre tudo isso, nestes termos: 30 "O rei Demétrio ao seu irmão Jônatas e à nação dos judeus, saudações. 31 Enviamos para vosso conhecimento uma cópia da carta que escrevemos a Lastenes, nosso parente, a respeito de vós: 32 'O rei Demétrio a Lastenes, seu pai, saudações. 33 Decidimos beneficiar a nação dos judeus, nossos amigos e cumpridores dos seus deveres conosco, por causa da boa vontade que têm para conosco. 34 Confirmamos para eles os limites da Judeia e os três distritos de Afaerema, Lida e Ramataim. Estes foram anexados da Samaria à Judeia com tudo o que lhes pertence, em benefício de todos os que oferecem sacrifícios em Jerusalém, em vez dos impostos reais que o rei recebia deles anteriormente, cada ano, dos frutos da terra e das árvores. 35 Também lhes cedemos, de agora em diante, os dízimos e as taxas que nos pertenciam, as salinas e as coroas de ouro que nos eram devidas. 36 E nada disso será revogado, de agora em diante e para sempre. 37 Cuidai, pois, de fazer uma cópia disto para que seja entregue a Jônatas e exposta no Monte Sagrado, em lugar visível'." 38 E viu o rei Demétrio que a terra estava em paz sob o seu comando e que não havia resistência, dispensou todas as suas tropas, cada um para seu lugar, exceto os mercenários que havia recrutado nas ilhas das nações. E todas as tropas que serviam aos antepassados ficaram hostis a ele. 39 Mas Trifão, que antes fora do partido de Alexandre, percebeu que todas as tropas murmuravam contra Demétrio e foi procurar Imalkué, o árabe que criava o jovem Antíoco, o de Alexandre. 40 E pressionou-o para que lhe entregasse o menino, a fim de que este reinasse em lugar de seu pai. E contou-lhe sobre as ordens de Demétrio e a inimizade que lhe tinham as suas tropas. E permaneceu ali por muitos dias. 41 Enquanto isso, Jônatas pediu ao rei Demétrio que retirasse as guarnições da Cidadela de Jerusalém e das fortalezas, pois elas combatiam Israel. 42 E Demétrio enviou resposta a Jônatas, dizendo: "Não só farei isso por ti e por tua nação, mas te honrarei grandemente e à tua nação quando tiver oportunidade. 43 Agora, porém, farás bem em enviar-me homens que lutem ao meu lado, pois todas as minhas tropas se revoltaram". 44 E Jônatas enviou a Antioquia três mil homens valentes; quando chegaram ao rei, este alegrou-se com a sua vinda. 45 E os habitantes da cidade, cerca de cento e vinte mil homens, reuniram-se no centro da cidade com a intenção de matar o rei. 46 E o rei refugiou-se no palácio, mas os cidadãos ocuparam as passagens da cidade e começaram a atacar. 47 E o rei chamou os judeus em seu auxílio. E todos eles se reuniram em volta dele, dispersaram-se pela cidade e mataram naquele dia cerca de cem mil pessoas. 48 Incendiaram a cidade, tomaram muitos despojos naquele dia e salvaram o rei. 49 E viram os cidadãos que os judeus haviam dominado a cidade como queriam, desanimaram e clamaram com súplica ao rei, dizendo: 50 "Dá-nos a destra e que os judeus parem de nos atacar e à cidade!". 51 E lançaram as armas e fizeram a paz. Assim, os judeus foram honrados diante do rei e de todos no seu reino; voltaram para Jerusalém com muitos despojos. 52 E o rei Demétrio consolidou-se sobre seu trono e a terra ficou em paz diante dele. 53 Mas ele mentiu em tudo o que dissera; tornou-se hostil a Jônatas, não lhe retribuiu os favores recebidos e o oprimiu severamente. 54 Mas depois disso, Trifão voltou com o jovem Antíoco, que começou a reinar e cingiu a coroa. 55 E todas as tropas que Demétrio havia dispensado reuniram-se em torno dele; combateram contra ele, que fugiu e foi derrotado. 56 E Trifão capturou as bestas e ocupou Antioquia. 57 E o jovem Antíoco escreveu a Jônatas, dizendo: "Confirmo-te no sumo sacerdócio, nomeio-te sobre os quatro distritos e ordeno que sejas um dos 'Amigos do Rei'". 58 E enviou-lhe peças de ouro e um conjunto, dando-lhe o direito de beber em utensílios de ouro, vestir a púrpura e usar a fivela de ouro. 59 E nomeou seu irmão Simão como governador desde a Escada de Tiro até as fronteiras do Egito. 60 E Jônatas partiu e passou para o outro lado do rio e às cidades. E todas as tropas da Síria se uniram a ele como aliados. E foi para Ascalon, e os habitantes o receberam com honras. 61 E partiu dali para Gaza, mas os habitantes fecharam as portas. E sitiou a cidade, incendiou os arredores e saqueou-os. 62 E os habitantes de Gaza pediram paz; Jônatas aceitou, mas tomou os filhos dos seus chefes como reféns e enviou-os para Jerusalém. Depois, percorreu a região até Damasco. 63 E Jônatas soube que os generais de Demétrio estavam em Kedes, na Galileia, com um grande exército, pretendendo removê-lo do comando. 64 E foi ao encontro deles, deixando seu irmão Simão no território. 65 E Simão acampou diante de Bait-Zur, atacou-a por muitos dias e cercou-a. 66 E pediram paz e ele concedeu; porém, expulsou-os de lá, tomou a cidade e nela colocou uma guarnição.67 E Jônatas e seu exército acamparam junto às águas de Guenesaré e, de manhã cedo, marcharam para a planície de Azor. 68 E eis que o exército dos filisteus veio ao seu encontro na planície. E haviam preparado uma emboscada nos montes, mas avançavam de frente. 69 Mas quando os homens da emboscada saíram dos seus lugares e iniciaram o combate, 70 todos os homens de Jônatas fugiram; não restou nenhum deles, exceto Matatias, o de Absalão, e Judas, o de Ĥalfi, chefes das tropas do exército. 71 E Jônatas rasgou as suas vestes, pôs terra sobre sua cabeça e orou. 72 Depois, voltou-se contra os inimigos no combate e derrotou-os, e eles fugiram. 73 E viram os seus homens que haviam fugido, e voltaram para ele e o ajudaram na perseguição até Kedes, onde estava o acampamento inimigo, e ali acamparam. 74 E naquele dia, caíram cerca de três mil homens dos filisteus. E Jônatas voltou para Jerusalém.
 

REFERÊNCIAS CRUZADAS


11.1 Gn 22.17; 1Sm 13.5. 11.4 1Mc 10.84. 11.10 2Mc 4.34. 11.13 Dn 11.25. 11.20 1Mc 1.33; 1Mc 6.18. 11.27 1Mc 10.20; 1Mc 10.65. 11.30 1Mc 10.25-26. 11.34 Js 20.7; 1Sm 1.1. 11.47 1Mc 10.36. 11.58 1Mc 10.89. 11.60 1Mc 10.86. 11.67 Lc 5.1; Js 11.1. 11.71 Js 7.6; Jó 2.12; 2Sm 1.2.

