top of page

Τωβὶτ - 01

βίβλος λόγων Τωβίτ, τοῦ Τωβιήλ, τοῦ ᾿Ανανιήλ, τοῦ ᾿Αδουήλ, τοῦ Γαβαήλ, ἐκ τοῦ σπέρματος ᾿Ασιήλ, ἐκ τῆς φυλῆς Νεφθαλίμ, 2 ὃς ᾐχμαλωτεύθη ἐν ἡμέραις ᾿Ενεμεσσάρου τοῦ βασιλέως ᾿Ασσυρίων ἐκ Θίσβης, ἥ ἐστιν ἐκ δεξιῶν Κυδίως τῆς Νεφθαλὶ ἐν τῇ Γαλιλαίᾳ ὑπεράνω ᾿Ασήρ. ἐγὼ Τωβὶτ ὁδοῖς ἀληθείας ἐπορευόμην καὶ δικαιοσύνης πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς μου 3 καὶ ἐλεημοσύνας πολλὰς ἐποίησα τοῖς ἀδελφοῖς μου καὶ τῷ ἔθνει, τοῖς προπορευθεῖσι μετ᾿ ἐμοῦ εἰς χώραν ᾿Ασσυρίων εἰς Νινευῆ. 4 καὶ ὅτε ἤμην ἐν τῇ χώρᾳ μου ἐν τῇ γῇ ᾿Ισραὴλ νεωτέρου μου ὄντος, πᾶσα φυλὴ τοῦ Νεφθαλὶμ τοῦ πατρός μου ἀπέστη ἀπὸ τοῦ οἴκου ῾Ιερουσολύμων, τῆς ἐκλεγείσης ἀπὸ πασῶν τῶν φυλῶν ᾿Ισραὴλ εἰς τὸ θυσιάζειν πάσας τὰς φυλάς καὶ ἡγιάσθη ὁ ναὸς τῆς κατασκηνώσεως τοῦ ῾Υψίστου καὶ ᾠκοδομήθη εἰς πάσας τὰς γενεὰς τοῦ αἰῶνος. 5 καὶ πᾶσαι αἱ φυλαὶ αἱ συναποστᾶσαι ἔθυον τῇ Βάαλ τῇ δαμάλει καὶ ὁ οἶκος Νεφθαλὶμ τοῦ πατρός μου. 6 κἀγὼ μόνος ἐπορευόμην πλεονάκις εἰς ῾Ιεροσόλυμα ἐν ταῖς ἑορταῖς, καθὼς γέγραπται παντὶ τῷ ᾿Ισραὴλ ἐν προστάγματι αἰωνίῳ, τὰς ἀπαρχὰς καὶ τὰς δεκάτας τῶν γεννημάτων καὶ τὰς πρωτοκουρίας ἔχων 7 καὶ ἐδίδουν αὐτὰς τοῖς ἱερεῦσι τοῖς υἱοῖς ᾿Ααρὼν πρὸς τὸ θυσιαστήριον πάντων τῶν γεννημάτων. τὴν δεκάτην ἐδίδουν τοῖς υἱοῖς Λευὶ τοῖς θεραπεύουσιν εἰς ῾Ιερουσαλήμ, καὶ τὴν δευτέραν δεκάτην ἀπεπρατιζόμην καὶ ἐπορευόμην καὶ ἐδαπάνων αὐτὰ ἐν ῾Ιεροσολύμοις καθ᾿ ἕκαστον ἐνιαυτόν. 8 καὶ τὴν τρίτην ἐδίδουν οἷς καθήκει, καθὼς ἐνετείλατο Δεββώραμήτηρ τοῦ πατρός μου, διότι ὀρφανὸς κατελείφθην ὑπὸ τοῦ πατρός μου. 9 καὶ ὅτε ἐγενόμην ἀνήρ, ἔλαβον ῎Ανναν γυναῖκα ἐκ τοῦ σπέρματος τῆς πατριᾶς ἡμῶν καὶ ἐγέννησα ἐξ αὐτῆς Τωβίαν. 10 καὶ ὅτε ᾐχμαλωτίσθημεν εἰς Νινευῆ, πάντες οἱ ἀδελφοί μου καὶ οἱ ἐκ τοῦ γένους μου ἤσθιον ἐκ τῶν ἄρτων τῶν ἐθνῶν 11 ἐγὼ δὲ συνετήρησα τὴν ψυχήν μου μὴ φαγεῖν, 12 καθότι ἐμεμνήμην τοῦ Θεοῦ ἐν ὅλῃ τῇ ψυχῇ μου. 13 καὶ ἔδωκεν῞Υψιστος χάριν καὶ μορφὴν ἐνώπιον ᾿Ενεμεσσάρου, καὶ ἤμην αὐτοῦ ἀγοραστής· 14 καὶ ἐπορευόμην εἰς τὴν Μηδίαν καὶ παρεθέμην Γαβαήλῳ τῷ ἀδελφῷ Γαβρία ἐν Ράγοις τῆς Μηδίας ἀργυρίου τάλαντα δέκα. 15 καὶ ὅτε ἀπέθανεν ᾿Ενεμεσσάρ, ἐβασίλευσε Σενναχηρὶμ ὁ υἱὸς αὐτοῦ ἀντ᾿ αὐτοῦ, καὶ αἱ ὁδοὶ αὐτοῦ ἠκαταστάθησαν, καὶ οὐκ ἔτι ἠδυνάσθην πορευθῆναι εἰς τὴν Μηδίαν. 16 καὶ ἐν ταῖς ἡμέραις ᾿Ενεμεσσάρου ἐλεημοσύνας πολλὰς ἐποίουν τοῖς ἀδελφοῖς μου 17 τοὺς ἄρτους μου ἐδίδουν τοῖς πεινῶσι καὶ ἱμάτια τοῖς γυμνοῖς, καὶ εἴ τινα ἐκ τοῦ γένους μου ἐθεώρουν τεθνηκότα καὶ ἐρριμμένον ὀπίσω τοῦ τείχους Νινευῆ, ἔθαπτον αὐτόν. 18 καὶ εἴ τινα ἀπέκτεινε Σενναχηρὶμ ὁ βασιλεύς, ὅτε ἦλθε φεύγων ἐκ τῆς ᾿Ιουδαίας, ἔθαψα αὐτοὺς κλέπτων πολλοὺς γὰρ ἀπέκτεινεν ἐν τῷ θυμῷ αὐτοῦ καὶ ἐζητήθη ὑπὸ τοῦ βασιλέως τὰ σώματα, καὶ οὐχ εὑρέθη. 19 πορευθεὶς δὲ εἷς τῶν ἐν Νινευῆ, ὑπέδειξε τῷ βασιλεῖ περὶ ἐμοῦ ὅτι θάπτω αὐτούς, καὶ ἐκρύβην ἐπιγνοὺς δὲ ὅτι ζητοῦμαι ἀποθανεῖν, φοβηθεὶς ἀνεχώρησα. 20 καὶ διηρπάγη πάντα τὰ ὑπάρχοντά μου, καὶ οὐ κατελείφθη μοι οὐδὲν πλὴν ῎Αννας τῆς γυναικός μου καὶ Τωβίου τοῦ υἱοῦ μου. 21 καὶ οὐ διῆλθον ἡμέρας πεντήκοντα, ἕως οὗ ἀπέκτειναν αὐτὸν οἱ δύο υἱοὶ αὐτοῦ καὶ ἔφυγον εἰς τὰ ὄρη ᾿Αραράθ, καὶ ἐβασίλευσε Σαχερδονὸς υἱὸς αὐτοῦ ἀντ᾿ αὐτοῦ, καὶ ἔταξεν ᾿Αχιάχαρον τὸν ᾿Αναὴλ υἱὸν τοῦ ἀδελφοῦ μου ἐπὶ πᾶσαν τὴν ἐκλογιστίαν τῆς βασιλείας αὐτοῦ καὶ ἐπὶ πᾶσαν τήν διοίκησιν. 22 καὶ ἠξίωσεν ᾿Αχιάχαρος περὶ ἐμοῦ, καὶ ἦλθον εἰς Νινευῆ. ᾿Αχιάχαρος δὲ ἦν ὁ οἰνοχόος καὶ ἐπὶ τοῦ δακτυλίου καὶ διοικητὴς καὶ ἐκλογιστής, καὶ κατέστησεν αὐτὸν ὁ Σαχερδονὸς ἐκ δευτέρας ἦν δὲ ἐξάδελφός μου.

1 O livro das palavras de Tobit, o de Tobiel, o de Ananiel, o de Aduel, o de Gabael, da semente de Asiel, do clã de Neftali, 2 que foi levado cativo nos dias de Enemessaros, rei dos assírios, de Tisbe, que está à direita de Kudios de Naftali, na Galileia, acima de Aser. Eu, Tobit, andei nos caminhos da verdade e da justiça todos os dias da minha vida 3 e dei muitas esmolas aos meus irmãos e à nação, que foram adiante comigo para a terra dos assírios, para Nínive. 4 E quando eu estava na minha terra, na terra de Israel, sendo eu jovem, todo o clã de Neftali, meu pai, se afastou da casa de Jerusalém, a cidade escolhida de todos os clãs de Israel para que todos os clãs sacrificassem; e o templo da habitação do Altíssimo foi santificado e edificado para todas as gerações eternas. 5 E todos os clãs que juntamente apostataram sacrificavam à bezerra Baal, e assim fazia a casa de Neftali, meu pai. 6 E eu, sozinho, ia frequentemente a Jerusalém nas festas, como está escrito para todo o Israel por decreto eterno, levando as primícias, os dízimos dos produtos e as primícias da tosquia. 7 E os entregava aos sacerdotes, os filhos de Arão, junto ao altar de todos os produtos. O dízimo eu o dava aos filhos de Levi que serviam em Jerusalém; e o segundo dízimo eu o vendia, e ia e o gastava em Jerusalém a cada ano. 8 E o terceiro eu o dava a quem era devido, como me ordenara Débora, a mãe de meu pai, porque fui deixado órfão por meu pai. 9 E quando me tornei homem, tomei a Ana por mulher, da semente da nossa família, e dela gerei a Tobias. 10 E quando fomos levados cativos para Nínive, todos os meus irmãos e os da minha parentela comiam dos pães dos gentios; 11 eu, porém, guardei a minha alma para não comer, 12 porque me lembrava de Deus com toda a minha alma. 13 E o Altíssimo me deu graça e formosura diante de Enemessaros, e eu era o seu comprador. 14 E eu ia para a Média e depositei com Gabael, o irmão de Gabrias, em Ragae da Média, dez talentos de prata. 15 E quando Enemessaros morreu, Senaqueribe, seu filho, reinou em seu lugar; e os seus caminhos se tornaram instáveis, e eu não pude mais ir para a Média. 16 E nos dias de Enemessaros, eu dava muitas esmolas aos meus irmãos. 17 Os meus pães eu os dava aos famintos e vestes aos nus; e se eu via algum da minha parentela morto e lançado para trás do muro de Nínive, eu o sepultava. 18 E se Senaqueribe, o rei, matava alguém quando veio fugindo da Judeia, eu os sepultava às escondidas (pois ele matou muitos na sua ira), e os corpos eram procurados pelo rei e não eram encontrados. 19 E, indo um dos de Nínive, indicou ao rei a meu respeito, que eu os sepultava, e me escondi. E, sabendo que era procurado para morrer, temendo, me retirei. 20 E foram saqueados todos os meus bens, e nada me foi deixado, a não ser Ana, minha mulher, e Tobias, meu filho. 21 E não passaram cinquenta dias até que os seus dois filhos o mataram e fugiram para os montes de Ararate. E Saĥerdonos, seu filho, reinou em seu lugar; e designou Aicaros o de Anael, o filho do meu irmão, sobre toda a contabilidade do seu reino e sobre toda a administração. 22 E Aicaros intercedeu por mim, e eu vim para Nínive. Aicaros era o copeiro, o encarregado do sinete, o administrador e o contador; e Saĥerdonos o constituiu como segundo depois de si. Ele era meu sobrinho.

REFERÊNCIAS CRUZADAS

1.2 1Rs 1.46; Ne 1.1; Dn 8.2. 1.3 Gn 40.20; Et 2.18; Mc 6.21. 1.6 Et 2.18; 7.8; Ez 23.41; Am 2.8; 6.4. 1.7 Et 2.18. 1.9 Et 1.11-17. 1.10 Et 7.9; Dn 5.1-4. 1.13 1Cr 12.32; Jr 10.7; Dn 2.12; Mt 2.1. 1.14 2Rs 25.19; Ed 7.14; Mt 18.10. 1.17 Ef 5.33. 1.19 Et 3.12; 8.8; Dn 6.8,10,13,16. 1.20 Ef 5.33; Cl 3.18; 1Pe 3.1. 1.22 Et 3.12; 8.9; Ef 5.22-24; 1Tm 2.12.

Τωβὶτ - 02

ὅτε δὲ κατῆλθον εἰς τὸν οἶκόν μου καὶ ἀπεδόθη μοι ῎Αννα ἡ γυνή μου, καὶ Τωβίας ὁ υἱός μου, ἐν τῇ πεντηκοστῇ ἑορτῇ, ἥ ἐστιν ἁγία ἑπτὰ ἑβδομάδων, ἐγενήθη ἄριστον καλόν μοι, καὶ ἀνέπεσα τοῦ φαγεῖν. 2 καὶ ἐθεασάμην ὄψα πολλὰ καὶ εἶπα τῷ υἱῷ μου βάδισον καὶ ἄγαγε ὃν ἂν εὕρῃς τῶν ἀδελφῶν ἡμῶν ἐνδεῆ, ὃς μέμνηται τοῦ Κυρίου, καὶ ἰδοὺ μένω σε. 3 καὶ ἐλθὼν εἶπε πάτερ, εἷς ἐκ τοῦ γένους ἡμῶν ἐστραγγαλωμένος ἔρριπται ἐν τῇ ἀγορᾷ. 4 κἀγὼ πρὶν ἢ γεύσασθαί με, ἀναπηδήσας ἀνειλόμην αὐτὸν εἴς τι οἴκημα, ἕως οὗ ἔδυ ὁ ἥλιος. 5 καὶ ἐπιστρέψας ἐλουσάμην καὶ ἤσθιον τὸν ἄρτον μου ἐν λύπῃ 6 καὶ ἐμνήσθην τῆς προφητείας ᾿Αμώς, καθὼς εἶπε στραφήσονται αἱ ἑορταὶ ὑμῶν εἰς πένθος καὶ πᾶσαι αἱ εὐφροσύναι ὑμῶν εἰς θρῆνον, 7 καὶ ἔκλαυσα. καὶ ὅτε ἔδυ ὁ ἥλιος, ᾠχόμην καὶ ὀρύξας ἔθαψα αὐτόν. 8 καὶ οἱ πλησίον ἐπεγέλων λέγοντες οὐκ ἔτι φοβεῖται φονευθῆναι περὶ τοῦ πράγματος τούτου, καὶ ἀπέδρα, καὶ ἰδοὺ πάλιν θάπτει τοὺς νεκρούς. 9 καὶ ἐν αὐτῇ τῇ νυκτὶ ἀνέλυσα θάψας καὶ ἐκοιμήθην μεμιαμμένος παρὰ τὸν τοῖχον τῆς αὐλῆς, καὶ τὸ πρόσωπόν μου ἀκάλυπτον ἦν. 10 καὶ οὐκ ᾔδειν ὅτι στρουθία ἐν τῷ τοίχῳ ἐστί, καὶ τῶν ὀφθαλμῶν μου ἀνεῳγότων, ἀφώδευσαν τὰ στρουθία θερμὸν εἰς τοὺς ὀφθαλμούς μου, καὶ ἐγενήθη λευκώματα ἐν τοῖς ὀφθαλμοῖς μου. καὶ ἐπορεύθην πρὸς ἰατρούς, καὶ οὐκ ὠφέλησάν με ᾿Αχιάχαρος δὲ ἔτρεφέ με, ἕως οὗ ἐπορεύθην εἰς τὴν ᾿Ελυμαΐδα. 11 καὶ ἡ γυνή μου ῎Αννα ἠριθεύετο ἐν τοῖς γυναικείοις 12 καὶ ἀπέστελλε τοῖς κυρίοις, καὶ ἀπέδωκαν αὐτῇ καὶ αὐτοὶ τὸν μισθὸν προσδόντες καὶ ἔριφον. 13 ὅτε δὲ ἦλθε πρός με, ἤρξατο κράζειν· καὶ εἶπα αὐτῇ πόθεν τὸ ἐρίφιον; μὴ κλεψιμαῖόν ἐστιν; ἀπόδος αὐτὸ τοῖς κυρίοις οὐ γὰρ θεμιτόν ἐστι φαγεῖν κλεψιμαῖον. 14 ἡ δὲ εἶπε δῶρον δέδοταί μοι ἐπὶ τῷ μισθῷ. καὶ οὐκ ἐπίστευον αὐτῇ καὶ ἔλεγον ἀποδιδόναι αὐτὸ τοῖς κυρίοις καί ἠρυθρίων πρὸς αὐτήν ἡ δὲ ἀποκριθεῖσα εἶπέ μοι ποῦ εἰσιν αἱ ἐλεημοσύναι σου καὶ αἱ δικαιοσύναι σου; ἰδοὺ γνωστὰ πάντα μετὰ σοῦ.

1 Quando, porém, voltei para a minha casa e me foi devolvida Ana, minha mulher, e Tobias, meu filho, na festa de Pentecostes, que é a santa festa das sete semanas, foi-me preparada uma boa refeição, e reclinei-me para comer. 2 E vi muitos pratos e disse ao meu filho: "Vai e traz quem quer que encontres dos nossos irmãos necessitados, que se lembra do Senhor; e eis que te espero." 3 E, vindo, ele disse: "Pai, um do nosso povo, estrangulado, foi lançado na praça." 4 E eu, antes de provar a comida, saltando, o recolhi para dentro de um pequeno cômodo, até que o sol se pôs. 5 E, voltando, lavei-me e comi o meu pão com tristeza. 6 E me lembrei da profecia de Amós, como ele disse: "As vossas festas se converterão em pranto, e todas as vossas alegrias em lamentação." 7 E chorei. E, quando o sol se pôs, fui e, cavando, o sepultei. 8 E os vizinhos zombavam, dizendo: "Ele não teme mais ser morto por causa deste assunto; ele fugiu e eis que de novo sepulta os mortos." 9 E naquela mesma noite, voltei, depois de o sepultar, e dormi, estando impuro, junto ao muro do pátio; e o meu rosto estava descoberto. 10 E eu não sabia que havia pardais no muro; e, estando os meus olhos abertos, os pardais deixaram cair excremento quente nos meus olhos, e se formaram manchas brancas nos meus olhos. E fui aos médicos, e não me ajudaram. E Aicaros me sustentou, até que fui para a Elimaida. 11 E minha mulher, Ana, trabalhava em obras femininas. 12 E as enviava aos seus senhores, e eles lhe davam o salário e, além disso, acrescentavam-lhe um cabrito. 13 Quando, porém, ele chegou a mim, começou a balir. E eu lhe disse: "De onde é este cabritinho? Não será roubado? Devolve-o aos seus donos, pois não é lícito comer coisa roubada." 14 Ela, porém, disse: "Foi-me dado de presente, além do salário." E eu não acreditava nela e dizia que o devolvesse aos seus donos, e enrubescia diante dela. Ela, porém, respondendo, me disse: "Onde estão as tuas esmolas e as tuas justiças? Eis que tudo é conhecido contigo."


REFERÊNCIAS CRUZADAS


2.1 Et 1.19,20. 2.2 1Rs 1.2. 2.5 1Sm 9.1; Et 1.1; 3.2. 2.6 2Rs 24.6,14,15; 2Cr 36.10,20; Jr 24.1. 2.7 Et 2.15. 2.8 Et 2.3; Dn 1.13-20. 2.9 Et 2.3,12. 2.10 Et 2.20. 2.14 Et 4.11. 2.15 Et 2.7; 5.2,8; 9.29. 2.17 Et 1.11. 2.18 Et 1.3; Mc 6.21. 2.19 Et 2.14. 2.20 Et 2.10; Pv 22.6. 2.21 Et 6.2. 2.22 Et 6.1,2. 2.23 Et 6.1; 10.2.
 

Τωβὶτ - 03

καὶ λυπηθεὶς ἔκλαυσα καὶ προσευξάμην μετ᾿ ὀδύνης λέγων 2 δίκαιος εἶ, Κύριε, καὶ πάντα τὰ ἔργα σου καὶ πᾶσαι αἱ ὁδοί σου ἐλεημοσύναι καὶ ἀλήθεια, καὶ κρίσιν ἀληθινὴν καὶ δικαίαν σὺ κρίνεις εἰς τὸν αἰῶνα. 3 μνήσθητί μου καὶ ἐπίβλεψον ἐπ᾿ ἐμέ μή με ἐκδικήσῃς ταῖς ἁμαρτίαις μου καὶ τοῖς ἀγνοήμασί μου καὶ τῶν πατέρων μου, ἃ ἥμαρτον ἐνώπιόν σου 4 παρήκουσαν γὰρ τῶν ἐντολῶν σου, καὶ ἔδωκας ἡμᾶς εἰς διαρπαγὴν καὶ αἰχμαλωσίαν καὶ θάνατον καὶ παραβολὴν ὀνειδισμοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν, ἐν οἷς ἐσκορπίσμεθα. 5 καὶ νῦν πολλαὶ αἱ κρίσεις σού εἰσι καὶ ἀληθιναὶ ἐξ ἐμοῦ ποιῆσαι περὶ τῶν ἁμαρτιῶν μου καὶ τῶν πατέρων μου, ὅτι οὐκ ἐποιήσαμεν τὰς ἐντολάς σου οὐ γὰρ ἐπορεύθημεν ἐν ἀληθείᾳ ἐνώπιόν σου. 6 καὶ νῦν κατὰ τὸ ἀρεστὸν ἐνώπιόν σου ποίησον μετ᾿ ἐμοῦ· ἐπίταξον ἀναλαβεῖν τὸ πνεῦμά μου, ὅπως ἀπολυθῶ καὶ γένωμαι γῆ διότι λυσιτελεῖ μοι ἀποθανεῖνζῆν, ὅτι ὀνειδισμοὺς ψευδεῖς ἤκουσα, καὶ λύπη ἐστὶ πολλὴ ἐν ἐμοί ἐπίταξον ἀπολυθῆναί με τῆς ἀνάγκης ἤδη εἰς τὸν αἰώνιον τόπον, μὴ ἀποστρέψῃς τὸ πρόσωπόν σου ἀπ᾿ἐμοῦ. 7 ἐν τῇ αὐτῇ ἡμέρᾳ συνέβη τῇ θυγατρὶ Ραγουὴλ Σάρρᾳ ἐν ᾿Εκβατάνοις τῆς Μηδίας καὶ ταύτην ὀνειδισθῆναι ὑπὸ παιδισκῶν πατρὸς αὐτῆς, 8 ὅτι ἦν δεδομένη ἀνδράσιν ἑπτά, καὶ ᾿Ασμοδαῖος τὸ πονηρὸν δαιμόνιον ἀπέκτεινεν αὐτοὺς πρὶνγενέσθαι αὐτοὺς μετ᾿ αὐτῆς ὡς ἐν γυναιξί. καὶ εἶπαν αὐτῇ οὐ συνιεῖς ἀποπνίγουσά σου τοὺς ἄνδρας; ἤδη ἑπτὰ ἔσχες καὶ ἑνὸς αὐτῶν οὐκ ὠνομάσθης 9 τί ἡμᾶς μαστιγοῖς; εἰ ἀπέθαναν, βάδιζε μετ᾿ αὐτῶν μὴ ἴδοιμέν σου υἱὸνθυγατέρα εἰς τὸν αἰῶνα. 10 ταῦτα ἀκούσασα ἐλυπήθη σφόδρα ὥστε ἀπάγξασθαι. καὶ εἶπε μία μέν εἰμι τῷ πατρί μου ἐὰν ποιήσω τοῦτο, ὄνειδος αὐτῷ ἔσται, καὶ τὸ γῆρας αὐτοῦ κατάξω μετ᾿ ὀδύνης εἰς ᾅδου. 11 καὶ ἐδεήθη πρὸς τῇ θυρίδι καὶ εἶπεν εὐλογητὸς εἶ, ΚύριεΘεός μου, καὶ εὐλογητὸν τὸ ὄνομά σου τὸ ἅγιον καὶ ἔντιμον εἰς τοὺς αἰῶνας εὐλογήσαισάν σε πάντα τὰ ἔργα σου εἰς τὸν αἰῶνα. 12 καὶ νῦν, Κύριε, τοὺς ὀφθαλμούς μου καὶ τὸ πρόσωπόν μου εἰς σὲ δέδωκα 13 εἰπὸν ἀπολῦσαί με ἀπὸ τῆς γῆς καὶ μὴ ἀκοῦσαί με μηκέτι ὀνειδισμόν. 14 σὺ γινώσκεις, Κύριε, ὅτι καθαρά εἰμι ἀπὸ πάσης ἁμαρτίας ἀνδρὸς 15 καὶ οὐκ ἐμόλυνα τὸ ὄνομά μου οὐδὲ τὸ ὄνομα τοῦ πατρός μου ἐν τῇ γῇ τῆς αἰχμαλωσίας μου. μονογενής εἰμι τῷ πατρί μου, καὶ οὐχ ὑπάρχει αὐτῷ παιδίον, ὃ κληρονομήσει αὐτόν, οὐδὲ ἀδελφὸς ἐγγὺς οὐδὲ ὑπάρχων αὐτῷ υἱός, ἵνα συντηρήσω ἐμαυτὴν αὐτῷ γυναῖκα. ἤδη ἀπώλοντό μοι ἑπτά ἵνα τί μοι ζῆν; καὶ εἰ μὴ δοκεῖ σοι ἀποκτεῖναί με, ἐπίταξον ἐπιβλέψαι ἐπ᾿ ἐμὲ καὶ ἐλεῆσαί με καὶ μηκέτι ἀκοῦσαί με ὀνειδισμόν. 16 καὶ εἰσηκούσθη προσευχὴ ἀμφοτέρων ἐνώπιον τῆς δόξης τοῦ μεγάλου Ραφαήλ, 17 καὶ ἀπεστάλη ἰάσασθαι τοὺς δύο, τοῦ Τωβὶτ λεπίσαι τὰ λευκώματα καὶ Σάρραν τὴν τοῦ Ραγουὴλ δοῦναι Τωβίᾳ τῷ υἱῷ Τωβὶτ γυναῖκα καὶ δῆσαι ᾿Ασμοδαῖον τὸ πονηρὸν δαιμόνιον, διότι Τωβίᾳ ἐπιβάλλει κληρονομῆσαι αὐτήν. ἐν αὐτῷ τῷ καιρῷ ἐπιστρέψας Τωβὶτ εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ καὶ Σάρρα ἡ τοῦ Ραγουὴλ κατέβη ἐκ τοῦ ὑπερῴου αὐτῆς.

1 E, entristecido, chorei e orei com angústia, dizendo: 2 "Tu és justo, Senhor, e todas as tuas obras e todos os teus caminhos são misericórdia e verdade; e tu julgas um juízo verdadeiro e justo para sempre. 3 Lembra-te de mim e olha para mim. Não me castigues pelos meus pecados, nem pelas minhas ignorâncias, nem pelas dos meus pais, que pecaram diante de ti; 4 pois desobedeceram aos teus mandamentos, e nos entregaste ao saque, ao cativeiro e à morte, e por provérbio de opróbrio a todas as nações entre as quais fomos dispersos. 5 E agora, muitos e verdadeiros são os teus juízos que fazes de mim por causa dos meus pecados e dos meus pais, porque não cumprimos os teus mandamentos, pois não andamos em verdade diante de ti. 6 E agora, segundo o que é agradável diante de ti, faze comigo: ordena que se recolha o meu espírito, para que eu seja liberto e me torne pó; porque é mais vantajoso para mim morrer do que viver, pois ouvi reprovações falsas, e há muita tristeza em mim. Ordena que eu seja já liberto da aflição para o lugar eterno; não desvies de mim o teu rosto." 7 Naquele mesmo dia, aconteceu que Sara, filha de Raguel, em Ecbátana da Média, também foi ultrajada pelas servas de seu pai, 8 porque fora dada a sete maridos, e Asmodeu, o daimon mau, os matara antes que eles estivessem com ela da forma como se deve estar com as mulheres. E lhe disseram: "Não entendes que sufocas os teus maridos? Já tiveste sete, e de nenhum deles foste chamada pelo nome. 9 Por que nos flagelas? Se eles morreram, vai com eles. Que nunca vejamos de ti filho nem filha para sempre!" 10 Ouvindo isto, entristeceu-se profundamente, a ponto de se enforcar. Mas disse: "Sou a única filha do meu pai. Se eu fizer isto, será uma desonra para ele, e farei descer a sua velhice com angústia ao hades." 11 E orou junto à janela e disse: "Bendito és tu, Senhor meu Deus, e bendito é o teu nome, santo e honrado para sempre. Que todas as tuas obras te bendigam para sempre. 12 E agora, Senhor, os meus olhos e o meu rosto eu os entreguei a ti. 13 Dize que eu seja liberta da terra e que não ouça mais ultraje. 14 Tu sabes, Senhor, que sou pura de todo pecado de homem, 15 e que não manchei o meu nome, nem o nome de meu pai, na terra do meu cativeiro. Sou filha única do meu pai, e ele não tem filho que o herde, nem irmão próximo, nem parente para quem eu deva me guardar como mulher. Já pereceram para mim sete. Para que viver? E, se não te parece bem matar-me, ordena que se olhe para mim e que se tenha misericórdia de mim, e que eu não ouça mais ultraje." 16 E a oração de ambos foi ouvida diante da glória do grande Rafael. 17 E foi enviado para curar os dois: a Tobit, para remover as manchas brancas, e a Sara, a filha de Raguel, para dar a Tobias, filho de Tobit, por mulher, e para prender Asmodeu, o daimon mau; porque a Tobias cabia herdá-la. Naquele mesmo momento, Tobit, voltando-se, entrou em sua casa, e Sara, a filha de Raguel, desceu do seu quarto de cima.


REFERÊNCIAS CRUZADAS


3.1 Nm 24.7; 1Sm 15.8; Et 3.10; 5.11; 8.3. 3.2 Et 2.19,21; 5.9; Sl 15.4. 3.3 Et 3.2. 3.5 Et 3.2; 5.9; Dn 3.19. 3.6 Sl 83.2-4. 3.7 Et 9.24-26. 3.8 At 16.20,21. 3.10 Gn 41.42; Et 7.6; 8.2,8. 3.12 Et 1.22; 8.8-10; Dn 3.4-7. 3.14 Et 8.13,14. 3.15 Et 8.15.
 