Α΄ Μακκαβαίων - 12

καὶ εἶδεν ᾿Ιωνάθαν ὅτικαιρὸς αὐτῷ συνεργεῖ καὶ ἐπελέξατο ἄνδρας καὶ ἀπέστειλεν εἰς Ῥώμην στῆσαι καὶ ἀνανεώσασθαι τὴν πρὸς αὐτοὺς φιλίαν 2 καὶ πρὸς Σπαρτιάτας καὶ τόπους ἑτέρους ἀπέστειλεν ἐπιστολὰς κατὰ τὰ αὐτά 3 καὶ ἐπορεύθησαν εἰς Ῥώμην καὶ εἰσῆλθον εἰς τὸ βουλευτήριον καὶ εἶπον ᾿Ιωνάθανἀρχιερεὺς καὶ τὸ ἔθνος τῶν ᾿Ιουδαίων ἀπέστειλεν ἡμᾶς ἀνανεώσασθαι τὴν φιλίαν ἑαυτοῖς καὶ τὴν συμμαχίαν κατὰ τὸ πρότερονκαὶ ἔδωκαν ἐπιστολὰς αὐτοῖς πρὸς αὐτοὺς κατὰ τόπον ὅπως προπέμπωσιν αὐτοὺς εἰς γῆν ᾿Ιούδα μετ᾽ εἰρήνηςκαὶ τοῦτο τὸ ἀντίγραφον τῶν ἐπιστολῶν ὧν ἔγραψεν ᾿Ιωνάθαν τοῖς Σπαρτιάταις 6 ᾿Ιωνάθαν ἀρχιερεὺς καὶ ἡ γερουσία τοῦ ἔθνους καὶ οἱ ἱερεῖς καὶλοιπὸς δῆμος τῶν ᾿Ιουδαίων Σπαρτιάταις τοῖς ἀδελφοῖς χαίρειν 7 ἔτι πρότερον ἀπεστάλησαν ἐπιστολαὶ πρὸς Ονιαν τὸν ἀρχιερέα παρὰ Ἀρείου τοῦ βασιλεύοντος ἐν ὑμῖν ὅτι ἐστὲ ἀδελφοὶ ἡμῶν ὡς τὸ ἀντίγραφον ὑπόκειται 8 καὶ ἐπεδέξατο ὁ Ονιας τὸν ἄνδρα τὸν ἀπεσταλμένον ἐνδόξως καὶ ἔλαβεν τὰς ἐπιστολάς ἐν αἷς διεσαφεῖτο περὶ συμμαχίας καὶ φιλίας 9 ἡμεῖς οὖν ἀπροσδεεῖς τούτων ὄντες παράκλησιν ἔχοντες τὰ βιβλία τὰ ἅγια τὰ ἐν ταῖς χερσὶν ἡμῶν 10 ἐπειράθημεν ἀποστεῖλαι τὴν πρὸς ὑμᾶς ἀδελφότητα καὶ φιλίαν ἀνανεώσασθαι πρὸς τὸ μὴ ἐξαλλοτριωθῆναι ὑμῶν πολλοὶ γὰρ καιροὶ διῆλθον ἀφ᾽ οὗ ἀπεστείλατε πρὸς ἡμᾶς 11 ἡμεῖς οὖν ἐν παντὶ καιρῷ ἀδιαλείπτως ἔν τε ταῖς ἑορταῖς καὶ ταῖς λοιπαῖς καθηκούσαις ἡμέραις μιμνῃσκόμεθα ὑμῶν ἐφ᾽ ὧν προσφέρομεν θυσιῶν καὶ ἐν ταῖς προσευχαῖς ὡς δέον ἐστὶν καὶ πρέπον μνημονεύειν ἀδελφῶν 12 εὐφραινόμεθα δὲ ἐπὶ τῇ δόξῃ ὑμῶν 13 ἡμᾶς δὲ ἐκύκλωσαν πολλαὶ θλίψεις καὶ πόλεμοι πολλοί καὶ ἐπολέμησαν ἡμᾶς οἱ βασιλεῖς οἱ κύκλῳ ἡμῶν 14 οὐκ ἠβουλόμεθα οὖν παρενοχλῆσαι ὑμῖν καὶ τοῖς λοιποῖς συμμάχοις καὶ φίλοις ἡμῶν ἐν τοῖς πολέμοις τούτοις 15 ἔχομεν γὰρ τὴν ἐξ οὐρανοῦ βοήθειαν βοηθοῦσαν ἡμῖν καὶ ἐρρύσθημεν ἀπὸ τῶν ἐχθρῶν καὶ ἐταπεινώθησαν οἱ ἐχθροὶ ἡμῶν 16 ἐπελέξαμεν οὖν Νουμήνιον Ἀντιόχου καὶ Ἀντίπατρον Ἰάσονος καὶ ἀπεστάλκαμεν πρὸς Ῥωμαίους ἀνανεώσασθαι τὴν πρὸς αὐτοὺς φιλίαν καὶ συμμαχίαν τὴν πρότερον 17 ἐνετειλάμεθα οὖν αὐτοῖς καὶ πρὸς ὑμᾶς πορευθῆναι καὶ ἀσπάσασθαι ὑμᾶς καὶ ἀποδοῦναι ὑμῖν τὰς παρ᾽ ἡμῶν ἐπιστολὰς περὶ τῆς ἀνανεώσεως καὶ τῆς ἀδελφότητος ἡμῶν 18 καὶ νῦν καλῶς ποιήσετε ἀντιφωνήσαντες ἡμῖν πρὸς ταῦτα 19 καὶ τοῦτο τὸ ἀντίγραφον τῶν ἐπιστολῶν ὧν ἀπέστειλαν Ονια 20 Ἄρειος βασιλεὺς Σπαρτιατῶν Ονια ἱερεῖ μεγάλῳ χαίρειν 21 εὑρέθη ἐν γραφῇ περί τε τῶν Σπαρτιατῶν καὶ ᾿Ιουδαίων ὅτι εἰσὶν ἀδελφοὶ καὶ ὅτι εἰσὶν ἐκ γένουςΑβραάμ 22 καὶ νῦν ἀφ᾽ οὗ ἔγνωμεν ταῦτα καλῶς ποιήσετε γράφοντες ἡμῖν περὶ τῆς εἰρήνης ὑμῶν 23 καὶ ἡμεῖς δὲ ἀντιγράφομεν ὑμῖν τὰ κτήνη ὑμῶν καὶ ἡ ὕπαρξις ὑμῶν ἡμῖν ἐστιν καὶ τὰ ἡμῶν ὑμῖν ἐστιν ἐντελλόμεθα οὖν ὅπως ἀπαγγείλωσιν ὑμῖν κατὰ ταῦτα 24 καὶ ἤκουσεν ᾿Ιωνάθαν ὅτι ἐπέστρεψαν οἱ ἄρχοντες Δημητρίου μετὰ δυνάμεως πολλῆς ὑπὲρ τὸ πρότερον τοῦ πολεμῆσαι πρὸς αὐτόν 25 καὶ ἀπῆρεν ἐξ ῾Ιερουσαλήμ καὶ ἀπήντησεν αὐτοῖς εἰς τὴν Αμαθῖτιν χώραν οὐ γὰρ ἔδωκεν αὐτοῖς ἀνοχὴν τοῦ ἐμβατεῦσαι εἰς τὴν χώραν αὐτοῦ 26 καὶ ἀπέστειλεν κατασκόπους εἰς τὴν παρεμβολὴν αὐτῶν καὶ ἐπέστρεψαν καὶ ἀπήγγειλαν αὐτῷ ὅτι οὕτως τάσσονται ἐπιπεσεῖν ἐπ᾽ αὐτοὺς τὴν νύκτα 27 ὡς δὲ ἔδυ ὁ ἥλιος ἐπέταξεν ᾿Ιωνάθαν τοῖς παρ᾽ αὐτοῦ γρηγορεῖν καὶ εἶναι ἐπὶ τοῖς ὅπλοις ἑτοιμάζεσθαι εἰς πόλεμον δι᾽ ὅλης τῆς νυκτὸς καὶ ἐξέβαλεν προφύλακας κύκλῳ τῆς παρεμβολῆς 28 καὶ ἤκουσαν οἱ ὑπεναντίοι ὅτι ἡτοίμασται ᾿Ιωνάθαν καὶ οἱ παρ᾽ αὐτοῦ εἰς πόλεμον καὶ ἐφοβήθησαν καὶ ἔπτηξαν τῇ καρδίᾳ αὐτῶν καὶ ἀνέκαυσαν πυρὰς ἐν τῇ παρεμβολῇ αὐτῶν 29 ᾿Ιωνάθαν δὲ καὶ οἱ παρ᾽ αὐτοῦ οὐκ ἔγνωσαν ἕως πρωί ἔβλεπον γὰρ τὰ φῶτα καιόμενα 30 καὶ κατεδίωξεν ᾿Ιωνάθαν ὀπίσω αὐτῶν καὶ οὐ κατέλαβεν αὐτούς διέβησαν γὰρ τὸν Ἐλεύθερον ποταμόν 31 καὶ ἐξέκλινεν ᾿Ιωνάθαν ἐπὶ τοὺς Ἄραβας τοὺς καλουμένους Ζαβαδαίους καὶ ἐπάταξεν αὐτοὺς καὶ ἔλαβεν τὰ σκῦλα αὐτῶν 32 καὶ ἀναζεύξας ἦλθεν εἰς Δαμασκὸν καὶ διώδευσεν ἐν πάσῃ τῇ χώρᾳ 33 καὶ Σιμων ἐξῆλθεν καὶ διώδευσεν ἕως Ἀσκαλῶνος καὶ τὰ πλησίον ὀχυρώματα καὶ ἐξέκλινεν εἰς ᾿Ιόππην καὶ προκατελάβετο αὐτήν 34 ἤκουσεν γὰρ ὅτι βούλονται τὸ ὀχύρωμα παραδοῦναι τοῖς παρὰ Δημητρίου καὶ ἔθετο ἐκεῖ φρουράν ὅπως φυλάσσωσιν αὐτήν 35 καὶ ἐπέστρεψεν ᾿Ιωνάθαν καὶ ἐξεκκλησίασεν τοὺς πρεσβυτέρους τοῦ λαοῦ καὶ ἐβουλεύετο μετ᾽ αὐτῶν τοῦ οἰκοδομῆσαι ὀχυρώματα ἐν τῇ ᾿Ιουδαίᾳ 36 καὶ προσυψῶσαι τὰ τείχη ῾Ιερουσαλήμ καὶ ὑψῶσαι ὕψος μέγα ἀνὰ μέσον τῆς ἄκρας καὶ τῆς πόλεως εἰς τὸ διαχωρίζειν αὐτὴν τῆς πόλεως ἵνα ᾖ αὕτη κατὰ μόνας ὅπως μήτε ἀγοράζωσιν μήτε πωλῶσιν 37 καὶ συνήχθησαν τοῦ οἰκοδομεῖν τὴν πόλιν καὶ ἔπεσεν τοῦ τείχους τοῦ χειμάρρου τοῦ ἐξ ἀπηλιώτου καὶ ἐπεσκεύασεν τὸ καλούμενον Χαφεναθα 38 καὶ Σιμων ᾠκοδόμησεν τὴν Αδιδα ἐν τῇ Σεφηλα καὶ ὠχύρωσεν αὐτὴν καὶ ἐπέστησεν θύρας καὶ μοχλούς 39 καὶ ἐζήτησεν Τρύφων βασιλεῦσαι τῆς Ἀσίας καὶ περιθέσθαι τὸ διάδημα καὶ ἐκτεῖναι χεῖρα ἐπ᾽ Ἀντίοχον τὸν βασιλέα 40 καὶ εὐλαβήθη μήποτε οὐκ ἐάσῃ αὐτὸν ᾿Ιωνάθαν καὶ μήποτε πολεμήσῃ πρὸς αὐτόν καὶ ἐζήτει συλλαβεῖν αὐτὸν τοῦ ἀπολέσαι καὶ ἀπάρας ἦλθεν εἰς Βαιθσαν 41 καὶ ἐξῆλθεν ᾿Ιωνάθαν εἰς ἀπάντησιν αὐτῷ ἐν τεσσαράκοντα χιλιάσιν ἀνδρῶν ἐπιλελεγμέναις εἰς παράταξιν καὶ ἦλθεν εἰς Βαιθσαν 42 καὶ εἶδεν Τρύφων ὅτι ἦλθεν μετὰ δυνάμεως πολλῆς καὶ ἐκτεῖναι χεῖρας ἐπ᾽ αὐτὸν εὐλαβήθη 43 καὶ ἐπεδέξατο αὐτὸν ἐνδόξως καὶ συνέστησεν αὐτὸν πᾶσιν τοῖς φίλοις αὐτοῦ καὶ ἔδωκεν αὐτῷ δόματα καὶ ἐπέταξεν τοῖς φίλοις αὐτοῦ καὶ ταῖς δυνάμεσιν αὐτοῦ ὑπακούειν αὐτοῦ ὡς αὑτοῦ 44 καὶ εἶπεν τῷ ᾿Ιωνάθαν ἵνα τί ἐκόπωσας πάντα τὸν λαὸν τοῦτον πολέμου μὴ ἐνεστηκότος ἡμῖν 45 καὶ νῦν ἀπόστειλον αὐτοὺς εἰς τοὺς οἴκους αὐτῶν ἐπίλεξαι δὲ σεαυτῷ ἄνδρας ὀλίγους οἵτινες ἔσονται μετὰ σοῦ καὶ δεῦρο μετ᾽ ἐμοῦ εἰς Πτολεμαίδα καὶ παραδώσω σοι αὐτὴν καὶ τὰ λοιπὰ ὀχυρώματα καὶ τὰς δυνάμεις τὰς λοιπὰς καὶ πάντας τοὺς ἐπὶ τῶν χρειῶν καὶ ἐπιστρέψας ἀπελεύσομαι τούτου γὰρ χάριν πάρειμι 46 καὶ ἐμπιστεύσας αὐτῷ ἐποίησεν καθὼς εἶπεν καὶ ἐξαπέστειλεν τὰς δυνάμεις καὶ ἀπῆλθον εἰς γῆν ᾿Ιούδα 47 κατέλιπεν δὲ μεθ᾽ ἑαυτοῦ ἄνδρας τρισχιλίους ὧν δισχιλίους ἀφῆκεν ἐν τῇ Γαλιλαίᾳ χίλιοι δὲ συνῆλθον αὐτῷ 48 ὡς δὲ εἰσῆλθεν ᾿Ιωνάθαν εἰς Πτολεμαίδα ἀπέκλεισαν οἱ Πτολεμαεῖς τὰς πύλας καὶ συνέλαβον αὐτόν καὶ πάντας τοὺς συνεισελθόντας μετ᾽ αὐτοῦ ἀπέκτειναν ἐν ῥομφαίᾳ 49 καὶ ἀπέστειλεν Τρύφων δυνάμεις καὶ ἵππον εἰς τὴν Γαλιλαίαν καὶ τὸ πεδίον τὸ μέγα τοῦ ἀπολέσαι πάντας τοὺς παρὰ Ιωναθου 50 καὶ ἐπέγνωσαν ὅτι συνελήμφθη καὶ ἀπόλωλεν καὶ οἱ μετ᾽ αὐτοῦ καὶ παρεκάλεσαν ἑαυτοὺς καὶ ἐπορεύοντο συνεστραμμένοι ἕτοιμοι εἰς πόλεμον 51 καὶ εἶδον οἱ διώκοντες ὅτι περὶ ψυχῆς αὐτοῖς ἐστιν καὶ ἐπέστρεψαν 52 καὶ ἦλθον πάντες μετ᾽ εἰρήνης εἰς γῆν ᾿Ιούδα καὶ ἐπένθησαν τὸν ᾿Ιωνάθαν καὶ τοὺς μετ᾽ αὐτοῦ καὶ ἐφοβήθησαν σφόδρα καὶ ἐπένθησεν πᾶς ᾿Ισραὴλ πένθος μέγα 53 καὶ ἐζήτησαν πάντα τὰ ἔθνη τὰ κύκλῳ αὐτῶν ἐκτρῖψαι αὐτούς εἶπον γάρ οὐκ ἔχουσιν ἄρχοντα καὶ βοηθοῦντα νῦν οὖν πολεμήσωμεν αὐτοὺς καὶ ἐξάρωμεν ἐξ ἀνθρώπων τὸ μνημόσυνον αὐτῶν

1 E viu Jônatas que as circunstâncias o favoreciam, escolheu alguns homens e enviou-os a Roma para confirmar e renovar a amizade com eles. 2 E enviou também cartas com o mesmo propósito a Esparta e a outros lugares. 3 E os enviados chegaram a Roma, entraram no Senado e disseram: "O sumo sacerdote Jônatas e a nação dos judeus enviaram-nos para renovar a amizade e a aliança conforme existiam anteriormente". 4 E deram-lhes cartas para que, em cada região, fossem conduzidos em paz até a terra de Judá. 5 E esta é a cópia das cartas que Jônatas escreveu aos espartanos: 6 "Jônatas, sumo sacerdote, o conselho de anciãos da nação, os sacerdotes e o restante do povo judeu, aos espartanos, seus irmãos, saudações. 7 Já em tempos passados, cartas foram enviadas ao sumo sacerdote Onias, da parte de Áreos, que reinava entre vós, declarando que sois nossos irmãos, como consta na cópia anexa. 8 E Onias recebeu o mensageiro com honras e aceitou as cartas, na qual se falava claramente de pacto e amizade. 9 Nós, embora não precisemos dessas coisas, pois temos por consolo os livros sagrados que estão em nossas mãos, 10 decidimos enviar mensageiros para renovar a fraternidade e a amizade convosco, para que não nos tornemos estranhos a vós, pois muito tempo se passou desde que nos enviastes a mensagem. 11 Nós, portanto, em todo tempo, sem cessar, tanto nas festas como nos demais dias costumeiros, lembramo-nos de vós nos sacrifícios que oferecemos e em nossas orações, como é justo e conveniente lembrar-se de irmãos. 12 Alegramo-nos com a vossa glória. 13 Quanto a nós, cercaram-nos muitas tribulações e muitas guerras, pois os reis ao nosso redor nos combateram. 14 Pois não quisemos ser incômodos a vós, nem aos nossos outros aliados e amigos, durante estas guerras; 15 pois temos o auxílio do Céu que nos protege; fomos libertados de nossos inimigos e eles foram humilhados. 16 Escolhemos, pois, Numênio, o de Antíoco, e Antípatro, o de Jasão, e enviamos aos romanos para renovar a amizade e a aliança que tínhamos antes com eles. 17 Ordenamos-lhes que fossem também a vós para saudar-vos e entregar-vos a nossa carta sobre a renovação da nossa fraternidade. 18 E agora, fareis bem em responder-nos sobre isso." 19 E esta é a cópia das cartas que enviaram a Onias: 20 "Áreos, rei dos espartanos, a Onias, sumo sacerdote, saudações. 21 Encontrou-se em um documento escrito, a respeito dos espartanos e dos judeus, que são irmãos e que descendem da linhagem de Abraão. 22 Agora que sabemos disto, fareis bem em escrever-nos sobre a vossa prosperidade. 23 Nós, por nossa vez, vos escrevemos: os vossos rebanhos e os vossos bens são nossos, e os nossos são vossos. Ordenamos, pois, que vos informem sobre tudo isso." 24 E Jônatas soube que os generais de Demétrio haviam voltado com um exército ainda maior que o anterior para combatê-lo. 25 Partiu de Jerusalém e foi ao encontro deles na região de Hamate, pois não lhes deu tempo de entrar em seu próprio território. 26 E enviou espiões ao acampamento inimigo, os quais voltaram informando que os adversários se preparavam para atacá-los durante a noite. 27 Mas, ao pôr do sol, Jônatas ordenou aos seus homens que vigiassem e permanecessem de prontidão com as armas, preparados para a batalha durante toda a noite; e colocou sentinelas ao redor do acampamento. 28 Quando os inimigos souberam que Jônatas e seus homens estavam prontos para a luta, ficaram com medo, desanimaram e acenderam fogueiras no acampamento deles. 29 Mas Jônatas e seus homens não perceberam que eles haviam partido até o amanhecer, pois viam as luzes das fogueiras queimando. 30 E Jônatas perseguiu atrás deles, mas não os alcançou, pois eles já tinham atravessado o rio Eleutero. 31 Então Jônatas voltou-se contra os árabes chamados zabadeus; derrotou-os e tomou os seus despojos. 32 E levantou acampamento, foi a Damasco e percorreu toda aquela região. 33 Simão, por sua vez, saiu e marchou até Ascalon e as fortalezas vizinhas; depois desviou-se para Jope e ocupou-a, 34 pois soubera que pretendiam entregar a fortaleza aos partidários de Demétrio. E estabeleceu ali uma guarnição para guardá-la. 35 Ao voltar, Jônatas reuniu os anciãos do povo e planejou com eles construir fortalezas na Judeia, 36 aumentar a altura dos muros de Jerusalém e erguer uma grande barreira entre a Cidadela e a cidade, para isolá-la completamente, de modo que não pudessem comprar nem vender nada. 37 E se reuniram para reconstruir a cidade; parte do muro que dava para o vale do oriente ruiu, e ele restaurou o chamado Cafenata. 38 E Simão reconstruiu Adida, na Sefelá, fortificando-a e colocando portas e trancas. 39 E Trifão planejava reinar sobre a Ásia, cingir a coroa e estender a mão contra o rei Antíoco. 40 Mas temia que Jônatas não o permitisse e que o combatesse. Por isso, procurava um meio de prendê-lo para eliminá-lo. E, partindo, foi para Bait-Sã. 41 E Jônatas saiu ao seu encontro com quarenta mil homens escolhidos para a batalha e chegou a Bait-Sã. 42 Quando Trifão viu que ele vinha com um exército numeroso, teve medo de estender a mão contra ele. 43 E recebeu-o com honras, apresentou-o a todos os seus amigos, deu-lhe presentes e ordenou aos seus amigos e às suas tropas que obedecessem a Jônatas como a ele mesmo. 44 E disse a Jônatas: "Por que cansaste todo este povo, se não há guerra entre nós? 45 E agora manda-os para suas casas, escolhe para ti alguns poucos homens que te acompanhem e vem comigo a Ptolemaida. E a entregarei a ti, junto com as outras fortalezas, o restante das tropas e todos os funcionários; depois, voltando, partirei, pois é para isso que aqui estou". 46 E, confiando nele, fez como ele disse: dispensou as tropas, que voltaram para a terra de Judá. 47 Mas reteve consigo três mil homens, dos quais deixou dois mil na Galileia e mil o acompanharam. 48 Mas, assim que Jônatas entrou em Ptolemaida, os habitantes da cidade fecharam as portas, prenderam-no e mataram à espada todos os que haviam entrado com ele. 49 E Trifão enviou tropas e cavalaria à Galileia e à Grande Planície para exterminar todos os seguidores de Jônatas. 50 Mas estes, ao saberem que ele fora preso e perecera com seus companheiros, encorajaram-se uns aos outros e marcharam em formação cerrada, prontos para a guerra. 51 E os perseguidores viram que eles estavam dispostos a lutar por suas vidas, e voltaram atrás. 52 Assim, todos voltaram em paz para a terra de Judá. E choraram por Jônatas e seus companheiros e ficaram em grande temor; e todo o Israel guardou um grande luto. 53 E todas as nações ao redor procuravam destruí-los, pois diziam: "Eles não têm mais chefe nem auxiliador; agora, pois, combatamo-los e apaguemos a sua memória do meio dos homens".
 