Τωβὶτ - 04

ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνη ἐμνήσθη Τωβὶτ περὶ τοῦ ἀργυρίου, οὗ παρέθετο Γαβαὴλ ἐν Ράγοις τῆς Μηδίας, 2 καὶ εἶπεν ἐν ἑαυτῷ ἐγὼ ᾐτησάμην θάνατον, τί οὐ καλῶ Τωβίαν τὸν υἱόν μου, ἵνα αὐτῷ ὑποδείξω πρὶν ἀποθανεῖν με; 3 καὶ καλέσας αὐτὸν εἶπε παιδίον, ἐὰν ἀποθάνω, θάψον με, καὶ μὴ ὑπερίδῃς τὴν μητέρα σου τίμα αὐτὴν πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς σου καὶ ποίει τὸ ἀρεστὸν αὐτῇ καὶ μὴ λυπήσῃς αὐτήν. 4 μνήσθητι, παιδίον, ὅτι πολλοὺς κινδύνους ἑώρακεν ἐπὶ σοὶ ἐν τῇ κοιλίᾳ ὅταν ἀποθάνῃ, θάψον αὐτὴν παρ᾿ ἐμοὶ ἐν ἑνὶ τάφῳ. 5 πάσας τὰς ἡμέρας, παιδίον, Κυρίου τοῦ Θεοῦ ἡμῶν μνημόνευε καὶ μὴ θελήσῃς ἁμαρτάνειν καὶ παραβῆναι τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ. δικαιοσύνην ποίει πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς σου καὶ μὴ πορευθῇς ταῖς ὁδοῖς τῆς ἀδικίας 6 διότι ποιοῦντός σου τὴν ἀλήθειαν, εὐοδίαι ἔσονται ἐν τοῖς ἔργοις σου καὶ πᾶσι τοῖς ποιοῦσι τὴν δικαιοσύνην. 7 ἐκ τῶν ὑπαρχόντων σοι ποίει ἐλεημοσύνην, καὶ μὴ φθονεσάτω σου ὁ ὀφθαλμὸς ἐν τῷ ποιεῖν σε ἐλεημοσύνην μὴ ἀποστρέψῃς τὸ πρόσωπόν σου ἀπὸ παντὸς πτωχοῦ, καὶ ἀπὸ σοῦ οὐ μὴ ἀποστραφῇ τὸ πρόσωπον τοῦ Θεοῦ. 8 ὡς σοὶ ὑπάρχει κατὰ τὸ πλῆθος, ποίησον ἐξ αὐτῶν ἐλεημοσύνην ἐὰν ὀλίγον σοι ὑπάρχῃ, κατὰ τὸ ὀλίγον μὴ φοβοῦ ποιεῖν ἐλεημοσύνην 9 θέμα γὰρ ἀγαθὸν θησαυρίζεις σεαυτῷ εἰς ἡμέραν ἀνάγκης· 10 διότι ἐλεημοσύνη ἐκ θανάτου ρύεται καὶ οὐκ ἐᾷ εἰσελθεῖν εἰς τὸ σκότος 11 δῶρον γὰρ ἀγαθόν ἐστιν ἐλεημοσύνη πᾶσι τοῖς ποιοῦσιν αὐτὴν ἐνώπιον τοῦ ῾Υψίστου. 12 πρόσεχε σεαυτῷ, παιδίον, ἀπὸ πάσης πορνείας καὶ γυναῖκα πρῶτον λάβε ἀπὸ τοῦ σπέρματος τῶν πατέρων σου μὴ λάβῃς γυναῖκα ἀλλοτρίαν, ἣ οὐκ ἔστιν ἐκ τῆς φυλῆς τοῦ πατρός σου, διότι υἱοὶ προφητῶν ἐσμεν. Νῶε, ῾Αβραάμ, ᾿Ισαάκ, ᾿Ιακώβ, οἱ πατέρες ἡμῶν ἀπὸ τοῦ αἰῶνος μνήσθητι, παιδίον, ὅτι αὐτοὶ πάντες ἔλαβον γυναῖκας ἐκ τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν καὶ εὐλογήθησαν ἐν τοῖς τέκνοις αὐτῶν, καὶ τὸ σπέρμα αὐτῶν κληρονομήσει γῆν. 13 καὶ νῦν, παιδίον, ἀγάπα τοὺς ἀδελφούς σου καὶ μὴ ὑπερηφανεύου τῇ καρδίᾳ σου ἀπὸ τῶν ἀδελφῶν σου καὶ τῶν υἱῶν καὶ θυγατέρων τοῦ λαοῦ σου λαβεῖν σεαυτῷ ἐξ αὐτῶν γυναῖκα διότι ἐν τῇ ὑπερηφανίᾳ ἀπώλεια καὶ ἀκαταστασία πολλή, καὶ ἐν τῇ ἀχρειότητι ἐλάττωσις καὶ ἔνδεια μεγάληγὰρ ἀχρειότης μήτηρ ἐστὶ τοῦ λιμοῦ. 14 μισθὸς παντὸς ἀνθρώπου, ὃς ἐὰν ἐργάσηται παρὰ σοί, μὴ αὐλισθήτω, ἀλλ᾿ ἀπόδος αὐτῷ παραυτίκα, καὶ ἐὰν δουλεύσῃς τῷ Θεῷ, ἀποδοθήσεταί σοι. πρόσεχε σεαυτῷ, παιδίον, ἐν πᾶσι τοῖς ἔργοις σου καὶ ἴσθι πεπαιδευμένος ἐν πάσῃ ἀναστροφῇ σου. 15 καὶ ὃ μισεῖς, μηδενὶ ποιήσῃς. οἶνον εἰς μέθην μὴ πίῃς, καὶ μὴ πορευθήτω μετὰ σοῦ μέθη ἐν τῇ ὁδῷ σου. 16 ἐκ τοῦ ἄρτου σου δίδου πεινῶντι καὶ ἐκ τῶν ἱματίων σου τοῖς γυμνοῖς πᾶν, ὃ ἐὰν περισσεύσῃ σοι, ποίει ἐλεημοσύνην, καὶ μὴ φθονεσάτω σου ὁ ὀφθαλμὸς ἐν τῷ ποιεῖν σε ἐλεημοσύνην. 17 ἔκχεον τοὺς ἄρτους σου ἐπὶ τὸν τάφον τῶν δικαίων καὶ μὴ δῷς τοῖς ἁμαρτωλοῖς. 18 συμβουλίαν παρὰ παντὸς φρονίμου ζήτησον καὶ μὴ καταφρονήσῃς ἐπί πάσης συμβουλίας χρησίμης. 19 καὶ ἐν παντὶ καιρῷ εὐλόγει Κύριον τὸν Θεὸν καὶ παρ᾿ αὐτοῦ αἴτησον, ὅπως αἱ ὁδοί σου εὐθεῖαι γένωνται, καὶ πᾶσαι αἱ τρίβοι καὶ βουλαί σου εὐοδωθῶσι· διότι πᾶν ἔθνος οὐκ ἔχει βουλήν, ἀλλ᾿ αὐτὸς ὁ Κύριος δίδωσι πάντα τὰ ἀγαθὰ καὶ ὃν ἐὰν θέλῃ, ταπεινοῖ, καθὼς βούλεται. καὶ νῦν, παιδίον, μνημόνευε τῶν ἐντολῶν μου, καὶ μὴ ἐξαλειφθήτωσαν ἐκ τῆς καρδίας σου. 20 καὶ νῦν ὑποδεικνύω σοι τὰ δέκα τάλαντα τοῦ ἀργυρίου, ἃ παρεθέμην Γαβαήλῳ τῷ τοῦ Γαβρία ἐν Ράγοις τῆς Μηδίας. 21 καὶ μὴ φοβοῦ, παιδίον, ὅτι ἐπτωχεύσαμεν ὑπάρχει σοι πολλά, ἐὰν φοβηθῇς τὸν Θεόν, καὶ ἀποστῇς ἀπὸ πάσης ἁμαρτίας καὶ ποιήσῃς τὸ ἀρεστὸν ἐνώπιον αὐτοῦ.

1 Naquele dia, Tobit se lembrou da prata que depositara com Gabael em Ragae da Média, 2 e disse a si mesmo: "Eu pedi a morte; por que não chamo Tobias, meu filho, para lhe indicar isto antes de eu morrer?" 3 E, chamando-o, disse: "Filho, se eu morrer, sepulta-me; e não desprezes a tua mãe. Honra-a todos os dias da tua vida, faze o que é agradável a ela e não a entristeças. 4 Lembra-te, filho, que ela viu muitos perigos por ti no ventre. Quando ela morrer, sepulta-a junto a mim, num só túmulo. 5 Todos os dias, filho, sê memorioso do Senhor nosso Deus, e não queiras pecar nem transgredir os seus mandamentos. Pratica a justiça todos os dias da tua vida e não andes nos caminhos da injustiça. 6 Porque, se praticares a verdade, haverá prosperidade nas tuas obras e em todos os que praticam a justiça. 7 Do que te pertence, dá esmola; e que o teu olho não inveje quando deres esmola. Não desvies o teu rosto de nenhum pobre, e de ti não se desviará o rosto de Deus. 8 Conforme o que tiveres em abundância, dá esmola disso. Se tiveres pouco, conforme o pouco, não temas dar esmola. 9 Pois um bom tesouro ajuntas para ti mesmo para o dia da necessidade. 10 Porque a esmola livra da morte e não deixa entrar nas trevas. 11 Pois a esmola é um bom dom para todos os que a praticam diante do Altíssimo. 12 Guarda-te, filho, de toda prostituição. E, primeiro, toma uma mulher da semente dos teus pais. Não tomes mulher estrangeira, que não seja da família de teu pai, porque somos filhos de profetas. Noé, Abraão, Isaque, Jacó, nossos pais desde a antiguidade, lembra-te, filho, que todos eles tomaram mulheres de entre os seus irmãos e foram abençoados nos seus filhos, e a sua semente herdará a terra. 13 E agora, filho, ama os teus irmãos e não te ensoberbeças no teu coração para com os teus irmãos e os filhos e filhas do teu povo, para tomares para ti mulher dentre eles; porque na soberba há perdição e muita instabilidade, e na inutilidade, diminuição e grande miséria. Pois a inutilidade é a mãe da fome. 14 O salário de todo homem que trabalhar para ti, não pernoite, mas paga-lhe imediatamente; e, se servires a Deus, a ti será recompensado. Guarda-te, filho, em todas as tuas obras e sê instruído em toda a tua conduta. 15 E o que odeias, a ninguém o faças. Vinho até a embriaguez não bebas, e não ande contigo a embriaguez no teu caminho. 16 Do teu pão, dá ao faminto, e das tuas vestes, aos nus. Tudo o que te sobrar, dá em esmola; e que o teu olho não inveje quando deres esmola. 17 Derrama os teus pães sobre o túmulo dos justos e não dês aos transgressores. 18 Procura o conselho de todo prudente e não desprezes nenhum conselho útil. 19 E em todo tempo bendize o Senhor Deus e pede-lhe que os teus caminhos se tornem retos, e que todas as tuas veredas e os teus conselhos sejam prósperos. Porque nenhuma nação tem conselho, mas o próprio Senhor dá todos os bens e, a quem quer, humilha, como lhe apraz. E agora, filho, lembra-te dos meus mandamentos, e que eles não se apaguem do teu coração. 20 E agora, te mostro os dez talentos de prata que depositei com Gabael, o de Gabrias, em Ragae da Média. 21 E não temas, filho, porque empobrecemos. Muito te pertence, se temeres a Deus, te afastares de todo pecado e fizeres o que é agradável diante dele."


REFERÊNCIAS CRUZADAS


4.1 Gn 27.34; Js 7.6; 2Sm 1.11. 4.7 Et 3.9. 4.8 Et 3.14,15. 4.11 Et 5.1,2; 8.4. 4.14 Lv 26.42; 2Rs 13.5. 4.16 1Sm 19.4,5; At 20.24.
 

Τωβὶτ - 05

καὶ ἀποκριθεὶς Τωβίας εἶπεν αὐτῷ πάτερ, ποιήσω πάντα, ὅσα ἐντέταλσαί μοι 2 ἀλλὰ πῶς δυνήσομαι λαβεῖν τὸ ἀργύριον καὶ οὐ γινώσκω αὐτόν; 3 καὶ ἔδωκεν αὐτῷ τὸ χειρόγραφον καὶ εἶπεν αὐτῷ ζήτησον σεαυτῷ ἄνθρωπον, ὃς συμπορεύσεταί σοι, καὶ δώσω αὐτῷ μισθὸν ἕως ζῶ καὶ λαβὲ πορευθεὶς τὸ ἀργύριον. 4 καὶ ἐπορεύθη ζητῆσαι ἄνθρωπον καὶ εὗρε τὸν Ραφαήλ, ὃς ἦν ἄγγελος, καὶ οὐκ ᾔδει 5 καὶ εἶπεν αὐτῷ εἰ δύναμαι πορευθῆναι μετὰ σοῦ ἐν Ράγοις τῆς Μηδίας, καὶ εἰ ἔμπειρος εἶ τῶν τόπων; 6 καὶ εἶπεν αὐτῷ ὁ ἄγγελος πορεύσομαι μετὰ σοῦ καὶ τῆς ὁδοῦ ἐμπειρῶ καὶ παρὰ Γαβαὴλ τὸν ἀδελφὸν ἡμῶν ηὐλίσθην. 7 καὶ εἶπεν αὐτῷ Τωβίας ὑπόμεινόν με, καὶ ἐρῶ τῷ πατρί. 8 καὶ εἶπεν αὐτῷ πορεύου καὶ μὴ χρονίσῃς. 9 καὶ εἰσελθὼν εἶπε τῷ πατρί ἰδοὺ εὕρηκα ὃς συμπορεύσεταί μοι. ὁ δὲ εἶπε φώνησον αὐτὸν πρός με, ἵνα ἐπιγνῶ ποίας φυλῆς ἐστι καὶ εἰ πιστὸς τοῦ πορευθῆναι μετὰ σοῦ. 10 καὶ ἐκάλεσεν αὐτόν, καὶ εἰσῆλθε, καὶ ἠσπάσαντο ἀλλήλους. 11 καὶ εἶπεν αὐτῷ Τωβίτ· ἀδελφέ, ἐκ ποίας φυλῆς καὶ ἐκ ποίας πατριᾶς εἶ σύ; ὑπόδειξόν μοι. 12 καὶ εἶπεν αὐτῷ· φυλὴν καὶ πατριὰν σὺ ζητεῖς ἢ μίσθιον, ὃς συμπορεύσεται μετὰ τοῦ υἱοῦ σου; καὶ εἶπεν αὐτῷ Τωβίτ βούλομαι, ἀδελφέ, ἐπιγνῶναι τὸ γένος σου καὶ τὸ ὄνομα. 13 ὃς δὲ εἶπεν ἐγὼ ᾿Αζαρίας ᾿Ανανίου τοῦ μεγάλου, τῶν ἀδελφῶν σου. 14 καὶ εἶπεν αὐτῷ ὑγιαίνων ἔλθοις, ἀδελφέ, καὶ μή μοι ὀργισθῇς, ὅτι ἐζήτησα τὴν φυλήν σου καὶ τὴν πατριάν σου ἐπιγνῶναι. καὶ σὺ τυγχάνεις ἀδελφός μου ἐκ τῆς καλῆς καὶ ἀγαθῆς γενεᾶς ἐπεγίνωσκον γὰρ ἐγὼ ᾿Ανανίαν καὶ ᾿Ιωνάθαν τοὺς υἱοὺς Σεμεΐ τοῦ μεγάλου, ὡς ἐπορευόμεθα κοινῶς εἰς ῾Ιεροσόλυμα προσκυνεῖν, ἀναφέροντες τὰ πρωτότοκα καὶ τὰς δεκάτας τῶν γεννημάτων, καὶ οὐκ ἐπλανήθησαν ἐν τῇ πλάνῃ τῶν ἀδελφῶν ἡμῶν. ἐκ ρίζης καλῆς εἶ, ἀδελφέ, 15 ἀλλὰ εἰπόν μοι τίνα σοι ἔσομαι μισθὸν διδόναι δραχμὴν τῆς ἡμέρας καὶ τὰ δέοντά σοι ὡς καὶ τῷ υἱῷ μου. 16 καὶ ἔτι προσθήσω σοι ἐπὶ τὸν μισθόν, ἐὰν ὑγιαίνοντες ἐπιστρέψητε. 17 καὶ εὐδόκησαν οὕτως. καὶ εἶπε πρὸς Τωβίαν ἕτοιμος γίνου πρὸς τὴν ὁδόν καὶ εὐοδωθείητε. καὶ ἡτοίμασενυἱὸς αὐτοῦ τὰ πρὸς τὴν ὁδόν. καὶ εἶπεν αὐτῷ ὁ πατὴρ αὐτοῦ πορεύου μετὰ τοῦ ἀνθρώπου τούτου, ὁ δὲ ἐν τῷ οὐρανῷ οἰκῶν Θεὸς εὐοδώσει τὴν ὁδὸν ὑμῶν, καὶ ὁ ἄγγελος αὐτοῦ συμπορευθήτω ὑμῖν. καὶ ἐξῆλθαν ἀμφότεροι ἀπελθεῖν καὶ ὁ κύων τοῦ παιδαρίου μετ᾿ αὐτῶν. 18 ἔκλαυσε δὲ ῎Αννα ἡ μήτηρ αὐτοῦ καὶ εἶπε πρὸς Τωβίτ τί ἐξαπέστειλας τὸ παιδίον ἡμῶν; ἢ οὐχὶράβδος τῆς χειρὸς ἡμῶν ἐστιν ἐν τῷ εἰσπορεύεσθαι αὐτὸν καὶ ἐκπορεύεσθαι ἐνώπιον ἡμῶν; 19 ἀργύριον τῷ ἀργυρίῳ μὴ φθάσαι, ἀλλὰ περίψημα τοῦ παιδίου ἡμῶν γένοιτο 20 ὡς γὰρ δέδοται ἡμῖν ζῆν παρὰ τοῦ Κυρίου, τοῦτο ἱκανὸν ἡμῖν ὑπάρχει. 21 καὶ εἶπεν αὐτῇ Τωβίτ μὴ λόγον ἔχε, ἀδελφή ὑγιαίνων ἐλεύσεται, καὶ οἱ ὀφθαλμοί σου ὄψονται αὐτόν 22 ἄγγελος γὰρ ἀγαθὸς συμπορεύσεται αὐτῷ, καὶ εὐοδωθήσεταιὁδὸς αὐτοῦ, καὶ ὑποστρέψει ὑγιαίνων. καὶ ἐπαύσατο κλαίουσα.