REFERÊNCIAS CRUZADAS


12.1 1Mc 8.1; 1Mc 14.16. 12.7 1Mc 12.20. 12.9 Sl 119.50; Rm 15.4. 12.10 1Mc 14.18. 12.15 1Mc 3.18-22; Dt 20.4. 12.21 Gn 25.1-4; At 17.26. 12.25 Nm 34.8; 1Rs 8.65. 12.33 1Mc 10.75-76. 12.36 Ne 2.17-18; 1Mc 1.33-36. 12.37 Ne 3.15. 12.40 1Mc 11.39. 12.41 Js 17.11. 12.48 1Mc 11.22. 12.52 1Mc 9.20. 12.53 Sl 83.4-8; Ed 4.1-10.

Α΄ Μακκαβαίων - 13

καὶ ἤκουσεν Σιμων ὅτι συνήγαγεν Τρύφων δύναμιν πολλὴν τοῦ ἐλθεῖν εἰς γῆν ᾿Ιούδα καὶ ἐκτρῖψαι αὐτήν 2 καὶ εἶδεν τὸν λαόν ὅτι ἔντρομός ἐστιν καὶ ἔκφοβος καὶ ἀνέβη εἰς ῾Ιερουσαλήμ καὶ ἤθροισεν τὸν λαὸνκαὶ παρεκάλεσεν αὐτοὺς καὶ εἶπεν αὐτοῖς αὐτοὶ οἴδατε ὅσα ἐγὼ καὶ οἱ ἀδελφοί μου καὶοἶκος τοῦ πατρός μου ἐποιήσαμεν περὶ τῶν νόμων καὶ τῶν ἁγίων καὶ τοὺς πολέμους καὶ τὰς στενοχωρίας ἃς εἴδομεν 4 τούτου χάριν ἀπώλοντο οἱ ἀδελφοί μου πάντες χάριν τοῦ ᾿Ισραὴλ καὶ κατελείφθην ἐγὼ μόνοςκαὶ νῦν μή μοι γένοιτο φείσασθαί μου τῆς ψυχῆς ἐν παντὶ καιρῷ θλίψεως οὐ γάρ εἰμι κρείσσων τῶν ἀδελφῶν μου 6 πλὴν ἐκδικήσω περὶ τοῦ ἔθνους μου καὶ περὶ τῶν ἁγίων καὶ περὶ τῶν γυναικῶν καὶ τέκνων ὑμῶν ὅτι συνήχθησαν πάντα τὰ ἔθνη ἐκτρῖψαι ἡμᾶς ἔχθρας χάρινκαὶ ἀνεζωπύρησεν τὸ πνεῦμα τοῦ λαοῦ ἅμα τοῦ ἀκοῦσαι τῶν λόγων τούτων 8 καὶ ἀπεκρίθησαν φωνῇ μεγάλῃ λέγοντες σὺ εἶ ἡμῶν ἡγούμενος ἀντὶ Ιουδου καὶ Ιωναθου τοῦ ἀδελφοῦ σου 9 πολέμησον τὸν πόλεμον ἡμῶν καὶ πάντα ὅσα ἂν εἴπῃς ἡμῖν ποιήσομεν 10 καὶ συνήγαγεν πάντας τοὺς ἄνδρας τοὺς πολεμιστὰς καὶ ἐτάχυνεν τοῦ τελέσαι τὰ τείχη ῾Ιερουσαλήμ καὶ ὠχύρωσεν αὐτὴν κυκλόθεν 11 καὶ ἀπέστειλεν ᾿Ιωνάθαν τὸν τοῦ Αψαλωμου καὶ μετ᾽ αὐτοῦ δύναμιν ἱκανὴν εἰς ᾿Ιόππην καὶ ἐξέβαλεν τοὺς ὄντας ἐν αὐτῇ καὶ ἔμεινεν ἐκεῖ ἐν αὐτῇ 12 καὶ ἀπῆρεν Τρύφων ἀπὸ Πτολεμαίδος μετὰ δυνάμεως πολλῆς ἐλθεῖν εἰς γῆν ᾿Ιούδα καὶ ᾿Ιωνάθαν μετ᾽ αὐτοῦ ἐν φυλακῇ 13 Σιμων δὲ παρενέβαλεν ἐν Αδιδοις κατὰ πρόσωπον τοῦ πεδίου 14 καὶ ἐπέγνω Τρύφων ὅτι ἀνέστη Σιμων ἀντὶ Ιωναθου τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ καὶ ὅτι συνάπτειν αὐτῷ μέλλει πόλεμον καὶ ἀπέστειλεν πρὸς αὐτὸν πρέσβεις λέγων 15 περὶ ἀργυρίου οὗ ὤφειλεν ᾿Ιωνάθανἀδελφός σου εἰς τὸ βασιλικὸν δι᾽ ἃς εἶχεν χρείας συνέχομεν αὐτόν 16 καὶ νῦν ἀπόστειλον ἀργυρίου τάλαντα ἑκατὸν καὶ δύο τῶν υἱῶν αὐτοῦ ὅμηρα ὅπως μὴ ἀφεθεὶς ἀποστατήσῃ ἀφ᾽ ἡμῶν καὶ ἀφήσομεν αὐτόν 17 καὶ ἔγνω Σιμων ὅτι δόλῳ λαλοῦσιν πρὸς αὐτόν καὶ πέμπει τοῦ λαβεῖν τὸ ἀργύριον καὶ τὰ παιδάρια μήποτε ἔχθραν ἄρῃ μεγάλην πρὸς τὸν λαὸν 18 λέγοντες ὅτι οὐκ ἀπέστειλα αὐτῷ τὸ ἀργύριον καὶ τὰ παιδάρια ἀπώλετο 19 καὶ ἀπέστειλεν τὰ παιδάρια καὶ τὰ ἑκατὸν τάλαντα καὶ διεψεύσατο καὶ οὐκ ἀφῆκεν τὸν ᾿Ιωνάθαν 20 καὶ μετὰ ταῦτα ἦλθεν Τρύφων τοῦ ἐμβατεῦσαι εἰς τὴν χώραν καὶ ἐκτρῖψαι αὐτήν καὶ ἐκύκλωσαν ὁδὸν τὴν εἰς Αδωρα καὶ Σιμων καὶπαρεμβολὴ αὐτοῦ ἀντιπαρῆγεν αὐτῷ εἰς πάντα τόπον οὗ ἂν ἐπορεύετο 21 οἱ δὲ ἐκ τῆς ἄκρας ἀπέστελλον πρὸς Τρύφωνα πρεσβευτὰς κατασπεύδοντας αὐτὸν τοῦ ἐλθεῖν πρὸς αὐτοὺς διὰ τῆς ἐρήμου καὶ ἀποστεῖλαι αὐτοῖς τροφάς 22 καὶ ἡτοίμασεν Τρύφων πᾶσαν τὴν ἵππον αὐτοῦ ἐλθεῖν καὶ ἐν τῇ νυκτὶ ἐκείνῃ ἦν χιὼν πολλὴ σφόδρα καὶ οὐκ ἦλθεν διὰ τὴν χιόνα καὶ ἀπῆρεν καὶ ἦλθεν εἰς τὴν Γαλααδῖτιν 23 ὡς δὲ ἤγγισεν τῆς Βασκαμα ἀπέκτεινεν τὸν ᾿Ιωνάθαν καὶ ἐτάφη ἐκεῖ 24 καὶ ἐπέστρεψεν Τρύφων καὶ ἀπῆλθεν εἰς τὴν γῆν αὐτοῦ 25 καὶ ἀπέστειλεν Σιμων καὶ ἔλαβεν τὰ ὀστᾶ Ιωναθου τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ καὶ ἔθαψεν αὐτὸν ἐν Μωδεϊν πόλει τῶν πατέρων αὐτοῦ 26 καὶ ἐκόψαντο αὐτὸν πᾶς ᾿Ισραὴλ κοπετὸν μέγαν καὶ ἐπένθησαν αὐτὸν ἡμέρας πολλάς 27 καὶ ᾠκοδόμησεν Σιμων ἐπὶ τὸν τάφον τοῦ πατρὸς αὐτοῦ καὶ τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ καὶ ὕψωσεν αὐτὸν τῇ ὁράσει λίθῳ ξεστῷ ἐκ τῶν ὄπισθεν καὶ ἔμπροσθεν 28 καὶ ἔστησεν ἑπτὰ πυραμίδας μίαν κατέναντι τῆς μιᾶς τῷ πατρὶ καὶ τῇ μητρὶ καὶ τοῖς τέσσαρσιν ἀδελφοῖς 29 καὶ ταύταις ἐποίησεν μηχανήματα περιθεὶς στύλους μεγάλους καὶ ἐποίησεν ἐπὶ τοῖς στύλοις πανοπλίας εἰς ὄνομα αἰώνιον καὶ παρὰ ταῖς πανοπλίαις πλοῖα ἐγγεγλυμμένα εἰς τὸ θεωρεῖσθαι ὑπὸ πάντων τῶν πλεόντων τὴν θάλασσαν 30 οὗτος ὁ τάφος ὃν ἐποίησεν ἐν Μωδεϊν ἕως τῆς ἡμέρας ταύτης 31 ὁ δὲ Τρύφων ἐπορεύετο δόλῳ μετὰ Ἀντιόχου τοῦ βασιλέως τοῦ νεωτέρου καὶ ἀπέκτεινεν αὐτὸν 32 καὶ ἐβασίλευσεν ἀντ᾽ αὐτοῦ καὶ περιέθετο τὸ διάδημα τῆς Ἀσίας καὶ ἐποίησεν πληγὴν μεγάλην ἐπὶ τῆς γῆς 33 καὶ ᾠκοδόμησεν Σιμων τὰ ὀχυρώματα τῆς Ιουδαίας καὶ περιετείχισεν πύργοις ὑψηλοῖς καὶ τείχεσιν μεγάλοις καὶ πύλαις καὶ μοχλοῖς καὶ ἔθετο βρώματα ἐν τοῖς ὀχυρώμασιν 34 καὶ ἐπέλεξεν Σιμων ἄνδρας καὶ ἀπέστειλεν πρὸς Δημήτριον τὸν βασιλέα τοῦ ποιῆσαι ἄφεσιν τῇ χώρᾳ ὅτι πᾶσαι αἱ πράξεις Τρύφωνος ἦσαν ἁρπαγαί 35 καὶ ἀπέστειλεν αὐτῷ Δημήτριος ὁ βασιλεὺς κατὰ τοὺς λόγους τούτους καὶ ἀπεκρίθη αὐτῷ καὶ ἔγραψεν αὐτῷ ἐπιστολὴν τοιαύτην 36 βασιλεὺς Δημήτριος Σιμωνι ἀρχιερεῖ καὶ φίλῳ βασιλέων καὶ πρεσβυτέροις καὶ ἔθνει ᾿Ιουδαίων χαίρειν 37 τὸν στέφανον τὸν χρυσοῦν καὶ τὴν βαΐνην ἣν ἀπεστείλατε κεκομίσμεθα καὶ ἕτοιμοί ἐσμεν τοῦ ποιεῖν ὑμῖν εἰρήνην μεγάλην καὶ γράφειν τοῖς ἐπὶ τῶν χρειῶν τοῦ ἀφιέναι ὑμῖν τὰ ἀφέματα 38 καὶ ὅσα ἐστήσαμεν πρὸς ὑμᾶς ἕστηκεν καὶ τὰ ὀχυρώματαᾠκοδομήσατε ὑπαρχέτω ὑμῖν 39 ἀφίεμεν δὲ ἀγνοήματα καὶ τὰ ἁμαρτήματα ἕως τῆς σήμερον ἡμέρας καὶ τὸν στέφανον ὃν ὠφείλετε καὶ εἴ τι ἄλλο ἐτελωνεῖτο ἐν ῾Ιερουσαλήμ μηκέτι τελωνείσθω 40 καὶ εἴ τινες ἐπιτήδειοι ὑμῶν γραφῆναι εἰς τοὺς περὶ ἡμᾶς ἐγγραφέσθωσαν καὶ γινέσθω ἀνὰ μέσον ἡμῶν εἰρήνη 41 ἔτους ἑβδομηκοστοῦ καὶ ἑκατοστοῦ ἤρθηζυγὸς τῶν ἐθνῶν ἀπὸ τοῦ ᾿Ισραὴλ 42 καὶ ἤρξατολαὸς γράφειν ἐν ταῖς συγγραφαῖς καὶ συναλλάγμασιν ἔτους πρώτου ἐπὶ Σιμωνος ἀρχιερέως μεγάλου καὶ στρατηγοῦ καὶ ἡγουμένου ᾿Ιουδαίων 43 ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις παρενέβαλεν ἐπὶ Γαζαρα καὶ ἐκύκλωσεν αὐτὴν παρεμβολαῖς καὶ ἐποίησεν ἑλεόπολιν καὶ προσήγαγεν τῇ πόλει καὶ ἐπάταξεν πύργον ἕνα καὶ κατελάβετο 44 καὶ ἐξήλλοντο οἱ ἐν τῇ ἑλεοπόλει εἰς τὴν πόλιν καὶ ἐγένετο κίνημα μέγα ἐν τῇ πόλει 45 καὶ ἀνέβησαν οἱ ἐν τῇ πόλει σὺν γυναιξὶν καὶ τοῖς τέκνοις ἐπὶ τὸ τεῖχος διερρηχότες τὰ ἱμάτια αὐτῶν καὶ ἐβόησαν φωνῇ μεγάλῃ ἀξιοῦντες Σιμωνα δεξιὰς αὐτοῖς δοῦναι 46 καὶ εἶπαν μὴ ἡμῖν χρήσῃ κατὰ τὰς πονηρίας ἡμῶν ἀλλὰ κατὰ τὸ ἔλεός σου 47 καὶ συνελύθη αὐτοῖς Σιμων καὶ οὐκ ἐπολέμησεν αὐτούς καὶ ἐξέβαλεν αὐτοὺς ἐκ τῆς πόλεως καὶ ἐκαθάρισεν τὰς οἰκίας ἐν αἷς ἦν τὰ εἴδωλα καὶ οὕτως εἰσῆλθεν εἰς αὐτὴν ὑμνῶν καὶ εὐλογῶν 48 καὶ ἐξέβαλεν ἐξ αὐτῆς πᾶσαν ἀκαθαρσίαν καὶ κατῴκισεν ἐν αὐτῇ ἄνδρας οἵτινες τὸν νόμον ποιήσωσιν καὶ προσωχύρωσεν αὐτὴν καὶ ᾠκοδόμησεν ἑαυτῷ ἐν αὐτῇ οἴκησιν 49 οἱ δὲ ἐκ τῆς ἄκρας ἐν ῾Ιερουσαλήμ ἐκωλύοντο ἐκπορεύεσθαι καὶ εἰσπορεύεσθαι εἰς τὴν χώραν ἀγοράζειν καὶ πωλεῖν καὶ ἐπείνασαν σφόδρα καὶ ἀπώλοντο ἐξ αὐτῶν ἱκανοὶ τῷ λιμῷ 50 καὶ ἐβόησαν πρὸς Σιμωνα δεξιὰς λαβεῖν καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς καὶ ἐξέβαλεν αὐτοὺς ἐκεῖθεν καὶ ἐκαθάρισεν τὴν ἄκραν ἀπὸ τῶν μιασμάτων 51 καὶ εἰσῆλθον εἰς αὐτὴν τῇ τρίτῃ καὶ εἰκάδι τοῦ δευτέρου μηνὸς ἔτους πρώτου καὶ ἑβδομηκοστοῦ καὶ ἑκατοστοῦ μετὰ αἰνέσεως καὶ βαΐων καὶ ἐν κινύραις καὶ ἐν κυμβάλοις καὶ ἐν νάβλαις καὶ ἐν ὕμνοις καὶ ἐν ᾠδαῖς ὅτι συνετρίβη ἐχθρὸς μέγας ἐξ ᾿Ισραὴλ 52 καὶ ἔστησεν κατ᾽ ἐνιαυτὸν τοῦ ἄγειν τὴν ἡμέραν ταύτην μετὰ εὐφροσύνης καὶ προσωχύρωσεν τὸ ὄρος τοῦ ἱεροῦ τὸ παρὰ τὴν ἄκραν καὶ ᾤκει ἐκεῖ αὐτὸς καὶ οἱ παρ᾽ αὐτοῦ 53 καὶ εἶδεν Σιμων τὸν Ιωαννην υἱὸν αὐτοῦ ὅτι ἀνήρ ἐστιν καὶ ἔθετο αὐτὸν ἡγούμενον τῶν δυνάμεων πασῶν καὶ ᾤκει ἐν Γαζαροις