1 E, respondendo, Tobias lhe disse: "Pai, farei tudo o que me ordenaste. 2 Mas como poderei receber a prata, se não a conheço?" 3 E ele lhe deu o recibo e lhe disse: "Procura para ti um homem que vá contigo, e lhe darei um salário enquanto eu viver. E, indo, recebe a prata." 4 E ele foi procurar um homem e encontrou a Rafael, que era um anjo, mas ele não sabia. 5 E lhe disse: "Posso ir contigo a Ragae da Média? E és experiente nos lugares?" 6 E o anjo lhe disse: "Irei contigo, e sou experiente no caminho, e me hospedei com Gabael, nosso irmão." 7 E Tobias lhe disse: "Espera-me, e falarei com meu pai." 8 E ele lhe disse: "Vai, e não te demores." 9 E, entrando, disse ao pai: "Eis que encontrei quem irá comigo." Ele, porém, disse: "Chama-o a mim, para que eu saiba de que clã ele é e se é fiel para ir contigo." 10 E o chamou, e ele entrou, e se saudaram. 11 E Tobit lhe disse: "Irmão, de que clã e de que família és tu? Indica-me." 12 E ele lhe disse: "Clã e família tu procuras, ou um assalariado que vá com o teu filho?" E Tobit lhe disse: "Desejo, irmão, conhecer a tua linhagem e o teu nome." 13 Ele, porém, disse: "Eu sou Azarias, filho do grande Ananias, dos teus irmãos." 14 E ele lhe disse: "Sê bem-vindo e são, irmão! E não te zangues comigo por eu ter procurado conhecer o teu clã e a tua família. E tu és meu irmão, de uma linhagem boa e nobre. Pois eu conheci Ananias e Jônatas, os filhos do grande Semei, quando íamos juntos a Jerusalém para adorar, levando as primícias e os dízimos dos produtos; e eles não se desviaram no erro dos nossos irmãos. De uma boa raiz és tu, irmão. 15 Mas dize-me, que salário te darei? Uma dracma por dia e as tuas necessidades, como também ao meu filho. 16 E ainda te acrescentarei ao salário, se voltardes sãos." 17 E assim concordaram. E ele disse a Tobias: "Prepara-te para o caminho, e que sejais bem-sucedidos." E o seu filho preparou as coisas para o caminho. E seu pai lhe disse: "Vai com este homem; o Deus que habita no céu prosperará o vosso caminho, e o seu anjo vá convosco." E saíram ambos para partir, e o cão do menino com eles. 18 E Ana, sua mãe, chorou e disse a Tobit: "Por que enviaste o nosso menino? Não é ele o cajado da nossa mão, ao entrar e sair diante de nós? 19 Que a prata não se compare à prata, mas que se torne um resgate pelo nosso menino. 20 Pois, como nos foi dado viver pelo Senhor, isto nos é suficiente." 21 E Tobit lhe disse: "Não te preocupes, irmã. Ele virá são, e os teus olhos o verão. 22 Pois um bom anjo irá com ele, e o seu caminho será próspero, e ele voltará são." E ela parou de chorar.


REFERÊNCIAS CRUZADAS


5.3 Et 5.6; 7.2; 9.12; Mc 6.23. 5.6 Et 7.2; 9.12. 5.8 Et 6.14. 5.9 Et 3.5; Jó 20.5; Lc 6.25. 5.10 2Sm 13.22. 5.11 Et 3.1; 9.7-10. 5.14 Et 6.4; 7.9,10.
 

Τωβὶτ - 06

οι δὲ πορευόμενοι τὴν ὁδὸν ἦλθον ἑσπέρας ἐπὶ τὸν Τίγριν ποταμόν, καὶ ηὐλίζοντο ἐκεῖ. 2 τὸ δὲ παιδάριον κατέβη περικλύσασθαι, καὶ ἀνεπήδησεν ἰχθὺς ἀπὸ τοῦ ποταμοῦ καὶ ἐβουλήθη καταπιεῖν τὸ παιδάριον. 3 ὁ δὲ ἄγγελος εἶπεν αὐτῷ ἐπιλαβοῦ τοῦ ἰχθύος. καὶ ἐκράτησε τὸν ἰχθὺν τὸ παιδάριον καὶ ἀνέβαλεν αὐτὸν ἐπὶ τὴν γῆν. 4 καὶ εἶπεν αὐτῷ ὁ ἄγγελος ἀνάτεμε τὸν ἰχθὺν καὶ λαβὼν τὴν καρδίαν καὶ τὸ ἧπαρ καὶ τὴν χολὴν θὲς ἀσφαλῶς. 5 καὶ ἐποίησε τὸ παιδάριον ὡς εἶπεν αὐτῷ ὁ ἄγγελος, τὸν δὲ ἰχθὺν ὀπτήσαντες ἔφαγον. 6 καὶ ὥδευον ἀμφότεροι, ἕως οὗ ἤγγισαν ἐν ᾿Εκβατάνοις. 7 καὶ εἶπε τὸ παιδάριον τῷ ἀγγέλῳ ᾿Αζαρία ἀδελφέ, τί ἐστιν ἡ καρδία καὶ τὸ ἧπαρ καὶ ἡ χολὴ τοῦ ἰχθύος; 8 καὶ εἶπεν αὐτῷ ἡ καρδία καὶ τὸ ἧπαρ, ἐάν τινα ὀχλῇ δαιμόνιονπνεῦμα πονηρόν, ταῦτα δεῖ καπνίσαι ἐνώπιον ἀνθρώπουγυναικός, καὶ οὐκέτι οὐ μὴ ὀχληθῇ 9 ἡ δὲ χολή, ἐγχρῖσαι ἄνθρωπον, ὃς ἔχει λευκώματα ἐν τοῖς ὀφθαλμοῖς, καὶ ἰαθήσεται. 10 ὡς δὲ προσήγγισαν τῇ Ράγῃ, 11 εἶπενἄγγελος τῷ παιδαρίῳ ἀδελφέ, σήμερον αὐλισθησόμεθα παρὰ Ραγουήλ, καὶ αὐτὸς συγγενής σού ἐστι, καὶ ἔστιν αὐτῷ θυγάτηρ ὀνόματι Σάρρα 12 λαλήσω περὶ αὐτῆς τοῦ δοθῆναί σοι αὐτὴν εἰς γυναῖκα, ὅτι σοι ἐπιβάλλεικληρονομία αὐτῆς, καὶ σὺ μόνος εἶ ἐκ τοῦ γένους αὐτῆς, καὶ τὸ κοράσιον καλὸν καὶ φρόνιμόν ἐστι. 13 καὶ νῦν ἄκουσόν μου καὶ λαλήσω τῷ πατρὶ αὐτῆς, καὶ ὅταν ὑποστρέψωμεν ἐκ Ραγῶν, ποιήσομεν τὸν γάμον διότι ἐπίσταμαι Ραγουὴλ ὅτι οὐ μὴ δῷ αὐτὴν ἀνδρὶ ἑτέρῳ κατὰ τὸν νόμον Μωυσῆ ἢ ὀφειλήσει θάνατον, ὅτι τὴν κληρονομίαν σοὶ καθήκει λαβεῖνπάντα ἄνθρωπον. 14 τότε εἶπε τὸ παιδάριον τῷ ἀγγέλῳ ᾿Αζαρία ἀδελφέ, ἀκήκοα ἐγὼ τὸ κοράσιον δεδόσθαι ἑπτὰ ἀνδράσι καὶ πάντας ἐν τῷ νυμφῶνι ἀπολωλότας. 15 καὶ νῦν ἐγὼ μόνος εἰμὶ τῷ πατρὶ καὶ φοβοῦμαι μὴ εἰσελθὼν ἀποθάνω καθὼς καὶ οἱ πρότεροι, ὅτι δαιμόνιον φιλεῖ αὐτήν, ὃ οὐκ ἀδικεῖ οὐδένα πλὴν τῶν προσαγόντων αὐτῇ. καὶ νῦν ἐγὼ φοβοῦμαι μὴ ἀποθάνω καὶ κατάξω τὴν ζωὴν τοῦ πατρός μου καὶ τῆς μητρός μου μετ᾿ ὀδύνης ἐπ᾿ ἐμοὶ εἰς τὸν τάφον αὐτῶν καὶ υἱὸς ἕτερος οὐχ ὑπάρχει αὐτοῖς, ὃς θάψει αὐτούς. 16 εἶπε δὲ αὐτῷ ὁ ἄγγελος οὐ μέμνησαι τῶν λόγων, ὧν ἐνετείλατό σοι ὁ πατήρ σου, ὑπὲρ τοῦ λαβεῖν σε γυναῖκα ἐκ τοῦ γένους σου; καὶ νῦν ἄκουσόν μου, ἀδελφέ, διότι σοὶ ἔσται εἰς γυναῖκα, καὶ τοῦ δαιμονίου μηδένα λόγον ἔχε, ὅτι τὴν νύκτα ταύτην δοθήσεταί σοι αὕτη εἰς γυναῖκα. 17 καὶ ἐὰν εἰσέλθῃς εἰς τὸν νυμφῶνα, λήψῃ τέφραν θυμιαμάτων καὶ ἐπιθήσεις ἀπὸ τῆς καρδίας καὶ τοῦ ἥπατος τοῦ ἰχθύος καὶ καπνίσεις, 18 καὶ ὀσφρανθήσεται τὸ δαιμόνιον καὶ φεύξεται καὶ οὐκ ἐπανελεύσεται εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. ὅταν δὲ προσπορεύῃ αὐτῇ, ἐγέρθητε ἀμφότεροι καὶ βοήσατε πρὸς τὸν ἐλεήμονα Θεόν, καὶ σώσει ὑμᾶς καὶ ἐλεήσει. μὴ φοβοῦ, ὅτι σοὶ αὐτὴ ἡτοιμασμένη ἦν ἀπὸ τοῦ αἰῶνος, καὶ σὺ αὐτὴν σώσεις, καὶ πορεύσεται μετὰ σοῦ, καὶ ὑπολαμβάνω ὅτι σοι ἔσται ἐξ αὐτῆς παιδία. 19 καὶ ὡς ἤκουσε Τωβίας ταῦτα, ἐφίλησεν αὐτήν, καὶ ἡ ψυχὴ αὐτοῦ ἐκολλήθη σφόδρα αὐτῇ.

1 E os que iam pelo caminho chegaram, à tarde, ao rio Tigre, e se hospedaram ali. 2 E o menino desceu para se lavar, e um peixe saltou do rio e quis devorar o menino. 3 Mas o anjo lhe disse: "Agarra o peixe." E o menino segurou o peixe e o lançou sobre a terra. 4 E o anjo lhe disse: "Abre o peixe e, tomando o coração, o fígado e o fel, guarda-os com segurança." 5 E o menino fez como lhe dissera o anjo; e, assando o peixe, o comeram. 6 E ambos caminharam, até que se aproximaram de Ecbátana. 7 E o menino disse ao anjo: "Azarias, irmão, que é o coração, o fígado e o fel do peixe?" 8 E ele lhe disse: "O coração e o fígado, se um daimon ou um espírito mau atormentar alguém, é preciso queimar isto diante do homem ou da mulher, e não será mais atormentado. 9 E o fel, para ungir um homem que tem manchas brancas nos olhos, e ele será curado." 10 E, quando se aproximaram de Ragae, 11 disse o anjo ao menino: "Irmão, hoje nos hospedaremos com Raguel, e ele é teu parente, e tem uma filha de nome Sara. 12 Falarei a respeito dela, para que te seja dada por mulher, porque a ti foi sorteada a sua herança, e tu és o único da sua linhagem; e a moça é bonita e prudente. 13 E agora, ouve-me, e falarei com o pai dela; e, quando voltarmos de Ragae, celebraremos o casamento. Porque sei que Raguel não a poderá dar a outro homem, segundo a lei de Moisés, sob pena de morte, porque a ti cabe receber a herança, mais do que a qualquer outro homem." 14 Então o menino disse ao anjo: "Azarias, irmão, eu ouvi que a moça foi dada a sete maridos, e todos morreram no quarto nupcial. 15 E agora, sou o único filho do meu pai e temo que, entrando, eu morra como os anteriores; porque um daimon a ama, o qual não faz mal a ninguém, a não ser aos que se aproximam dela. E agora, temo que eu morra e faça descer a vida de meu pai e de minha mãe com angústia por minha causa para o seu túmulo; e eles não têm outro filho que os sepulte." 16 Disse-lhe, porém, o anjo: "Não te lembras das palavras que teu pai te ordenou, sobre tomares uma mulher da tua linhagem? E agora, ouve-me, ó irmão, porque ela te será por mulher; e do daimon não tenhas receio, porque esta noite ela te será dada por mulher. 17 E, quando entrares no quarto nupcial, tomarás cinzas de incenso e porás sobre elas o coração e o fígado do peixe, e queimarás. 18 E o daimon o cheirará e fugirá, e não voltará para todo o sempre. E, quando te aproximares dela, levantai-vos ambos e clamai ao Deus misericordioso, e Ele vos salvará e terá misericórdia. Não temas, porque ela te estava preparada desde a eternidade; e tu a salvarás, e ela irá contigo, e suponho que terás dela filhos." 19 E, quando Tobias ouviu isto, amou-a, e a sua alma se apegou muito a ela.


REFERÊNCIAS CRUZADAS


6.1 Et 2.23; 10.2; Dn 6.18. 6.2 Et 2.21-23. 6.4 Et 5.1,14. 6.6 Et 6.7,9,11; Pv 16.18; 18.12. 6.8 1Rs 1.33; Dn 5.29. 6.9 Gn 41.42,43.  6.12 2Sm 15.30; 2Cr 26.20; Jr 14.3,4. 6.13 Gn 12.3; Zc 2.8. 6.14 Et 5.8.
 

Τωβὶτ - 07

καὶ ἦλθον εἰς ᾿Εκβάτανα καὶ παρεγένοντο εἰς τὴν οἰκίαν Ραγουήλ, Σάρρα δὲ ὑπήντησεν αὐτοῖς καὶ ἐχαιρέτισεν αὐτοὺς καὶ αὐτοὶ αὐτήν, καὶ εἰσήγαγεν αὐτοὺς εἰς τὴν οἰκίαν. 2 καὶ εἶπε Ραγουὴλ ῎Εδνᾳ τῇ γυναικὶ αὐτοῦ ὡς ὅμοιοςνεανίσκος Τωβὶτ τῷ ἀνεψιῷ μου; 3 καὶ ἠρώτησεν αὐτούς Ραγουήλ πόθεν ἐστέ, ἀδελφοί; καὶ εἶπαν αὐτῷ ἐκ τῶν υἱῶν Νεφθαλὶμ τῶν αἰχμαλώτων ἐκ Νινευῆ. 4 καὶ εἶπεν αὐτοῖς γινώσκετε Τωβὶτ τὸν ἀδελφὸν ἡμῶν; οἱ δὲ εἶπον γινώσκομεν. καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὑγιαίνει; 5 οἱ δὲ εἶπαν καὶ ζῇ καὶ ὑγιαίνει. καὶ εἶπε Τωβίας πατήρ μού ἐστι. 6 καὶ ἀνεπήδησε Ραγουὴλ καὶ κατεφίλησεν αὐτὸν καὶ ἔκλαυσε 7 καὶ εὐλόγησεν αὐτὸν καὶ εἶπεν αὐτῷ· ὁ τοῦ καλοῦ καὶ ἀγαθοῦ ἀνθρώπου υἱός καὶ ἀκούσας ὅτι Τωβὶτ ἀπώλεσε τοὺς ὀφθαλμοὺς ἑαυτοῦ, ἐλυπήθη καὶ ἔκλαυσε. 8 καὶ ῎Εδνα ἡ γυνὴ αὐτοῦ καὶ Σάρρα ἡ θυγάτηρ αὐτοῦ ἔκλαυσαν καὶ ὑπεδέξαντο αὐτοὺς προθύμως 9 καὶ ἔθυσαν κριὸν προβάτων καὶ παρέθηκαν ὄψα πλείονα. εἶπε δὲ Τωβίας τῷ Ραφαήλ ᾿Αζαρία ἀδελφέ, λάλησον ὑπὲρ ὧν ἔλεγες ἐν τῇ πορείᾳ, καὶ τελεσθήτω τὸ πρᾶγμα. 10 καὶ μετέδωκε τὸν λόγον τῷ Ραγουήλ καὶ εἶπε Ραγουὴλ πρὸς Τωβίαν φάγε, πίε καὶ ἡδέως γίνου, σοὶ γὰρ καθήκει τὸ παιδίον μου λαβεῖν πλὴν ὑποδείξω σοι τὴν ἀλήθειαν. 11 ἔδωκα τὸ παιδίον μου ἑπτὰ ἀνδράσι, καὶ ὁπότε ἐὰν εἰσεπορεύοντο πρὸς αὐτήν, ἀπέθνησκον ὑπὸ τὴν νύκτα. ἀλλὰ τὸ νῦν ἔχον, ἡδέως γίνου. καὶ εἶπε Τωβίας οὐ γεύομαι οὐδὲν ὧδε, ἕως ἂν στήσητε καὶ σταθῆτε πρός με. καὶ εἶπε Ραγουήλ κομίζου αὐτὴν ἀπὸ τοῦ νῦν κατὰ τὴν κρίσιν σὺ δέ ἀδελφὸς εἶ αὐτῆς, καὶ αὐτὴ σού ἐστιν ὁ δὲ ἐλεήμων Θεὸς εὐοδώσει ὑμῖν τὰ κάλλιστα. 12 καὶ ἐκάλεσε Σάρραν τὴν θυγατέρα αὐτοῦ, καὶ λαβὼν τῆς χειρὸς αὐτῆς παρέδωκεν αὐτὴν Τωβία γυναῖκα καὶ εἶπεν ἰδοὺ κατὰ τὸν νόμον Μωυσέως κομίζου αὐτὴν καὶ ἄπαγε πρὸς τὸν πατέρα σου καὶ εὐλόγησεν αὐτούς. 13 καὶ ἐκάλεσεν ῎Εδναν τὴν γυναῖκα αὐτοῦ καὶ λαβὼν βιβλίον ἔγραψε συγγραφήν, καὶ ἐσφραγίσατο. 14 καὶ ἤρξαντο ἐσθίειν. 15 καὶ ἐκάλεσε Ραγουὴλ ῎Εδναν τήν γυναῖκα αὐτοῦ καὶ εἶπε αὐτῇ ἀδελφή, ἑτοίμασον τὸ ἕτερον ταμιεῖον καὶ εἰσάγαγε αὐτήν. 16 καὶ ἐποίησεν ὡς εἶπε καὶ εἰσήγαγεν αὐτὴν ἐκεῖ, καὶ ἔκλαυσε καὶ ἀπεδέξατο τὰ δάκρυα τῆς θυγατρὸς αὐτῆς καὶ εἶπεν αὐτῇ 17 θάρσει, τέκνον, ὁ Κύριος τοῦ οὐρανοῦ καὶ τῆς γῆς δῴη σοι χάριν ἀντὶ τῆς λύπης σου ταύτης θάρσει, θύγατερ.