1 E Simão soube que Trifão havia reunido um grande exército para invadir a terra de Judá e destruí-la. 2 E viu que o povo estava tremendo de medo, subiu a Jerusalém e reuniu o povo. 3 E encorajou-os, e disse a eles: "Vós bem sabeis tudo o que eu, meus irmãos e a casa de meu pai fizemos pelas Leis e pelo Santuário, e as guerras e dificuldades que enfrentamos. 4 Por causa disso, todos os meus irmãos morreram por Israel, e só eu restei. 5 E agora longe de mim poupar a minha vida em todo tempo de aflição, pois não sou melhor que meus irmãos! 6 Pelo contrário, vingarei a minha nação, o Santuário e vossas mulheres e filhos, pois todas as nações se uniram para nos destruir por puro ódio". 7 Ao ouvirem essas palavras, o espírito do povo reanimou-se. 8 E responderam em alta voz, dizendo: "Tu és o nosso guia em lugar de Judas e de teu irmão Jônatas! 9 Combate as nossas batalhas, e faremos tudo o que nos ordenares". 10 E convocou todos os homens aptos para a guerra, apressou a conclusão dos muros de Jerusalém e fortificou-a por todos os lados. 11 E enviou Jônatas, o de Absalão, com um exército suficiente para Jope; este expulsou os que nela estavam e ali se estabeleceu. 12 E Trifão partiu de Ptolemaida com um grande exército para entrar na terra da Judeia, levando Jônatas consigo como prisioneiro. 13 Mas Simão acampou em Adida, diante da planície. 14 Quando Trifão soube que Simão ocupara o lugar de seu irmão Jônatas e que estava pronto para o combate, enviou-lhe mensageiros dizendo: 15 "Retemos Jônatas, teu irmão, por causa do dinheiro que ele devia ao tesouro real em razão dos cargos que ocupava. 16 Envia agora cem talentos de prata e dois de seus filhos como reféns, para que, uma vez solto, não se revolte contra nós; então o soltaremos". 17 Simão percebeu que lhe falavam com falsidade, mas enviou para pegar o dinheiro e os jovens para que o povo não ficasse com ódio dele, 18 dizendo: "Como não lhe enviei o dinheiro nem os filhos, Jônatas morreu". 19 Assim, enviou os jovens e os cem talentos, mas mentiu e não soltou Jônatas. 20 E depois disso, Trifão avançou para invadir e destruir o país; deram a volta pelo caminho de Adora, mas Simão e seu exército o enfrentavam em todos os lugares por onde ele passava. 21 Mas os ocupantes da Cidadela enviaram mensageiros a Trifão, pedindo-lhe que viesse depressa pelo deserto e lhes enviasse comida. 22 E Trifão preparou toda a sua cavalaria para ir, mas naquela noite caiu uma neve muito espessa e ele não pôde ir por ela. Partiu, então, para a região de Guileade. 23 Quando chegou perto de Baskama, matou Jônatas, que foi ali sepultado. 24 Depois, Trifão voltou para sua terra. 25 E Simão mandou buscar os ossos de seu irmão Jônatas e sepultou-o em Modin, a cidade de seus pais. 26 E todo o Israel guardou grande luto por ele e choraram por ele muitos dias. 27 E sobre o túmulo de seu pai e de seus irmãos, Simão construiu um monumento alto, visível de longe, de pedra polida na frente e atrás. 28 E ergueu sete pirâmides, uma diante da outra: para o pai, para a mãe e para os quatro irmãos. 29 E em volta delas, fez máquinas em volta de grandes colunas e sobre as colunas fez armaduras completas para memória eterna; ao lado das armaduras, navios esculpidos, para serem vistos por todos os que navegam no mar. 30 Esse é o túmulo que ele construiu em Modin até este dia. 31 Mas Trifão agiu com traição contra o jovem rei Antíoco e o matou. 32 E reinou em seu lugar, cingiu a coroa da Ásia e trouxe grandes males sobre a terra. 33 Simão, porém, reconstruiu as fortalezas da Judeia, cercou-as com torres altas, grandes muros, portas e trancas, e armazenou mantimentos nelas. 34 E Simão escolheu homens e enviou ao rei Demétrio para pedir isenção para o país, pois todos os atos de Trifão tinham sido de pilhagem. 35 E o rei Demétrio respondeu favoravelmente e escreveu a seguinte carta: 36 "O rei Demétrio a Simão, sumo sacerdote e Amigo dos Reis, aos anciãos e à nação dos judeus, saudações. 37 Recebemos a coroa de ouro e a palma que enviastes; estamos prontos para fazer uma paz sólida convosco e ordenar aos funcionários que vos concedam isenção. 38 E tudo o que decretamos a vosso favor permanece firme, e as fortalezas que construístes sejam vossas. 39 Assim perdoamos os erros e faltas cometidos até hoje, bem como a coroa que devíeis; e se algum outro imposto era cobrado em Jerusalém, não seja mais cobrado. 40 E se alguns de vós forem aptos para serem inscritos em nossa guarda, que o sejam, e haja paz entre nós." 41 No ano cento e setenta, o jugo dos gentios foi tirado de Israel. 42 E o povo começou a datar seus documentos e contratos assim: "No primeiro ano de Simão, grande sumo sacerdote, comandante e guia dos judeus". 43 Naqueles dias, ele acampou contra Gazara e cercou-a com exércitos. E construiu uma destruidora de cidades, encostou-a na cidade, atacou uma torre e tomou-a. 44 E os que estavam na máquina saltaram para dentro da cidade, e houve grande agitação nela. 45 E os habitantes da cidade, com mulheres e os filhos, subiram à muralha com as vestes rasgadas e clamaram em alta voz, pedindo a Simão que lhes desse a destra, 46 e disseram: "Não nos trates segundo as nossas maldades, mas segundo a tua misericórdia!". 47 E Simão poupou-os e não guerreou com eles, mas expulsou-os da cidade, purificou as casas onde havia ídolos e entrou nela com hinos e louvores. 48 E removeu dela toda impureza e nela estabeleceu homens que praticavam a Lei. E fortificou-a e construiu para si uma residência. 49 Mas os que estavam na Cidadela em Jerusalém estavam impedidos de sair e entrar no país para comprar e vender; por isso, passaram muita fome e muitos deles morreram de inanição. 50 E clamaram a Simão pedindo a paz, e ele concedeu-lhes; mas expulsou-os de lá e purificou a Cidadela das contaminações. 51 E entraram nela no vigésimo terceiro dia do segundo mês, do ano cento e setenta e um, com louvores, ramos de palmeira, harpas, címbalos, liras, hinos e cânticos, porque um grande inimigo de Israel fora esmagado. 52 E decretou que esse dia fosse celebrado anualmente com alegria. E fortificou o monte do Templo, ao lado da Cidadela, e ali habitou com seus homens. 53 E viu Simão que seu filho João já era um homem, e nomeou-o comandante de todas as forças; e ele habitou em Gazara.
 

REFERÊNCIAS CRUZADAS
 

13.4 1Mc 9.18; 1Mc 12.48. 13.6 Sl 83.4-5. 13.8 1Mc 9.28-31. 13.23 1Mc 12.48. 13.25 1Mc 2.70; 1Mc 9.19. 13.28 Ez 39.14-15. 13.41 Dt 28.48; Is 10.27; Jr 28.14. 13.42 Ag 2.18-19. 13.47 Nm 33.52-53; Dt 7.5. 13.51 Lv 23.40; 2Mc 10.7; Jo 12.13.