1 E chegaram a Ecbátana e foram à casa de Raguel; e Sara os encontrou, e os saudou, e eles a ela; e os introduziu na casa. 2 E Raguel disse a Edna, sua mulher: "Como é semelhante o jovem a Tobit, meu primo!" 3 E Raguel lhes perguntou: "De onde sois, irmãos?" E eles lhe disseram: "Somos dos filhos de Neftali, dos cativos de Nínive." 4 E ele lhes disse: "Conheceis a Tobit, nosso irmão?" Eles, porém, disseram: "Conhecemos." E ele lhes disse: "Ele está bem?" 5 Eles, porém, disseram: "Ele vive e está bem." E Tobias disse: "Ele é meu pai." 6 E Raguel saltou, e o beijou, e chorou. 7 E o abençoou e lhe disse: "Filho de um homem bom e nobre!" E, ouvindo que Tobit perdera os seus olhos, entristeceu-se e chorou. 8 E Edna, sua mulher, e Sara, sua filha, choraram. E os receberam com alegria. 9 E abateram um carneiro das ovelhas e prepararam muitos pratos. E Tobias disse a Rafael: "Azarias, irmão, fala a respeito do que disseste no caminho, e que o assunto se conclua." 10 E ele transmitiu a palavra a Raguel. E Raguel disse a Tobias: "Come, bebe e alegra-te; pois a ti cabe tomar a minha filha. Contudo, te indicarei a verdade. 11 Dei a minha filha a sete maridos, e, sempre que eles entravam nela, morriam durante a noite. Mas, por agora, alegra-te." E Tobias disse: "Não provarei nada aqui, até que estabeleçais e vos ponhais de acordo comigo." E Raguel disse: "Toma-a a partir de agora, segundo o juízo. Tu és irmão dela, e ela é tua. O Deus misericordioso vos concederá o melhor." 12 E chamou a Sara, sua filha, e, tomando-a pela mão, a entregou a Tobias por mulher, e disse: "Eis que, segundo a lei de Moisés, a tomas. Leva-a para o teu pai." E os abençoou. 13 E chamou a Edna, sua mulher, e, tomando um livro, escreveu um contrato e o selou. 14 E começaram a comer. 15 E Raguel chamou a Edna, sua mulher, e lhe disse: "Irmã, prepara o outro quarto e introduze-a." 16 E ela fez como ele disse e a introduziu ali; e chorou e aceitou as lágrimas de sua filha, e lhe disse: 17 "Tem ânimo, filha! O Senhor do céu e da terra te dê graça em lugar desta tua tristeza. Tem ânimo, filha!"


REFERÊNCIAS CRUZADAS


7.2 Et 5.3,6; 9.12. 7.4 Dt 28.68; Et 3.9,13; 4.7. 7.6 Et 3.10. 7.9 Et 1.10; 5.14; 6.2; Sl 7.16; Pv 11.5,6. 7.10 Sl 7.16; 37.35,36; 94.23; Pv 11.5,6; Dn 6.24.
 

Τωβὶτ - 08

ὅτε δὲ συνετέλεσαν δειπνοῦντες, εἰσήγαγον Τωβίαν πρὸς αὐτήν. 2 ὁ δὲ πορευόμενος ἐμνήσθη τῶν λόγων Ραφαὴλ καὶ ἔλαβε τὴν τέφραν τῶν θυμιαμάτων καὶ ἐπέθηκε τὴν καρδίαν τοῦ ἰχθύος καὶ τὸ ἧπαρ καὶ ἐκάπνισεν. 3 ὅτε δὲ ὠσφράνθη τὸ δαιμόνιον τῆς ὀσμῆς, ἔφυγεν εἰς τὰ ἀνώτατα Αἰγύπτου καὶ ἔδησεν αὐτὸ ὁ ἄγγελος. 4 ὡς δὲ συνεκλείσθησαν ἀμφότεροι, ἀνέστη Τωβίας ἀπὸ τῆς κλίνης καὶ εἶπεν ἀνάστηθι, ἀδελφή, καὶ προσευξώμεθα, ἵνα ἐλεήσῃ ἡμᾶς ὁ Κύριος. 5 καὶ ἤρξατο Τωβίας λέγειν εὐλογητὸς εἶ, ὁ Θεὸς τῶν πατέρων ἡμῶν, καὶ εὐλογητὸν τὸ ὄνομά σου τὸ ἅγιον καὶ ἔνδοξον εἰς τοὺς αἰῶνας εὐλογησάτωσάν σε οἱ οὐρανοὶ καὶ πᾶσαι αἱ κτίσεις σου. 6 σὺ ἐποίησας ᾿Αδὰμ καὶ ἔδωκας αὐτῷ βοηθὸν Εὔαν στήριγμα τὴν γυναῖκα αὐτοῦ ἐκ τούτων ἐγεννήθη τὸ ἀνθρώπων σπέρμα. σὺ εἶπας οὐ καλὸν εἶναι τὸν ἄνθρωπον μόνον, ποιήσωμεν αὐτῷ βοηθὸν ὅμοιον αὐτῷ. 7 καὶ νῦν, Κύριε, οὐ διά πορνείαν ἐγὼ λαμβάνω τὴν ἀδελφήν μου ταύτην, ἀλλὰ ἐπ᾿ ἀληθείας ἐπίταξον ἐλεῆσαί με καὶ αὐτῇ συγκαταγηρᾶσαι. 8 καὶ εἶπε μετ᾿ αὐτοῦ ἀμήν. 9 καὶ ἐκοιμήθησαν ἀμφότεροι τὴν νύκτα. 10 καὶ ἀναστὰς Ραγουὴλ ἐπορεύθη καὶ ὤρυξε τάφον λέγων μὴ καὶ οὗτος ἀποθάνῃ; 11 καὶ ἦλθε Ραγουὴλ εἰς τὴν οἰκίαν ἑαυτοῦ 12 καὶ εἶπεν ῎Εδνᾳ τῇ γυναικὶ αὐτοῦ· ἀπόστειλον μίαν τῶν παιδισκῶν, καὶ ἰδέτωσαν εἰ ζῇ εἰ δὲ μή, ἵνα θάψωμεν αὐτόν, καὶ μηδεὶς γνῷ. 13 καὶ εἰσῆλθενπαιδίσκη ἀνοίξασα τὴν θύραν καὶ εὗρε τοὺς δύο καθεύδοντας. 14 καὶ ἐξελθοῦσα ἀπήγγειλεν αὐτοῖς, ὅτι ζῇ. 15 καὶ εὐλόγησε Ραγουὴλ τὸν Θεὸν λέγων εὐλογητὸς εἶ σύ, ὁ Θεός, ἐν πάσῃ εὐλογίᾳ καθαρᾷ καὶ ἁγίᾳ, καὶ εὐλογείτωσάν σε οἱ ἅγιοί σου καὶ πᾶσαι αἱ κτίσεις σου, καὶ πάντες οἱ ἄγγελοί σου καὶ οἱ ἐκλεκτοί σου εὐλογείτωσάν σε εἰς τοὺς αἰῶνας. 16 εὐλογητὸς εἶ ὅτι ηὔφρανάς με, καὶ οὐκ ἐγένετό μοι καθὼς ὑπενόουν, ἀλλὰ κατὰ τὸ πολὺ ἔλεός σου ἐποίησας μεθ᾿ ἡμῶν. 17 εὐλογητὸς εἶ ὅτι ἠλέησας δύο μονογενεῖς ποίησον αὐτοῖς, δέσποτα, ἔλεος, συντέλεσον τὴν ζωὴν αὐτῶν ἐν ὑγιείᾳ μετ᾿ εὐφροσύνης καὶ ἐλέους. 18 ἐκέλευσε δὲ τοῖς οἰκέταις χῶσαι τὸν τάφον. 19 καὶ ἐποίησεν αὐτοῖς γάμον ἡμερῶν δεκατεσσάρων. 20 καὶ εἶπεν αὐτῷ Ραγουὴλ πρὶνσυντελεσθῆναι τὰς ἡμέρας τοῦ γάμου ἐνόρκως μὴ ἐξελθεῖν αὐτὸν ἐὰν μὴ πληρωθῶσιν αἱ δεκατέσσαρες ἡμέραι τοῦ γάμου. 21 καὶ τότε λαβόντα τὸ ἥμισυ τῶν ὑπαρχόντων αὐτοῦ πορεύεσθαι μεθ᾿ ὑγιείας πρὸς τὸν πατέρα καὶ τὰ λοιπά, ὅταν ἀποθάνω καὶ ἡ γυνή μου.ὅτε δὲ συνετέλεσαν δειπνοῦντες, εἰσήγαγον Τωβίαν πρὸς αὐτήν. 2 ὁ δὲ πορευόμενος ἐμνήσθη τῶν λόγων Ραφαὴλ καὶ ἔλαβε τὴν τέφραν τῶν θυμιαμάτων καὶ ἐπέθηκε τὴν καρδίαν τοῦ ἰχθύος καὶ τὸ ἧπαρ καὶ ἐκάπνισεν. 3 ὅτε δὲ ὠσφράνθη τὸ δαιμόνιον τῆς ὀσμῆς, ἔφυγεν εἰς τὰ ἀνώτατα Αἰγύπτου καὶ ἔδησεν αὐτὸ ὁ ἄγγελος. 4 ὡς δὲ συνεκλείσθησαν ἀμφότεροι, ἀνέστη Τωβίας ἀπὸ τῆς κλίνης καὶ εἶπεν ἀνάστηθι, ἀδελφή, καὶ προσευξώμεθα, ἵνα ἐλεήσῃ ἡμᾶς ὁ Κύριος. 5 καὶ ἤρξατο Τωβίας λέγειν εὐλογητὸς εἶ, ὁ Θεὸς τῶν πατέρων ἡμῶν, καὶ εὐλογητὸν τὸ ὄνομά σου τὸ ἅγιον καὶ ἔνδοξον εἰς τοὺς αἰῶνας εὐλογησάτωσάν σε οἱ οὐρανοὶ καὶ πᾶσαι αἱ κτίσεις σου. 6 σὺ ἐποίησας ᾿Αδὰμ καὶ ἔδωκας αὐτῷ βοηθὸν Εὔαν στήριγμα τὴν γυναῖκα αὐτοῦ ἐκ τούτων ἐγεννήθη τὸ ἀνθρώπων σπέρμα. σὺ εἶπας οὐ καλὸν εἶναι τὸν ἄνθρωπον μόνον, ποιήσωμεν αὐτῷ βοηθὸν ὅμοιον αὐτῷ. 7 καὶ νῦν, Κύριε, οὐ διά πορνείαν ἐγὼ λαμβάνω τὴν ἀδελφήν μου ταύτην, ἀλλὰ ἐπ᾿ ἀληθείας ἐπίταξον ἐλεῆσαί με καὶ αὐτῇ συγκαταγηρᾶσαι. 8 καὶ εἶπε μετ᾿ αὐτοῦ ἀμήν. 9 καὶ ἐκοιμήθησαν ἀμφότεροι τὴν νύκτα. 10 καὶ ἀναστὰς Ραγουὴλ ἐπορεύθη καὶ ὤρυξε τάφον λέγων μὴ καὶ οὗτος ἀποθάνῃ; 11 καὶ ἦλθε Ραγουὴλ εἰς τὴν οἰκίαν ἑαυτοῦ 12 καὶ εἶπεν ῎Εδνᾳ τῇ γυναικὶ αὐτοῦ· ἀπόστειλον μίαν τῶν παιδισκῶν, καὶ ἰδέτωσαν εἰ ζῇ εἰ δὲ μή, ἵνα θάψωμεν αὐτόν, καὶ μηδεὶς γνῷ. 13 καὶ εἰσῆλθενπαιδίσκη ἀνοίξασα τὴν θύραν καὶ εὗρε τοὺς δύο καθεύδοντας. 14 καὶ ἐξελθοῦσα ἀπήγγειλεν αὐτοῖς, ὅτι ζῇ. 15 καὶ εὐλόγησε Ραγουὴλ τὸν Θεὸν λέγων εὐλογητὸς εἶ σύ, ὁ Θεός, ἐν πάσῃ εὐλογίᾳ καθαρᾷ καὶ ἁγίᾳ, καὶ εὐλογείτωσάν σε οἱ ἅγιοί σου καὶ πᾶσαι αἱ κτίσεις σου, καὶ πάντες οἱ ἄγγελοί σου καὶ οἱ ἐκλεκτοί σου εὐλογείτωσάν σε εἰς τοὺς αἰῶνας. 16 εὐλογητὸς εἶ ὅτι ηὔφρανάς με, καὶ οὐκ ἐγένετό μοι καθὼς ὑπενόουν, ἀλλὰ κατὰ τὸ πολὺ ἔλεός σου ἐποίησας μεθ᾿ ἡμῶν. 17 εὐλογητὸς εἶ ὅτι ἠλέησας δύο μονογενεῖς ποίησον αὐτοῖς, δέσποτα, ἔλεος, συντέλεσον τὴν ζωὴν αὐτῶν ἐν ὑγιείᾳ μετ᾿ εὐφροσύνης καὶ ἐλέους. 18 ἐκέλευσε δὲ τοῖς οἰκέταις χῶσαι τὸν τάφον. 19 καὶ ἐποίησεν αὐτοῖς γάμον ἡμερῶν δεκατεσσάρων. 20 καὶ εἶπεν αὐτῷ Ραγουὴλ πρὶνσυντελεσθῆναι τὰς ἡμέρας τοῦ γάμου ἐνόρκως μὴ ἐξελθεῖν αὐτὸν ἐὰν μὴ πληρωθῶσιν αἱ δεκατέσσαρες ἡμέραι τοῦ γάμου. 21 καὶ τότε λαβόντα τὸ ἥμισυ τῶν ὑπαρχόντων αὐτοῦ πορεύεσθαι μεθ᾿ ὑγιείας πρὸς τὸν πατέρα καὶ τὰ λοιπά, ὅταν ἀποθάνω καὶ ἡ γυνή μου.