Α΄ Μακκαβαίων - 14

καὶ ἐν ἔτει δευτέρῳ καὶ ἑβδομηκοστῷ καὶ ἑκατοστῷ συνήγαγεν Δημήτριος ὁ βασιλεὺς τὰς δυνάμεις αὐτοῦ καὶ ἐπορεύθη εἰς Μηδίαν τοῦ ἐπισπάσασθαι βοήθειαν ἑαυτῷ ὅπως πολεμήσῃ τὸν Τρύφωνα 2 καὶ ἤκουσεν Ἀρσάκης ὁ βασιλεὺς τῆς Περσίδος καὶ Μηδίας ὅτι εἰσῆλθεν Δημήτριος εἰς τὰ ὅρια αὐτοῦ καὶ ἀπέστειλεν ἕνα τῶν ἀρχόντων αὐτοῦ συλλαβεῖν αὐτὸν ζῶντακαὶ ἐπορεύθη καὶ ἐπάταξεν τὴν παρεμβολὴν Δημητρίου καὶ συνέλαβεν αὐτὸν καὶ ἤγαγεν αὐτὸν πρὸς Ἀρσάκην καὶ ἔθετο αὐτὸν ἐν φυλακῇκαὶ ἡσύχασεν ἡ γῆ ᾿Ιούδα πάσας τὰς ἡμέρας Σιμωνος καὶ ἐζήτησεν ἀγαθὰ τῷ ἔθνει αὐτοῦ καὶ ἤρεσεν αὐτοῖς ἡ ἐξουσία αὐτοῦ καὶδόξα αὐτοῦ πάσας τὰς ἡμέραςκαὶ μετὰ πάσης τῆς δόξης αὐτοῦ ἔλαβεν τὴν ᾿Ιόππην εἰς λιμένα καὶ ἐποίησεν εἴσοδον ταῖς νήσοις τῆς θαλάσσηςκαὶ ἐπλάτυνεν τὰ ὅρια τῷ ἔθνει αὐτοῦ καὶ ἐκράτησεν τῆς χώραςκαὶ συνήγαγεν αἰχμαλωσίαν πολλὴν καὶ ἐκυρίευσεν Γαζαρων καὶ Βαιθσουρων καὶ τῆς ἄκρας καὶ ἐξῆρεν τὰς ἀκαθαρσίας ἐξ αὐτῆς καὶ οὐκ ἦν ὁ ἀντικείμενος αὐτῷ 8 καὶ ἦσαν γεωργοῦντες τὴν γῆν αὐτῶν μετ᾽ εἰρήνης καὶγῆ ἐδίδου τὰ γενήματα αὐτῆς καὶ τὰ ξύλα τῶν πεδίων τὸν καρπὸν αὐτῶν 9 πρεσβύτεροι ἐν ταῖς πλατείαις ἐκάθηντο πάντες περὶ ἀγαθῶν ἐκοινολογοῦντο καὶ οἱ νεανίσκοι ἐνεδύσαντο δόξας καὶ στολὰς πολέμου 10 ταῖς πόλεσιν ἐχορήγησεν βρώματα καὶ ἔταξεν αὐτὰς ἐν σκεύεσιν ὀχυρώσεως ἕως ὅτου ὠνομάσθη τὸ ὄνομα τῆς δόξης αὐτοῦ ἕως ἄκρου γῆς 11 ἐποίησεν εἰρήνην ἐπὶ τῆς γῆς καὶ εὐφράνθη ᾿Ισραὴλ εὐφροσύνην μεγάλην 12 καὶ ἐκάθισεν ἕκαστος ὑπὸ τὴν ἄμπελον αὐτοῦ καὶ τὴν συκῆν αὐτοῦ καὶ οὐκ ἦν ὁ ἐκφοβῶν αὐτούς 13 καὶ ἐξέλιπεν πολεμῶν αὐτοὺς ἐπὶ τῆς γῆς καὶ οἱ βασιλεῖς συνετρίβησαν ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις 14 καὶ ἐστήρισεν πάντας τοὺς ταπεινοὺς τοῦ λαοῦ αὐτοῦ τὸν νόμον ἐξεζήτησεν καὶ ἐξῆρεν πάντα ἄνομον καὶ πονηρόν 15 τὰ ἅγια ἐδόξασεν καὶ ἐπλήθυνεν τὰ σκεύη τῶν ἁγίων 16 καὶ ἠκούσθη ἐν Ῥώμῃ ὅτι ἀπέθανεν ᾿Ιωνάθαν καὶ ἕως Σπάρτης καὶ ἐλυπήθησαν σφόδρα 17 ὡς δὲ ἤκουσαν ὅτι Σιμων ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ γέγονεν ἀρχιερεὺς ἀντ᾽ αὐτοῦ καὶ αὐτὸς ἐπικρατεῖ τῆς χώρας καὶ τῶν πόλεων τῶν ἐν αὐτῇ 18 ἔγραψαν πρὸς αὐτὸν δέλτοις χαλκαῖς τοῦ ἀνανεώσασθαι πρὸς αὐτὸν φιλίαν καὶ συμμαχίαν ἣν ἔστησαν πρὸς ᾿Ιούδαν καὶ ᾿Ιωνάθαν τοὺς ἀδελφοὺς αὐτοῦ 19 καὶ ἀνεγνώσθησαν ἐνώπιον τῆς ἐκκλησίας ἐν ῾Ιερουσαλήμ 20 καὶ τοῦτο τὸ ἀντίγραφον τῶν ἐπιστολῶν ὧν ἀπέστειλαν οἱ Σπαρτιᾶται Σπαρτιατῶν ἄρχοντες καὶπόλις Σιμωνι ἱερεῖ μεγάλῳ καὶ τοῖς πρεσβυτέροις καὶ τοῖς ἱερεῦσιν καὶ τῷ λοιπῷ δήμῳ τῶν ᾿Ιουδαίων ἀδελφοῖς χαίρειν 21 οἱ πρεσβευταὶ οἱ ἀποσταλέντες πρὸς τὸν δῆμον ἡμῶν ἀπήγγειλαν ἡμῖν περὶ τῆς δόξης ὑμῶν καὶ τιμῆς καὶ ηὐφράνθημεν ἐπὶ τῇ ἐφόδῳ αὐτῶν 22 καὶ ἀνεγράψαμεν τὰ ὑπ᾽ αὐτῶν εἰρημένα ἐν ταῖς βουλαῖς τοῦ δήμου οὕτως Νουμήνιος Ἀντιόχου καὶ Ἀντίπατρος Ἰάσονος πρεσβευταὶ ᾿Ιουδαίων ἦλθον πρὸς ἡμᾶς ἀνανεούμενοι τὴν πρὸς ἡμᾶς φιλίαν 23 καὶ ἤρεσεν τῷ δήμῳ ἐπιδέξασθαι τοὺς ἄνδρας ἐνδόξως καὶ τοῦ θέσθαι τὸ ἀντίγραφον τῶν λόγων αὐτῶν ἐν τοῖς ἀποδεδειγμένοις τῷ δήμῳ βιβλίοις τοῦ μνημόσυνον ἔχειν τὸν δῆμον τῶν Σπαρτιατῶν τὸ δὲ ἀντίγραφον τούτων ἔγραψαν Σιμωνι τῷ ἀρχιερεῖ 24 μετὰ ταῦτα ἀπέστειλεν Σιμων τὸν Νουμήνιον εἰς Ῥώμην ἔχοντα ἀσπίδα χρυσῆν μεγάλην ὁλκὴν μνῶν χιλίων εἰς τὸ στῆσαι πρὸς αὐτοὺς τὴν συμμαχίαν 25 ὡς δὲ ἤκουσενδῆμος τῶν λόγων τούτων εἶπαν τίνα χάριν ἀποδώσομεν Σιμωνι καὶ τοῖς υἱοῖς αὐτοῦ 26 ἐστήρισεν γὰρ αὐτὸς καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ καὶοἶκος τοῦ πατρὸς αὐτοῦ καὶ ἐπολέμησεν τοὺς ἐχθροὺς ᾿Ισραὴλ ἀπ᾽ αὐτῶν καὶ ἔστησαν αὐτῷ ἐλευθερίαν καὶ κατέγραψαν ἐν δέλτοις χαλκαῖς καὶ ἔθεντο ἐν στήλαις ἐν ὄρει Σιών 27 καὶ τοῦτο τὸ ἀντίγραφον τῆς γραφῆς ὀκτωκαιδεκάτῃ Ελουλ ἔτους δευτέρου καὶ ἑβδομηκοστοῦ καὶ ἑκατοστοῦ καὶ τοῦτο τρίτον ἔτος ἐπὶ Σιμωνος ἀρχιερέως μεγάλου ἐν ασαραμελ 28 ἐπὶ συναγωγῆς μεγάλης ἱερέων καὶ λαοῦ καὶ ἀρχόντων ἔθνους καὶ τῶν πρεσβυτέρων τῆς χώρας ἐγνώρισεν ἡμῖν 29 ἐπεὶ πολλάκις ἐγενήθησαν πόλεμοι ἐν τῇ χώρᾳ Σιμων δὲ υἱὸς Ματταθιου ἱερεὺς τῶν υἱῶν Ιωαριβ καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ ἔδωκαν αὑτοὺς τῷ κινδύνῳ καὶ ἀντέστησαν τοῖς ὑπεναντίοις τοῦ ἔθνους αὐτῶν ὅπως σταθῇ τὰ ἅγια αὐτῶν καὶνόμος καὶ δόξῃ μεγάλῃ ἐδόξασαν τὸ ἔθνος αὐτῶν 30 καὶ ἤθροισεν ᾿Ιωνάθαν τὸ ἔθνος αὐτῶν καὶ ἐγενήθη αὐτοῖς ἀρχιερεὺς καὶ προσετέθη πρὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ 31 καὶ ἐβουλήθησαν οἱ ἐχθροὶ αὐτῶν ἐμβατεῦσαι εἰς τὴν χώραν αὐτῶν καὶ ἐκτεῖναι χεῖρας ἐπὶ τὰ ἅγια αὐτῶν 32 τότε ἀντέστη Σιμων καὶ ἐπολέμησε περὶ τοῦ ἔθνους αὐτοῦ καὶ ἐδαπάνησεν χρήματα πολλὰ τῶν ἑαυτοῦ καὶ ὁπλοδότησεν τοὺς ἄνδρας τῆς δυνάμεως τοῦ ἔθνους αὐτοῦ καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς ὀψώνια 33 καὶ ὠχύρωσεν τὰς πόλεις τῆς Ιουδαίας καὶ τὴν Βαιθσουραν τὴν ἐπὶ τῶν ὁρίων τῆς Ιουδαίας οὗ ἦν τὰ ὅπλα τῶν πολεμίων τὸ πρότερον καὶ ἔθετο ἐκεῖ φρουρὰν ἄνδρας ᾿Ιουδαίους 34 καὶ ᾿Ιόππην ὠχύρωσεν τὴν ἐπὶ τῆς θαλάσσης καὶ τὴν Γαζαραν τὴν ἐπὶ τῶν ὁρίων Ἀζώτου ἐνᾤκουν οἱ πολέμιοι τὸ πρότερον καὶ κατῴκισεν ἐκεῖ ᾿Ιουδαίους καὶ ὅσα ἐπιτήδεια ἦν πρὸς τῇ τούτων ἐπανορθώσει ἔθετο ἐν αὐτοῖς 35 καὶ εἶδενλαὸς τὴν πίστιν τοῦ Σιμωνος καὶ τὴν δόξαν ἣν ἐβουλεύσατο ποιῆσαι τῷ ἔθνει αὐτοῦ καὶ ἔθεντο αὐτὸν ἡγούμενον αὐτῶν καὶ ἀρχιερέα διὰ τὸ αὐτὸν πεποιηκέναι πάντα ταῦτα καὶ τὴν δικαιοσύνην καὶ τὴν πίστιν ἣν συνετήρησεν τῷ ἔθνει αὐτοῦ καὶ ἐξεζήτησεν παντὶ τρόπῳ ὑψῶσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ 36 καὶ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ εὐοδώθη ἐν ταῖς χερσὶν αὐτοῦ τοῦ ἐξαρθῆναι τὰ ἔθνη ἐκ τῆς χώρας αὐτῶν καὶ τοὺς ἐν τῇ πόλει Δαυὶδ τοὺς ἐν ῾Ιερουσαλήμ οἳ ἐποίησαν αὑτοῖς ἄκραν ἐξ ἧς ἐξεπορεύοντο καὶ ἐμίαινον κύκλῳ τῶν ἁγίων καὶ ἐποίουν πληγὴν μεγάλην ἐν τῇ ἁγνείᾳ 37 καὶ κατῴκισεν ἐν αὐτῇ ἄνδρας ᾿Ιουδαίους καὶ ὠχύρωσεν αὐτὴν πρὸς ἀσφάλειαν τῆς χώρας καὶ τῆς πόλεως καὶ ὕψωσεν τὰ τείχη τῆς ῾Ιερουσαλήμ 38 καὶβασιλεὺς Δημήτριος ἔστησεν αὐτῷ τὴν ἀρχιερωσύνην κατὰ ταῦτα 39 καὶ ἐποίησεν αὐτὸν τῶν φίλων αὐτοῦ καὶ ἐδόξασεν αὐτὸν δόξῃ μεγάλῃ 40 ἤκουσεν γὰρ ὅτι προσηγόρευνται οἱ ᾿Ιουδαῖοι ὑπὸ Ῥωμαίων φίλοι καὶ σύμμαχοι καὶ ἀδελφοί καὶ ὅτι ἀπήντησαν τοῖς πρεσβευταῖς Σιμωνος ἐνδόξως 41 καὶ ὅτι οἱ ᾿Ιουδαῖοι καὶ οἱ ἱερεῖς εὐδόκησαν τοῦ εἶναι αὐτῶν Σιμωνα ἡγούμενον καὶ ἀρχιερέα εἰς τὸν αἰῶνα ἕως τοῦ ἀναστῆναι προφήτην πιστὸν 42 καὶ τοῦ εἶναι ἐπ᾽ αὐτῶν στρατηγόν καὶ ὅπως μέλῃ αὐτῷ περὶ τῶν ἁγίων καθιστάναι δι᾽ αὐτοῦ ἐπὶ τῶν ἔργων αὐτῶν καὶ ἐπὶ τῆς χώρας καὶ ἐπὶ τῶν ὅπλων καὶ ἐπὶ τῶν ὀχυρωμάτων 43 καὶ ὅπως μέλῃ αὐτῷ περὶ τῶν ἁγίων καὶ ὅπως ἀκούηται ὑπὸ πάντων καὶ ὅπως γράφωνται ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ πᾶσαι συγγραφαὶ ἐν τῇ χώρᾳ καὶ ὅπως περιβάλληται πορφύραν καὶ χρυσοφορῇ 44 καὶ οὐκ ἐξέσται οὐθενὶ τοῦ λαοῦ καὶ τῶν ἱερέων ἀθετῆσαί τι τούτων καὶ ἀντειπεῖν τοῖς ὑπ᾽ αὐτοῦ ῥηθησομένοις καὶ ἐπισυστρέψαι συστροφὴν ἐν τῇ χώρᾳ ἄνευ αὐτοῦ καὶ περιβάλλεσθαι πορφύραν καὶ ἐμπορποῦσθαι πόρπην χρυσῆν 45 ὃς δ᾽ ἂν παρὰ ταῦτα ποιήσῃ ἢ ἀθετήσῃ τι τούτων ἔνοχος ἔσται 46 καὶ εὐδόκησεν πᾶςλαὸς θέσθαι Σιμωνι ποιῆσαι κατὰ τοὺς λόγους τούτους 47 καὶ ἐπεδέξατο Σιμων καὶ εὐδόκησεν ἀρχιερατεύειν καὶ εἶναι στρατηγὸς καὶ ἐθνάρχης τῶν ᾿Ιουδαίων καὶ ἱερέων καὶ τοῦ προστατῆσαι πάντων 48 καὶ τὴν γραφὴν ταύτην εἶπον θέσθαι ἐν δέλτοις χαλκαῖς καὶ στῆσαι αὐτὰς ἐν περιβόλῳ τῶν ἁγίων ἐν τόπῳ ἐπισήμῳ 49 τὰ δὲ ἀντίγραφα αὐτῶν θέσθαι ἐν τῷ γαζοφυλακίῳ ὅπως ἔχῃ Σιμων καὶ οἱ υἱοὶ αὐτοῦ

1 E no ano cento e setenta e dois, o rei Demétrio reuniu as suas forças e partiu para a Média, a fim de obter auxílio para combater Trifão. 2 E ouviu Arsakes, rei da Pérsia e da Média, que Demétrio havia entrado em seus territórios, e enviou um de seus generais para capturá-lo vivo. 3 E partiu, derrotou o exército de Demétrio, prendeu-o e levou-o a Arsakes, que o colocou sob guarda. 4 E a terra de Judá teve descanso durante todos os dias de Simão. E ele buscou o bem de sua nação; seu governo e sua glória agradaram a eles todos os dias. 5 Além de toda a sua glória, tomou Jope como porto e abriu uma via de acesso às ilhas do mar. 6 E alargou as fronteiras da sua nação e dominou o país. 7 E reuniu muitos cativos e conquistou Gazara, Bait-Zur e a Cidadela. E eliminou as impurezas que nela havia, e ninguém podia resistir-lhe. 8 E cultivavam a sua terra em paz; a terra dava as suas colheitas e as árvores das planícies os seus frutos. 9 Todos os anciãos sentavam-se nas praças, conversando sobre o bem comum, e os jovens vestiam-se com trajes de glória e vestes de guerra. 10 Ele abasteceu as cidades com mantimentos e fortificou-as com ferramentas de defesa, de modo que o seu nome glorioso era proclamado até os confins da terra. 11 Estabeleceu a paz na terra, e Israel alegrou-se com grande júbilo. 12 E cada um sentava-se debaixo da sua videira e da sua figueira, e não havia quem os amedrontasse. 13 E cessaram as guerras na terra, e os reis foram derrotados naqueles dias. 14 E ele fortaleceu todos os humildes do seu povo, zelou pela Lei e eliminou todos os ímpios e malfeitores. 15 Deu esplendor ao Santuário e multiplicou os utensílios sagrados. 16 E se ouviu em Roma e até em Esparta que Jônatas havia morrido, houve grande tristeza. 17 Mas, ao saberem que seu irmão Simão se tornara sumo sacerdote em seu lugar e que dominava o país e suas cidades, 18 escreveram-lhe em tábuas de bronze para renovar com ele a amizade e o pacto que tinham feito com Judas e Jônatas, irmãos dele. 19 E estas cartas foram lidas diante da assembleia em Jerusalém. 20 E esta é a cópia das cartas enviadas pelos espartanos: "Os líderes e a cidade dos espartanos a Simão, o sumo sacerdote, aos anciãos, aos sacerdotes e ao restante do povo dos irmãos judeus, saudações. 21 Os embaixadores enviados ao nosso povo contaram-nos sobre a vossa glória e honra, e alegramo-nos com a sua vinda. 22 E registramos as suas palavras nos documentos do conselho do povo, nestes termos: 'Numênio, o de Antíoco, e Antípatro, o de Jasão, embaixadores dos judeus, vieram a nós para renovar a amizade conosco. 23 E o povo decidiu receber os homens com honras e depositar a cópia de suas palavras nos arquivos públicos, para que o povo espartano delas possua um memorial'. Uma cópia disto escreveram ao sumo sacerdote Simão." 24 Depois disso, Simão enviou Numênio a Roma com um grande escudo de ouro, pesando mil minas, para confirmar o pacto com eles. 25 Ao saber destas coisas, o povo disse: "Que reconhecimento daremos a Simão e a seus filhos? 26 Pois ele, seus irmãos e a casa de seu pai mantiveram-se firmes, combateram os inimigos de Israel e garantiram a sua liberdade". Então, redigiram um texto em tábuas de bronze e fixaram-nas em colunas no monte Sião. 27 E esta é a cópia do texto: "No dia dezoito de Elul, do ano cento e setenta e dois, no terceiro ano de Simão, o grande sumo sacerdote, em Asaramel, 28 em uma grande assembleia de sacerdotes, do povo, dos chefes da nação e dos anciãos do país, foi-nos notificado o seguinte: 29 'Visto que houve muitas guerras na terra, Simão, filho de Matatias, sacerdote dos filhos de Joaribe, e seus irmãos, expuseram-se ao perigo e resistiram aos inimigos da sua nação para que o Santuário e a Lei fossem preservados, e deram grande glória à sua nação. 30 E Jônatas reuniu o seu povo e tornou-se o seu sumo sacerdote, depois foi reunido aos seus antepassados. 31 Quando os inimigos quiseram invadir o país e estender as mãos contra o Santuário, 32 Então Simão levantou-se e combateu pela sua nação. Gastou muito do seu próprio dinheiro para armar os homens do exército do seu povo e pagar-lhes soldo. 33 E fortificou as cidades da Judeia e Bait-Zur, nas fronteiras da Judeia, onde se encontravam antes as armas de guerra, ele posicionou ali uma guarda de homens judeus, 34 fortificou Jope, no litoral, e Gazara, nas fronteiras de Azoto. No passado, os inimigos que habitavam o local estabeleceram judeus ali, e o que era necessário para a sua restauração foi colocado entre eles. 35 E o povo viu a lealdade de Simão e a glória que ele buscava para a sua nação; por isso, nomearam-no seu guia e sumo sacerdote, para fazer todas essas coisas, e a justiça e a confiança que manteve para com a sua nação, procurando de todas as maneiras exaltar o seu povo. 36 E nos seus dias, o sucesso prosperou em suas mãos, de modo que os gentios foram expulsos da terra, assim como aqueles que estavam na Cidade de David, em Jerusalém; estes lhes haviam construído a Cidadela da qual saíam para profanar os arredores do Santuário e causar grande dano à pureza. 37 E estabeleceu nela homens judeus, fortificando-a para a segurança do país e da cidade, e elevou os muros de Jerusalém. 38 E o rei Demétrio confirmou-o no sumo sacerdócio por causa disso, 39 tornou-o dos seus "Amigos" e cobriu-o de muitas honras, 40 pois ouviu que os judeus eram chamados pelos romanos de amigos, aliados e irmãos, e que estes receberam os embaixadores de Simão com honras. 41 E os judeus e os sacerdotes decidiram que Simão seja o seu guia e sumo sacerdote para sempre, até que surja um profeta fiel. 42 E será o seu comandante, cuidará do Santuário, a serem estabelecidos por ele sobre as suas obras, sobre o país, sobre as armas e sobre as fortificações. 43 E cuidará do Santuário, e todos deverão obedecer-lhe. Todos os documentos do país serão escritos em seu nome, e ele poderá vestir a púrpura e usar ornamentos de ouro. 44 E não será permitido a ninguém do povo ou dos sacerdotes anular qualquer uma dessas decisões, nem contradizer o que for dito por ele, nem convocar qualquer assembleia no país sem a sua autorização, nem vestir púrpura, nem usar fivela de ouro. 45 Quem agir contra isto será culpado." 46 E todo o povo concordou em conceder a Simão o direito de agir conforme estas palavras. 47 E Simão aceitou e consentiu em ser sumo sacerdote, comandante e chefe da nação dos judeus e dos sacerdotes, e em presidir sobre todos. 48 E disseram que este decreto fosse posto em tábuas de bronze e colocado no átrio do Santuário, em lugar especial, 49 e que suas cópias fossem guardadas no tesouro para Simão e seus filhos.
 

REFERÊNCIAS CRUZADAS


14.4 1Rs 4.24-25. 14.9 Zc 8.4-5. 14.12 Mq 4.4; Zc 3.10. 14.15 1Mc 1.21-23. 14.18 1Mc 8.22; 1Mc 12.5-6. 14.24 1Mc 12.16; 1Mc 15.15. 14.27 1Mc 13.42. 14.36 1Mc 1.33; 1Mc 13.51. 14.41 1Mc 4.46; 1Mc 9.27; Dt 18.15-18. 14.44 1Mc 10.89.