1 Quando terminaram de cear, introduziram Tobias a ela. 2 E ele, enquanto ia, lembrou-se das palavras de Rafael, e tomou as cinzas dos incensos, e pôs o coração e o fígado do peixe, e os queimou. 3 E quando o daimon sentiu o cheiro, fugiu para as partes mais altas do Egito, e o anjo o prendeu. 4 E quando ambos foram deixados a sós, Tobias se levantou da cama e disse: "Levanta-te, irmã, e oremos, para que o Senhor tenha misericórdia de nós." 5 E Tobias começou a dizer: "Bendito és tu, o Deus de nossos pais, e bendito é o teu nome, santo e glorioso para sempre. Que os céus e todas as tuas criaturas te bendigam. 6 Tu fizeste Adão e lhe deste Eva por auxiliadora, um sustento, sua mulher; destes nasceu a semente dos homens. Tu disseste: 'Não é bom que o homem esteja só; façamos-lhe uma auxiliadora semelhante a ele.' 7 E agora, Senhor, não por luxúria eu tomo esta minha irmã, mas em verdade. Ordena que se tenha misericórdia de mim e que eu envelheça juntamente com ela." 8 E ela disse com ele: "Amém." 9 E ambos dormiram a noite. 10 E, levantando-se, Raguel foi e cavou uma cova, dizendo: "Para que este também não morra." 11 E Raguel voltou para a sua casa 12 e disse a Edna, sua mulher: "Envia uma das servas, e que vejam se ele vive; se não, para que o sepultemos, e ninguém saiba." 13 E a serva entrou, abrindo a porta, e encontrou os dois dormindo. 14 E, saindo, anunciou-lhes que ele vivia. 15 E Raguel bendisse a Deus, dizendo: "Bendito és tu, ó Deus, com toda bênção pura e santa; e que te bendigam os teus santos e todas as tuas criaturas; e todos os teus anjos e os teus eleitos te bendigam para sempre. 16 Bendito és tu, porque me alegraste, e não me aconteceu como eu supunha, mas segundo a tua muita misericórdia fizeste conosco. 17 Bendito és tu, porque tiveste misericórdia de dois filhos únicos. Faze-lhes, soberano, misericórdia; completa a vida deles em saúde, com alegria e misericórdia." 18 E ordenou aos servos que aterrassem a cova. 19 E celebrou para eles uma festa de casamento de catorze dias. 20 E Raguel lhe disse, antes que se completassem os dias da festa, sob juramento, que ele não partisse, a menos que se cumprissem os catorze dias da festa de casamento. 21 E então, que, tomando a metade de seus bens, fosse com saúde para seu pai; "e o restante, quando eu e minha mulher morrermos."


REFERÊNCIAS CRUZADAS


8.1 Et 2.7,15; 3.8,9; 7.6; Pv 11.8; 26.27. 8.2 Et 3.10. 8.4 Et 4.11; 5.2. 8.5 Et 3.13. 8.6 Ne 2.3; Et 7.4; 9.1. 8.7 Et 8.1; Pv 13.22. 8.8 Et 1.19; 3.12; Dn 6.8,12,15. 8.9 Et 1.1,22; 3.12. 8.10 1Rs 21.8. 8.11 Et 9.2,10,15,16. 8.13 Et 3.14,15. 8.15 Pv 29.2. 8.16 Sl 97.11; 112.4. 8.17 Gn 35.5; Et 9.19; Sl 18.43.
 

Τωβὶτ - 09

καὶ ἐκάλεσε Τωβίας τὸν Ραφαὴλ καὶ εἶπεν αὐτῷ 2 ᾿Αζαρία ἀδελφέ, λάβε μετὰ σεαυτοῦ παῖδα καὶ δύο καμήλους καὶ πορεύθητι ἐν Ράγοις τῆς Μηδίας παρὰ Γαβαὴλ καὶ κόμισαί μοι τὸ ἀργύριον καὶ αὐτὸν ἄγε μοι εἰς τὸν γάμον 3 διότι ὠμόμοκε Ραγουὴλ μὴ ἐξελθεῖν με, 4 καὶ ὁ πατήρ μου ἀριθμεῖ τὰς ἡμέρας, καὶ ἐὰν χρονίσω μέγα, ὀδυνηθήσεται λίαν. 5 καὶ ἐπορεύθη Ραφαὴλ καὶ ηὐλίσθη παρὰ Γαβαήλ, καὶ ἔδωκεν αὐτῷ τὸ χειρόγραφον· ὃς δὲ προήνεγκε τὰ θυλάκια ἐν ταῖς σφαγῖσι καὶ ἔδωκεν αὐτῷ. 6 καὶ ὤρθρευσαν κοινῶς καὶ ἦλθον εἰς τὸν γάμον. καὶ εὐλόγησε Τωβίας τὴν γυναῖκα αὐτοῦ.

1 E Tobias chamou a Rafael e lhe disse: 2 "Azarias, irmão, toma contigo um servo e dois camelos e vai a Ragae da Média, a Gabael; e obtém-me a prata e traze-a a mim para o casamento. 3 Porque Raguel jurou que eu não sairia, 4 e meu pai conta os dias, e, se eu demorar muito, ele se angustiará grandemente." 5 E Rafael foi e se hospedou com Gabael, e lhe deu o recibo. E ele trouxe os sacos com os seus selos e os deu a ele. 6 E se levantaram de madrugada juntos e vieram para o casamento. E Tobias abençoou a sua mulher.

REFERÊNCIAS CRUZADAS


9.2 Tb 1.14; Tb 4.1, 20; Tb 5.6. 9.3 Tb 8.19-21. 9.4 Tb 10.1-3; Pv 10.1; Pv 23.24-25. 9.5 Tb 5.3. 9.6 Gn 24.60; Tb 10.10.
 

Τωβὶτ - 10

καὶ Τωβὶτ ὁ πατὴρ αὐτοῦ ἐλογίσατο ἑκάστης ἡμέρας καὶ ὡς ἐπληρώθησαν αἱ ἡμέραι τῆς πορείας καὶ οὐκ ἤρχοντο, 2 εἶπε μήποτε κατῄσχυνται; ἢ μήποτε ἀπέθανε Γαβαὴλ καὶ οὐδεὶς αὐτῷ δίδωσι τὸ ἀργύριον; 3 καὶ ἐλυπεῖτο λίαν. 4 εἶπε δὲ αὐτῷ ἡ γυνή ἀπώλετο τὸ παιδίον, διότι κεχρόνικε καὶ ἤρξατο θρηνεῖν αὐτὸν καὶ εἶπεν 5 οὐ μέλοι μοι, τέκνον, ὅτι ἀφῆκά σε τὸ φῶς τῶν ὀφθαλμῶν μου; 6 καὶ Τωβὶτ λέγει αὐτῇ σίγα, μὴ λόγον ἔχει, ὑγιαίνει. 7 καὶ εἶπεν αὐτῷ σίγα, μὴ πλάνα με, ἀπώλετο τὸ παιδίον μου. καὶ ἐπορεύετο καθ᾿ ἡμέραν εἰς τὴν ὁδὸν ἔξω, οἵας ἀπῆλθεν, ἡμέρας τε ἄρτον οὐκ ἤσθιε, τὰς δέ νύκτας οὐ διελίμπανε θρηνοῦσα Τωβίαν τὸν υἱὸν αὐτῆς, ἕως οὗ συνετελέσθησαν αἱ δεκατέσσαρες ἡμέραι τοῦ γάμου, ἃς ὤμοσε Ραγουὴλ ποιῆσαι αὐτὸν ἐκεῖ εἶπε δὲ Τωβίας τῷ Ραγουήλ ἐξαπόστειλόν με, ὅτι ὁ πατήρ μου καὶ ἡ μήτηρ μου οὐκέτι ἐλπίζουσιν ὄψεσθαί με. 8 εἶπε δὲ αὐτῷ ὁ πενθερός μεῖνον παρ᾿ ἐμοί, κἀγὼ ἐξαποστελῶ πρὸς τὸν πατέρα σου καὶ δηλώσουσιν αὐτῷ τὰ κατὰ σέ. 9 καὶ Τωβίας λέγει ἐξαπόστειλόν με πρὸς τὸν πατέρα μου. 10 ἀναστὰς δὲ Ραγουὴλ ἔδωκεν αὐτῷ Σάρραν τὴν γυναῖκα αὐτοῦ καὶ τὰ ἥμισυ τῶν ὑπαρχόντων, σώματα καὶ κτήνη καὶ ἀργύριον, 11 καὶ εὐλογήσας αὐτοὺς ἐξαπέστειλε λέγων εὐοδώσει ὑμᾶς, τέκνα, ὁ Θεὸς τοῦ οὐρανοῦ πρὸ τοῦ με ἀποθανεῖν. 12 καὶ εἶπε τῇ θυγατρὶ αὐτοῦ τίμα τοὺς πενθερούς σου, αὐτοὶ νῦν γονεῖς σού εἰσιν ἀκούσαιμί σου ἀκοὴν καλήν, καὶ ἐφίλησεν αὐτήν. καὶ ῎Εδνα εἶπε πρὸς Τωβίαν ἀδελφὲ ἀγαπητέ, ἀποκαταστήσαι σε ὁ Κύριος τοῦ οὐρανοῦ καὶ δῴη μοι ἰδεῖν σου παιδία ἐκ Σάρρας τῆς θυγατρός μου, ἵνα εὐφρανθῶ ἐνώπιον τοῦ Κυρίου καὶ ἰδοὺ παρατίθεμαί σοι τὴν θυγατέρα μου ἐν παρακαταθήκῃ, μὴ λυπήσῃς αὐτήν. 13 μετὰ ταῦτα ἐπορεύετο καὶ Τωβίας εὐλογῶν τὸν Θεόν, ὅτι εὐώδωσε τὴν ὁδὸν αὐτοῦ, καὶ κατευλόγει Ραγουὴλ καὶ ῎Εδναν τὴν γυναῖκα αὐτοῦ.

1 E Tobit, seu pai, contava cada dia. E, quando se completaram os dias da viagem e eles não vinham, 2 disse: "Porventura foram envergonhados? Ou porventura morreu Gabael e ninguém lhe dá a prata?" 3 E se entristecia grandemente. 4 E sua mulher lhe disse: "O menino pereceu, pois demorou." E começou a lamentá-lo e disse: 5 "Não me importo, filho, por eu te ter deixado ir, a luz dos meus olhos?" 6 E Tobit lhe dizia: "Silêncio, não te preocupes, ele está bem." 7 E ela lhe disse: "Silêncio, não me enganes, o meu menino pereceu." E saía todos os dias para o caminho por onde ele partira; de dia não comia pão, e de noite não cessava de lamentar por Tobias, seu filho, até que se completaram os catorze dias do casamento, que Raguel jurou que ele passaria ali.
E Tobias disse a Raguel: "Deixa-me partir, porque meu pai e minha mãe não esperam mais me ver." 8 E seu sogro lhe disse: "Fica comigo, e eu enviarei ao teu pai, e lhe anunciarão o que se passa contigo." 9 E Tobias diz: "Deixa-me partir para o meu pai." 10 E, levantando-se, Raguel lhe deu Sara, sua mulher, e a metade de seus bens: corpos, gado e prata. 11 E, abençoando-os, os despediu, dizendo: "Que o Deus do céu vos prospere, filhos, antes que eu morra." 12 E disse à sua filha: "Honra os teus sogros; eles agora são teus pais. Que eu ouça de ti um bom relato." E a beijou. E Edna disse a Tobias: "Irmão amado, que o Senhor do céu te restitua e me conceda ver os teus filhos de Sara, minha filha, para que eu me alegre diante do Senhor. E eis que te confio a minha filha em depósito; não a entristeças." 13 Depois disto, Tobias partiu, bendizendo a Deus, porque Ele prosperara o seu caminho, e bendizia a Raguel e a Edna, sua mulher.


REFERÊNCIAS CRUZADAS


10.4 Gn 37.33; Gn 42.36; Tb 5.18. 10.5 Gn 42.38; Tb 5.17; Tb 11.13. 10.7 Gn 24.55-56; Tb 8.20. 10.9 Gn 24.54, 56; Gn 30.25. 10.10 Tb 8.21; Gn 24.53; Gn 31.14-16. 10.11 Gn 24.60; Gn 28.3; Rt 4.11. 10.12 Gn 31.50; Êx 20.12; Ef 6.2-3. 10.13 Gn 24.27, 48.
 

Τωβὶτ - 11

καὶ ἐπορεύετο μέχρις οὗ ἐγγίσαι αὐτοὺς εἰς Νινευῆ. καὶ εἶπε Ραφαὴλ πρὸς Τωβίαν οὐ γινώσκεις, ἀδελφέ, πῶς ἀφῆκας τὸν πατέρα σου; 2 προδράμωμεν ἔμπροσθεν τῆς γυναικός σου καὶ ἑτοιμάσωμεν τὴν οἰκίαν 3 λαβὲ δὲ παρὰ χεῖρα τὴν χολὴν τοῦ ἰχθῦος. καὶ ἐπορεύθησαν, καὶ συνῆλθεν ὁ κύων ὄπισθεν αὐτῶν. 4 καὶ ῎Αννα ἐκάθητο περιβλεπομένη εἰς τὴν ὁδὸν τὸν παῖδα αὐτῆς 5 καὶ προσενόησεν αὐτὸν ἐρχόμενον καὶ εἶπε τῷ πατρὶ αὐτοῦ ἰδοὺυἱός μου ἔρχεται καὶ ὁ ἄνθρωποςπορευθεὶς μετ᾿ αὐτοῦ. 6 καὶ Ραφαὴλ εἶπεν ἐπίσταμαι ἐγὼ ὅτι ἀνοίξει τοὺς ὀφθαλμοὺςπατήρ σου. 7 σὺ ἔγχρισον τὴν χολὴν εἰς τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ, καὶ δηχθεὶς διατρίψει καὶ ἀποβαλεῖται τὰ λευκώματα καὶ ὄψεταί σε. 8 καὶ προσδραμοῦσα ῎Αννα ἐπέπεσεν ἐπὶ τὸν τράχηλον τοῦ υἱοῦ αὐτῆς καὶ εἶπεν αὐτῷ· εἶδόν σε, παιδίον, ἀπὸ τοῦ νῦν ἀποθανοῦμαι καὶ ἔκλαυσαν ἀμφότεροι. 9 καὶ Τωβὶτ ἐξήρχετο πρὸς τὴν θύραν καὶ προσέκοπτεν, ὁ δὲ υἱὸς αὐτοῦ προσέδραμεν αὐτῷ 10 καὶ ἐπελάβετο τοῦ πατρὸς αὐτοῦ καὶ προσέπασε τὴν χολὴν ἐπὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς τοῦ πατρὸς αὐτοῦ λέγων θάρσει, πάτερ. 11 ὡς δὲ συνεδήχθησαν, διέτριψε τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ, καὶ ἐλεπίσθη ἀπὸ τῶν κάνθων τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ τὰ λευκώματα. 12 καὶ ἰδὼν τὸν υἱὸν αὐτοῦ ἐπέπεσεν ἐπὶ τὸν τράχηλον αὐτοῦ 13 καὶ ἔκλαυσε καὶ εἶπεν εὐλογητὸς εἶ, ὁ Θεός, καὶ εὐλογητὸν τὸ ὄνομά σου εἰς τοὺς αἰῶνας, καὶ εὐλογημένοι πάντες οἱ ἅγιοί σου ἄγγελοι ὅτι ἐμαστίγωσας καὶ ἠλέησάς με, ἰδοὺ βλέπω Τωβίαν τὸν υἱόν μου. 14 καὶ εἰσῆλθενυἱὸς αὐτοῦ χαίρων καὶ ἀπήγγειλε τῷ πατρὶ αὐτοῦ τὰ μεγαλεῖα τὰ γενόμενα αὐτῷ ἐν τῇ Μηδίᾳ. 15 καὶ ἐξῆλθε Τωβὶτ εἰς συνάντησιν τῇ νύμφῃ αὐτοῦ χαίρων καὶ εὐλογῶν τὸν Θεὸν πρὸς τῇ πύλῃ Νινευῆ καὶ ἐθαύμαζον οἱ θεωροῦντες αὐτὸν πορευόμενον, ὅτι ἔβλεψε. 16 καὶ Τωβὶτ ἐξωμολογεῖτο ἐνώπιον αὐτοῦ, ὅτι ἠλέησεν αὐτοὺς ὁ Θεός καὶ ὡς ἤγγισε Τωβὶτ Σάρρᾳ τῇ νύμφῃ αὐτοῦ, κατευλόγησεν αὐτὴν λέγων ἔλθοις ὑγιαίνουσα, θύγατερ εὐλογητὸςΘεός, ὃς ἤγαγέ σε πρὸς ἡμᾶς, καὶ ὁ πατήρ σου καὶ ἡ μήτηρ σου. καὶ ἐγένετο χαρὰ πᾶσι τοῖς ἐν Νινευῆ ἀδελφοῖς αὐτοῦ. 17 καὶ παρεγένετο ᾿Αχιάχαρος καὶ Νασβὰς ὁ ἐξάδελφος αὐτοῦ, 18 καὶ ἤχθηγάμος Τωβία μετ᾿ εὐφροσύνης ἡμέρας ἑπτά

1 E ele caminhava até que se aproximaram de Nínive. E Rafael disse a Tobias: "Não sabes, irmão, como deixaste o teu pai? 2 Corramos adiante de tua mulher e preparemos a casa. 3 E toma na tua mão o fel do peixe." E foram, e o cão os seguiu. 4 E Ana estava sentada, vigiando o caminho por onde vinha o seu filho. 5 E o percebeu vindo e disse ao pai dele: "Eis que o meu filho vem, e o homem que foi com ele." 6 E Rafael disse: "Eu sei que teu pai abrirá os olhos. 7 Unge tu o fel nos seus olhos, e, sentindo a ardência, ele esfregará e removerá as manchas brancas, e te verá." 8 E, correndo, Ana se lançou ao pescoço de seu filho e lhe disse: "Eu te vi, menino; a partir de agora posso morrer." E ambos choraram. 9 E Tobit saía para a porta e tropeçava; e seu filho correu até ele 10 e amparou o seu pai, e espalhou o fel sobre os olhos de seu pai, dizendo: "Tem ânimo, pai." 11 E, quando começaram a arder, ele esfregou os seus olhos, e as manchas brancas se desprenderam dos cantos dos seus olhos. 12 E, vendo o seu filho, lançou-se ao seu pescoço 13 e chorou, e disse: "Bendito és tu, ó Deus, e bendito é o teu nome para sempre, e benditos sejam todos os teus santos anjos! Porque me açoitaste e tiveste misericórdia de mim. Eis que vejo Tobias, meu filho." 14 E seu filho entrou, alegrando-se, e anunciou ao seu pai as grandes coisas que lhe aconteceram na Média. 15 E Tobit saiu ao encontro de sua nora, alegrando-se e bendizendo a Deus, junto à porta de Nínive. E os que o viam caminhar se admiravam, porque ele via. 16 E Tobit confessava diante dele que Deus tivera misericórdia deles. E, quando Tobit se aproximou de Sara, sua nora, ele a abençoou, dizendo: "Sê bem-vinda e sã, filha! Bendito seja Deus, que te trouxe a nós, e o teu pai e a tua mãe." E houve alegria para todos os seus irmãos que estavam em Nínive. 17 E chegaram Aicaros e Nasbas, seu primo. 18 E o casamento de Tobias foi celebrado com alegria por sete dias.
 