Α΄ Μακκαβαίων - 15

καὶ ἀπέστειλεν Ἀντίοχος υἱὸς Δημητρίου τοῦ βασιλέως ἐπιστολὰς ἀπὸ τῶν νήσων τῆς θαλάσσης Σιμωνι ἱερεῖ καὶ ἐθνάρχῃ τῶν ᾿Ιουδαίων καὶ παντὶ τῷ ἔθνεικαὶ ἦσαν περιέχουσαι τὸν τρόπον τοῦτον βασιλεὺς Ἀντίοχος Σίμωνι ἱερεῖ μεγάλῳ καὶ ἐθνάρχῃ καὶ ἔθνει ᾿Ιουδαίων χαίρειν 3 ἐπεί τινες λοιμοὶ κατεκράτησαν τῆς βασιλείας τῶν πατέρων ἡμῶν βούλομαι δὲ ἀντιποιήσασθαι τῆς βασιλείας ὅπως ἀποκαταστήσω αὐτὴν ὡς ἦν τὸ πρότερον ἐξενολόγησα δὲ πλῆθος δυνάμεων καὶ κατεσκεύασα πλοῖα πολεμικά 4 βούλομαι δὲ ἐκβῆναι κατὰ τὴν χώραν ὅπως μετέλθω τοὺς κατεφθαρκότας τὴν χώραν ἡμῶν καὶ τοὺς ἠρημωκότας πόλεις πολλὰς ἐν τῇ βασιλείᾳ μου 5 νῦν οὖν ἵστημί σοι πάντα τὰ ἀφέματα ἃ ἀφῆκάν σοι οἱ πρὸ ἐμοῦ βασιλεῖς καὶ ὅσα ἄλλα δόματα ἀφῆκάν σοι 6 καὶ ἐπέτρεψά σοι ποιῆσαι κόμμα ἴδιον νόμισμα τῇ χώρᾳ σου 7 ῾Ιερουσαλήμ δὲ καὶ τὰ ἅγια εἶναι ἐλεύθερα καὶ πάντα τὰ ὅπλα ὅσα κατεσκεύασας καὶ τὰ ὀχυρώματαᾠκοδόμησας ὧν κρατεῖς μενέτω σοι 8 καὶ πᾶν ὀφείλημα βασιλικὸν καὶ τὰ ἐσόμενα βασιλικὰ ἀπὸ τοῦ νῦν καὶ εἰς τὸν ἅπαντα χρόνον ἀφιέσθω σοι 9 ὡς δ᾽ ἂν κρατήσωμεν τῆς βασιλείας ἡμῶν δοξάσομέν σε καὶ τὸ ἔθνος σου καὶ τὸ ἱερὸν δόξῃ μεγάλῃ ὥστε φανερὰν γενέσθαι τὴν δόξαν ὑμῶν ἐν πάσῃ τῇ γῇ 10 ἔτους τετάρτου καὶ ἑβδομηκοστοῦ καὶ ἑκατοστοῦ ἐξῆλθεν Ἀντίοχος εἰς τὴν γῆν τῶν πατέρων αὐτοῦ καὶ συνῆλθον πρὸς αὐτὸν πᾶσαι αἱ δυνάμεις ὥστε ὀλίγους εἶναι σὺν Τρύφωνι 11 καὶ ἐδίωξεν αὐτὸν Ἀντίοχος καὶ ἦλθεν εἰς Δωρα φεύγων τὴν ἐπὶ θαλάσσης 12 ᾔδει γὰρ ὅτι ἐπισυνῆκται ἐπ᾽ αὐτὸν τὰ κακά καὶ ἀφῆκαν αὐτὸν αἱ δυνάμεις 13 καὶ παρενέβαλεν Ἀντίοχος ἐπὶ Δωρα καὶ σὺν αὐτῷ δώδεκα μυριάδες ἀνδρῶν πολεμιστῶν καὶ ὀκτακισχιλία ἵππος 14 καὶ ἐκύκλωσεν τὴν πόλιν καὶ τὰ πλοῖα ἀπὸ θαλάσσης συνῆψαν καὶ ἔθλιβε τὴν πόλιν ἀπὸ τῆς γῆς καὶ τῆς θαλάσσης καὶ οὐκ εἴασεν οὐδένα ἐκπορεύεσθαι οὐδὲ εἰσπορεύεσθαι 15 καὶ ἦλθεν Νουμήνιος καὶ οἱ παρ᾽ αὐτοῦ ἐκ Ῥώμης ἔχοντες ἐπιστολὰς τοῖς βασιλεῦσιν καὶ ταῖς χώραις ἐν αἷς ἐγέγραπτο τάδε 16 Λεύκιος ὕπατος Ῥωμαίων Πτολεμαίῳ βασιλεῖ χαίρειν 17 οἱ πρεσβευταὶ τῶν ᾿Ιουδαίων ἦλθον πρὸς ἡμᾶς φίλοι ἡμῶν καὶ σύμμαχοι ἀνανεούμενοι τὴν ἐξ ἀρχῆς φιλίαν καὶ συμμαχίαν ἀπεσταλμένοι ἀπὸ Σιμωνος τοῦ ἀρχιερέως καὶ τοῦ δήμου τῶν ᾿Ιουδαίων 18 ἤνεγκαν δὲ ἀσπίδα χρυσῆν ἀπὸ μνῶν χιλίων 19 ἤρεσεν οὖν ἡμῖν γράψαι τοῖς βασιλεῦσιν καὶ ταῖς χώραις ὅπως μὴ ἐκζητήσωσιν αὐτοῖς κακὰ καὶ μὴ πολεμήσωσιν αὐτοὺς καὶ τὰς πόλεις αὐτῶν καὶ τὴν χώραν αὐτῶν καὶ ἵνα μὴ συμμαχῶσιν τοῖς πολεμοῦσιν πρὸς αὐτούς 20 ἔδοξεν δὲ ἡμῖν δέξασθαι τὴν ἀσπίδα παρ᾽ αὐτῶν 21 εἴ τινες οὖν λοιμοὶ διαπεφεύγασιν ἐκ τῆς χώρας αὐτῶν πρὸς ὑμᾶς παράδοτε αὐτοὺς Σιμωνι τῷ ἀρχιερεῖ ὅπως ἐκδικήσῃ αὐτοὺς κατὰ τὸν νόμον αὐτῶν 22 καὶ ταὐτὰ ἔγραψεν Δημητρίῳ τῷ βασιλεῖ καὶ Ἀττάλῳ καὶ Ἀριαράθῃ καὶ Ἀρσάκῃ 23 καὶ εἰς πάσας τὰς χώρας καὶ Σαμψάμῃ καὶ Σπαρτιάταις καὶ εἰς Δῆλον καὶ εἰς Μύνδον καὶ εἰς Σικυῶνα καὶ εἰς τὴν Καρίαν καὶ εἰς Σάμον καὶ εἰς τὴν Παμφυλίαν καὶ εἰς Λυκίαν καὶ εἰς Ἁλικαρνασσὸν καὶ εἰς Ῥόδον καὶ εἰς Φασηλίδα καὶ εἰς Κῶ καὶ εἰς Σίδην καὶ εἰς Ἄραδον καὶ Γόρτυναν καὶ Κνίδον καὶ Κύπρον καὶ Κυρήνην 24 τὸ δὲ ἀντίγραφον τούτων ἔγραψαν Σιμωνι τῷ ἀρχιερεῖ 25 Ἀντίοχος δὲβασιλεὺς παρενέβαλεν ἐπὶ Δωρα ἐν τῇ δευτέρᾳ προσάγων διὰ παντὸς αὐτῇ τὰς χεῖρας καὶ μηχανὰς ποιούμενος καὶ συνέκλεισεν τὸν Τρύφωνα τοῦ ἐκπορεύεσθαι καὶ εἰσπορεύεσθαι 26 καὶ ἀπέστειλεν αὐτῷ Σιμων δισχιλίους ἄνδρας ἐκλεκτοὺς συμμαχῆσαι αὐτῷ καὶ ἀργύριον καὶ χρυσίον καὶ σκεύη ἱκανά 27 καὶ οὐκ ἠβούλετο αὐτὰ δέξασθαι ἀλλὰ ἠθέτησεν πάντα ὅσα συνέθετο αὐτῷ τὸ πρότερον καὶ ἠλλοτριοῦτο αὐτῷ 28 καὶ ἀπέστειλεν πρὸς αὐτὸν Ἀθηνόβιον ἕνα τῶν φίλων αὐτοῦ κοινολογησόμενον αὐτῷ λέγων ὑμεῖς κατακρατεῖτε τῆς ᾿Ιόππης καὶ Γαζαρων καὶ τῆς ἄκρας τῆς ἐν ῾Ιερουσαλήμ πόλεις τῆς βασιλείας μου 29 τὰ ὅρια αὐτῶν ἠρημώσατε καὶ ἐποιήσατε πληγὴν μεγάλην ἐπὶ τῆς γῆς καὶ ἐκυριεύσατε τόπων πολλῶν ἐν τῇ βασιλείᾳ μου 30 νῦν οὖν παράδοτε τὰς πόλεις ἃς κατελάβεσθε καὶ τοὺς φόρους τῶν τόπων ὧν κατεκυριεύσατε ἐκτὸς τῶν ὁρίων τῆς Ιουδαίας 31 εἰ δὲ μή δότε ἀντ᾽ αὐτῶν πεντακόσια τάλαντα ἀργυρίου καὶ τῆς καταφθορᾶς ἧς κατεφθάρκατε καὶ τῶν φόρων τῶν πόλεων ἄλλα τάλαντα πεντακόσια εἰ δὲ μή παραγενόμενοι ἐκπολεμήσομεν ὑμᾶς 32 καὶ ἦλθεν Ἀθηνόβιος ὁ φίλος τοῦ βασιλέως εἰς ῾Ιερουσαλήμ καὶ εἶδεν τὴν δόξαν Σιμωνος καὶ κυλικεῖον μετὰ χρυσωμάτων καὶ ἀργυρωμάτων καὶ παράστασιν ἱκανὴν καὶ ἐξίστατο καὶ ἀπήγγειλεν αὐτῷ τοὺς λόγους τοῦ βασιλέως 33 καὶ ἀποκριθεὶς Σιμων εἶπεν αὐτῷ οὔτε γῆν ἀλλοτρίαν εἰλήφαμεν οὔτε ἀλλοτρίων κεκρατήκαμεν ἀλλὰ τῆς κληρονομίας τῶν πατέρων ἡμῶν ὑπὸ δὲ ἐχθρῶν ἡμῶν ἀκρίτως ἔν τινι καιρῷ κατεκρατήθη 34 ἡμεῖς δὲ καιρὸν ἔχοντες ἀντεχόμεθα τῆς κληρονομίας τῶν πατέρων ἡμῶν 35 περὶ δὲ ᾿Ιόππης καὶ Γαζαρων ὧν αἰτεῖς αὗται ἐποίουν ἐν τῷ λαῷ πληγὴν μεγάλην καὶ τὴν χώραν ἡμῶν τούτων δώσομεν τάλαντα ἑκατόν 36 καὶ οὐκ ἀπεκρίθη αὐτῷ λόγον ἀπέστρεψεν δὲ μετὰ θυμοῦ πρὸς τὸν βασιλέα καὶ ἀπήγγειλεν αὐτῷ τοὺς λόγους τούτους καὶ τὴν δόξαν Σιμωνος καὶ πάντα ὅσα εἶδεν καὶ ὠργίσθηβασιλεὺς ὀργὴν μεγάλην 37 Τρύφων δὲ ἐμβὰς εἰς πλοῖον ἔφυγεν εἰς Ὀρθωσίαν 38 καὶ κατέστησενβασιλεὺς τὸν Κενδεβαῖον ἐπιστράτηγον τῆς παραλίας καὶ δυνάμεις πεζικὰς καὶ ἱππικὰς ἔδωκεν αὐτῷ 39 καὶ ἐνετείλατο αὐτῷ παρεμβάλλειν κατὰ πρόσωπον τῆς Ιουδαίας καὶ ἐνετείλατο αὐτῷ οἰκοδομῆσαι τὴν Κεδρων καὶ ὀχυρῶσαι τὰς πύλας καὶ ὅπως πολεμῇ τὸν λαόνδὲ βασιλεὺς ἐδίωκε τὸν Τρύφωνα 40 καὶ παρεγενήθη Κενδεβαῖος εἰς Ιάμνειαν καὶ ἤρξατο τοῦ ἐρεθίζειν τὸν λαὸν καὶ ἐμβατεύειν εἰς τὴν ᾿Ιουδαίαν καὶ αἰχμαλωτίζειν τὸν λαὸν καὶ φονεύειν 41 καὶ ᾠκοδόμησεν τὴν Κεδρων καὶ ἀπέταξεν ἐκεῖ ἱππεῖς καὶ δυνάμεις ὅπως ἐκπορευόμενοι ἐξοδεύωσιν τὰς ὁδοὺς τῆς Ιουδαίας καθὰ συνέταξεν αὐτῷ ὁ βασιλεύς

1 E Antíoco, filho do rei Demétrio, enviou das ilhas do mar uma carta a Simão, sacerdote e chefe da nação dos judeus, e a toda a nação. 2 E o conteúdo era este: "O rei Antíoco a Simão, sumo sacerdote e chefe da nação, e à nação dos judeus, saudações. 3 Visto que certos homens perversos se apoderaram do reino de nossos pais, pretendo reivindicar o reino para restaurá-lo como era antes. Recrutei uma multidão de tropas e preparei navios de guerra. 4 Quero desembarcar no país para perseguir aqueles que destruíram nossa terra e devastaram muitas cidades no meu reino. 5 Agora, pois, confirmo a ti todas as isenções que os reis antes de mim te concederam e quaisquer outros presentes que te deram. 6 E autorizo-te a cunhar tua própria moeda para o teu país. 7 Que Jerusalém e o Santuário sejam livres. E todas as armas que fabricaste e as fortalezas que construíste e ocupas permaneçam em teu poder. 8 E toda dívida devida ao tesouro real e as que venham a existir daqui em diante ficam perdoadas para sempre. 9 Mas quando tivermos capturado o nosso reino, cobriremos de glória a ti, a tua nação e o Templo, com tal esplendor que vossa glória será manifesta em toda a terra". 10 No ano cento e setenta e quatro, Antíoco partiu para a terra de seus pais, e todas as tropas se juntaram a ele, de modo que poucos restaram com Trifão. 11 E Antíoco perseguiu-o, e ele fugiu para Dora, na costa. 12 Pois ele sabia que os males se acumulavam sobre ele e que as tropas o haviam abandonado. 13 E Antíoco acampou contra Dora com cento e vinte mil soldados de infantaria e oito mil cavaleiros. 14 E cercou a cidade, e os navios atacaram pelo mar; ele pressionou a cidade por terra e por mar, não deixando ninguém sair ou entrar. 15 E Numênio e seus companheiros voltaram de Roma com cartas para os reis e países, onde se lia o seguinte: 16 "Lucius, cônsul dos romanos, ao rei Ptolomeu, saudações. 17 Os embaixadores dos judeus vieram a nós como nossos amigos e aliados para renovar a antiga amizade e pacto, enviados pelo sumo sacerdote Simão e pelo povo dos judeus. 18 Mas trouxeram um escudo de ouro de mil minas. 19 Decidimos, então, escrever aos reis e aos países para que não lhes procurem o mal, nem os combatam, nem às suas cidades ou território, e que não se aliem com quem os combate. 20 Mas pareceu-nos bem aceitar o escudo deles. 21 Portanto, se alguns perversos fugiram do país deles para vós, entregai-os ao sumo sacerdote Simão, para que ele os castigue segundo a sua lei". 22 E escreveu essas coisas ao rei Demétrio, a Átalo, a Ariarates e a Arsakes, 23 e a todos os países: Sâmpsame, espartanos, Delos, Mindos, Sicião, Cária, Samos, Panfília, Lícia, Halicarnasso, Rodes, Fasélis, Cós, Sidom, Árado, Gortina, Cnido, Chipre e Cirene. 24 Uma cópia dessas cartas eles escreveram ao sumo sacerdote Simão. 25 O rei Antíoco acampou contra Dora novamente, atacando-a constantemente e construindo máquinas de guerra; impedindo Trifão de sair e entrar. 26 E Simão enviou-lhe dois mil homens escolhidos para ajudá-lo no combate, além de prata, ouro e muitos equipamentos. 27 Mas Antíoco não quis aceitá-los, antes rompeu tudo o que antes havia prometido antes a ele e tornou-se seu inimigo. 28 E enviou-lhe Atenóbio, um de seus "Amigos", para negociar com ele, dizendo: "Vós ocupais Jope, Gazara e a Cidadela de Jerusalém, cidades do meu reino. 29 Arrasastes as suas fronteiras, causastes grande dano à terra e dominastes muitos lugares no meu reino. 30 Agora, pois, entregai as cidades que tomastes e os impostos dos lugares que dominastes fora dos limites da Judeia. 31 Se não, dai em seu lugar quinhentos talentos de prata; e pelos danos que fizestes e impostos das cidades, outros quinhentos talentos. Caso contrário, iremos à guerra contra vós". 32 E Atenóbio, o amigo do rei, chegou a Jerusalém. E, ao ver o esplendor de Simão, a baixela de ouro e prata e todo o luxo, ficou assombrado. E transmitiu a ele as palavras do rei. 33 E, respondendo, Simão disse a ele: "Não tomamos terra estrangeira nem nos apoderamos de bens alheios, mas recuperamos a herança de nossos pais, que nossos inimigos haviam ocupado injustamente por algum tempo. 34 Nós, tendo agora a oportunidade, reivindicamos a herança de nossos pais. 35 Mas quanto a Jope e Gazara, que tu reclamas, elas causavam grandes males ao povo e ao nosso país; por elas daremos cem talentos". 36 E não lhe respondeu palavra. Voltou furioso para junto do rei e relatou-lhe estas palavras, a glória de Simão e tudo o que vira. E o rei ficou extremamente irritado. 37 Trifão, entretanto, embarcou num navio e fugiu para Ortósia. 38 E o rei nomeou Kendebaios como comandante-chefe da região costeira e deu-lhe tropas de infantaria e cavalaria. 39 E ordenou-lhe que acampasse diante da Judeia, que reconstruísse Cedron, fortificasse as portas e fizesse guerra ao povo; enquanto isso, o rei perseguia Trifão. 40 E Kendebaios chegou a Jâmnia e começou a provocar o povo, invadindo a Judeia, capturando o povo e matando. 41 E reconstruiu Cedron e ali instalou cavalaria e infantaria para fazer incursões e patrulhar os caminhos da Judeia, conforme o rei lhe ordenara.
 