REFERÊNCIAS CRUZADAS


11.3 Tb 6.2, 9. 11.4 Tb 10.7. 11.7 Tb 2.10; At 9.18. 11.8 Gn 46.30; Lc 2.29-30. 11.13 Dt 32.39; 1Sm 2.6; Jó 5.18; Tb 13.2. 11.15 Sl 146.8; Is 35.5. 11.17 Tb 1.21-22; Tb 2.10. 11.18 Gn 29.27; Jz 14.12; Tb 8.19.
 

Τωβὶτ - 12

καὶ ἐκάλεσε Τωβὶτ Τωβίαν τὸν υἱὸν αὐτοῦ καὶ εἶπεν αὐτῷ ὅρα, τέκνον, μισθὸν τῷ ἀνθρώπῳ τῷ συνελθόντι σοι, καὶ προσθεῖναι αὐτῷ δεῖ. 2 καὶ εἶπε πάτερ, οὐ βλάπτομαι δοὺς αὐτῷ τὸ ἥμισυ, ὧν ἐνήνοχα, 3 ὅτι με ἀγήοχέ σοι ὑγιῆ καὶ τὴν γυναῖκα μου ἐθεράπευσε καὶ τὸ ἀργύριόν μου ἤνεγκε καὶ σὲ ὁμοίως ἐθεράπευσε. 4 καὶ εἶπενπρεσβύτης δικαιοῦται αὐτῷ. 5 καὶ ἐκάλεσε τὸν ἄγγελον καὶ εἶπεν αὐτῷ· λάβε τὸ ἥμισυ πάντων, ὧν ἐνηνόχατε, καὶ ὕπαγε ὑγιαίνων. 6 τότε καλέσας τοὺς δύο κρυπτῶς εἶπεν αὐτοῖς εὐλογεῖτε τὸν Θεὸν καὶ αὐτῷ ἐξομολογεῖσθε καὶ μεγαλωσύνην δίδοτε αὐτῷ καὶ ἐξολογεῖσθε αὐτῷ ἐνώπιον πάντων τῶν ζώντων, περὶ ὧν ἐποίησε μεθ᾿ ὑμῶν. ἀγαθὸν τὸ εὐλογεῖν τὸν Θεὸν καὶ ὑψοῦν τὸ ὄνομα αὐτοῦ, τοὺς λόγους τῶν ἔργων τοῦ Θεοῦ ἐντίμως ὑποδεικνύοντες, καὶ μὴ ὀκνεῖτε ἐξομολογεῖσθαι αὐτῷ. 7 μυστήριον βασιλέως καλὸν κρύψαι, τὰ δὲ ἔργα τοῦ Θεοῦ ἀνακαλύπτειν ἐνδόξως. ἀγαθὸν ποιήσατε, καὶ κακὸν οὐχ εὑρήσει ὑμᾶς. 8 ἀγαθὸν προσευχὴ μετὰ νηστείας καὶ ἐλεημοσύνης καὶ δικαιοσύνης ἀγαθὸν τὸ ὀλίγον μετὰ δικαιοσύνηςπολὺ μετὰ ἀδικίας. καλὸν ποιῆσαι ἐλεημοσύνην ἢ θησαυρίσαι χρυσίον 9 ἐλεημοσύνη γὰρ ἐκ θανάτου ρύεται, καὶ αὐτὴ ἀποκαθαριεῖ πᾶσαν ἁμαρτίαν οἱ ποιοῦντες ἐλεημοσύνας καὶ δικαιοσύνας πλησθήσονται ζωῆς, 10 οἱ δὲ ἁμαρτάνοντες πολέμιοί εἰσι τῆς ἑαυτῶν ζωῆς. 11 οὐ μὴ κρύψω ἀφ᾿ ὑμῶν πᾶν ρῆμα εἴρηκα δὴ μυστήριον βασιλέως κρύψαι καλόν, τὰ δὲ ἔργα τοῦ Θεοῦ ἀνακαλύπτειν ἐνδόξως. 12 καὶ νῦν ὅτι προσηύξω σὺ καὶ ἡ νύμφη σου Σάρρα, ἐγὼ προσήγαγον τὸ μνημόσυνον τῆς προσευχῆς ὑμῶν ἐνώπιον τοῦ ἁγίου καὶ ὅτε ἔθαπτες τοὺς νεκρούς, ὡσαύτως συμπαρήγμην σοι. 13 καὶ ὅτε οὐκ ὤκνησας ἀναστῆναι καὶ καταλιπεῖν τὸ ἄριστόν σου, ὅπως ἀπελθὼν περιστείλῃς τὸν νεκρόν, οὐκ ἔλαθές με ἀγαθοποιῶν, ἀλλὰ σὺν σοὶ ἤμην. 14 καὶ νῦν ἀπέστειλέ με ὁ Θεὸς ἰάσασθαί σε καὶ τὴν νύμφην σου Σάρραν. 15 ἐγώ εἰμι Ραφαήλ, εἷς ἐκ τῶν ἑπτὰ ἁγίων ἀγγέλων, οἳ προσαναφέρουσι τὰς προσευχὰς τῶν ἁγίων, καὶ εἰσπορεύονται ἐνώπιον τῆς δόξης τοῦ ἁγίου. 16 καὶ ἐταράχθησαν οἱ δύο καὶ ἔπεσον ἐπὶ πρόσωπον, ὅτι ἐφοβήθησαν. 17 καὶ εἶπεν αὐτοῖς· μὴ φοβεῖσθε, εἰρήνη ὑμῖν ἔσται· τὸν δὲ Θεὸν    εὐλογεῖτε εἰς τὸν αἰῶνα, 18 ὅτι οὐ τῇ ἐμαυτοῦ χάριτι, ἀλλὰ τῇ θελήσει τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἦλθον, ὅθεν εὐλογεῖτε αὐτὸν εἰς τὸν αἰῶνα. 19 πάσας τὰς ἡμέρας ὠπτανόμην ὑμῖν, καὶ οὐκ ἔφαγον οὐδὲ ἔπιον, ἀλλὰ ὅρασιν ὑμεῖς ἐθεωρεῖτε. 20 καὶ νῦν ἐξομολογεῖσθε τῷ Θεῷ, διότι ἀναβαίνω πρὸς τὸν ἀποστείλαντά με, καὶ γράψατε πάντα τὰ συντελεσθέντα εἰς βιβλίον. 21 καὶ ἀνέστησαν, καὶ οὐκ ἔτι εἶδον αὐτόν. 22 καὶ ἐξωμολογοῦντο τὰ ἔργα τὰ μεγάλα καὶ θαυμαστὰ αὐτοῦ καὶ ὡς ὤφθη αὐτοῖς ὁ ἄγγελος Κυρίου.

1 E Tobit chamou a Tobias, seu filho, e lhe disse: "Atenta, filho, para o salário do homem que foi contigo; e é preciso acrescentar-lhe." 2 E ele disse: "Pai, não serei prejudicado se lhe der a metade do que trouxe, 3 porque ele me trouxe de volta a ti são, e curou a minha mulher, e trouxe o meu dinheiro, e a ti igualmente curou." 4 E o ancião disse: "É justo para ele." 5 E chamou o anjo e lhe disse: "Toma a metade de tudo o que trouxeste e vai em paz." 6 Então, chamando os dois à parte, disse-lhes: "Bendizei a Deus, e a Ele confessai, e dai-lhe magnificência, e confessai-o diante de todos os viventes, pelo que Ele fez convosco. É bom bendizer a Deus e exaltar o seu nome, mostrando honrosamente as palavras das obras de Deus; e não hesiteis em confessá-lo. 7 O mistério de um rei é bom esconder, mas é glorioso revelar as obras de Deus. Fazei o bem, e o mal não vos encontrará. 8 Boa é a oração com jejum, com esmola e com justiça. É melhor o pouco com justiça do que o muito com injustiça. É bom dar esmola do que entesourar ouro. 9 Pois a esmola livra da morte e ela purificará todo pecado. Os que dão esmolas e praticam a justiça se saciarão de vida, 10 mas os que pecam são inimigos da sua própria vida. 11 Não esconderei de vós nenhuma palavra. Já disse: 'O mistério de um rei é bom esconder, mas é glorioso revelar as obras de Deus.' 12 E agora, quando tu e a tua nora Sara orastes, eu apresentei o memorial da vossa oração diante do Santo. E quando tu sepultavas os mortos, da mesma forma eu estava contigo. 13 E quando não hesitaste em te levantar e deixar a tua refeição para ires cobrir o morto, não me foi oculto o bem-fazer, mas eu estava contigo. 14 E agora, Deus me enviou para te curar e à tua nora Sara. 15 Eu sou Rafael, um dos sete santos anjos que apresentam as orações dos santos e entram diante da glória do Santo." 16 E os dois se perturbaram e caíram sobre o rosto, porque temeram. 17 E ele lhes disse: "Não temais, a paz estará convosco. A Deus, porém, bendizei para sempre. 18 Porque não pela minha própria graça, mas pela vontade do nosso Deus eu vim; por isso, bendizei-o para sempre. 19 Todos os dias eu era visto por vós, mas não comia nem bebia; antes, uma visão vós víeis. 20 E agora, confessai a Deus, porque subo para Aquele que me enviou; e escrevei tudo o que se realizou num livro." 21 E se levantaram, e não mais o viram. 22 E confessavam as Suas grandes e maravilhosas obras, e como o anjo do Senhor lhes aparecera.


REFERÊNCIAS CRUZADAS


12.1 Tb 5.14-16; Tb 14.15; Dt 24.15. 12.3 Tb 5.15; Tb 11.1-15. 12.6 Sl 107.8; Sl 145.1. 12.7 Pv 25.2. 12.8 Pv 16.8; Ec 7.1; Is 58.6-7; Mt 6.1-4; Lc 11.41. 12.9 Pv 10.2; Dn 4.27; Tg 5.20; 1Pe 4.8. 12.12 Ap 5.8; Ap 8.3-4. 12.13 Tb 1.17-18; Tb 2.4. 12.15 Êx 23.20; Dn 10.13; Zc 4.10; Ap 1.4; Ap 8.2. 12.16 Lc 1.12, 29; Ap 1.17. 12.19 Jz 13.16; Lc 24.39-43. 12.20 Dn 10.11. 12.22 Sl 105.1-5; Lc 1.49.
 

Τωβὶτ - 13

καὶ Τωβὶτ ἔγραψε προσευχὴν εἰς ἀγαλλίασιν καὶ εἶπεν εὐλογητὸςΘεὸςζῶν εἰς τοὺς αἰῶνας καὶ ἡ βασιλεία αὐτοῦ, 2 ὅτι αὐτὸς μαστιγοῖ καὶ ἐλεεῖ, κατάγει εἰς ᾅδην καὶ ἀνάγει, καὶ οὐκ ἔστιν ὃς ἐκφεύξεται τὴν χεῖρα αὐτοῦ. 3 ἐξομολογεῖσθε αὐτῷ οἱ υἱοὶ ᾿Ισραὴλ ἐνώπιον τῶν ἐθνῶν, ὅτι αὐτὸς διέσπειρεν ἡμᾶς ἐν αὐτοῖς 4 ἐκεῖ ὑποδείξατε τὴν μεγαλωσύνην αὐτοῦ, ὑψοῦτε αὐτὸν ἐνώπιον παντὸς ζῶντος, καθότι αὐτὸς Κύριος ἡμῶν καὶ Θεός, αὐτὸς πατὴρ ἡμῶν εἰς πάντας τοὺς αἰῶνας. 5 καὶ μαστιγώσει ἡμᾶς ἐν ταῖς ἀδικίαις ἡμῶν καὶ πάλιν ἐλεήσει καὶ συνάξει ἡμᾶς ἐκ πάντων τῶν ἐθνῶν, οὗ ἐὰν σκορπισθῆτε ἐν αὐτοῖς. 6 ἐὰν ἐπιστρέψητε πρὸς αὐτὸν ἐν ὅλῃ τῇ καρδίᾳ ὑμῶν καὶ ἐν ὅλῃ τῇ ψυχῇ ὑμῶν ποιῆσαι ἐνώπιον αὐτοῦ ἀλήθειαν, τότε ἐπιστρέψει πρὸς ὑμᾶς καὶ οὐ μὴ κρύψῃ τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἀφ᾿ ὑμῶν. καὶ θεάσασθε ἃ ποιήσει μεθ᾿ ὑμῶν, καὶ ἐξομολογήσασθε αὐτῷ ἐν ὅλῳ τῷ στόματι ὑμῶν καὶ εὐλογήσατε τὸν Κύριον τῆς δικαιοσύνης καὶ ὑψώσατε τὸν βασιλέα τῶν αἰώνων. ἐγὼ ἐν τῇ γῇ τῆς αἰχμαλωσίας μου ἐξομολογοῦμαι αὐτῷ καὶ δεικνύω τὴν ἰσχὺν καὶ τὴν μεγαλωσύνην αὐτοῦ ἔθνει ἁμαρτωλῶν. ἐπιστρέψατε, ἁμαρτωλοί, καὶ ποιήσατε δικαιοσύνην ἐνώπιον αὐτοῦ τίς γινώσκει εἰ θελήσει ὑμᾶς καὶ ποιήσει ἐλεημοσύνην ὑμῖν; 7 τὸν Θεόν μου ὑψῶ καὶ ἡ ψυχή μου τὸν βασιλέα τοῦ οὐρανοῦ καὶ ἀγαλλιάσεται τὴν μεγαλωσύνην αὐτοῦ. 8 λεγέτωσαν πάντες καὶ ἐξομολογείσθωσαν αὐτῷ ἐν ῾Ιεροσολύμοις 9 ῾Ιεροσόλυμα πόλις ἁγία, μαστιγώσει ἐπὶ τὰ ἔργα τῶν υἱῶν σου καὶ πάλιν ἐλεήσει τοὺς υἱοὺς τῶν δικαίων. 10 ἐξομολογοῦ τῷ Κυρίῳ ἀγαθῶς καὶ εὐλόγει τὸν βασιλέα τῶν αἰώνων, ἵνα πάλινσκηνὴ αὐτοῦ οἰκοδομηθῇ ἐν σοὶ μετὰ χαρᾶς, καὶ εὐφράναι ἐν σοὶ τοὺς αἰχμαλώτους καὶ ἀγαπῆσαι ἐν σοὶ τοὺς ταλαιπώρους εἰς πάσας τὰς γενεὰς τοῦ αἰῶνος. 11 ἔθνη πολλὰ μακρόθεν ἥξει πρὸς τὸ ὄνομα Κυρίου τοῦ Θεοῦ δῶρα ἐν χερσὶν ἔχοντες καὶ δῶρα τῷ βασιλεῖ τοῦ οὐρανοῦ, γενεαὶ γενεῶν δώσουσί σοι ἀγαλλίαμα. 12 ἐπικατάρατοι πάντες οἱ μισοῦντές σε, εὐλογημένοι ἔσονται πάντες οἱ ἀγαπῶντές σε εἰς τὸν αἰῶνα. 13 χάρηθι καὶ ἀγαλλίασαι ἐπὶ τοῖς υἱοῖς τῶν δικαίων, ὅτι συναχθήσονται καὶ εὐλογήσουσι τὸν Κύριον τῶν δικαίων. 14 ὦ μακάριοι οἱ ἀγαπῶντές σε, χαρήσονται ἐπὶ τῇ εἰρήνῃ σου. μακάριοι ὅσοι ἐλυπήθησαν ἐπὶ πάσαις ταῖς μάστιξί σου, ὅτι ἐπὶ σοὶ χαρήσονται θεασάμενοι πᾶσαν τὴν δόξαν σου καὶ εὐφρανθήσονται εἰς τὸν αἰῶνα. 15 ἡ ψυχή μου εὐλογείτω τὸν Θεὸν τὸν βασιλέα τὸν μέγαν, 16 ὅτι οἰκοδομηθήσεται ῾Ιερουσαλὴμ σαπφείρῳ καὶ σμαράγδῳ καὶ λίθῳ ἐντίμῳ τὰ τείχη σου καὶ οἱ πύργοι καὶ οἱ προμαχῶνες ἐν χρυσίῳ καθαρῷ, 17 καὶ αἱ πλατεῖαι ῾Ιερουσαλὴμ ἐν βηρύλλῳ καὶ ἄνθρακι καὶ λίθῳ ἐκ Σουφεὶρ ψηφολογηθήσονται. 18 καὶ ἐροῦσι πᾶσαι αἱ ρύμαι αὐτῆς, ἀλληλούϊα καὶ αἰνέσουσι λέγοντες εὐλογητὸςΘεός, ὃς ὕψωσε πάντας τοὺς αἰῶνας.

1 E Tobit escreveu uma oração de regozijo e disse: "Bendito seja o Deus que vive para sempre, e o seu reino, 2 porque Ele açoita e tem misericórdia, faz descer ao hades e faz subir, e não há quem escape da sua mão. 3 Confessai-o, ó filhos de Israel, diante das nações, porque Ele vos dispersou entre elas. 4 Ali, mostrai a sua grandeza; exaltai-o diante de todo vivente, porque Ele é o nosso Senhor e Deus, Ele é o nosso Pai por todos os séculos. 5 E nos açoitará por causa das nossas injustiças, e de novo terá misericórdia e nos reunirá de todas as nações, onde quer que sejais dispersos entre elas. 6 Se vos converterdes a Ele com todo o vosso coração e com toda a vossa alma, para praticardes a verdade diante dele, então Ele se voltará para vós e não esconderá de vós o seu rosto. E vede o que Ele fará convosco, e confessai-o com toda a vossa boca, e bendizei o Senhor da justiça, e exaltai o Rei dos séculos.  Eu, na terra do meu cativeiro, o confesso e mostro a sua força e a sua grandeza a uma nação pecadora. Convertei-vos, ó pecadores, e praticai a justiça diante dele. Quem sabe se Ele vos quererá e vos fará misericórdia? 7 O meu Deus eu o exalto, e a minha alma, o Rei do céu, e se regozijará com a sua grandeza. 8 Que todos falem e o confessem em Jerusalém. 9 Jerusalém, cidade santa, Ele açoitará pelas obras dos teus filhos e de novo terá misericórdia dos filhos dos justos. 10 Confessa ao Senhor com bondade e bendize o Rei dos séculos, para que de novo o seu tabernáculo seja edificado em ti com alegria, e para que Ele alegre em ti os cativos e ame em ti os miseráveis, por todas as gerações do século. 11 Muitas nações virão de longe ao nome do Senhor Deus, trazendo dons em suas mãos, e dons para o Rei do céu; gerações de gerações te darão regozijo. 12 Malditos sejam todos os que te odeiam; benditos serão todos os que te amam para sempre. 13 Alegra-te e regozija-te por causa dos filhos dos justos, porque eles serão reunidos e bendirão o Senhor dos justos. 14 Ó, bem-aventurados os que te amam, eles se alegrarão na tua paz. Bem-aventurados quantos se entristeceram por causa de todos os teus açoites, porque por ti se alegrarão, vendo toda a tua glória, e se rejubilarão para sempre. 15 A minha alma bendiga a Deus, o grande Rei, 16 porque Jerusalém será reedificada com safira e com esmeralda, e com pedra preciosa os teus muros, e as tuas torres e as tuas muralhas com ouro puro. 17 E as praças de Jerusalém serão pavimentadas com berilo, com antracito e com pedra de Sufir. 18 E todas as suas ruas dirão: 'Aleluia!', e louvarão, dizendo: 'Bendito seja Deus, que é exaltado em todas as eras.'"
 

REFERÊNCIAS CRUZADAS


13.1 Dt 6.4; Sl 106.48. 13.2 Dt 32.39; 1Sm 2.6-7; Jó 5.18; Tb 11.13; Is 45.7. 13.3 Is 43.21; Is 44.23. 13.4 Is 43.10; Is 63.16. 13.5 Dt 4.27-31; Dt 30.1-5; Ne 1.8-9. 13.6 Dt 4.29; 1Rs 8.47-48; Is 55.6-7; Lm 3.40; Ml 3.7. 13.9 Is 54.7-8; Jr 31.3. 13.10 Is 60.1; Is 66.10-14. 13.11 Is 60.3-7; Is 66.19-20; Sl 68.29-30; Mt 2.11. 13.12 Is 60.12; Is 66.10. 13.14 Is 66.10; Mt 5.4. 13.16 Is 54.11-12; Ap 21.18-21. 13.18 Is 62.1-5; Ap 19.1.
 

Τωβὶτ - 14

καὶ ἐπαύσατο ἐξομολογούμενος Τωβίτ. 2 καὶ ἦν ἐτῶν πεντηκονταοκτώ, ὅτε ἀπώλεσε τὰς ὄψεις, καὶ μετὰ ἔτη ὀκτὼ ἀνέβλεψε. καὶ ἐποίει ἐλεημοσύνας καὶ προσέθετο φοβεῖσθαι Κύριον τὸν Θεὸν καὶ ἐξωμολογεῖτο αὐτῷ. 3 μεγάλως δὲ ἐγήρασε καὶ ἐκάλεσε τὸν υἱὸν αὐτοῦ καὶ τοὺς υἱοὺς αὐτοῦ καὶ εἶπεν αὐτῷ· τέκνον, λάβε τοὺς υἱούς σου ἰδοὺ γεγήρακα καὶ πρὸς τὸ ἀποτρέχειν ἐκ τοῦ ζῆν εἰμι. 4 ἄπελθε εἰς τὴν Μηδίαν, τέκνον, ὅτι πέπεισμαι ὅσα ἐλάλησεν ᾿Ιωνᾶςπροφήτης περὶ Νινευῆ, ὅτι καταστραφήσεται, ἐν δὲ τῇ Μηδίᾳ ἔσται εἰρήνη μᾶλλον ἕως καιροῦ, καὶ ὅτι οἱ ἀδελφοὶ ἡμῶν ἐν τῇ γῇ σκορπισθήσονται ἀπὸ τῆς ἀγαθῆς γῆς, καὶ ῾Ιεροσόλυμα ἔσται ἔρημος, καὶ ὁ οἶκος τοῦ Θεοῦ ἐν αὐτῇ κατακαήσεται καὶ ἔρημος ἔσται μέχρι χρόνου. 5 καὶ πάλιν ἐλεήσει αὐτοὺς ὁ Θεὸς καὶ ἐπιστρέψει αὐτοὺς εἰς τὴν γῆν, καὶ οἰκοδομήσουσι τὸν οἶκον, οὐχ οἷος ὁ πρότερος, ἕως πληρωθῶσι καιροὶ τοῦ αἰῶνος. καὶ μετὰ ταῦτα ἐπιστρέψουσιν ἐκ τῶν αἰχμαλωσιῶν καί οἰκοδομήσουσιν ῾Ιερουσαλὴμ ἐντίμως, καὶ ὁ οἶκος τοῦ Θεοῦ ἐν αὐτῇ οἰκοδομηθήσεται εἰς πάσας τὰς γενεὰς τοῦ αἰῶνος οἰκοδομῇ ἐνδόξῳ, καθὼς ἐλάλησαν περὶ αὐτῆς οἱ προφῆται. 6 καὶ πάντα τὰ ἔθνη ἐπιστρέψουσιν ἀληθινῶς φοβεῖσθαι Κύριον τὸν Θεὸν καὶ κατορύξουσι τὰ εἴδωλα αὐτῶν, καὶ εὐλογήσουσι πάντα τὰ ἔθνη Κύριον. 7 καὶ ὁ λαὸς αὐτοῦ ἐξομολογήσεται τῷ Θεῷ, καὶ ὑψώσει Κύριος τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ χαρήσονται πάντες οἱ ἀγαπῶντες Κύριον τὸν Θεὸν ἐν ἀληθείᾳ καὶ δικαιοσύνῃ, ποιοῦντες ἔλεος τοῖς ἀδελφοῖς ἡμῶν. 8 καὶ νῦν, τέκνον, ἄπελθε ἀπὸ Νινευῆ, ὅτι πάντως ἔσται ἃ ἐλάλησενπροφήτης ᾿Ιωνᾶς. 9 σὺ δὲ τήρησον τὸν νόμον καὶ τὰ προστάγματα καὶ γενοῦ φιλελεήμων καὶ δίκαιος, ἵνα σοι καλῶς ᾖ. καὶ θάψον με καλῶς καὶ τὴν μητέρα σου μετ᾿ ἐμοῦ, καὶ μηκέτι αὐλισθῆτε εἰς Νινευῆ. 10 τέκνον, ἰδὲ τί ἐποίησεν ᾿Αμὰν ᾿Αχιαχάρῳ τῷ θρέψαντι αὐτόν, ὡς ἐκ τοῦ φωτὸς ἤγαγεν αὐτὸν εἰς τὸ σκότος, καὶ ὅσα ἀνταπέδωκεν αὐτῷ καὶ ᾿Αχιάχαρος μὲν ἐσώθη, ἐκείνῳ δὲ τὸ ἀνταπόδομα ἐπεδόθη, καὶ αὐτὸς κατέβη εἰς τὸ σκότος. Μανασσῆς ἐποίησεν ἐλεημοσύνην καὶ ἐσώθη ἐκ παγίδος θανάτου, ἧς ἔπηξεν αὐτῷ, ᾿Αμὰν δὲ ἐνέπεσεν εἰς τὴν παγίδα καὶ ἀπώλετο. 11 καὶ νῦν, παιδία, ἴδετε τί ἐλεημοσύνη ποιεῖ, καὶ τί δικαιοσύνη ρύεται. καὶ ταῦτα αὐτοῦ λέγοντος, ἐξέλιπενψυχὴ αὐτοῦ ἐπὶ τῆς κλίνης ἦν δὲ ἐτῶν ἑκατὸν πεντηκονταοκτώ, καὶ ἔθαψαν αὐτὸν ἐνδόξως. 12 καὶ ὅτε ἀπέθανεν ῎Αννα, ἔθαψεν αὐτὴν μετὰ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ, ἀπῆλθε δὲ Τωβίας μετὰ τῆς γυναικὸς αὐτοῦ καὶ τῶν υἱῶν αὐτοῦ εἰς ᾿Εκβάτανα πρὸς Ραγουὴλ τὸν πενθερὸν αὐτοῦ, 13 καὶ ἐγήρασεν ἐντίμως καὶ ἔθαψε τοὺς πενθεροὺς αὐτοῦ ἐνδόξως καὶ ἐκληρονόμησε τὴν οὐσίαν αὐτῶν καὶ Τωβὶτ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ. 14 καὶ ἀπέθανεν ἐτῶν ἑκατὸν εἰκοσιεπτὰ ἐν ᾿Εκβατάνοις τῆς Μηδίας. 15 καὶ ἤκουσε πρὶνἀποθανεῖν αὐτὸν τὴν ἀπώλειαν Νινευῆ, ἣν ᾐχμαλώτισε Ναβουχοδονόσορ καὶ ᾿Ασύηρος, καὶ ἐχάρη πρὸ τοῦ ἀποθανεῖν ἐπὶ Νινευῆ.

1 E Tobit cessou de confessar. 2 E ele tinha cinquenta e oito anos quando perdeu a visão, e depois de oito anos a recuperou. E dava esmolas e prosseguiu em temer o Senhor Deus e em confessá-lo. 3 E, tendo envelhecido grandemente, chamou o seu filho e os filhos dele e lhe disse: "Filho, toma os teus filhos. Eis que envelheci e estou prestes a partir desta vida. 4 Vai para a Média, filho, porque estou convencido de tudo o que Jonas, o profeta, falou a respeito de Nínive, que ela será destruída; mas na Média haverá mais paz por um tempo, e que os nossos irmãos na terra serão dispersos da boa terra; e Jerusalém será deserta, e a casa de Deus nela será queimada e ficará deserta por um tempo. 5 E de novo Deus terá misericórdia deles e os fará voltar para a terra; e edificarão a casa, não como a primeira, até que se cumpram os tempos eternos. E depois disto, voltarão dos cativeiros e edificarão Jerusalém com honra; e a casa de Deus nela será edificada para todas as eras das eras, com uma construção gloriosa, como falaram a respeito dela os profetas. 6 E todas as nações se converterão para temer verdadeiramente o Senhor Deus e enterrarão os seus ídolos; e todas as nações bendirão o Senhor. 7 E o seu povo confessará a Deus, e o Senhor exaltará o seu povo; e todos os que amam o Senhor Deus em verdade e justiça se alegrarão, fazendo misericórdia aos nossos irmãos. 8 E agora, filho, parte de Nínive, porque certamente acontecerá tudo o que falou o profeta Jonas. 9 Tu, porém, guarda a lei e os mandamentos, e sê misericordioso e justo, para que te vá bem. E sepulta-me bem, e a tua mãe comigo, e não mais habiteis em Nínive. 10 Filho, vê o que Amã fez a Aicaros, que o criara; como da luz o levou para as trevas, e tudo o que lhe retribuiu. E Aicaros foi salvo, mas àquele foi dada a retribuição, e ele mesmo desceu para as trevas. Manassés deu esmola e foi salvo da armadilha mortal que Amã lhe armara; mas Amã caiu na armadilha e pereceu. 11 E agora, meninos, vede o que a esmola faz e o que a justiça livra." E, dizendo estas coisas, a sua alma o deixou sobre o leito. E ele tinha cento e cinquenta e oito anos, e o sepultaram com glória. 12 E quando Ana morreu, ele a sepultou com o seu pai. E Tobias partiu com a sua mulher e os seus filhos para Ecbátana, para junto de Raguel, seu sogro. 13 E envelheceu com honra e sepultou os seus sogros com glória; e herdou a propriedade deles e de Tobit, seu pai. 14 E morreu com cento e vinte e sete anos em Ecbátana da Média. 15 E ouviu, antes de morrer, a destruição de Nínive, a qual Nabucodonosor e Assuero levaram cativa; e se alegrou por causa de Nínive, antes de morrer.
 

REFERÊNCIAS CRUZADAS


14.2 Tb 1.20-21; Tb 2.10; Tb 11.10. 14.4 Jn 3.4; Is 39.6; Jr 25.9-11; Mq 3.12. 14.5 Is 60.1; Is 66.10-14; Dn 9.24-27. 14.6 Is 2.2-4; Is 60.3; Zc 8.20-23; Ml 1.11. 14.7 Tb 12.8-9. 14.8 Jn 3.4; Mt 24.15-16. 14.9 Tb 4.5; Dt 4.40; Dt 5.33; Tb 1.17; Tb 2.4. 14.10 Tb 1.21-22; Tb 2.10; Tb 4.10; Tb 12.9; Pv 11.4, 6. 14.11 Gn 35.29; Tb 12.1. 14.12 Tb 1.11; Tb 10.12. 14.15 Na 1.1; Na 3.7.
 

bottom of page