REFERÊNCIAS CRUZADAS


15.1 1Mc 14.1. 15.11 Js 11.2; Js 17.11. 15.16 1Mc 8.17; 1Mc 12.16; 1Mc 14.24. 15.28 1Mc 13.43-51. 15.33 Ex 15.17; Sl 44.1-3; Sl 105.4). 15.39 2Cr 26.6. 15.40 1Mc 4.15; 1Mc 10.69.

Α΄ Μακκαβαίων - 16

καὶ ἀνέβη Ιωαννης ἐκ Γαζαρων καὶ ἀπήγγειλεν Σιμωνι τῷ πατρὶ αὐτοῦ ἃ συνετέλεσεν Κενδεβαῖος 2 καὶ ἐκάλεσεν Σιμων τοὺς δύο υἱοὺς αὐτοῦ τοὺς πρεσβυτέρους ᾿Ιούδαν καὶ Ιωαννην καὶ εἶπεν αὐτοῖς ἐγὼ καὶ οἱ ἀδελφοί μου καὶοἶκος τοῦ πατρός μου ἐπολεμήσαμεν τοὺς πολέμους ᾿Ισραὴλ ἀπὸ νεότητος ἕως τῆς σήμερον ἡμέρας καὶ εὐοδώθη ἐν ταῖς χερσὶν ἡμῶν ῥύσασθαι τὸν ᾿Ισραὴλ πλεονάκις 3 νυνὶ δὲ γεγήρακα καὶ ὑμεῖς δὲ ἐν τῷ ἐλέει ἱκανοί ἐστε ἐν τοῖς ἔτεσιν γίνεσθε ἀντ᾽ ἐμοῦ καὶ τοῦ ἀδελφοῦ μου καὶ ἐξελθόντες ὑπερμαχεῖτε ὑπὲρ τοῦ ἔθνους ἡμῶν ἡ δὲ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ βοήθεια ἔστω μεθ᾽ ὑμῶν 4 καὶ ἐπέλεξεν ἐκ τῆς χώρας εἴκοσι χιλιάδας ἀνδρῶν πολεμιστῶν καὶ ἱππεῖς καὶ ἐπορεύθησαν ἐπὶ τὸν Κενδεβαῖον καὶ ἐκοιμήθησαν ἐν Μωδεϊν 5 καὶ ἀναστάντες τὸ πρωὶ ἐπορεύθησαν εἰς τὸ πεδίον καὶ ἰδοὺ δύναμις πολλὴ εἰς συνάντησιν αὐτοῖς πεζικὴ καὶ ἱππεῖς καὶ χειμάρρους ἦν ἀνὰ μέσον αὐτῶν 6 καὶ παρενέβαλε κατὰ πρόσωπον αὐτῶν αὐτὸς καὶλαὸς αὐτοῦ καὶ εἶδεν τὸν λαὸν δειλούμενον διαπερᾶσαι τὸν χειμάρρουν καὶ διεπέρασεν πρῶτος καὶ εἶδον αὐτὸν οἱ ἄνδρες καὶ διεπέρασαν κατόπισθεν αὐτοῦ 7 καὶ διεῖλεν τὸν λαὸν καὶ τοὺς ἱππεῖς ἐν μέσῳ τῶν πεζῶν ἦν δὲ ἵππος τῶν ὑπεναντίων πολλὴ σφόδρακαὶ ἐσάλπισαν ταῖς σάλπιγξιν καὶ ἐτροπώθη Κενδεβαῖος καὶπαρεμβολὴ αὐτοῦ καὶ ἔπεσον ἐξ αὐτῶν τραυματίαι πολλοί οἱ δὲ καταλειφθέντες ἔφυγον εἰς τὸ ὀχύρωματότε ἐτραυματίσθη ᾿Ιούδαςἀδελφὸς Ιωαννου Ιωαννης δὲ κατεδίωξεν αὐτούς ἕως ἦλθεν εἰς Κεδρων ἣν ᾠκοδόμησεν 10 καὶ ἔφυγον εἰς τοὺς πύργους τοὺς ἐν τοῖς ἀγροῖς Ἀζώτου καὶ ἐνεπύρισεν αὐτὴν ἐν πυρί καὶ ἔπεσον ἐξ αὐτῶν εἰς ἄνδρας δισχιλίους καὶ ἀπέστρεψεν εἰς τὴν ᾿Ιουδαίαν μετὰ εἰρήνης 11 καὶ Πτολεμαῖος ὁ τοῦ Ἀβούβου ἦν καθεσταμένος στρατηγὸς εἰς τὸ πεδίον ᾿Ιεριχὼ καὶ ἔσχεν ἀργύριον καὶ χρυσίον πολύ 12 ἦν γὰρ γαμβρὸς τοῦ ἀρχιερέως 13 καὶ ὑψώθηκαρδία αὐτοῦ καὶ ἐβουλήθη κατακρατῆσαι τῆς χώρας καὶ ἐβουλεύετο δόλῳ κατὰ Σιμωνος καὶ τῶν υἱῶν αὐτοῦ ἆραι αὐτούς 14 Σιμων δὲ ἦν ἐφοδεύων τὰς πόλεις τὰς ἐν τῇ χώρᾳ καὶ φροντίζων τῆς ἐπιμελείας αὐτῶν καὶ κατέβη εἰς ᾿Ιεριχὼ αὐτὸς καὶ Ματταθιας καὶ ᾿Ιούδας οἱ υἱοὶ αὐτοῦ ἔτους ἑβδόμου καὶ ἑβδομηκοστοῦ καὶ ἑκατοστοῦ ἐν μηνὶ ἑνδεκάτῳ οὗτος ὁ μὴν Σαβατ 15 καὶ ὑπεδέξατο αὐτοὺς ὁ τοῦ Ἀβούβου εἰς τὸ ὀχυρωμάτιον τὸ καλούμενον Δωκ μετὰ δόλουᾠκοδόμησεν καὶ ἐποίησεν αὐτοῖς πότον μέγαν καὶ ἐνέκρυψεν ἐκεῖ ἄνδρας 16 καὶ ὅτε ἐμεθύσθη Σιμων καὶ οἱ υἱοὶ αὐτοῦ ἐξανέστη Πτολεμαῖος καὶ οἱ παρ᾽ αὐτοῦ καὶ ἔλαβον τὰ ὅπλα αὐτῶν καὶ ἐπεισῆλθον τῷ Σιμωνι εἰς τὸ συμπόσιον καὶ ἀπέκτειναν αὐτὸν καὶ τοὺς δύο υἱοὺς αὐτοῦ καὶ τινας τῶν παιδαρίων αὐτοῦ 17 καὶ ἐποίησεν ἀθεσίαν μεγάλην καὶ ἀπέδωκεν κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν 18 καὶ ἔγραψεν ταῦτα Πτολεμαῖος καὶ ἀπέστειλεν τῷ βασιλεῖ ὅπως ἀποστείλῃ αὐτῷ δυνάμεις εἰς βοήθειαν καὶ παραδῷ τὴν χώραν αὐτῶν καὶ τὰς πόλεις 19 καὶ ἀπέστειλεν ἑτέρους εἰς Γαζαρα ἆραι τὸν Ιωαννην καὶ τοῖς χιλιάρχοις ἀπέστειλεν ἐπιστολὰς παραγενέσθαι πρὸς αὐτόν ὅπως δῷ αὐτοῖς ἀργύριον καὶ χρυσίον καὶ δόματα 20 καὶ ἑτέρους ἀπέστειλεν καταλαβέσθαι τὴν ῾Ιερουσαλήμ καὶ τὸ ὄρος τοῦ ἱεροῦ 21 καὶ προδραμών τις ἀπήγγειλεν Ιωαννη εἰς Γαζαρα ὅτι ἀπώλετοπατὴρ αὐτοῦ καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ καὶ ὅτι ἀπέσταλκεν καὶ σὲ ἀποκτεῖναι 22 καὶ ἀκούσας ἐξέστη σφόδρα καὶ συνέλαβεν τοὺς ἄνδρας τοὺς ἐλθόντας ἀπολέσαι αὐτὸν καὶ ἀπέκτεινεν αὐτούς ἐπέγνω γὰρ ὅτι ἐζήτουν αὐτὸν ἀπολέσαι 23 καὶ τὰ λοιπὰ τῶν λόγων Ιωαννου καὶ τῶν πολέμων αὐτοῦ καὶ τῶν ἀνδραγαθιῶν αὐτοῦ ὧν ἠνδραγάθησεν καὶ τῆς οἰκοδομῆς τῶν τειχῶν ὧν ᾠκοδόμησεν καὶ τῶν πράξεων αὐτοῦ 24 ἰδοὺ ταῦτα γέγραπται ἐπὶ βιβλίῳ ἡμερῶν ἀρχιερωσύνης αὐτοῦ ἀφ᾽ οὗ ἐγενήθη ἀρχιερεὺς μετὰ τὸν πατέρα αὐτοῦ

1 E João subiu de Gazara e contou a seu pai, Simão, que Kendebaios concluiu. 2 E Simão chamou seus dois filhos mais velhos, Judas e João, e disse-lhes: "Eu, meus irmãos e a casa de meu pai combatemos as batalhas de Israel desde a juventude até o dia de hoje; e fomos bem-sucedidos em livrar Israel muitas vezes. 3 Agora, porém, estou velho; vós, pela misericórdia, tendes idade suficiente. Sede vós em meu lugar e no lugar de meu irmão; ide e combatei pela nossa nação, e que a ajuda do céu esteja convosco". 4 E escolheu do país vinte mil combatentes e cavaleiros, que marcharam contra Kendebaios e passaram a noite em Modin. 5 E levantando-se de manhã, avançaram para a planície, e eis que um grande exército, de infantaria e cavalaria, veio ao encontro deles; e havia um riacho entre eles. 6 E acampou diante deles com o seu povo. E o povo viu que tinham medo de atravessar o riacho, e atravessou primeiro; e seus homens o viram, e atravessaram atrás dele. 7 E dividiu o povo, colocando a cavalaria no meio da infantaria, pois a cavalaria dos adversários era muito numerosa. 8 E tocaram as trombetas; e Kendebaios e seu exército foram postos em fuga, e muitos deles caíram mortos; os sobreviventes fugiram para a fortaleza. 9 Foi então que Judas, irmão de João, foi ferido; mas João os perseguiu até chegarem a Cedron, que ele havia reconstruído. 10 E fugiram até as torres nos campos de Azoto, e as incendiou; e caíram deles cerca de dois mil homens. Depois disso, voltou para a Judeia em paz. 11 E Ptolomeu, o de Abubo, fora nomeado comandante para a planície de Jericó; ele possuía muita prata e ouro, 12 pois era genro do sumo sacerdote. 13 E seu coração tornou-se arrogante e ele planejou dominar o país, tramando traiçoeiramente contra Simão e seus filhos para eliminá-los. 14 Mas Simão estava visitando as cidades do país e cuidando de sua administração. E desceu a Jericó com seus filhos, Matatias e Judas, no ano cento e setenta e sete, no décimo primeiro mês, que é o mês de Shevat. 15 E o filho de Abubo os recebeu com falsidade na pequena fortaleza chamada Doque, que ele havia construído. E ofereceu-lhes um grande banquete, mas escondeu homens ali. 16 E quando Simão e seus filhos estavam embriagados, Ptolomeu e seus homens levantaram-se, empunharam suas armas, invadiram a sala do banquete e mataram Simão, seus dois filhos e alguns de seus servos. 17 Assim, ele cometeu uma grande traição, retribuindo o bem com o mal. 18 E Ptolomeu escreveu um relatório sobre isso e enviou-o ao rei, pedindo que lhe enviasse tropas para ajudá-lo e que entregasse o seu país e as cidades. 19 Enviou outros homens a Gazara para matar João; enviou cartas aos oficiais de mil para que viessem a ele, a fim de lhes dar prata, ouro e presentes. 20 E enviou outros para ocupar Jerusalém e o monte do Templo. 21 Mas alguém correu à frente e avisou a João, em Gazara, que seu pai e seus irmãos haviam morrido, e disse: "Ele enviou homens para matar a ti também!". 22 Ao ouvir isso, João ficou horrorizado; prendeu os homens que vieram para matá-lo e os executou, pois soube que buscavam sua morte. 23 E os demais atos de João, suas guerras, as proezas que realizou, a reconstrução dos muros que edificou e os seus feitos, 24 eis que estão escritos no livro dos anais do seu sumo sacerdócio, desde que se tornou sumo sacerdote depois de seu pai.


REFERÊNCIAS CRUZADAS


16.1 1Mc 13.53. 16.3 1Mc 2.49-68; Js 23.14. 16.5 Js 3.14-17. 16.8 1Mc 4.13; 1Mc 9.12. 16.10 1Mc 10.84. 16.14 Ne 6.2. 16.17 Sl 109.5; Pv 17.13. 16.23 1Rs 11.41; 1Rs 14.19.

bottom of page